Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-07 / 249. szám

1988. szeptember 7., szerda

Dunántúli napló

3

Mozi *88 (III.)

Műsorválaszték és pénz

Egy városi nagymozi

dilemmái

Az 1937-ben épült Uránia mozi. a mai Petőfi filmszínház nemcsak Pécs, hanem Baranya megye legnagyobb mozija a maga 620 személyes nézőterével. A „kiemelt premiermozik" csoportjában - mint a Park és a Kossuth — a legnagyobb forgalmat bonyolítja le. Főállásban, másodállásban és nyugdíjasként 22-en dolgoznak itt, az üzemvezető Gyi- mesi Gáspár.

— Az országos statisztika a mozilátogatók számának csökkenését jelzi: ma, a vásárlóerő általános gyengülése és a videó erősödése idején mit tehet egy városi nagymozi a közönség megszerzéséért, megtartásáért? Egyáltalában: kik járnak ide, van-e törzsközönsége a Petőfinek?

— Nálunk is a 15—25 év közti korosztály a leghűségesebb néző. Jár hozzánk egy jól 'körülhatárolható értelmiségi réteg, egy vékony, de állandó munkásréteg. Rendszeres nyugdíjas látogatóink vannak, és persze, az egész városból jönnek, néha vidékről is, ezt a telefonon rendelt jegyekről tudjuk. Tavaly 326 ezer nézőnk volt, az idén sem állunk rosszul. A Petőfi mozi évek óta nyereséges.

Az idei terv 330 ezer látogató, 7 millió 281 ezer forint bevétel, 1200 előadás. Ahhoz, hogv ez teljesüljön, legalább lélház kell, s itt kiderül a nagy nézőtér hátránya: tavaly alig volt olyan előadás, amelyre 500-nál többen váltottak jegyet. így a mozi teljesítményének egyik fontos mutatója, az egy előadásra jutó nézőszám a Petőfiben 179,7, ami alacsonyabb a vállalati átlagnál. így tehát ahhoz, hogy a nézőszám első féléves tervét majdnem teljesítse, a jegybevétel tervét pedig túlteljesítse a Petőfi mozi, össze kellett szednie magát.

— Milyen trükkökkel dolgozik — kérdeztem Gyime- si Gáspárt, a „trükk" itt természetesen nem szemfényvesztésként értendő.

— Inkább módszerekről, ötletekről beszélnék. A jegyek ára nálunk 8-tól 50 forintig terjed. Hogy sok ez vagy kevés, azt mindenkinek a saját zsebe dönti el, mindenesetre én látok a pénztárnál fiatalokat is. öregeket is, akik visszafordulnak, ha már nincs olcsóbb jegy. Éppen ezért én a vállalati ármegállapító bizottságban azt képviselem, hogy jobb a sok kispénzű néző, mint aki a drágát is megveszi, de ritkán. Az, hogy a székeink kényelmesek, mindenhonnan jól 'látni, a kép, hong jó, bizonyára vonzza a nézőket, akárcsak a tisztaság, a rend, a sok virág.

— Nagyon építünk az iskolákra, üzemekre. ünnepek környékén, de máskor is, ha a műsorrendi előadást nem zavarja, . készek vagyunk külön előadásokat tartani és minden kiváns'á- got teljesíteni. Az iskolásokra nem erőltetjük rá az „ünnepi” háborús filmeket, ha egy-egy szép természetfilmet vagy műemlékes filmet megnéznek, még hasznosabb lehet. Ha pedig egy felnőtteknek való fifm gyengén megy a műsorban, elővesszük valamelyik sikeres gyerekfilmet.

— A lényegnél vagyunk: a műsorválasztéknál. Milyen lehetősége van dönteni az üzemvezetőnek abban, mit vetit?

— A premierfilmeket az országos bemutatóval egy- időben kapom. De figyelemmel kísérem az érdeklődést, s ha egy napig nem megy jól, lecserélem.

