Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-03 / 245. szám
IMS. szeptember 3., szombat Dunántúli napló 9 Takács Dezső linóleummetszete Szabolcsfalu fáklyafény nélkül Az egykori Mecsekszobolcs mostani lakói a „pécsszabol- csiak" ma is így beszélnek: „Megyek a városba." Mert menni kell: Szabolcsiadnak buszmegállója van három is, de nincs ABC-áruháza. Van-e olyan négyezres lélekszámú — Szabolcsfalunak ugyanis ennyi a lakosa — nagyközség a megyében vagy az országban, amelyik csak ilyen szerény feltételekkel bír? Ez volt az alapkérdés a tél elején Szabolcsfaluban rendezett fórumon, ahol persze konkrét kérdéseket vetettek fel: a tagiskola fennmaradását, a teho céljául kitűzött ABC építését, s mindenekelőtt a kultúrház ügyét. Ugyanis a szabolcsfaluiak korántsem lelkesedtek azért, hogy a korábban a Mecseki Szénbányák által fenntartott, leromlott állapotú kultúrházukat öregek napközi otthonává alakították át. Valójában nem az öregek napközi otthona ellen szóltak, hanem a kultúrház megszüntetése miatt: nem marad a közösségi életnek, a fiatalok szórakozásának színtere, csak a kocsma. Az új, megfiatalodott körzeti népfrontbizottság a lakossági fórumon azt kérte a tanácstól: legalább az egykori mecsekszabolcsiak által saját erőből épített, s a PlK kezelésében kihasználatlanul álló községházát adják át kultúrház, mozgalmi ház céljára. A ház működtetését a körzeti népfrontbizottság önköltségi alapon vállalja. Májusban megkapták az épületet. Biró Béláné, a sza- bolcsfalui körzeti népfrontbizottság új elnöke felemás érzésekkel mesél az alkalmi kul- túrházról: — Ajándéknak tekintsük-e? A régi, leromlott kultúrházért „cserébe" kaptunk egy hasonlóan is rossz állapotú épületet. Viszont lelkes társadalmi összefogással kitakarítottuk, beindítottuk benne a programokat. A hét szinte minden napjára jut valami: mozgalmi programok, ifjúsági klub, asz- szonyklub, lakóklub, karatetanfolyam indult, az ősz végétől a szőlész-borász szakcsoport is itt tartja összejöveteleit. Ifjúsági közösségi pályázaton nyert 25 000 forintból kezdtük meg a helyiségek bebútorozását. Kiselejtezett székeket vásároltunk. Rendeztünk már egy bált, aminek 12 ezer forint volt a tiszta bevétele és most, bányásznapon is rendezünk egy hasonlót. Kétszáz embert tudunk összefogni rendezvényeinkre, társadalmi munkára. így épül most az óvoda mellett a játszótér a tanács és a MISO anyagi tá: mogatásával. — A tanácsi vezetők úgy tartják Szabolcsfaluról, hogy a város peremkerületei közül ez kapta a legtöbbet, noha csak 371 -en fizetnek itt tehát.- A Szabolcsiadra költött városi pénzösszeg zöme az öregek napközi otthonára ment el. örülünk neki, jó, hogy van, hiszen sok idős ember él ttt, de végül is, nem ez volt a lakosság kérése. Mi nem ha- sonlítgatunk más területekhez, a magunk gondjai foglalkoztatnak: épült néhány út, de még mindig vannak földes, közvilágítás nélküli utcák, este hat óra után a templomtól északra eső részen rendszeres a vízhiány. S az itt élők számára izgalmasabb kérdés a megígért ABC és a fodrászüz. let. (Megjegyzendő: a városi tanács ígérete szerint ebben a tervidőszakban valamilyen formában, de mindenképpen megépül Szabolcsiadban a kis ABC. A kereskedelmi és mező- gazdasági osztály és a területi tanácskozási központ éppenséggel most hirdetett pályázatot