Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-07 / 249. szám

1986. szeptember 7., szerda Dunántúli napló 5 Trükk, vagy van benne valami megmagyarázhatatlan? *»8° Margit és a két Sárközi lány, akiket telepatikus személyeknek tartanak „T ermészetf eletti" jelenségek a Dráva túloldalán Tégladarabok röpködnek a szobában? A videokamera nem észlelt semmi rendkívülit A dóm bősi román kori templom feltárása Az Újvidék közelében levő Domboson román íkori templo­mot tárnak fel o régészek. Az már egyértelmű, hogy egy szép, kora középkori műemlék­együttes került elő és könnyen újjáalakítható is, hisz néme­lyik fala is áll kisebb-nagyobb magasságban, de az alapok körvonalai tisztán kivehetőek. A jugoszláviai régészek, res­taurátorok és építészek most tájékozódni akarnak, m'ntákat keresnek, amelyek alapján könnyebben elvégezhetik a teljes felújítást. Ezé't megkér­ték a Növi Sad-i televízió ma­gyar szekcióját, hogy stábja keresse fel a magyarországi román kori emlékeket és ké­szítsen filmet. így jutottak el az újvidéki magyar tévések ezen a héten Pécsre is, és fil­met forgattak a Székesegyház­ban, annak környékén és fő­ként a székesegyházi altemp­lomban, ugyanis legkiválóbb mintául épp az utóbbi szolgál. Márton Dénes kanonok- plébános kolauzolta a rende­zőket, a riportereket, szolgál­tatta az értékes művészettörté­neti és helytörténeti adatokat, részletes építészettörténeti fel­világosítást is nyújtott. A tévé. filmesek Pécsről tovább utaz­tak Jókra, ahol egy rrv’sik, csodálatos románkori építésze­ti emlékünk található. Más, hazai román kori épü­letmaradványokat is felkeres­nek, és mindegyik helyszínen forgatnak. A 20-30 perces fil­met nemcsak a jugoszláviai szakembereknek mutatják be, de a tévénézők is láthatják majd. Cs. J. Koncert Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 40. évfordulójára szervezett, öt világrészt átfogó turné har­madik állomásán, Budapesten több tízezer néző előtt adott nagy sikerű koncertet kedden Bruce Springsteen, Peter Gab­riel, a Sting együttes, Tracy Chapman, Youssou n’Dour és - a magyar rockzene képvi­seletében — a Hobo Blues Band, valamint Bródy János. A népstadionbeli koncert védnök­ségét a Magyar ENSZ Tár­saság vállalta, a fővédnök Berecz János, oz MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; a szervezők a Multimedia or­ganisation ltd., a Talentum, a Multiart, valamint a Népsta­dion és intézményei voltak. Rákosi Mátyás az 1950- es években citrom- és na­rancsligetekről álmodott. Azt álmodta, hogy Pécs környé­kén, Villányban, a nagyhar- sányi hegy oldalában cit­rom- és narancsligetek ont­ják a termést. Az álom va- lóraváltásához hozzá is kezdtek. A Pécsi Szőlészeti Kuta­tóintézetben háttérbe szo­rult a szőlészeti kutatás és előtérbe került a citrom és narancs honosítása. Árok­rendszereket alakítottak ki és ebben próbálták termőre bírni a citrusfákat. A fák késő tavasztól kora őszig az árkokban szabadon növe­kedtek, késő ősztől kora ta­vaszig pedig üvegtető alatt. Termett is néhány gyü­mölcs. Ebből egyet láthat­tunk. A tanú című játék­filmben is. De nemcsak itt. Akkoriban a Pécsi Állami Áruház kirakatában is be­mutattak néhányat abból a citromból és narancsból, amelyből a Mecsek, a Har- sónyi hegy és Villány kör­nyéke látja majd el az or­szágot. Rákosi Mátyás annyira szívén viselte a narancs-, citrom- és gyapottermesz­tést — ez utóbbiból nagy Különös, a babonások sze­rint éppenséggel kísérteties je­lenség foglalkoztatja Dráván túli testvérmegyénk lakóit, sőt a sajtó hírverése jóvoltából kis túlzással mondhatni egész Ju­goszláviát: Pélmonostoron Ba­gó Mihó/yék családi házában az ismert természeti törvénye­ket meghazudtoló módon vi­selkednek bizonyos tárgyak. Ez a méltán rendhagyónak minő­síthető viselkedésük abból áll, hogy