Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-28 / 270. szám
2 Dunántúlt napló 1988. szeptember 28., szerda A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) felelően — a diplomáciai kapcsolatok hiánya ellenére — az elmúlt rövid időszakban megélénkültek a politikai kapcsolatok Izraellel, a gazdasági és sportkapcsolatok Dél-Koreá- val. E folyamat fontos óllomá- tsa, hogy Budapesten és Tel Avivban megkezdték működésüket az érdekképviseleti irodák, illetve bejelentettük, hogy Dél-Koreával konzuli jogkörrel ellátott kereskedelmi képviseleteket nyitunk egymás fővárosaiban. A távol-keleti, a csendesóceáni térség felé irányuló nyitási törekvéseinkkel összhangban — az olimpiai játékokon való részvételünkkel, kamarai irodák budapesti és •szöuli felállításával — megkezdtük o magyar-dél-koreai kapcsolatok rendezését, amelyhez jelentős külgazdasági érdekeink fűződnek. A diplomáciai mentességet élvező állandó képviseletek felállítása biztosítja az együttműködéshez nélkülözhetetlen ügyintézést. Együttműködésünk kiterjesztése a nem távoli jövőben megteremti a lehetőséget a diplomáciai kapcsolatok felvételére, nagykövetségek kölcsönös felállítására — állapítja meg végezetül az előterjesztés. Ezután Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítést fűzött a beszámolóhoz. A magyar—román kapcsolatokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szocialista, mind a nyugati országokban egyetértő várakozással fogadták a Politikai Bizottság döntését, hogy a román részről 48 órás határidővel felajánlott tárgyalásokat nem utasította el. A munkatalálkozót követő magyar lépésekről Szűrös Mátyás elmondta: a Politikai Bizottság és a Minisztertanács megerősítette eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat, s arra hívott fel, hogy az aradi megállapodásokban rejlő valamennyi — bármilyen csekély — lehetőséget használjunk fel a magyar—román viszonyban keletkezett feszültség okainak megszüntetésére, kapcsolatunk lehetséges fejlesztésére. A tervek szerint Horváth István belügyminiszter vezetésével tény- mególlapító küldöttség utazik Romániába a településrendezési terv tanulmányozására, s egy újságíró-küldöttség látogatását is tervezik. A Külügyminisztérium tovább vizsgálja a konzulátusok helyreállításának, a kulturális központok létrehozásának lehetőségeit. A figyelem előterében változatlanul a menekültek problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar—román nemzetiségi deklaráció kidolgozását — mondotta Szűrös Mátyás, kijelentve: miközben kötelességünk, hogy kétoldalú alapon mindent megtegyünk a magyar—román viszony javítása érdekében, józanul kell mérlegelnünk esélyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért felelősséggel tartozunk, amelynek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyorság és az egyetemes kultúra érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetőségét is, s kijelentette: o magyar külpolitikának nem célja Románia lejáratása, elszigetelése, valamiféle románellenes egységfront létrehozása. A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sor. rendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár lános és Grósz Károly. A hozzászólók aláhúzták, hogy a magyar külpolitika rugalmasságát, kezdeményezéseinket növekvő rokonszerv kíséri. Ebben nagy szerepe van annak az erkölcsi-politikai tőkének, amelyet hazánk a gazdasági reformmal, a belpolitikai stabilitás megteremtésével, a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításával, társadalmi demokratizmusunk — és az attól elválaszthatatlan emberi jogi gyakorlatunk — fejlesztésével, valamint aktív nemzetközi szerepvállalásunkkal felhalmozott. Ennek kapcsán leszögezték: külpolitikánk megvalósításában növekvő szerepet játszik a nyugati világban élő magyarság. Az emigráció körében szaporodnak az együttműködés hívei és szűkül azoknak a köre, akik — s ezt a nyil- ivánosság