vállalkozókat keresve. A teho és a tanácsi támogatásból 2,5 millió forint áll rendelkezésre: még kellene hozzá legalább három.) A Szabolcsiadhoz kapcsolódó, á köztudatba beidegző- dött jellemzők megértek a módosításra. Mondták róla, hogy tipikus bányásztelepülés, Balázs László, a szabolcsfalui szőlészborász szakcsoport vezetője, korábbi népfrontelnök viszont úgy emlékezik, hogy hajdan Mecsekszobolcs lakossága több megélhetési forrásra is támaszkodhatott: a bányamunkára, a paraszti gazdaságokra és a fuvarozásra. Mára az egyik sem maradt meg. A szőlészet, borászat viszont a múlt század végi rangját megközelítően felvirágzott az utóbbi másfél évtizedben. Ugyanakkor a szabolcsi szőlőhegy vagy 200 parcellája többségének már nem helybeli a gazdája. Bányásztelepülés? Bíró Béla, aki István-aknai bányász, tízegynéhány munkatársáról tud, aki naponta innen indul munkába. Az utóbbi időben nyugdíjas bányászok településeként is szokás emlegetni és a népesség elöregedéséről is isok szó esik. De csak az utóbbi három évben 84 család - zömükben fiatalok — vettek, vagy még inkább építettek házat Szabolcsiadban.- Se falu, se város - mondja szülőhelyéről Kovács Ernő, a Mechanikai Laboratórium csoportvezető géplakatosa. - A mezőgazdaságnak nincs nagyüzemi háttere, a városi létnek pedig javarészt nincsenek meg a kommunális feltételei. Vannak visszaköltözők is. Kitti János Komlóról tért visz- sza és épített házat a szülei mellé a Klapka utcába. A földes út itt mÓF-már gyalog- úttá keskenyül, s közvilágítás sincs húsz év óta. Apja is négy évtizedig bányász volt, öccse 1984-ben sújtólégrob- ibanás áldozata lett, s most ő 29 év és 166. nap szolgálat után rokkantsági nyugdíjba került. Kertjéből hosszú szakasz látszik abból az útvonalból, amerre szeptember első szombatjának estéjén a fáklyás felvonulás haladni szokott a csertetői emlékmű felé. — Éppen azért, mert annyi itt a nyugdíjas bányász, éppen azért, hogy a nagy múltú bányásztelepülésről legyen utánpótlása a bányászatnak, Szabolcsiad többet érdemelt volna és érdemelne mind a várostól, mind a bányavállalattól — vélekedik csöndes határozottan. Talán abban is reménykedik: Szabolcsiadra nemcsak évente egyszer, a fáklyásfelvonuláskor vetődik fény. Dunai Imre Szabolcsfalui látkép Fotó: Kóródi Gábor Ságvári Művelődési Házban vonzásában Próbál a Ouadro divattánccsoport Látogatóban a A város A pattogó ritmusú zene belengi a MÉV Ságvári Endre Művelődési Ház környékét és az arra járók akaratlanul is ütemesebben lépegetnek. — Volt is, meg nem is nyári szünet nálunk — tessékel befelé az irodába a ház igazgatója, Vincze János és egyik munkatársa, Dér Agnes népművelő. Rajtuk és a technikai dolgozókon kívül még egy népművelő tevékenykedik a Sógvári- ban — ők a teljes létszám. Ez a művelődési ház arról is nevezetes, hogy nemcsak vállalati, de lakóterületi feladatokat is ellát. A Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói a Ságváriban tartják a brigádrendezvényeiket, klubfoglalkozásaikat, a mozgalmi, szakmai, tudományos továbbképzéseiket, társadalmi és családi ünnepségeiket. Roppant népszerűek a családi estek, és szinte „sorban állnak” az üzemek, melyikük szilveszterezhet, szórakozhat a házban. A házhoz kapcsolódik a MÉV koncert fúvószenekara, az országosan is elismert Harmadik Színház (ezen belül a