zárt helyiségben látszó­lag minden emberi közremű­ködés nélkül elmozdulnak he­lyükről, földre esnek, kavicsok, tégladarabok röpködnek a szo­bában (szobába?). A másfél évvel ezelőtt kez­dődött, de idén kulmináló kü­lönös jelenséghalmaz kizök­kentette nyugalmából a Bagó családot. Házukat nemcsak a borzongni vágyó kíváncsisko­dók és oz újságírók szállták meg, de a parapszichológia szakértői és a belügyi szervek illetékesei is. Az előbbiek azt állítják, hogy akadnak a csa­lódnak olyan tagjai, akiknek teste olyan erősségű bioener­giával töltött, hogy tudatosan, de akaratlanul is képesek hat­ni a tárgyakra ozok érintése nélkül. A rendőrség — éppen a család kérésére - kiszállva a helyszínre, videókamerával ott tartózkodása fél órája alatt semmi rendkívülit nem észlelt. táblák voltak Boly, Siklós, Mohács környékén, innen kerültek ki a gyapotszedés mesterei is —, hogy egy al­kalommal el is látogatott a környékre. Megtekintette a leendő narancsligetek szín­helyét, a nagybarsónyi hegy környékét. Villányban, a volt Teleki-féle szőlészetben ízig- vérig szőlész szakemberek kísérték. Köztük volt P., a főkertész is, oki már a Te­lekinél is hasonló beosztás­ban tevékenykedett. Rákosi Mátyás a narancs- és cit­romligetekről beszélt, a sző­lészek összeszorított szájjal hallgatták. Féltették a sző­lőt és megvalósíthatatlan- nak tartották a narancs- és citromtermesztést. Söti ellen­séget láttak a citromban és a narancsban. Erről persze nem szólhattak. Magukba fojtották a keserűséget, a dühöt. Csak P. nem tudta be­fogni a száját. Mesélik, hogy amikor Rá­kosi Mátyás a villányi gaz- gaság pincéjében megkós­tolta a híres vörös bort, a Ezért orra következtetett, hogy a Bagó család csak képzelődik vagy éppenséggel szándéko­san idézik elő ezeket a nép- ámitó trükköket, amelyeket egyébként leleplezni a ható­ságnak sem sikerült. Ennek el­lenére nyugtalanságkeltés és vaklórmo miatt feljelentést tet­tek ellenük a pélmonostori szabálysértési bíróságnál. A 64 éves nyugdíjas Bagó Mihály Szlavóniában született, de egy ideig Harkányban is élt, sőt onnan nősült. Házuk­ban él fiatalabbik lányuk a férjével és két gondozott ci­gány kislány: Sárközi Szandra és Manuela. E két lányról fel­tételezik, hogy ők űznek ízet­len tréfát a házbeliekkel, vagy a parapszichológiái szakértők szerint ők rendelkeznek külön­leges képességgel, hiszen min­den rendhagyó jelenség a kö­zelükben történt. A parapszichológia által fel­kutatott hasonló jelenségeket, s az ilyen képességekkel ren­delkezőkkel végzett kísérletek meghökkentő eredményeit a hivatalos tudomány jórészt bű- vésztrükköknek minősíti, magát o parapszichológiát pedig ál­tudománynak. így jelképes megkövezéssel járó merészség a hivatalos tudomány által el­utasított, de nem magyarázott tényekkel érvelni: úri Geller pszihokinetikus kanálhajlító kí­szakembereket utánozva: gyertyafénynél nézegette a színét, majd szagolgatni kezdte a vörösen csillogó nedűt. Nem is tudta meg­állni szó nélkül: „Jó szaga van!” — állapította meg. Nos, ekkor telt be a po­hár P.-nél. P. türtőztette magát, csak a foga között szűrve enged­te ki a végzetes mondatot: „Csak a sz .. .-nők van sza­ga, a bornak illata van!" Hogy így történt-e,’ pon­tosan senki sem tudja. Van­nak, akik állítják, hogy u történet nem kitalált, van­nak, okik az ellenkezőjét mondják. Egy tény: P. ha­marosan eltűnt Villányból. És csak később derült ki, hogy él, amikor a Munkás- Paraszt Forradalmi Kormány kinevezte a to'kaj-hegyaljoi rekonstrukció kormánybizto­sává. A pécsi, nagyharsányi, vil­lányi citromligetekből nem lett más, csak rossz ólom. 1965. augusztus 20-án — ekkor volt Pécsett az utol­só vidám vásár — a vidám sérleteivel, amelyek állítólag mint bűvésztrükkök lelepleződ­tek, de amelyeket állítólag hí­res tudományos