előtt is be kell mutatnunk - a szembenállás fenntartásában érdekeltek. A vitában sokan érintették, hogy külpolitikánk következetes törekvése az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése. Érdekeltek vagyunk abban, hogy ennek már az első szakasza kiterjedjen hazánkra. A hozzászólók ismételten hangsúlyozták, hogy hazánk híve és előmozdítója a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében folyó együttműködés korszerűsítésének. Ennek szellemében már többször kifejette nézeteit a KGST-országok egységes piaca kialakításának szükségességéről. Ennek feltételei azon. ban csak fokozatosan teremthetők meg. A vita homlokterében a magyar külpolitika legutóbbi eseményei — az aradi találkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejleményei- szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépéseink tartalmával, szükségességével egyetértettek, elhangzottak azonban olyan vélemények is, amelyek megkérdőjelezték időzítésük ■hasznosságát. Több javaslat hangzott el a Központi Bizottság üléséről megjelenő közlemény tartalmi gazdagítására, pontosítására. Szűrös Mátyás rövid, néhány pontosító javaslatra részleteiben is kitérő válaszát határozathozatal követte: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót - egy tartózkodással — elfogadta. Lukács János beszéde- A Politikai Bizottság javasolja, hogy ülésünkön tekintsük át a párt helyzetét, soros teendőit, amelyek jórészt egybefonódnak a magyar belpolitika eseményeivel, változásaival - kezdte beszédét a következő napirendi pont előadója, Lukács János. - Ez azért is indokolt - folytatta -, mert az utóbbi időszak különféle belpolitikai eseményei nyomán a közhangulatban növekedett a bizonytalanság, az emberek nehezen tudnak eligazodni a folyamatokban. A KB titkára a továbbiakban a tagsági könyvek cseréjének néhány szervezeti és politikai tapasztalatáról szólt, kiegészítve az írásos előterjesztést. Alapvető fontosságú az a tény - folytatta a KB titkára-, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadalmi, közéleti tevékenységhez, szocialista meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekre és magabiztosságra egyaránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulásának biztosítékát a szocialista társadalom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először - az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős és az új tagok felvétele megtorpant. Ez a felhalmozódott gazdasági és társadalmi problémák miatt — bizonyos értelemben — természetes következmény. Ugyanakkor rávilágít arra az egyszerű igazságra is, hogy a párt iránti bizalmat, amelynek egyik mérőpontjo a tagfelvétel és a taglétszám alakulása, csak a világos és a tényleges társadalmi.politikai szükségleteknek megfelelő program, és az ennek jegyében álló, eredményes gyakorlati munka - kormányzópárt esetében a jó kormányzás - növelheti meg. Ezért sem ajánljuk, hogy a Központi Bizottság csupán ön- tisztulásnak minősítse a tagság létszámában és összetételében beállott változásokat. Feladatnak tartjuk azonban, hogy a párt szervezetei és tagjai a politizálás más teendői közepette - és éppen azokkal összefüggésben is - több energiát és nagyobb figyelmet fordítsanak az új tagok — különösen a fiatalok - felvételére, a kedvezőtlen tendenciák megállítására. Lukács János ezután az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár sokan ezt is kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem változott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat következményeit, a külső és belső gazdasági egyensúly hatalmas mértékű megbomlását nem lehet egykét év alatt meg nem történtté tenni. Hosszú ideig reális lehetőségeink szintje felett éltünk, nem alkalmazkodtunk a világgazdaság követelményeihez, miközben a világ jórésze lépést váltott, korszerűsítette gazdaságát. Ennek tudatában következetesen ki keli tartanunk a múlt évben elfogadott és a pártértekezleten megerősített gazdasági-társadalmi program mellett. A stabilizáció feszültségeinek és konfliktusainak vállalása nélkül nem alapozható meg semmiféle későbbi kibontakozás. Emiatt a közérzet, a közhangulat alakítása is rendkívül fontos. Tudatosítani szükséges az ország tényleges teljesítményeit, mert hitehagyott társadalom nem képes felvenni a környező világ által elébe vetett kesztyűt, nem tud választ adni a kihívásra. Minden elvesztegetett perc rontja nemcsak az általános kibontakozás feltételeit, hanem saját jövőbeni esélyeinket is. