Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)
1988-10-15 / 287. szám
1988. október 15., szombat Dunántúlt napló 3 fi Dl\l politikai fóruma A tanács és a helyi társadalom A mohácsi parkok építésében és rendbentartásában jelentős szerepet válla! a lakosság is. Xépünk a Felszabadulás lakótelepen készült. Napjaink politikai folyamatai arra utalnak, hogy alaposan átrendeződik a hatalom gyakorlásának modellje központi és helyi szinten egyaránt. A változások nemcsak új szervezetek megjelenéséhez • kötődnek, hanem a politikai döntések eddigi birtokosai is új szervezeti és működési formákat keresnek, A társadalom színesedő politikai tagoltsága, a különböző funkciókért vállait felelősségi viszonyok átrendeződése új meg új „szerveződéseket" szül állam, párt és társadalom között. A hatalom különböző intézményei egyre inkább rákényszerülnek egy- imással, s a nem szervezett és szervezett társadalommal való folyamatos párbeszédre. Ehhez azonban új fórumokat kell teremteni, toleráns vitakultúrát kell kialakítani, s hozzá kell szokni ahhoz, hogy a korábbinál lényegesen szélesebb alapokon nyugvó kompromisszumokat kell kötni. Nincs ez más. ként helyi szinten sem. Minden városnak és falunak ki kel! alakítania a maga közvetítő rendszerét a helyi társadalom s a helyi politika intézményei között. Az egymáshoz vezető utak keresésében a tanácsoknak is akad bőven tennivalójuk. A közösségszerveződés aIigáiig haszhált, pedig talán egyik legősibb kerete a helyi társadalom. Korábbi politikai gondolkodásunk, s az annak lenyomataként máig fennmaradó, csak hellyel-közzel kozmetikázott intézményrendszer lényege, hogy a társadalom a róla való atyai gondoskodás fejében végrehajtja a központ, ban, a politika zárt intézményeiben meghatározott feladatokat. jószerével az önkormányzatoknak deklarált tanácsoknak is ez a szerep jutott. Ez a modell nem igényelte, sőt nem is igen tolerálta az aktív, önállóan cselekvő heiyi’ társadalmat, ' sem az azzal szövetkező, gondolkodó, kezdeményező helyi politikusokat. A képlet azonban - úgy tűnik — lassan megváltozik. Ahogy az állam a polgárairól való gondoskodás szerepét nem tudja vállalni, ahogy a településfejlődés, az életkörülmények formálásának bázisai a „helyi erőforrások" lesznek, úgy kell, hogy módosuljon a helyi politikai döntések karok, kere is. A helyi tanács a „hiány eloszlásában” egyedül hagyva természetes szövetségesét találhatja meg egy formálódó, öntudatra ébredő helyi társadalomban. Milyen formák, intézmények szolgáljál« ezt a kapcsolatrendszert? Látszólag a tanácsi demokrácia számtalan formája ál! rendelkezésre. A tanácstagok elvileg a fogadó- bórákon, beszámolókon keresztül személyes kapcsot jelentenek a lakosság, a választók és a tanács között. A tisztségviselők fogadóórákon állnak rendelkezésre az egyéni vagy közösségi panaszoknak. A tanácsok ülései nyilvánosak. Az . újság egyre részletesebben számol be a testületi vitákról. Bármelyik választópolgár közérdekű bejelentést, panaszt tehet, amelyet az érintett szerv köteles megválaszolni. S mégis a helyi közéletet jobbára a tájékozatlanság, közömbösség, időnként határozott ellenszenv jellemzi. Gondoljunk csak a szerencsétlen karriert befutott tehóra, vagy az 1985. évi választások tapasztalataira. De nagyon jól mutatja a viszonyt a Dunántúli Naplóban lezajlott „Közvéleménykutatás” a tanács munkájáról. Ma még a lakosság szemében a tanács inkább a tiltó-engedélyező hivatal, az ellátási gondokért egyedül felelős „gazda”, aki éppen csak vagyonnal és tulajdonosi jogokkal nem rendelkezik ellátási felelőssége telje, sitéséhez. A falvakban jól ismerik a falugyűlések szomorú koreográfiáját. Az emberek sorolják, hogy mi hiányzik, s a tanácselnök tehetetlenül tárja szét a kezét, vagy lapítva ígéri a teljesítést a következő tervidőszakra. Városokban pe- ' dig igazán nincs is lehetőség a párbeszédre, mindenki egyénileg vagy egy utca, lakótelep, városrész sorsközösségeként éli át a lakóhellyel szem. •ben támasztott igények s a le. hetőségek közötti vigasztalan távolság mindennapi kudarcait. Igen ám, de a városi polgár is egyre inkább rákényszerül arra, amit a falu már réges- rég megszokott, hogy lakás-, gáz-, csatorna-, útépítő közösségekbe tömörülve maga vegye kézbe lakóhelye gondjait. A fájdalmas élvágásként a tanácsokhoz jutó jövedelem- adó sorsát is közvetlenül érintve, éberebben figyeli majd. S akkor óhatatlanul keresi a módokat, lehetőségeket a fejlesztési döntések befolyásolására, s személyes sérelemként éli át az üzemeltetés gondjait. Ebiben a képletben már nem kezelhető a helyi társadalom puszta kellékként a helyi politikai döntésekhez, s nem egyszerűen a „beszámítandó” közvélemény hordozója, hanem aktív, politizáló partner. Az egészséges elégedetlenség, az ébredező állampolgári, lakópolgári öntudat besüvít a szélcsendes tanácsülésekre, megmozgatja a képviselők elmacskásodott végtagjait, bántóvá válik a helyi újság hiánya, s sok sok konfliktus, kudarc során, de kialakul a helyi nyilvánosság, a helyi társadalom. Ez a társadalmi szervezetek sokaságába tömörülő helyi társadalom nem fogadja el partneréül a hivatallá szürkült tanácsokat. Egy ilyen társadalmi nyomás vagy éppen támogatás közepette működő tanács pedig meg sem teheti, hogy a központi döntéseket a helyi sajátosságokat figyelmen kívül hagyva, szolgaian végrehajtsa. Egy aktívan politizáló, saját stratégiában gondolkodó, a helyi társadalom ellenőrzése alatt működő tanács kiveti magából az alkalmatlan vezetőket. Ugyanakkor manapság a tanács és a helyi társadalom kapcsolatát egy olyan modellben érdemes újraformálni, amelyben a lényegesen önállóbb, a központi és megyei irányítástól függetlenebb helyi politizálás garanciái is megteremtődnek. Pálné Kovács Ilona Pécsett a lakosság közreműködésével építik a gázvezetéket. Képünk Meszesen, a Hegedűs Mihály utcában készült. Lauter László felvételei Magunk pluralizmusa Napjaink politikai gátszakadása, akár a nemzetközi porondot nézzük, akár szű- kebb régiónkat, színvallásra késztet Sokféle jelzővel illetjük azt a demokratizáió- . dási folyamatot, amely az i őszinteség, nyíltság, nyilvá- , nosság, különféle nézetek ! fölvállalása és ütköztetése jegyében húzza ki az ember lába alól a deklaráltan biztos talajt, revízióra kényszerítve a korábbi kipróbált tételeket. Akármerre fordul oz em- j bér, generális kérdésekbe botlik, kollektívák, baráti körök, hovatovább a legszű- ' kebb család próbálja a ma- j. ga szerény körülményei kö- ‘ zött fölvállalni és megváia- j szólni a megváiaszolandót: Jói van-e mindez így? Mindennapjaink részévé vált a gazdaság vajúdása, benne parányi bacilusként a személyi ' jövedelemadó, amely általában előrevivő és jő, de részeiben tönkreteszi az érdekeltséget, visszatartja a teljesítményt és a kritikák pergőtüzét képes kiváltani. Színesedik társadalmi életünk palettája. Üj, politikai színezetű csoportok, fórumok jelzik létüket; erény lett a másképpen gondolkodás, a I reformerség. Az MSZMP megújulási folyamata sem nélkülöz — nélkülözhet — belső koníro-ntációkat-vitá- kat; az álláspontok megany- nyi variációja ütközik szóban és tettben, jobbról és balról. Sztrájkok tükröznek csoportérdekeket. Nyilvános demonstrációk élesztenek mélyről jövő emóciókat; Bős —^agymaros éppen úgy, mint Nagyvárad és a Sebes- Körös .. . íj Átírjuk napjaink történél- j mét; jelenünket a szocializ- ! mus sorsfordulójának nevezi a politikai terminológia. De í átírjuk az elmúlt évtizedek kelet-európai históriáját. Bestseller minden Sztálin- | kötet. A dicső vezér! érc konstruálta társadalmi-felépítményi mechanizmusokkal . való leszámolás a nemzet- j közi és a hazai kommunista mozgalomban egyaránt ' komoly elméleti és gyekor- j lati problémákat vet a felszínre — a szándék dekla- I I róiása közepette. Az ember — a kisember?! .] — politikai kultúra híján | (melyet hogyan, hol és mi- i kor tanulhatott• volna?), ott ! áll e mindennapos politikai j zuhateg alatt s napi meg- . élhetési gondjaival birkózik. Számára igen keserves ez a j folyamat. Eddig arra tani- ' tották — amire. Jól kiépített belső tudathasadása nem engedi, hogy fehéren-feketén láthassa jelenünk reformfolyamatát, amit jószerivel a szocialista alapok megkérdőjelezésének vél s nem a fejlődés hajtóerejének. Anarchiától tart és a megújulásban reménykedik. Vár. Úgy véli: önös érdeke, hogy mindenféle kockázatot elkerüljön. Nehéz idők. Tettekre és cselekvésre j ösztönzők. Pedig ő is tudja, hogy ha | van, omit kritika érhet, az a nem is olyan távoli múlt; talán az elmúlt, elherdált évtized. Amely nem mert kockázatot vállalni, s a várhatóan felhalmozódó feszültségek közepetti haladás helyett a