intézetek vizs­gálatai tényként igazoltak. Úri Geller tévéműsorai nyomán ugyancsak állítólag az NSZK- ban, Svájcban, Ausztriában és Japánban jó néhány gyerek je­lentkezett, akik hasonló jelen­ségek előidézésére voltak ké­pesek. Valamivel korábban a mostani pélmonostorihoz ha­sonló eset foglalkoztatta a lengyeleket: ott egy 13 éves kislány közelében lebegtek ne­héz tárgyak, pattantak el üvegedények, volt képes érin­tés nélkül fémkanalakat eltör­ni. S ez csak egy példa a saj­tóban megszellőztetett esetek közül. Valamennyi trükk volna? Ami még ma nem magyaráz­ható, még nem biztos, hogy szélhámosság, vagy a termé­szet törvényei szerint lehetet­len. A tévében is láthattuk a Fülöp-szigeteki mágusok esz­köz nélküli operációit, s a ka­mera szemének sem akartunk hinni: a jelenség mégis léte­zik. Mindenesetre kíváncsi len­nék: nálunk tapasztalt-e a pél­monostorihoz hasonló jelensé­geket vagy képességeket va­laki? Bevallóm, ilyenről én még ez idáig nem szereztem tudomást. D. I. vásárban a Pécsi Szőlészeti Kutató Intézet kiárusította a citrom- és narancsfáit. Ol­csón adták, ezért nem cso­da, hogy vásárfiaként sokan vitték. A dél-baranyai fal­vak udvaraiban, lakásaiban elszaporodtak a citrom- és narancsfák. Kémesen egy gazda országos hírnévre tett szert, mert altótudománya nyomán termőre fordultak a fák. Balázs Jánostól, a Kert­barátok és Kistenyésztők Ba­ranya Megyei Szövetségé­nek elnökétől hallottam, hogy Baranyában kedvtelés­ből egyre többen foglalkoz­nak citrom-, narancs-, füge­termesztéssel. A virágboltok­ban, kertészeti szaküzletek­ben Olaszországból beho­zott citrom- és narancsfák kaphatók. Elég borsos áron. Mégis viszik. Akik viszik — nem citrom- és narancslige­tekről álmodnak. Szeretik a szépet, a különlegeset, a nagy gondoskodást, szaktu­dóst, törődést igénylő növé­nyek termesztését. Szalai János Citrom és narancsfák A „Kérdezték” olvasása közben Vadonatúj hang a szakszervezetben N em tudom, hányon is­merik a szakszervezeti tagok közül a Kérdezték című szakszervezeti kiadványt, amely alcíme szerint a bízol miak munkájához kíván érve­ket adni. Hozzám — igaz, nem vagyok bizalmi — tizenkét évi tagság után most jutott el az első Kérdezték, így hát fogai, mám sincs, mit kérdeztek benne korábban a szokszer- vezettől, s hogy a lap valóban azt tartalmazta-e, amit a tag­ság tudni kívánt. A kezemben levő példány voltaképpen a júliusi külön- szám, amely közli a SZOT fel­hívását a szervezett dogozók­hoz, s a szaktanács „elgondo­lásait” o magyar szakszerveze­ti tevékenység megújításáról. Fontos dokumentum, nem véletlen, hogy a szerkesztők kérik a szakszervezeti bizottsá­gokat: fordítsanak különleges figyelmet arra, hogy a Kér­dezték különszám minden egyes példánya eljusson o bi­zalmiakhoz, onnan pedig a tagsághoz. Kétségtelenül vadonatúj hang — pontosabban: rég el­feledett, két korosztály által meg sem ismerhetett hang - szólal meg a felhívás beve­zető soraiban: „Az elmúlt évek társadalmi­gazdasági folyamatai új - és nehéz - helyzetbe hozták a munkavállalókat, akik egyre nagyobb mértékben kénysze­rültek elviselni a gazdaságban felgyülemlett terheket. Mind­ezért sokan kizárólag a szak- szervezeti mozgalmat akarják felelőssé tenni. Nem tagadva a felelősséget egyetlen, a részvételünkkel született dönté­sért sem, a gazdaság és a politikai intézményrendszer konfliktusait kihívásnak logiuk lel a magunk számára is. (...) Erős szakszervezeteket aka­runk! Olyan szakszervezeteket, melyek érdekeinket, törekvé­seinket. akaratunkat társadal­mi, politikai erővé szervezik, s amelyek e szervezett erő birto­kában képesek távlati és napi érdekeink következetes képvi­seletére, védelmére." Nem akarom elvenni a bi­zalmiak ‘kenyerét, ezért most csak egyetlen részt idézek: ,,Halaszthatatlan bérreform