Nyitott Színpad), a Mecseki Szénbányák József Attila Művelődési Központjával közös fenntartásban működő négy szakcsoport-, bál állá bányász képzőművészeti műhely, az egyre látoga- tottabbá váló Quadro Táncklub, fotókör, kisgrafika barátok klubja, gyerekeket foglalkoztató természetjáró, honismereti szakkör, a magányosok klubja, a mecseki karsztkutató csoport és számos tanfolyam. — örülünk, ha sokan jönnek, hiszen nem akarunk elzárkózni senkitől, és kimutatások sem készíthetők annak megállapítására, hogy kinél is térül meg igazán egy-egy kulturális élmény. A házat a város lakói is magukénak érzik, de jó lenne, ha a városi tanács is jobban figyelne ránk - mondja Vincze János. * A próba lassan befejeződik, így Hollósy Alajos és Orosz József, a koncert fúvószenekar két tagja szívesen vállalkozik egy kis tereferére. Hollósy Alajos 18 éve játszik a zenekarban, a MÉV-nél dolgozik fizikai állományban. — Szaxofonozom, klarinéto- zom. Az elsők közé tartozom, akik behozták a zenekarba a szaxofont, mert ez a hangszer korábban nem fordult elő fúvószenekaroknál. A vállalat hetente egyszer elenged minket a délelőtti próbára, de heti két alkalommal délután is gyakorolunk. Elég sokat vagyok távol a családtól, de a zene szeretete, az elismerések, a sikerek, a külföldi turnék kárpótolnak bennünket — mondja Hollósy Alajos,- Rendezünk olyan programokat is, amelyekre a családtagokat is meghívhatjuk — teszi hozzá Orosz József, a zenekar harsonása. A MÉV koncert fúvószenekarában ötödik éve játszik, előtte a Szénbányáknál zenélt. 1983-ban ment át az ércdúsító üzembe lakatosnak, akkor cserélt zenekart is. Erre a próbára nem egyedül érkezett, elhozta a fiát is, aki szintén zenekari tag lett. Az utánpótlás nevelése fontos feladat. A kétszeres nívódíjas, kiváló együttes 60 főből áll, közülük 45-en vállalati dolgozók. * Tukora Isfvánnét, a MÉV számviteli osztályának számítástechnikai csoportvezetőjét az irodájában keressük, de a vállalat könyvárusító pavilonjában találjuk. — Elvállaltam a könyvárusítást, naponta fél órát tartoki nyitva így ebéd után. Kevesebb könyvet vásárolnak mint tavaly, de azért van forgalom, én pedig frissen tudom követni a megjelenő könyveket — meséli. Tukora Istvánnét azért kerestük fel, mert a bányász képzőművészeti műhely tűzzománc szakcsoportjának egyik törzstagja. Népi ihletésű, és reneszánsz jellegű zománc táblaképeket készít, használati tárgyakat díszít, az aprólékos, sok időt igénylő finom tűzzománccal. — Nem is az a fontos, hogy én is ezt csinálom, hanem, hogy Horváth Olivér tanár úr vezetése alatt egy kis csoport megtalálja a számára megfelelő önkifejezési formát. A napi feladatok mellett szüksége van az embernek arra, hogy kicsit kikapcsolódjon. Mi a csoporttal kiállításokat rendezünk, közösen kirándulunk, tanulmányútokra megyünk. * Újra az irodában találkozunk Vincze Jánossal. Lapozom a munkatervet, a precízen és alaposan kidolgozott feladatsorokat. A szoros költségvetést, omelyben a saját bevételek is szép összeget tesznek ki.- Megrögzött pályázók vagyunk. E nélkül ugyanis bajban lennénk. Legutóbb 13 pályázatot adtunk be, ebből 8-at meg is nyertünk, csak a Harmadik Színház egymaga hármat szerzett, összesen 7-8 millió forinthoz jutottunk így. Ezek is olyan dolgok, amelyek azután lendületet adnak itt -mindenkinek. B. A.