— Ennek nem örül a néző, aki tervezi a programját . . .

— Tudom, s készséggel kérek bocsánatot minden emiatt reklamáló nézőtől. De meg kell szoknunk ezt a megoldást: egy film nem mehet napokig húsz néző előtt. Előfordul, de nem mindig orról von szó, hogy művészileg értékes film helyett adunk szárakoztató filmet, bár a szórakozás, ki- kapcsolódás iránti igény elég elsöprő. Most például a Taxisofőrt cseréltem le érdektelenség miatt a Szakaszra. Ugyanakkor lehetőségem van később visszahozni az ilyenkor félretett filmet. Más példa. A Miss Arizonát már láttam, úgy gondolom, elég belőle négy napig 3-3 előadás. A maradék időben A dzsungel könyvét játsszuk.

— És mit kap a néző, ha nem a csak szórakoztató filmeket kedveli?

— Filmmúzeumi sorozatunk fut kiváló régi és új filmekkel, sikerünk volt a szovjet filmek fesztiváljával is. A propagandánk pedig nemcsak a piff-puff-filmek- nek szól: a filmmúzeumi

ajánlattal a mozi dolgozói szórták meg a környékbeli levelesládákat.

Nem mindegy ugyanis, milyen filmet ad a mozi: a pénzügyi végeredmény nem csupán a pénztárnál dől el. Az állam az elvonás és támogatás gyakran változó, bonyolult rendszerével igyekszik biztosítani előnyt a művészi, politikai értékeknek. így a szórakoztató és kalandfilmek - pl. Az örgöd jobb és balkeze, Szökevényvonat — tiszta bevételéből elvisz 10 százalékot. A kiemelten támogatott filmek — pl. Vezeklés — bevételének 200 százalékát adja a mozinak, a kiemelt magyar filmeknél ez a százalék 160, a támogatott egyéb filmeknél — Hupikék törpikék, Hannah és nővérei — 113. Ez utóbbi három kategóriánál előadásonkint külön 1100 forint üti a Petőfi nagyságú mozi markát.

A támogatás rendszere nem ellentmondások nélkül, de érvényesül. Egy darabig. Mert az állam arra készül, hogy fokozatosan megszünteti azt a támogatást — és vele a meglévő kevéske előnyt —, ami a művészi, politikai értéknek szerinte — ma még — kijár.

— És mi lesz azután?

— Még több szórakoztató film, s gondolkodhatunk azon, mit tegyünk, hogy el ne veszítsük a közönség egy fontos részét.

így látja ezt egy gyakorló filmforgalmazó szakember.

G. T.

Külső Drávaszög népművészetéből

A nagytótfalui iskolamúzeum tornácos, udvari homlokzata

Fotó: Proksza László

Új Zsoinay- katalógus

A pécsi Janus Pannonius Múzeum Művészeti Kiadványai sorozatban új Zsolnay-katalógust jelentetett meg magyar—angol nyelven, 20 000 példányban. írója és szerkesztője Hárs Éva, tervezte Pincze- helyi Sándor, fordította Surányi Ágnes. A múzeum új ismeretterjesztő, négy színes képpel illusztrált leporellót is kiadott ezúttal az Ókeresztény Mauzóleumról a Pannon Tourist Utazási Iroda támogatásával. A magyar, német, angol és francia nyelvű kiadványt dr. Levárdy Ferenc történész irta.

Megőrizve

Felavatás előtt SlklósLáiogatás Beremend iskolájában

Megkezdődött a tanév

vidék tálháza

Újsághír: Szeptember 9-én felavatják Nagytótfaluban a vidék

népéletét, viseletét, paraszti gazdálkodását, háziiparát és iskolai

oktatását szemléltető tájházat.

Ódon kétablakos épület, a templommal átellenben. Alig üt el az utcasor rendet, tisztaságot és tisztes szegénységet sugárzó parasztházaitól. Falán emléktábla hirdeti Baksay Sándor iskolamestör uram, a falu egykori „oskola rectora", a későbbi református püspök: az MTA és a Kisfaludy Társaság togja emlékét. Belépve — majd később kilépve is, nem tagadom — nehezen tudok megválni a legalább 200—250. éves hajdani iskolaépület udvarra néző képétől: az iveit, hófehér vaskos-oszlopos „gang” - nekem a „sültalföldinek" -: tornác igéző látványától.

Kiséröm: dr. Simor Ferencné Bokody Eva - a siklósi főállatorvos felesége, maga is mező- gazdasági mérnök -, akinek ez az egész tájház voltaképp pen köszönhető. Az ő személyéhez fűződik ugyanis ez a kicsit mesébe illő történet, azzal c. ritka tanulsággal, miszerint e folyvást nehezedő világunkban is születhetnek szép és a maguk nemében nagy dolgok, a jóakarat, a népi kultúra tisztelete és az emberek összefogása révén. Igaz, kissé hosz-, szú vajúdással és többszöri nekirugaszkodás után - a gyermek azonban mégiscsak világra jött.,.

Azért merem mindezt leírni, mivel Simorné Bokody Évát régtől fogva ismerem. S nem véletlenül, e tójház életre hívásának az utóbbi 3-4 évben közeli tanúja lehettem. S közvetve annak is, ahogyan ez a történet jó 12 éve elkezdődött. Amikor a négy gyerek még kisebb volt, s nevelésük az „állatorvosnét” jó ideig otthon fogta. Ám, hogy a szakmából se essen ki teljesen, gyakran besegített férjének. És eközben a Siklós környéki falvak portáit járva olyasmire csodálkozott rá, amit nem tanítottak a gödöllői egyetemen.

Az itt élő magyarság viseleté, szokásai, a szőttes- és hímzésemlékek motívumgazdag- sóga ragadta meg elsősorban. Mindez, a városközelség okán, bizony elég korai „kivetkőzés”- sel a ládafiába, a „szökröny- be", sifonérba került. Akkor lázas izgalommal kezdett utánanézni, s elolvasott, megtanult mindent, ami elérhető az itteni népéletre, népművészetre nézvést. így ismerte meg mindazt, ami a Drávaszög eme Siklós-vidéki kistáján belül (Külső-Dróvaszög) Nagytótfaluban summázódott, de más környéki magyar településekre is jellemző. S nem lankadva győzködte az öregeket: ne röstelljék viseletűket! Pótolhatatlan érték ez, amit egyszer meg köll majd mutatni orszógnak-világnak. Gyűjtötte, ápolta, cédulázta a csodás főkötőket, szőtteseket, viseleti darabokat: diaképes előadásokkal hirdetve hosszú éveken át, hogy emberek, ezt föl kell mutatni, meg kell ismerni, olyan szép.

Munkásságát néhány éve átfogó tudományos igényű tanulmányban rögzítette. Nagytótta- lu viselete (Siklós-vidék egy jellegzetes falujának viseleti emlékei, s a viselet átalakulása napjainkig) c. dolgozatával elnyerte a néprajzi pályázat országos I. diját. Ám talán ennél is fontosabb a hagyományteremtésnek az a törekvése, és nem szűnő küzdelme, amelyet a még élő vagy megőrzött viseleti emlékek bemutathatósága ügyében végzett.

Az eredmény: jó három és fél éve összegyűlt ez ügyben minden illetékes. A megyei tanács, a megyei múzeumigazgatóság, a nagyharsányi tanács, a műemlékfelügyelőség képviselői s jó néhányon mások is. Meghánytók-vetették az öreg oskola és tanítólak sorsát. A műemlék épületet az Országos Műemléki Felügyelőség gondozásában felújították. Jó három évbe telt... Nem részletezve: végül is elkészült a tájház céljaira alkalmas egykori iskola.

S hogy mindez lehetővé vált, abban része van nemcsak az állami juttatásnak; nemcsak Simorné nagytótfolusi „drága öregeinek", akik a gyűjtemény legszebb darabjait közreadták. De mindazoknak is, akik az udvar rendezésében, a mező- gazdasági eszközök konzerválásában, a takarításban, virágok ültetésében és sok másféle előkészítő munkában részt vettek. Nagytótfalu lakói, siklósi gimnazisták, határőrkatonák, láncgyári munkások, DÉ- DÁSZ-dolgozók, a soproni diákok Baranya-klubja és még sokan mások részére szólunk: köszönet érte.

Mit láthatnak az idelátogatók?

Sok szépet és érdekeset. Az utcai front kisebbik szobájában, nagyjából a hajdani tanterem egyharmad részében, az egykori osztatlan népiskola berendezését — kicsiben. Katedra, két pad, korabeli számológép, tábla, földgömb, térkép, palatábla, kalamáris — ilyesmiket. Mellette kapott helyet egy igazi tótfalusi tisztaszoba: a századforduló tájékáról. Külön helyiség szemlélteti a Drávaszög viseletének e kistájbeli sajátosságait. A kiállított viseleti és használati darabok háziszőtteseivel, főkötőivel, hímzéseivel s egy fiatal pár esküvői öltözetével. A szakköri helyiségben a helybéli gazdag szövő- és himzőhagyományokat fogják majd föleleveniteni. Mellette pedig egy kisebb helyiség a kender útját mutatja be - szövésre kész állapotáig. A szabadkéményes konyha a kemencét és a főzés megannyi eszközét hivatott elénk tárni.

Ismerkedésünket a tájhózzal kiállítási vezető és más ismertető szövegek segítik.

Siklós közelsége okán a tájháznak idegenforgalmi vonzása lehet. Reménykedünk, nemcsak feltételes módban . . .

Hisz csupán jóakarat, figyelem és egy csöppnyi nemzettudat, magyarságtudat szükségeltetik hozzá.

Wallinger Endre

Ismerős ez az utca, az iskola, jó néhány évvel ezelőtt főiskolai gyakorlaton töltöttem három hetet ebben az iskolában, a beremendiben — azóta nem jártam itt.

Az iskola akkor néhány esztendős volt — ma is ez képzi a főépületet a négy tantermével. Régi, nem iskolának épült további épületek egészítik ki. Volt idő, amikor a tanács és az iskola közösen új szárny, további tantermek építését tervezte, erről azonban le kellett tenniük. Nem volt hozzá elég pénzük, így az elmúlt években a meglevő tatarozásával, korszerűsítésével segítettek a dolgon.

Beremend iskolája körzeti iskola, mintegy 400 növendékkel. Kásád, Püspökbóly tanulói is idejárnak, de a tanácsi körzeten kívül Old, Siklósnagyfa- lu, Kistapolca gyermekei közül is azok, akiknek szülei a BCM-ben dolgoznak.

Nemzetiségi iskola a bere- mendi, német és horvátajkú növendékeik is vannak — az épületben mindenütt háromnyelvű táblák ötlenek szemünkbe — és a tanulók 40 százaléka részesül nemzetiségi nyelvoktatásban, immár 10 éve. Minden esztendőben két osztály indul, az egyik a magyar nyelvű, a másik a nemzetiségi. Mindig van érdeklődés az utóbbi iránt. Két pedagógus oktatja a horvátszerb nyelvet, egyikük most fejezi be az egyetemet - német szakos nevelőt pedig keres a község.

Albert József igazgató így beszélt a tanévkezdésről:

— Optimális feltételek között tudjuk kezdeni a tanévet, mivel a tanács most fejezte be az iskola átfogó felújítását. Festést, mázolást, az udvari szárny előtt a zsibongó megépítését, az alsó iskolában a központi fűtés előkészítését — mindezt erre a szeptemberre elvéaezték.