I Olyan bérpolitika és bérrend­szer kell, amely biztosítja a reálbérek meqlelelő színvona­lát, az igazságos bér- és ke­reseti arányokat. Első lépés­ként szűnjön meg az elkülö­nült keresetszabályozás, jdijön létre az érdekegyeztetésen alapuló bérmegállapodások rendszere, amely biztosit ja, hogy a szakszervezetek aktiv szerepet játsszanak a bérek, keresetek alakulásában. A megállapodásos rendszert fo­kozatosan ki kell terjeszteni a bérek, az árak, a foglalkozta­tás és a szociálpolitika egy­mással összefüggő kérdéseire. Legyen annyi a főmunkaidős kereset, hogy jusson elegendő idő a tanulásra és a pihenés­re isT sors véletlene folytón akkor olvastam ezt, ami- “ " kor a benzinárak eme­léséről szóló közlemény meg­jelent. Nem részletezem a bennem feltoluló érzelmeket, aligha tértek el autóstársai­métól. Ha az intézkedés szó nélkül történik, talán mindenki megértette volna: az állam- kincstárnak még ezekre a krajcárokra is szüksége van, újobb lyukra a nadrágszí. junkból. De az áremelést, sajnos, megindokolták. Én két „nyo­mós" érvre emlékszem: 1. Az autó nálunk még ma is luxus, az áremelés nem érinti a szociálpolitikát. 2. Nyugaton a benzinárak még így is maga­sabbak, ne jusson hozzá olcsó üzemanyaghoz a külföldi Ma­gyarországon. Aligha vitatható, hogy mi­niszterelnökünk szónoki képes­sége nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a parlament meg­szavazta a kormányprogramot. Szavai mögött az emberek nagy többsége fedezetet, ga­ranciát látott a helyzet reális értékelésére, s arra, hogy ha- jónkot sikerül kikormányozni a zátonyok közül. Arra gondol­tunk, végleg lezárult az a korszak, amikor dajkamesék­kel el lehet altatni egy nem­zetet. A benzináremelések ef­fajta indokolása — őszintén re­méljük — nem volt egyéb, mint egy minisztériumi tisztviselő fe­lelőtlen nyilatkozata. A benzin ára nincs össze­függésben a szociálpolitiká­val? Hiszen a két- és sokgyer­mekes családokban van a legtöbb autó (ha ugyan ezek a benzinfaló matuzsálemek még autóknak nevezhetők a XX. század végén), és ném luxusból, hanem szükségsze­rűségből. Ezt minden józanul gondolkodó, a valóságban élő ember naponta látja és ta­pasztalja. Ezernyi példát le­hetne felsorolni, mennyire fel­borulna a család élete, ha csak a tömegközlekedésre kel­lene hagyatkoznunk. A nyugati árak pedig . . . Ezeket jobb, ha nem bántjuk. Egy nyugatnémet átlagmunkós egyhavi fizetéséért 3000 litert vehet a „drága” német ben- rin'ből. És egy magyar, a „még mindig olcsóbb" honi fajtából? 276 litert... Ha pedig valaki most azt mondaná, hogy ott másként dolgoznak az emberek, na­gyobb a termelékenység, a válaszom az: tessék úgy meg­szervezni a termelést, ahogy ők csinálják. Éppen a kormány ne tudná, hogy ez a feladat? Nagyon jól tudja, ezért hót kétszeresen is furcsa az ilyen faramuci magyarázkodás. JL rthető, hogy a SZOT ringbe szállt a benzin­áremelések utón. Ö nem az indokolást kérte szá­mon, hanem azt az ígéretet, mely szerint az előre bejelen­tetteken kívül az idén már nem lesz áremelés, a 15 szá­zalékosnál nagyobb infláció meggátolása érdekében. Ma már tudjuk, hivatalosan is 17 százalék lesz. Amit pedig a bőrünkön érzünk, az többnek tűnik .. . Valóban szükség van hát az erős szakszervezetekre. Igen­csak kívánatos volna, ha a nagy mamutok megszűnnének, át­alakulnának (lásd csak példa­ként a mi szindikátusunkat: a Nvomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dol­gozódnak Szakszervezetét), mert a mamutot nem nehéz beszorítani a hasadékba, míg a kisebbek könnyebben hada­koznak, és mellesleg jobban ismerik a saját gondjaikat. Hát csak vegyük kézbe szak. társak azt a Kérdezték külön- szómot. . . Nem a cselekvés pótlására, persze, inkább a bátorításra. Havasi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents