Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-09 / 251. szám

1988. szeptember 9., péntek Dunantüli nnnio 5 Mire egy autómosó felépül... Nem állíthatjuk, hogy a Dunántúli Napló volt a hibás, bár Szilágyi Dezső kaposvári villanyszerelő kálváriája éppen egy itt megjelent cikk miatt kez­dődött el. Egy 1984-es kel­tezésű lapban fedezett fel egy írást, amely a lakos­sági szolgáltatások helyze­tével foglalkozott. Az új­ságíró külön kiemelte, hogy Pécsett hiányzanak az autómosók. Szilágyi Dezső a Pécsi Városi Ta­nács ipari osztályát ke­reste fel, ahol megerősí­tették az állítást. A vállalkozó kedvű fia­talember elhatározta: au­tómosó létesítésébe fekteti a pénzét. Azóta négy év telt el, az autómosó el­készült a pécsi Basoma- lom üteg végén. Négy éve, első felbuz­dulásában vásárolt pár­százezer forintért egy „Hiteka” önjáró, kefés gyorsmosót. Nem is sejtet­te, hogy a drága gépet két éven át az udvaron süti majd a nap, áztatja az eső. Ugyanis két év telt el, míg megkapta az építési telket. Az elsőt, amit kiutalt a tanács, végül zöldövezetté nyilvánították. A második és a harmadik terület ese­tében is (éppen, mielőtt jogerőre emelkedett volna a határozat, hogy meg­kapja), kiderült, hogy a városi tanácsnak más ter­vei vannak. A két év so­rán felhalmozódott papir- köteggel a kezében a fia­talember többször is in­kább hagyta volna az egészet, de az ipari osz­tályon még tartották ben­ne a lelket. Sikerült: a telket megkapta, az építé­si engedély is — bár jócs­kán késett —, meglett, a csalód kalákában elkezd­hette az építkezést. A pénzük elfogyott, a fiatalember egészsége odalett, de az autómosó pár hete működőképes. Igaz, hogy hiányzik még a fűtés, a szárító és az al­vázmosó, de a gépi kefés felsőmosást, a qőzborot- vás motormosást és a bel­ső takarítást reklámáron vállalja. Reklámáron azért, hoqy beinduljon végre a bolt. Egyelőre naponta négy-öt kuncsaft érkezik, de 40-50 kellene. Ezenkívül kellene még legalább egy hirdetőtábla is, hogy az érdeklődők tudják: van ilyen, és hoqy merre van. A hirdetőtáb­lát viszont az elsőfokú műszaki hatóság enqedé- Ivezi, és amíg az enae- dély meglesz, ki tudja, mennyi víz fog lefolyni q Dunán ... Ó. Zs. Ünnepi nagygyűlés a Pécsi Bőrgyárban Tudományos tanácskozás a növényi fehérjékről Évente 180—200 millió dollárt költünk szójadara és halliszt importjára: a korszerű állattenyésztés nem nélkülözheti ugyanis a magas fehérjetartalmú összetevőket a takarmányból. Ahhoz, hogy az importfehérje teljes egészében kiváltható lehessen, 750—800 000 hektárnyi területen kellene fehérjetakarmány-növé­nyeket (szóját, borsót, lóbabot, csillagfürtöt) termeszteni. (Folytatás az 1. oldalról) DusChek Lajosné beszéde végén a magyar—koreai ba­rátságot éltette. Kim Pjong II nagykövet me­leg szavakkal mondott köszö­netét a szíves fogadtatásért, s válaszbeszédében röviden vázolta azokat az eredménye­ket és terveket, amelyek ma a KNDK népét lelkesedéssel töltik el.- A „gyucse" eszme jegyé­ben hármas forradalmat haj­tunk végre, ideológiai, műsza­ki és kulturális téren. Hatal­mas környezetátalakitó munkát végeztünk: nyo'lc kilométeres gát- és zsiliprendszer készült el, műtrágyagyárat, sugárutat építettünk. Jelenleg a harma­dik 7 éves terv végrehajtása folyik, melynek végére orszá­gunk 100 mill árd kilowatt/óra villamos energiát, 120 millió tonna szenet, 10 millió ton­na acélt, 1,7 millió tonna színesfémet, 22 millió tonna cementet, másfél milliárd mé­ter textilt fog termelni, és háromszázezer hektár termő­földet hódit el a tengertől - hallhattuk az előadásban. A nagykövet az USA és Dél-Korea köreit tette felelős­sé azért, hogy a békés újra­egyesítésre irányuló erőfeszí­téseik eddig nem jártak siker­Balotonfüreden tegnap meg­kezdődött a XX. bónyagépész- szeminárium, mely ezúttal a bányászat háttéripari tevé­kenységének ’kérdéseivel fog­lalkozik. A kétnapos rendez­vény egyik házigazdája a Gépipari Tudományos Egyesü­let Baranya Megyei Szerveze­te, s