Németh László tanácselnöktől megtudjuk, hogy az előző tervidőszakban az óvoda, bölcsőde felújítása volt napirenden Beremenden — ebben az öt évben az általános iskola került sorra. Időarányosan tudták teljesíteni, amit elterveztek: 1985-ben kezdték a központi fűtés beszerelését, aztán rendbehozták a tetőket, most felépítették a gyerekeknek a zsibongót. Az idei nyáron 600 000 forintot költöttek.

— Most az alsó iskola, a napközi külső tatarozása folyik, központi kazánház épül, amelyre az alsó iskola mellett az orvosi rendelőt és a tanácsot is rákapcsolhatjuk.

— Mindent saját pénzből végeztünk, amiről itt szóltam — mondja a tanácselnök. — De segítettek a BCM szocialista brigádjai, a tsz is, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, főként a tornaterem felépítésében. A kerítésünket a bólyiak építették. Eddig legalább 5 millió forint ment az iskolára.

Persze, nemcsak dicsekedni- valcva! hozakodhat elő Németh László tanácselnök: — Fáj, hogy nem tudtunk új konyhát, napközit építeni, de 20 millióba került volna, és nem volt annyink. Maga az intézményeink fenntartása, a dolgozóink fizetése gondot okoz, állandóan tartalékolunk erre a célra .. . Sajnos, a tanteremépítésről is le kellett mondanunk.

Pénz, pénz, pénz — amíg az iskola igazgatójával beszélgetünk, az iskolatitkár mellettünk a szeptemberi fizetéséket szám lálja:

— Harmincegy nevelőnk van- halljuk Albert Józseftől —, akik között csak egy a képesítés nélküli. 90 százalékban szakosok tanítják nálunk a tárgyakat - rajz- és technikaszakos kolléga hiánvzik csak a németesen kívül. Többnyire helyben laknak, 8 szolgálati lakást tudunk nekik biztosítani, többen építettek, és hárman járnak ki jó ideje Siklósról.

— Miben hoz még újat ez a tanév a beremendieknek?

— Áttérünk most a hetes ciklusra a tíznaposról. Sok minden szól a hetes ciklus mellett' egyenletesebben terheljük a gyerekeket, ha öt napot járnak iskolába, s utána kettőt pihenhetnék, jobban tudunk bármit is tervezni — persze, növekszik az óraszám. Mégis csak délelőtt szoktunk tanítani, és mivel csökkent a gyerekek létszáma, el is férünk aránylag kicsi termeinkben.

— Milyen idén a tankönyv- ellátás?

— Panaszmentes. Megérkezett valamennyi tankönyv, három hiányzik csak, de nem a leglényegesebb könyvekből.

Beremenden tavaly alakították meg az iskolatanácsot, most kezdi meg érdemi működését: — Az oktatási feltételeket szeretnénk javítani ezen az úton, az érdekek egyeztetésével is - mondja Albert József.- Ami a sokat emlegetett önállóságot illeti, folyamatosan ki szeretnénk építeni a helyi nevelés rendszerét. Feltárni lehetőségeinket, adottságainkat; a helyi lehetőségek persze, már régóta tükröződnek a pólyaválasztási munkában, amit összehangolunk a helyi munkaerőgazdálkodással. Nagyon sok ipari szakmát végző fiatalt tud fogadni a BCM, melléküzemága van a tsz-nek; további munkahelyeket jelentenek a beremendiek számára a siklósi üzemek és a Bólyi Kombinát püspökbólyi üzeme. Ezek az üzemek aztán sok segítséget adnak az iskolának.

További kapcsolatainkat illetően a művelődési ház, a könyvtár mellett a helyi Építők Sportkört említeném, amelynek 100 tanulónk igazolt versenyzője. Nekünk tornatermünk, nekik szabadtéri pályáik állnak a helyi sport rendelkezésére.

G. O.