Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-06 / 248. szám
1988. szeptember 6-, kedd Dunántúlt napló 3 Előtérben a minőség Igényes konfekció, kiemelt bérezés Növeli tőkés exportját a Mohácsi Könnyűipari Vállalat Nyugatnémet exportra varrnak férfipantallókat a Mohácsi Könnyűipari Vállalat varrodájában Fotó: Proksza László Orgtechnik—Compfair *88 Nemzetközi számítástechnikai szakkiállítás - először Magyarországon- Minőségben, határidőben és árban meg keU felelnünk a tőkés piaci követelményeknek, egyébként vevőt vesztünk — hangsúlyozza Dér László, a Mohácsi Könnyűipari Vállalat igazgatója. — Viszont a vállalat cárja éppen a vevőkör bővítése. Kollekcióinkat bemutatjuk az amerikaiaknak, svédeknek, hollandoknak, norvég oknak, nyu ga tném eteknek. De tíz—tizenöt próbálkozás kell ahihoz, hogy legyen valami egy üzletből. Idén két új, jelentős partnerral létesítettünk kapcsolatot: egy amerikaival és egy nyugatnémettel. Az amerikai partner ötezer férfipantallót kér, ezt tekintik a próbagyártásnak. A magyar anyagú gyapjúszövet nadrágokat minőségi alapanyagból kell varrni, de a megfelelő szövet beszerzése nem volt könnyű feladat, mert az alap- anyaggyártó inkább közvetlenül exportra termel, ez az- érdeke. Végül is a próbagyártás anyagszükségletéhez hozzájutott a Könnyűipari Vállalat. Az új, nyugatnémet üzletfél két-három részes együtteseket igényel, s rádöbbentette a vállalatot, hogy vége a tízhúsz—harmincezres nagyszériák gyártásának, ezentúl butikszinten, száz darabos kis- szériókban kell varrni. — A mennyiséget és a minőséget együtt kell hozniuk azoknak, akik ezeken az igényesebb termékeken dolgoznak — mondja Gyévaí Istvánná gazdasági igazgatóhelyettes. — Ezért kiemelt bérezésben részesülnek. Egyébként vállalati szinten a termelésnövelés korlátja a bér, s ezen keresztül a munkaerő. Ha teljes második műszakot tudnánk beállítani, még az sem lenne elegendő a tőkés és a hazai igények kielégítésére. Belföldre például konkrétan a munkaerőhiány miatt nem gyártanak férfinadrágot, pedig állítják, hogy árban jóval alatta lennének a jelenleg kereskedelmi forgalomban lévő termékek áránál. S vannak olyan célgépek, amelyeket vétek egy műszakban használni, (például Ilyen a nad- rágszárvarró automata). Szeptembertől — úgy tervezik —, a mohácsi központi telephely létszámának fele két műszakban dolgozik majd. A vállalatnál maradó végzős szakmunkástanulók jelentős száma teszi ezt lehetővé. Korábban a 18—20 harmadévesből 2-3 maradt meg a cégnél, tavaly már tizenegyen, idén viszont tizennégyen jelezték ittdolgo- zási szándékukat. Mindez azt is mutatja, hogy nehezedett a fiatalok elhelyezkedése Mohácson és környékén. — A vállalat azonban nem visszaélni kíván a helyzettel, hanem megbecsülni a dolgozót, mert szükség van a jól teljesítő, fogékony, gyors, ügyes munkáskezekre — így foglalja össze Werkmeister ló- zselné szalagközi meós, a fiatalokról kialakult vállalati vé- I eményt. A szalagközi meózáson szigorítottak, tavaiy bevezették a központin 'kívül a vidéki — véméndi, erdősmecskei, lippói - telephelyeken is, s egyaránt vonatkozik a tőkés, szocialista exportra és a hazai gyártásra. Werkmeister József- nétől megtudom, hogy a belső varrásokra kevésbé, de más mindenre igen kényesen ügyel mint meós, hogy még észrevétel se legyen a vevő részéről, nem ám minőségi kifogás! S hozzáteszi, hogy a tőkés partnerok egyre inkább figyelnek a vasalásra is. Amikor a Brühl cégnél, (a vállalat legnagyobb nyugati partnerénél) tanulmányúton volt, akkor látta, hogy egy foto- celiás gőzölőben kapja még végső formáját a Mohácson készített termék, s már viszik is az áruházba. A vállalatnál a termelési arányok a tavalyihoz viszonyítva változnak: a szocialista export 30-ról 20 százalékra csökkent, a hazai gyártás 40- ■ről 50 százalékra emelkedik, a tőkés export - közelítve az egyharmados részarányt — értékben tovább nő. (A bérpreferenciát csakis így vehetik igénybe. Tavaly is ennek köszönhetően fejleszthettek tíz százalékot, de még mindig1 csak közelítették az ötvenezres átlagot a keresetek.)