halogatást, a várakozást választotta. örökül hagyva azt a jelent, amelyből nem ildomos a jövőbe tekinteni, amely bizonytalanná teszi a kérdezőt és a 1 válaszadót. A jövő? ... Kételkedés és bizakodás; : magunk pluralizmusa. Fedel nélkül... Kétségbeesetten írt egy baranyai kis község lakója, ösz- szedőlt a háza és, a tanács nem ad neki szükséglakást, o beteg édesanyjával azóta is ■rettegésben élnek, hogy mi-' 'kor szakad a fejükre a tető. Az elénk táruló kép megdöbbentő: sátortetőből féltető lett, a főfal megrepedt. A bejelentés igaz, de a ház környezete másról is beszél, A rozzant kerítés mögött a fekete bundájú kutya rettenetesen ugat, senkit nem enged ja közeibe. Az udvaron mór évek óta nem kaszálták a füvet, mindenfelé szétdobálva a szemét, törmelék. A kutat is az összedőlés fenyegeti. Az (egész terület gondos emberi kezekre vár. Most minden az enyészeté. A kutya ugatására negyven körüli férfi lép ki a kapun, ő a ház tulajdonosa.- Május közepén a nagy esőzések miatt 'leázott a tűzfal és megrepedt. Első ijedségemben kihívtam Szigetvárról a tűzoltókat és a DSDÁSZ-t, este 11 órakor. Azonnal ki is ■jöttek. A tűzoltók megállapították, hogy életveszélyes o ház, A tetőt lehúzták, a tűzfalat ledöntöttek. Az épületet áramtalanították, életveszélyessé nyilvánították, Amikor ezt a házot vettük, akkor nem gondoltuk, hogy ilyen rossz állapotban van. Sajnos, biztosítást nem kötöttünk rá. Az egész épület- vályogtéglából készült, most egy szobában szorongunk az édesanyámmal, aki nagyon beteg. — A helyreállításhoz biztosan kapnának segítséget.- Két évig nem tudtam dolgozni, mert kezelésre jártam a lábammal. Most meg egy kisiparos mellett dolgoztam, de az meg nem tud fizetni. Olyan helyen kell munkát vállalnom, ahonnan haza tudok jönni az édesanyámat ápolni. A fiatalember megcsinálta a tetőt, hogy ne ázzon be, mert eddig csak fóliát terítettek rá. A ház belül is elhanyagolt. Az idős asszony és a fia hátul az egyetlen épen maradt helyiségben lakik. Ez most egyszerre a konyha és a szoba. IKint hétágra süt a nap, bent az asztali tűzhelyen fő az ebéd, szinte elviselhetetlen a meleg és az ételszag. A községi tanács már az esőzések másnapján kiment a helyszínre, és kérte a nagyközségi tanácson működő Körzeti Műszaki Ellátási Csoportot, hogy állapítsa meg, iak- ható-e vagy sem az épület. A csoportvezető -minderről a következőket mondja: — Már 1985-ben felszólítottuk a Ház tulajdonosát a községi tanács vb:titkárával közösen, hogy tataroztassa a házát. Egy lépést sem tett ennek érdekében. Persze, ehhez tudni kell azt is, hogy Pécsett a család eladott egy házat, tudomásunk szerint jó áron, helyette vette óz ittenit olcsón, és a fennmaradó összegből éltek, amíg el nem fogyott. A fiatal, életerős férfi nem akar dolgozni. Az OTP ezért nem tudott a részére tatarozási hitelt adni, ugyanis nem rendelkezik egyéves munkaviszonnyal. Az idős asszony nyugdíja meg nagyon alacsony. A- tavaszi nagy viharokat már nem bírta ki a ház, kidőlt a tűzfala. Azóta szükséglakást kér a községi és a nagyközségi tanácstól is. Azonban sehonnan sem kap, mert az egyetlen téglaépületrész — a nyári konyha - lakható. A községi tanács több lehe. tőséget Is felajánlott a fiatal-' embernek. Többek között, hogy az édesanyját' elhelyezik szociális otthonba, ő meg lakhat az épületben és közben helyreállíthatja. A termelőszövetkezetben is biztosan akad könnyű munka. Esetleg segítenek Olyan munkahelyet keresni, ahol munkásszálló is van. Egyik lehetőséget sem fogadta ■el. Az idős asszonyé a ház, akit a közeljövőben házi szociális gondozásban részesítenek és felveszik az idősek klubjába is, amely hamarosan meg. kezdi működését. A tanácsnak, ugyan van lehetősége arra, hogy szükséglakást adjon ilyen esetekben, de ebben az ügyben ezt nem tartotta elfogadható megoldásnak. Miért? Mert méltánytalannak érezte azokkal szemben, akik nem saját hibájukból kerülnek nehéz helyzetbe és nagyobb szükségük van a község segítségére. A községi tanácsnak kis pénít kell sokfelé elosztania megfontoltan az ilyen támogatásokra. Nagyon sajnáljuk ezt a két embert, de egyetértünk a tanács álláspontjával és bízunk abban, hogy ez az eselt rábírja a fiatalembert Orra, hogy változtat az életmódján, és imaga is hozzájárul a boldogulásához, így talán könnyebb segítséghez is jutni. ✓ Szalai Kornélia