az előadók között több pécsi szakembert is találunk. Dr. Lábó Gábor, a Mecseki Duschek Lajosné rel. Beszédének végén a jókí­vánságok mellé egy koreai festményt is átnyújtott Csiga Istvánnak, a bőrgyári pártbi­zottság titkárának. Dr. Szirtes Gábor zárszava után a nagygyűlés résztvevői meghallgatták az Internacio- nálét, majd a vendégek gyár- látogatásra indultak. Prog­ramjuk a késő délutáni órák­ban fejeződött be Pécsett. H. J. Szénbányák gépészeti háttér- tevékenységének korszerűsíté­sét, Kovács László, a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat bá- nyagépgyórtási tevékenységét ismerteti, Csikós István pedig a szénbányák sújtólégbiztos villamos berendezéseinek kar­bantartásával foglalkozik. A tanácskozás zárszavát Varga Mihály, a MÉV vezérigazgató­helyettese mondja. A kérdés, hogy érdemes-e? Korábbi álláspont szerint ha. zánknak búzát és kukoricát .kell termesztenie, s ezek ex­portjából finanszírozni a ta­karmányfehérje importját. Ezt az álláspontot már akkor is sokan támadták, amikor a vi­lágpiaci árviszonyok alátá­masztották azt, az elmúlt években viszont e két növény ára huzamosan csökkent. A hazai fehérjetakarmány terme­lésének bővítése mellett szólt az is, amikor politikai okok miatt nem tudtunk elég szója­darát vásárolni, vagy amikor devizaszűkében vagyunk. Az elmúlt években nemegy­szer teremtődött kritikus hely­zet a magyar állattenyésztés­ben a fehérjehiány következ­tében. Ezért nem csoda, hogy mezőgazdasági szakemberek százai jöttek el tegnap Har­kányba, ahol a MÉM, a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let és annak Növénytermeszté­si Társasága és megyei szerve­zete, valamint a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát rendezé­sében kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött a fehér­jetakarmány-növények termeié, se és felhasználása címmel. A tanácskozást dr. Csiszár János, a Vetőmagtermelő és Termeltető Vállalat vezérigaz­gatója, a társaság elnöke nyi­totta meg, majd Raisz Gusz­táv, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást, aki bevezetőjében részletesen ele­mezte a magyarországi fehér­jenövény-termelés adatait, az eddigi stratégiai és taktikai el­képzeléseket, s azok ellent­mondásait. A jövő hosszútávú elképzelé­seit ismertetve a miniszterhe­lyettes elmondta: önellátásra nem rendezkedhetünk be (kü­lönösképpen nem szójából), de mindenképpen növelhető nö­vényi fehérjetermelésünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1987. évi áprilisi tá­mogatási rend hatása: az ad­dig 35 ezer hektáros szójate- rület 65 ezer hektárra emelke. dett. Az óvatosabb becslések sze­rint ez 100 ezer hektárig, a merészebbek szerint pedig 200 ezer hektárig emelhető ökoló­giai adottságainkat is figye­lembe véve. Ugyanakkor jelentős tartalé­kok vannak még a fehérjenö­vények nemesítésében, a beta­karítási. tárolási, feldolgozási veszteségek csökkentésében is. Mindamellett a fehérjekérdés megoldása nem egy vagy két növényen múlik: a termelés egészét kell egységként kezel­ni. A miniszterhelyettes előadá­sa után nyomban megkezdőd­tek a korreferátumok: elsőként dr. Kurnik Ernő akadémikus, majd Túri János, a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát vezér­igazgató-helyettese szólt szak­területe aktualitásairól. A tudományos tanácskozás résztvevői, köztük jugoszláv, osztrák, NSZK-beli, csehszlo­vák, amerikai és vietnami szak­emberek ma Sátorhelyen meg­tekintik a Bólyi Mezőgazdasá- qi Kombinát fajtabemutatóját, betakarítási és repülőqépes növényvédelmi bemutatóját. Bányagépész-szeminárium Belvízrendezés Pécsett A tanács önként többet fizet a sellyei társulatnak A súlyos belterületi vizrende- zési gondok enyhítése érdeké­ben a városgondnokság meg­állapodott a sellyei Dráva- menti Vízgazdálkodási Társu­lattal, hogy a pécsi városi ta­nács a jogszabályban meg­határozottnál több hozzájáru­lást fizet a társulat kezelésé­ben lévő pécsi vízfolyások ren­dezéséért, karbantartásáért. Pécs 