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a gazdasággal összefüggő pártvitákban — és sajnos a gyakorlati munkában is - sajátos torzulás figyelhető meg. Az utóbbi időben a mozgalomban aggasztóan háttérbe szorult az a gondolat, hogy a párt kötelessége a nemzeti és a társadalmi érdekek képviselete, és előtérbe került a helyi érdekek fenntartás nélküli képviselete. Ez az állapot nem tűrhető. A helyi konfliktusok feltárása és kezelése elemi követelmény minden pártszervezettel szemben. Ennek értelmét és vezérfonalát azonban csak a párt általános társadalmi törekvéseinek keretei közt lehet megtalálni. Olyan új mértékek szerint kell dolgoznunk, amelyek egy politizáló párthoz illenek: a tájékozottság, a műveltség, a politikai kultúra, a demokrácia, o vitázni, megnyerni és hatni tudás mértékei szerint. Ha feladatainkhoz fel akarunk nőni, akkor ezen a téren is áttörést, fordulatot kell elérni. Az országos pártértekezlet vitájának és állásfoglalásának központi kérdése a politikoi intézmény- rendszer átalakítása volt. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy ezen a téren a pártszervek jelentős kezdeményezéseket tettek, és az állami szervek is sok tekintetben újszerű gyakorlatot honosítottak meg. Felszabadultabb, nyitottabb, demokratikus közélet van kialakulóban. A folyamat — éppen a változások hordereje miatt - már kezdeti stádiumában is törvényszerűen a vélemények polarizációját váltja ki. Ezt a párton belül és kívül is egyaránt tapasztaljuk. Aggodalom, zavar és értetlenség, az állapotok úgymond ellen- forradalom előtti hangulatként történő jellemzése éppúgy jelen van, mint a helyeslés, a bátorítás, sőt az eddigi lépéseink lebecsülése és a „mindent vagy semmit" radikalizmusa. Tagságunk várja, hogy megvitassuk a többi kérdést is és kollektív állásfoglalásunkkal orientáljuk a törvényhozásban, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistákat, a pártszervezeteit és tagjait. A Politikai Bizottság a vitához és az állásponthoz a következő kiindulási alapot kívánja nyújtani: Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állampolgárok az alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jogaikkal. Célszerű lenne ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy az alkotmányosság lényegi kritériumai közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása. Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetekhez elsősorban a tettek, a cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerül- /heti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, okik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést, támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben. . A helyi pártszervezetek a tagság tapasztalataira és véleményére támaszkodva maguk mérlegeljék a működési területükön alakult különböző csoportok tevékenységét, a kialakítandó politikai viszonyt. Állásfoglalásaikkal orientálják a párt tagjait más szervezetek nyílt fórumain való vitázó részvételre. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollektív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köztük a sztrájk — pontos, törvényi szabályozását. Az lenne célravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A munka- beszüntetések ma Magyarországon sem helyi, sem országos problémák tartós megoldását nem viszik előbbre. Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bizalmat. Természetesen nem kerülhetik el a figyelmünket a veszélyek, egyes kétségkívül anarchikus, rossz irányba mutáló jelenségek, a imanipuláci- ós törekvések. Ezeket kellő türelemmel és körültekintéssel, politikai munkával és a törvény eszközeivel vissza lehet szorítani. Nem tartanánk azonban helyesnek, hogy bármelyik oldal nyomására politikánk lényegén, fő vonolán változtassunk. Ezért is javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy erősítse meg: változatlanul a pártértekezlet áftcl megszabott úton kíván haladni és további gyakorlati lépésekkel szélesíti ki a politikai intézményrendszer megújitásának, a szocialista pluralizmus megteremtésének folyamatát. Ebben a folyamatban a legfőbb feladatnak azt tartjuk, hogy a pártot, annak politizáló és cselekvőképességét, egységét erősítsük. Úgy véljük, hogy a közelmúlt politikai eseményei közül néhány figyelmet érdemel mostani ülésünkön. Hyen kérdésnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését, az Új Márciusi Front felhívásának közzétételét, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és a sztrájkök ügyét. Az elmúlt hónapokban a párton belül is jelentős változások indultak meg. Tagságunk jobban ismeri és a korábbiaknál szélesebb összefüggésekben vizsgálja lehetőségeinket és feladatainkat. Az új vezetés tevékenységét ugyanakkor kritikusan figyeli. A párttagság üdvözli az ülések vitaszellemét, az alternatív javaslatokat, a nagyobb dinamizmust. A Központi Bizottság ezúttal is kifejezi, hogy támogatja és segíti a kezdeményező, a párt munkáját - saját tevékenységüket - jobbítani szándékozó párttagokat és pártszervezeteket. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően joguk és kötelességük véleményt nyilvánítani az irányító pártszervek és tisztségviselőik munkájáról is. Felhívja a figyelmet egyben arra, hogy még oly nemes célok sem szentesíthetnek nemtelen eszközöket; a párton belüli vitákban nem tűrhető meg a kölcsönös fenyegetőzés, a rágalmazás, a személyeskedés, az elemi emberi, erkölcsi és politikoi normák megsértése. A káderkiválasztás mechanizmusát és módszereit még nem sikerült a párt jövőbeni igényeinek megfelelően korszerűsíteni. Ajánljuk, hogy a Központi Bizottság bátorítsa a tagságot, a testületek tagjait igazi, szuverén egyéniségek vezetővé választására, akik képesek közösségek elismert vezetőjeként, önálló arculattal megjeleníteni és érvényesíteni a párt fő céljait, alapvető törekvéseit. A továbbiakban a párt, a vezetés egységéről szólt, hangsúlyozva, hogy a sommás megítélés ebben az ügyben sem hasznos. Valóban vannak olyan kérdések — mondotta —, amelyeknek a megítélésében nincs egység — mert még érdemben meg sem vitattuk őket. A politizáló közvélemény egy része például látja a szocialista országokban - köztük hazánkban — zajló vagy éppen hiányzó változásokat, és ezek valóban nem egykönnyen helyezhetők el a megszokott világképben. Revizionizmus vogy megújulás? önfeladás vagy az életerő jele az, ami történik? - tette fel a kérdést az előadó. Ezzel is összefüggésben elemi erővel tör fel a vita a múltunkhoz való viszonyokról — mutatott rá. Itt is jelen van mindkét véglet. Egyrészt a múlt teljes tagadása, amelynek jegyében minden eddigit félre kell dobni. Másrészt minden új teljes tagadása, amely a legcsekélyebb változtatási szándékot is a párt vezető szerepe és a szocialista rendszer elleni támadásnak minősít. Sem azt az irányzatot nem fogadhatjuk el, amely helyteleníti a pártértekezleten született elhatározásokat és az azok nyomán kibontakozó gyakorlatot, sem azt, amely a politika minden létező és működő elemét revízió alá kívánja venni. Végső soron a szükséges reformok bevezetését is megnehezítik azok a nézetek, amelyek, napi politikai meggondolásból, az elmúlt negyven évről, mint egyetlen nagy tévedésről ítélkeznek. Az egység fogalmához