- A számítások szerint hogyan alakul az ez évi nye-v reségük? — Nem csökken a nyereségünk — tájékoztat Gyávái Istvánná —, a tavalyi 7,4 millió forintot várhatóan idén is elérjük. Mi eddig is olyan termékeket gyártottunk, amelyek után támogatást nem kaptunk, így a támogatásmegszűnés sem érintett bennünket. Ami viszont sújtott, az az elmúlt évben megkötött szerződések belföldi árainak tíz százalékos csökkentési kötelezettsége, valamint az, hogy a pamutalapanyag árát többször, fokozatosan emelték, mi pedig ennek csak az egyhar- modót vihettük át a késztermékre. 1987-ben részt vett a vállalat a középtávú exporíbővítő pályázaton, s ez tette lehetővé, hogy -több célgépet vásárolhassanak, komplett pantallógyártósort alakíthassanak ki. Minőségi speciálgépek nélkül lehetetlen lenne a nyugati piac igényeinek megfelelni. — Jövő év elejére a jelenlegi rossz hatásfokú, elektromos gőzrendszerről áttérünk a gázfűtésesre — jegyzi meg- Vámosi László műszaki vezető, kiemelve, hogy ez a technológiai fejlesztés a minőségi termékek gyártásához elengedhetetlen. - A központi üzem belső anyagmozgatását is majd megváltoztatjuk: a kézi továbbítás helyett számítógép által irányított kon- vejoros rendszert építünk ki. Ez a fegyelmezett technológia a munkavégzést is szabályozza, zártabb lesz a termelési folyamat. A műszaki előkészítést is fejlesztik: első fázisban az anyaghányad, valamint a sza- bászati rajzolás számítógépes rendszerét alkalmazzák, -majd ezt követően a terítést is számítógépre viszik. A vállalat külön részlege a bedolgozóké: a nyolcvan— kilencven bedolgozó közel fele szakmunkás (qyes után igényelték az otthonmaradást). Olyan termékeket állítanak elő, amelyek szalagmunkában nem mennének; belföldre készítenek sportnadrágokat, szoknyákat, alsóruházati cikkeket. A Mohácsi Könnyűipari Vállalat kinőtte magát: öt éve még nem gyártottak az -itt dolgozók nyugati piacra, ma már a negyedszázmillió forintot célozzák tőkés exportbevételben, nagyrészt bérmunkából (termelési értékeket nézve ez a szám tehát jóval magasabb fenne); s egyre fokozottabb minőségi 'követelményeknek tudnak eleget tenni. S kinőtte magát a vállalat fizikai értelemben is: a -központi telephely már kicsi a jelenlegi termeléshez. A bővítéshez az építészeti elképzelés megvan, már csak pénz kell a kivitelezéshez! L. Cs. K. Nemzetközi szervezési és számítástechnikai szakkiállítást rendeznek október 17- 21-e között a Budapest Kongresszusi Központban. A rendezvény első olyan fórum, mely nemcsak hazai, de nemzetközi kitekintést is ad, lehetővé téve, hogy a gyártók és a felhasználók -minél nagyobb számban találkozhassanak, a magyar és a külföldi vállalatok bemutathassák, hol tart ma a számítástechnika. Az Orgtecbnik-Compfair '88 komplexitásában arra törekFebruárban jött létre a Pénzügyminisztérium sajtóirodája, s ezzel régi terv vált valóra: az iroda szervezésében megindulhattak a közvetlen eszmecserék az intézmény és a sajtó munkatársai között. A múlt hét csütörtökjén dr. Patkó András miniszter- helyettes találkozott a központi és a megyei napilapok, a gazdasági hetilapok, a Magyar Televízió munkatársaival, s vázolta előttük a minisztériumban folyó jelenlegi nagyobb munkákat, hangsúlyozva, hogy a pénzügyi egyensúlyi pozíció elérése a cél, s várhatóan ez lesz a jövő év fő feladata is. Beszélt az adórendszer működésének tapasztalatairól, a vegyesvállalatok Az idei közgazdász vándor- gyűlést szeptember 12—13-án Gyulán rendezi meg a Magyar Közgazdasági Társaság, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a TIT közgazdasági választmánya és a Magyar Gazdasági Kamara. A vándorgyűlés témája: a vállalati stratégiák a gazdasági stabilizáció időszakában. A program szerint az első nap délelőttjén három központi előadás hangzik el, majd szik, hogy mind a gyártók, mind a felhasználók lássák a fejlődés további irányát, ötleteket -kapjanak jövőbeni munkájukhoz. Célja továbbá, hogy a szakma teljes vertikumát összefogja és bemutassa, létrehozzon egy kelet—nyugati fórumot. A kiállítást több mint 1400 négyzetméter alapterületen rendezik, azt a nagyközönség is látogathatja. A vállalatok a 'kiállításra a Compexpónál jelentkezhetnek, címünk: Compfair-iroda, 1022 Budapest, Bég u. 3—5. alapításáról, a rubelszabályozósról. Mint dr. Patkó András kiemelte, a rendszeres háttér- beszélgetéseken folyamatosan tájékoztatni kívánják az írott és -az elektromos sajtó -munkatársait, hogy az újságírók a közvetlen információ birtokában mind pontosabb képet adjanak az ország pénzügyi helyzetéről, lehetőségeiről, a várható változásokról. A megjelent újságírókat Borsi László, a Pénzügyminisztérium sajtóirodájának vezetője is köszöntötte, s megjegyezte, hogy az iroda folyamatosan segítséget kíván nyújtani a pénzügyekkel foglalkozó újságíróknak mindennapi munkájukhoz, ugyanakkor támaszkodni is'kíván a sajtó dolgozóinak véleményére, tapasztalataira. szekcióülésekre kerül sor. A négy szekció: .1. A vállalatok kibontakozási feltételei és megújulási stratégiái. 2. A gazdálkodó szervezetek piaci kapcsolatai, verseny és együttműködés a kül- és belpiacokon. 3. Érdekeltségi problémák a vállalati gazdálkodásban. Az előadásokat vita követi, majd ajánlásokat fogalmaznak meg. A vándorgyűlésen az MKT Baranya Megyei Szervezetét tizenöten képviselik. Erősödik a Pénzügyminisztérium és a sajtó kapcsolata Közgazdász vándorgyűlés Gyulán Pécs belvárosának egyik újjávarázsolója Gáspár Márton A jó öreg Pécsi Nemzeti Színházban de sok jó előadást néztem végig! Most, a „szétbombázott" épületben •még elképzelni is nehéz a csillogó-vastapsos színházi múltat. A látvány olyan, hogy hihetetlennek tűnik, amit Gáspár Márton mond: „1990 decemberére teljesen késznek kell lennie... Meg is lesz." Nem ez az első találkozásom Marcival. Harmincöt éves. Irigylem is, mert kevesen mondhatják el magukról azt, hogy de sok új és szinte romjaiból újjávarázsolt középülettel gazdagította szülővárosomat. Csupa nehezebbnél nehezebb feladat, a munka kezdetétől az ünnepélyes átadásig de sok váratlan meglepetés, de sok gyötrelem, egyezkedés és egyeztetés, mennyi idegőrlő perc, nap és hónap áll már mögötte. Szerintem ezt a fajta munkát nem sokan és nem szívesen vállalják, mert kényelmesebb, szervezhetőbb és kevésbé idegtépázó a nulláról indulva újat építeni, mint a roncsból kihozni azt, ami hajdanán lehetett vagy amilyennek már valamikor építeni kellett volna az adott épületet, őt vonzzák az Ilyen feladatok és vonzódik az Hyen kemény megpróbáltatásokhoz. A szakmabeliek némi iróniával mondják, hogy az ő beosztása „pofozóhely", amit csak felpörgetett életmóddal, nagy-nagy szakmaszeretettel és szakmai alázattal lehet tisztességesen ellátni. Gáspár Márton, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat Magasépítő üzemigazgatóságán az I 2. üzem vezetője a cél érdekében nap mint nap csínbe megy. Elve: nem szereti azokat az embereket, akik egy-egy munka megbeszélésénél úgy kezdenek, hogy: nem. Elégedett mégis, mert a munkatársait is olyan fából faragták, akik a leglehetetlenebb feladat előtt is azt nézik, hogy azt hogyan lehet megvalósítani. Pedig a különféle — műemléki, tervezői, gazdaságossági és kismillió más — szempontok tulajdonképpen tisztességesen megkötnék a kezét. Ha hagyná. Mezőkövesdi születésű, de 1971-től — amikor felvették a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola magasépítő üzemmérnök szakára — pécsinek vallja magát. Miért ne erezné így? Hisz annyi munkaverejték és sikerélmény, annyi