110 kilométernyi bel­területi vizéből negyven kilo­métert a Dróvamenti Vízgaz­dálkodási Társulat kezel, és a jogszabályok előírása szerint a városi tanács ezért hektó-* ronként száz forintos, évente összesen 550 000 forintos hoz­zájárulást fizet. Belátva, hogy ebből az összegből nem lehet a várt eredményeket elérni, és az egyre sürgetőbb gondokat megszüntetni, a tanács ezt a hozzájárulást kétszeresére emelte, és vállalkozik a város­gondnokság arra is, hogy emellett évente még egy-két- millió forintos munkát meg­rendel a társulattól, amely a kezelésében lévő vízfolyások rendezését szolgálja. Krausz Vencel, a Dráva- menti Vízgazdálkodási Társu­lat igazgatója tájékoztatott arról, hogy a tanács által fi­zetett hozzájárulást eddig is a pécsi belterületi vizek ren­dezésére, karbantartására for­dították, a következőkben azonban jóval több munkát tudnak elvégezni. Sőt már idén kétmillió forintos értékű munkában állapodtak meg a városgondnoksággal. A jövő hét közepétől a nagyárpádi vízrendezésen dolgoznak. Majd megkezdik Nagypostavölgyben is a munkát. Elsősorban a zárt csapadékcsatorna-rendszer külső elvezetését szeretnék megoldani. Véleménye szerint évente három—négymillió fo­rintos ráfordítással néhány éven belül’jelentős területeken meg lehetne szüntetni a ma elfogadhatatlan állapotokat. E ’megállapodás alapján a társulat és a városgondnokság szeretné a napi munkakap­csolatot kialakítani a tervek és feladatok rendszeres egyez­tetésével. Kezdeti, de jelentős lépés ez a tervszerű és rendszeres bel­vízrendező munkához: mind­addig tűzoltómunkára kénysze­rül a városgondnokság, amíg a vízfolyások, illetve a 140 ki­lométernyi zárt csapadékcsa­tornarendszer külső elvezetését nem teszik rendbe. Ezt a terv­szerű, szisztematikus munkát kezdték el most. Tudva, sok év kell ahhoz is, hogy o belterületi vizeket karban- tarthatóvá tegyék. Természete­sen a tanácsi kezelésben lévő területekre is többet fordíta­nak, az előző évben felhasz­nálható nyolcmillió helyett idén már tizennyolcmillió fo­rintot. Jóval több szükséges a fejlesztésekre, beruházások­ra is, hogy mennyi pénz jut, és hogyan rangsorolják a munkákat — ebben dönt ma a városi tanács végrehejtó bi­zottsága. G. M. Országos pályázat harmadik helyezettje Dombi Gergely Egyszerre több dologra is jó volt ez o gyűjtőmunka. En­gem érdekel a történelem és az építészet. Úgyis szerettem volna megismerni, hogyan tud­ták azokat az óriási pirami­sokat felépíteni vagy milyen is lehetett az őskorban az épí­tészet. Úgyhogy mire elolvas­tam azt a csomó történelem- könyvet, okosabb is lettem mint voltam. Gyakoroltam az angolt, mert le kellett fordíta­ni amit megfogalmaztam és a harmadik helyezésnek is örü­lök — magyarázza nagy komo­lyan Dombi Gergely, a JPTE I. számú Gyakorló Iskolájának hatodik c. osztályos tanulója. Az Oxford University Press és a Corvina Kiadó közösen meg­hirdetett- országos pályázatán harmadik helyezést ért el. A gyerekek bármilyen témakört választhattak, amelyből tetszés szerinti tablót kellett összeállí­tani angol nyelvű szöveggel. — A pályázatot azoknak a gyerekeknek hirdették, akik az iskolai órákon az Oxford Uni­versity Press Project English 1. cimű könyvéből is tanultak. Mi egy éve foglalkozunk ezzel a könyvvel és a hozzá kapcsoló­dó kazettákkal. Megvásárlását nem tehettem kötelezővé, mert elég drága, de a gyerekek ki­lencven százalékának megvet­ték a szülei.. A könyv a gyűj­tőmunkára, a kreatív feldolgo­zásra alapozódik, igen hasz­nos segédanyagnak tartom. Gergő a pályázatra az építé­szet történetét dolgozta föl az őskortól az ókorig, önállóan készítette, nekem is csak ak­kor mutatta meg, amikor a piszkozattal elkészült — mond­ta dr. Timár Csabáné, szakve­zető tanár.