tapadt számos előítélettől és leegyszerűsítéstől mielőbb meg kell szabadulnunk — folytatta, kiemelve a viták fontosságát. A vita — ha mégoly szenvedélyes is olykor — éppen, hogy elengedhetetlen eszköze a közeledésnek; feltétele, ha önmagában nem is biztosítéka az egység megteremtésének. Érdekünk és kötelességünk tehát, hogy biztosítsuk a párton belül a véleménynyilvánítás szabadságát és az értelmes, felszabadult vitalégkört. Felszólalók a vitában Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók majd mindegyike a májusi országos pártértekezlet óta eltelt idő belpolitikai helyzetének értékeléséhez fűzött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatkozó feszültségek okait. Ezért többen egyetértettek a Politikai Bizottság javaslatával, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén adjanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést a belpolitikai helyzetről, amelynek analízise legyen ál- Indó napirendje e testület üléseinek. Több hozzászóló kifogásolta, hogy ma nem elegendő csupán szélesíteni a politika vitalehetőség kereteit, a pártnak egységes álláspontot képviselve kell felvennie a harcot a káros, nemegyszer jobboldali nézetekkel szemben. Ehhez jelenleg nincsenek meg a határozott állásfoglalások, így hiába a jószándékú, a szocializmus ügye iránt elkötelezett aktivisták serege, nem tudnak kapcsolódni a markánsan megfogalmazott, a távlatokat is kijelölő elhatározásokhoz. A vita elején Berecz János — soros elnökként — felolvasta az MSZMP XIV/10-es körzeti szervezetének levelét, amely üdvözölte, hogy a Központi Bizottság napirendjére tűzte a belpolitikáról, a párt helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását. A levél rámutatott, hogy a párttagságot rendkívüli módon aggaszja a jelenlegi belpolitikai helyzet. Írói hitet tettek a májusi pártértekezleten megfogalmazott elvek megvalósítása mellett, s igényelték, hogy a párt vezetősége következetesen álljon ki meghirdetett céljainkért, s mozgósítsa a kommunista tömegeket. Borbély Sándor és Tökei Ferenc is felvetette, hogy az emberek gondolataiban támadó zűrzavarhoz nagymértékben hozzájárulnak a felelős pártós állami tisztséget viselő em. berek olykor egymásnak ellentmondó nyilatkozatai. Olyan állítások hangzanak el az ország nyilvánossága előtt, amelyek bizonytalanságot keltenek, s ezekkel a — sokszor rögtönzött — nézetekkel nem veszi fel senki a harcot a közvélemény előtt. Ügy tűnik: csökken o felelősségvállalás, helyenként megbomlott az elemi rend és a fegyelem. Mindennek igazságát meghagyva Katona Béla helytelenítette, hogy bárki is szembeállítsa a rendet a demokráciával, mert a rendnek az anarchia az ellentéte. Berend T. Iván ugyancsak óvott attól, hogy a fenyegető gondok hatására az elvek tisztázása nélkül, a „sorok rendezésével”, a mindenáron való rendcsinálással, egy olyan egység kialakításával reagáljon a párt, amelynek nincsenek meg o feltételei. Azokhoz csatlakozott, akik szerint az elvi, eszmei kérdések tisztázása nélkül lehetetlen progresszív egység megteremtésével előrehaladni. Ugyanakkor hangsúlyozta, nincs idő megvárni az elvi kérdések tisztázásával a következő pártkongresszust, az ezzel kapcsolatos munkát meg kell gyorsítani. Aczél György a többi között kifejtette: az országos pártértekezlet, amelynek politikai állásfoglalását nemcsak a párttagság, hanem az ország közvéleménye is nagyon jól fogadta, tulajdonképpen feledésbe merült. Rámutatott, hogy tisztázni szükséges viszonyunkat az elmúlt 43 évhez. Kritikus vizsgálódást igényelt, ugyanakkor felszólított az elért eredmények elismerésére is. A pártról szólva rámutatott, hogy a magyar nemzetnek szüksége van a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártra, amelynek vezető szerepe ne jelszavakban, hanem tettekben fejeződjék ki. Társadalmi kérdéseket érintve rámutatott, hogy o megszerzett szabadság (Folytatás a 3. oldalon.)