új és megújult épület a megmondhatója, hogy ezer szállal kötődik e városhoz. Általános iskolában már szinte ólig volt olyan sportág, melyben ne jeleskedett volna, s ez a sportszeretete végigkísérte a főiskolán és utána is. A PMMF NB lll-as kosárlabda-csapatában játszott, majd végzettként még néhány évig az akkor másodosztályú PMSC kosarasainál folytatta. A sportnak sok mindent köszönhet. Minden bizonnyal a cél érdekében benne jócskán meglevő küzdeniakarást, céltudatosságot, az egészséges ko- nokságát és győzniakarásót is. A munkában is de sok „edzésre" van szüksége, hogy biztos legyen a győzelemben, akarom mondani, a sikerben. A sportnak köszönheti azt is, hogy magasépítő üzemmérnökként a hajdani BÉV-nél kezdhetett dolgozni. A vállalatnál technikusként, majd művezetőként dolgozott, és 1979-ben lett építésvezető, ez a beosztás lényegében a vállalati üzemigazgatóságok megalakulásakor minősült át üzemvezetővé. — Nagyon jó kollégák mellett tanultam a szakmát és általuk itatódott belém az a szemlélet, ami nélkül nem tartanánk itt — mondja, s ez a keménynek tűnő fiatalember szinte ellágyul, ahogy „tanító- mestereiről" beszél. — Vegyük számba az épületeket? — kérdem, s nem nagyon örül kíváncsiságomnak. Talán mert a válasz dicsekvésnek tűnne? Azért ráveszem, a teljesség igénye nélkül sorolni kezdi: — Új épületként a város! sportcsarnok, a MÁV szociális épület, a POTE-nak a nővér- szállás, a Radiolóaiai Intézet és a sportközpont, az úttörőház . . . Aztán egyre inkább előtérbe kerültek az átalakítások, felújítások: az ÉPFU, a Sörgyár és három és fél hónap alatt csináltuk meg a Pécsi Városi Tanács épületének északi, nyugati és belső teljes homlokzatfelújításót. 1981-től már csak rekonstrukciós és felújítási munkáink vannak ... És ez sem kevés. A POTE kutatólaboratóriuma, a Kamaraszínház, a Palatínus Szálló, a JPTE Egyetemi Könyvtár I. és II. üzeme, a Tanárképző Kar épületének nulla üteme, a sombereki panzió, a Lenau- ház és a leglátványosabb, a Pécsi Nemzeti Színház. — Melyik volt ezek közül a legnehezebb? — A maga módján egyik sem volt könnyű. A legtöbb váratlan meglepetést és szakmai, szervezési feladatot, úgy érzem, hogy a Palatínus épülete jelentette. Már csak azért is, mert éveken át az aknamélyítők tömedékelték és alapozták alá a régi épületet, melyen már minden poroiká- ján érződött az elhanyagoltság, a gazdátlanság. A hajdani építők sem végeztek épp kifogástalan munkát, örülök, hogy most szebb és mindenképp hasznosabb az épület, mint hajdanán. — Ha szétverik az egészet és helyébe újat építettek volna? — Az már semmiképp sem lenne ugyanaz az épület, hiába is építettük volna ugvan- olyanra. De a volt SZMTkönyvtár (Kamaraszínház), aztán a Nemzeti Színház is any- nyi, de annyi építészeti meglepetést tartogatott... Az építész számára — aki legalábbis már belekóstolt — izgalmas, változatos és szép az ilyen munka. Még akkor is, ha ■munkaterületet is alig kapunk, ha még a napi anyagszállítás is kegyetlenül sok szervezést igényel, ha túlontúl is sok az élőmunka, ha ... De hagyjuk, nem panaszkodom . . . Mégsem cserélnék az újat építő kollégákkal. Nem félek a nehézségektől, már csak azért sem, mert maximálisan elégedett vagyok a gárdánkkal, összeszokott, egymást segítő a csapatunk. Az örökös stresszhelyzetet jól viseli. Ebben átsegíti ma is a sport(olgatás). Sízik, teniszezik, egy-egy sakkpartira is leül a számítógépe elé —, ha marad rá ideje. Újabban a háza mögötti kertecskében tesz-vesz és az is nagyon jó kikapcsolódást jelent. Felújítanak, s emellett a következő munkák versenytárgyalásos előkészítését is végzik. „Ezt is egyre jobban szeretem, a rutinom sokat segít ebben” — mondja. Meddig lehet ezt a ritmust ilyen magas fordulatszámon tartani? Némi csend után válaszol: — Megalkuvás nélkül ezt ■nem lehet a végletekig csinálni ... Murányi László