- Az értesítésben azt írták, hogy szeretnék megtartani a tablómat, így nem tudom meg­mutatni később sem, hogy mi­lyennek is fest. Sokat dolgoz­tam rajta, amikor az angol­tanárnőm, Timár Csabáné szólt, hogyha von kedvem, ké­szítsek valamilyen témakörből tablót, anyukámmal megbe­széltük milyen könyveket ol­vassak el. Anyu is itt dolgozik az iskolában, történelmet ta­nít. Kis cédulákra fölírtam, mi­ket akarok a tablón bemutat­ni. Igaz, a ragasztásban anyu is segített - mosolyodik el Gergő. — Milyenek nálatok az an­golórák? — Nekem tetszenek. Sokat énekelünk, már kis műsort is készítettünk. Lehet kölcsönözni a tanárnőtől angol könyvecské­ket is.- Jársz külön angolórákra?- Régebben jártam, tavaly nem, mert akkor úsztam, de valószínűleg fogok járni jövőre ismét. Szeretnék az angollal is foglalkozni, bár nekem sok kedvencem van. Igazából azt hiszem, matematikus szeretnék lenni, mint az apu. De a tör­ténelmet, a biológiát is szere­tem. Most majd már tanulunk fizikát, biztos az is jó lesz. Anyuval megbeszéltük, járok majd a komplex vizuális szak­körre a kertvárosi nevelési központ művészeti iskolájába, mert az is érdekel. Dombi Gergő tegnap vette át a harmadik helyezésért járó dijat a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termé­ben. B. A. FILMJEGYZET Igazság­osztók A nyugati társadalmakról való ismereteimet könyvekből és filmekből szereztem be - lehet, ezek éppoly felszíne­sek, mint egy turistaút élmé­nyei. De most megint láttam két olyan filmet, mely elgon­dolkodtat arról, hogy vajon mennyire elválaszthatatlan egy­mástól az, amit annyira cso­dálunk bennük, amit irigylünk tőlük, attól, ami visszataszitó, rossz, gyűlöletes. Arról, hogy amikor a polgári demokrácia pozitívumait áhítjuk, s pró­báljuk „honosítani" azokat, nem kerül-e abba a csomag­ba óhatatlanul mindaz, amit ők maguk is szégyenlenek. Valószínűleg igen. Szinte két azonos témájú filmet vetítettek a pécsi mo­zik: A szakasz-t és A taxiso- lőr-t: egyikben az amerikai hadsereg kíván rendet rakni Vietnamban, a másikban az egyén New York alvilágában. Egy közép-kelet-európoi, könyvekből és filmekből élmé­nyeket szerző jegyzetiró véle­ménye az amerikai társada­lomról és demokráciáról nyil­vánvalóan könyvizű és zsöllye- szagú. Nézzük tehát, milyen párhuzamot talál Scorsese A taxisofőrben erre a demokrá­ciára. A jószándékú taxisofőr rá akarja venni a fiatal pros­tituáltat arra, hogy szakítson életmódjával, menjen vissza családjához, tanuljon, éljen úgy, ahogy egy fiatal lánynak élnie kell. Teszi ezt azért, mert tanúja volt a lány kitörési szándékának, s teszi azért, mert ellene van a bűnnek, a mocsoknak. A strici megérzi, hogy a lányban érzik az elhatározás, udvarlással, kedveskedéssel, szerelmi vallomással marasz­talja a lányt, s eredménnyel. Snitt. Az elnökjelölt mondja választási beszédét. Udvarol a népnek, igazi demokráciát, nép általi kormányzást ígér. A párhuzam talán túl didaktikus, elnökjelölt és strici; nép és prostituált. A taxisofőr talán kapisgálja az igazságot: sejt­hetően merényletre készül a népet ká bitó elnökjelölt el­len, de mert a Hatalom kép­viselőjét jól őrzik, a másik strici ellen fordítja fegyverét. Igazságosztó szándékkal lesz gyilkossá. Ahogy egyfajta igazságosztó szerep és cselek­vés tette az Egyesült Államo­kat a vietnami háborúja során egyértelmű gyilkossá. A szakasz nézőinek java akkor született, amikor a film cselekménye játszódik, 1968- ban. Amit tehát a vásznon lót, az számára egy távoli vi­lág alig ismert története, más­részt egy ismerős filmműfaj, a nyers erőszakot idealizáló kommcndófilm új gyöngysze­me. Mondhatnánk, éretlen a közönség, amikor hangosan örül, jól szórakozik az ameri­kai katonák vietnami kegyet­lenkedése fölött, vagy a taxi­sofőr egyszemélyes igazság- osztó elembertelenedésében. De Scorsese és Stone sem tehet arról, hogy tisztességes szándékuk, társadalmi önmar- cangolósuk semmivé válik a mozikban: az a demokrácia, mely lehetővé teszi A szakasz és A taxisofőr megszületését, „gondoskodik” arról is, hogy „politikaimentes" erőszakfil­mekkel überolja, vagy közöm­bösítse ezen filmek hatásót. Bodó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents