Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-27 / 269. szám

1988. szeptember 27., kedd Dunántúlt napló 3 fi vízlépcső építkezéseinek Helyszínein Finnországi útinapló (I.) Az összehasonlítás csalóka- ■ ■ ......... —- * —^—— A Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat és a Baranya Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága Ko­ordinációs Irodájának (BÉKI) vendégszeretetét élvezve le­hettem tagja annak a 40 fős — zömében baranyai — épí­tész delegációnak, mely szeptember 1—6. között Finn­országban és Pécs testvérvárosában Lahtiban járt szak­mai tanulmányúton. A dunakiliti duzzasztómű építése A Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium ti­zenegy utat szervezett, hogy országgyűlési képviselők, szakemberek, az érdekelt te­rületek állami és mozgalmi ve­zetői, újságírók a helyszínen ismerkedhessenek a bős­nagymarosi vízlépcső építke­zéseivel. Ezeken az utakon 255 országgyűlési képviselő vett részt. Én az elmúlt hét végén, a 11. úton kísérhettem el az országgyűlési képviselők egy csoportját. „Dante nem járt a pokolban - jegyezte meg az utazást szervező egyik szakem­ber —, de mint költő, a 'kép­zelőereje alapján megírta, hogy milyen lehet az! Manapság sokan írnak, beszélnek a vízi­erőmű építkezéseiről, követelé­seket fogalmaznak meg, de nem ismerik, nem látták, hogy mi is történik itt. Ezért szervez­tük ezeket az utakat, hogy le­gyen közvetlen ismeretük az országgyűlési képviselőknek e hatalmas jelentőségű beruhá­zásról.” Meg­különböztetett figyelem Minden eddig szervezett út nagy figyelmet kapott az álla­mi vezetők, a szakemberek ré­széről, hogy megfelelő segítsé­gét kapjanak a résztvevők az alapos megismeréshez. Mind­ezt indokolja, hogy az ország- gyűlés 1988. június 12-i ülé­sén képviselői indítványra ke­rült sor, hogy állítsák le Nagy­marosnál az építkezést. Nem­régiben, szeptember 12-én, a fővárosban megrendezett tö­megtüntetés után, egy hasonló tartalmú petíciót juttattak el a kormányhoz. Mindezek alapján kerül sor a parlament legkö­zelebbi ülésén a kormány je­lentésére az építkezés helyze­téről, melynek vitájában fejt­hetik majd ki véleményüket a képviselők, mi is legyen e nagyjelentőségű beruházás sorsa. A 11. úton a résztvevők a szakembereken kívül találkoz­tak, kérdéseket tehettek fel Stadinger Istvánnak, az or- szágoyűlés elnökének, dr. Var­ga Miklósnak, a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium államtitkárának, Zsufla Ervinnek, a minisztérium miniszterhelyettesének. A beszélgetések központjá­ban a vízlépcső megépítésé­nek előnyei és céljainak meg­vitatása szerepelt. A szakem­berek térképek, makettek, majd a helyszínek megtekinté­se során mutatták be a képvi­selőknek, hogyan szolgálja az építkezés a vízgazdálkodást, a vízi utak fejlesztését, a villa- mosenergia-termelés növelését. Bizonyították, milyen lehetősé­geket kapnak az érintett te­rületek az infrastrukturális fej­lesztések megalapozásához. Lehetőség nyílik az árvízvédel­mi biztonság fejlesztésére. A létesítmények jól szolgálhatják az üdülés, az idegenforgalom, a víziturizmus fejlesztését. A környezet védelmének fontossága Olvasom a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának nemrégi­ben nyilvánosságra hozott ja­vaslatait környezetünk védel­mére, melyben többek között a következőket fogalmazták meg: „Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a bős-nagymarosi víz­lépcsőrendszer építése és mű­ködése során folyamatosan fi­gyelemmel kísérjék annak kör­nyezetre gyakorolt hatását, és időben avatkozzanak be a kedvezőtlen hatások megelőzé­se érdekében. Fontos, hogy a nagyberuházással egyidőben a térségben megépüljenek a kör­nyezet óvását szolgáló létesít­mények is." Nyilvánvalóvá vált az út során, hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja a kép­viselőket, a térség érintett la­kosságát. Hiszen a mű építé­se körül az utóbbi időben er­ről folynak a legnagyobb vi­ták, melyekben nagy számban vesznek részt különböző cso­portok, szervezetek, a legszél­sőségesebb követeléseket is megfogalmazva. (Jellemző, hogy amikor a 11. út résztve­vői Visegrádra érkeztek, azon­nal kiosztották közöttük a „he­lyi lakosság" legújabb tiltako­zó petícióját. A „helyi" szót azért tettem idézőjelbe, mert a helyi tanács képviselője azonnal megállapította, hogy az aláírók többsége nem helyi lakos. Egyébként a legtöbb „helyi” tiltakozásra az utóbbi időben ez a jellemző.) Kétségtelen tény, hogy az építkezés beavat­kozás a természeti környe­zetbe, új veszélyforrások je­lentkezhetnek. Ugyanakkor be­bizonyítást nyert, hogy ezek előre láthatóak, fel lehet ké­szülni a károsodások elhárítá­sára. Lehetőség van az ered­ményes védekezésre, a káro­sodások megelőzésére, ennek pénzügyi forrásai biztosítottak. Minden résztvevő fontosnak tartotta a tájesztétikai kérdé­sek figyelembevételét. Egyetér­tettek abban, hogy a környe­zeti károsodás körüli viták napjainkban az eltérő meg­ítélésben jelentkeznek. Két­ségtelen, hogy a sokak ál­tal felvetett problémák tel­jes körűen nem zárhatók ki. Ezért is tartották indokoltnak az alternatív csoportok által is javasolt társadalmi ellenőrzés széles körű biztosítását. Hogy a környezeti ártalmak, károso­dások kivédhetők, arról a 11. út résztvevői Ausztriában, a már megépült és működő grei- fensteini vízlépcső és környé­kének megtekintése során győ­ződhettek meg. mely a legjob­ban hasonlít a nagymarosi ter­vezettre. Itt megmentették a környező erdőket, az állatvilá­got, kulturált partrendezést biz­tosítottak, új idegenforgalmi és üdülési körülményeket terem­tettek, melyekről elismerően nyilatkoztak a résztvevők, meg­fogalmazva azt a kívánságu­kat, hogy ilyent szeretnének majd viszontlátni Nagymaros­nál is. Az építkezések helyzete A résztvevők először a nagy­marosi vízlépcső munkálatai­nak jelenlegi helyzetét tekin­tették meg, ahol a tervek sze­rint vízi erőmű, duzzasztómű, illetve iker-hajózsilip épül majd. Jelenleg o partrendezés, a medereltérítés előkészítése és egy munkagödör kialakítá­sa folyik, ahol száraz körülmé­nyek között végzik majd a mű építkezéseit. A munkagödör kő­gáttal való körbezárása köz­vetlen befejezés előtt áll. Az út következő állomása a du­nakiliti duzzasztómű megtekin­tése volt, melyről a szakembe­rek úgy nyilatkoztak, hogy a beruházás egyik legnagyobb magyarországi alkotása. Segít­ségével egy 60 négyzetkilomé­ternyi — egytizednyi Balaton — vízfelületi mesterséges tavat hoznak létre, s ezzel megfele­lő mennyiségű vizet biztosít az áramtermelés rendelkezésére, szabályozza a Duna mai med­rébe és a Szigetköz holtágai­ba jutó víz mennyiségét. Vé­gezetül a bősi vízlépcső épí­téseinek munkálatait néztük meg. A dunakiliti tározó után a víz nagyobbik része a két ország közös tulajdonába tar­tozó csatornában halad majd tovább, mely a fő hajóút fel­adatát is ellátja. íz a 17 kilo­méter hosszú csatorna a bősi vízlépcsőhöz és hajózsiliphez vezet majd. Végighaladtunk autóbusszal a csatorna medré­ben, megtekintve az építkezés munkáit, melynek során a ki­ásott csatorna aljába műanyag fóliát helyeznek, erre kerül a föld-, kőborítás, csökkentve a szivárgási lehetőséget, magas színvonalú technikai szervezett­séggel épül a csatorna két ol­dala is, mely sima bitumen­borítást kap. A 720 megawatt teljesítményű bősi vízlépcső építésénél már kibontakoznak a 8 turbina betonkamrái, á hajók áthaladását biztosító két zsilip. A munkálatokat bemu­tató Vladimir Lokvenc, a cseh­szlovák kormány meghatalma­zottja arról tájékoztatott ben­nünket, hogy a bősi erőmű 1990-ben már folyamatosan üzemel majd. Ennyit röviden a> látottakról. A mű elhagyásának következményei Olvasom a Nők Lapja leg­utóbbi számában Jókai Anna írónő véleményét a műről, melyben kifejti, hogy ő sem szeretné, ha megépítenék a nagymarosi vízlépcsőt, melyet a természet elleni merénylet­nek tart, s szerinte a kormány­zat nem veszi figyelembe a széles körű nyilvánosság elíté­lő véleményét. „Jó lenne, akár még veszteség árán is — ha ez nem olyan nagy veszteség — megállítani az építkezést..." Azért idézem ezt a véleményt, mert nem egyedülálló, sokan javasolják, s erre vonatkozóan több kérdést tettek fel az ál­lami vezetőknek, a szakembe­reknek a 11. út résztvevői. A tájékoztatók rámutattak arra, hogy a kormány egyoldalúan nem mondhatja fel a magyar -csehszlovák államközi szerző­dést, ez csak a két fél közös akaratából lehetséges, mert különben szerződésszegés len­ne. A nagymarosi építkezés le­állítása esetén a bősi vízlép­cső kapacitásának csak 55-60 százaléka hasznosulna. Gon­doskodnunk kellene más hazai erőművi kapacitások létesíté­séről, ennek beruházási vonza- ta, prognosztizált áron, 5,6 mil­liárd forint (fele részben tő­kés import), üzemköltsége évi 2,1 milliárd forint. A nagyma­rosi erőművet fővállalkozás ke­retében építő osztrák fél részé­re, a megkötött villamos ener­giai szállítási szerződés szerint 1996. január 1-jén kell meg­kezdeni a villamos energia szállítását, ez 2015. december 30-án jár le, s erre a Magyar Nemzeti Bank garanciát vál­lalt. Ha ezt nem teljesítjük, következményeit vállalni kell, mely konvertibilis valuta terhet jelent. Elmarad a tervezett ma­gyar-osztrák villamos távveze­ték összeköttetés, minden vízi közlekedési fejlesztési célkitű­zés, megmaradnak a hajózási problémák, nem biztosítható Nagymaros-Visegrád közötti híd létesítése, mely a terve­zett vízlépcső tartozéka, nem valósulnának meg az árvíz-, és belvízvédelmi, folyamszabályo­zási fejlesztések. A szerződés- módosítás következményeként kb. 30 milliárd forintra tehető a csehszlovák kártérítési igény. A magyar-osztrák fővállalkozói szerződés felbontása esetén 2 milliárd schilling (8 milliárd fo­rint) kártérítésre lehet számíta­ni, s ez már '1989-ben devizá­ban esedékes kifizetés lenne. Körülbelül ez hangzott el az elmaradás legfőbb következ­ményeiként, melyeken érdemes a képviselőknek elgondolkod­niuk. Egy fontos vélemény A 11. úton részt vett Krémer- né Michelisz Teréz, Baranya megye 10. választókerületének képviselője is. Végezetül álljon itt az ő véleménye, melyet az út befejezésekor fogalmazott meg: — Lekiismeretfurdalásom lett volna, ha nem jövök el erre az útra. Annál is inkább, mert az utóbbi időben zajlott viták már túllépték Bős—Nagymaros határait. A közvélemény e té­ma kapcsán is felfokozott ér­deklődéssel tekint az ország- gyűlés soron következő tanács­kozása elé. Ezért volt nagyon fontos számomra, hogy a ka­pott tájékoztatásokon túl a va­lóságban is lássam az itt fo­lyó munkálatokat. Laikusként nekem az a legfontosabb kér­dés, hogy egy ilyen nagy át­alakításnál képesek vagyunk-e annyit visszaadni, mint ameny- nyit elrabolunk a térségtől. Az Ausztriában látottak meggyőz­tek arról, hogy igen. Ami vég­képp megnyugtatott, a közvet­lenül érintettek nyilatkozatai. Mind a Győr-Sopron megyeiek, mind Szentendre, Visegrád és mások képviselői által elmon­dottakból kiderült, hogy a kez­deti problémák jó része a fo­lyamatos megbeszélések során megoldódott. Fontosnak tar­tom, hogy a kivitelezés komp­lexen történjék, maradéktala­nul meg kell valósítani o ter­vekben szereplő járulékos be­ruházásokat. További tanulság, hogy hasonló horderejű dönté­sek előkészítése a jövőben kö­rültekintőbben történjen, vala­mennyi érintett meghallgatásá­val. A véleményeltéréseket kul­turált, érvekkel alátámasztott vitákban kell rendezni! Mitzki Ervin Leülepedtek bennem az él­mények, most már — igaz utólag - könnyű elhatároznom, hogy juszt sem esek hasra a finn építészet, életmód és életszínvonal eredményeitől. Hát nem. Mert kérdem én, miért lenne irigylésre méltó az életük, amikor az ország déli részét általában decembertől áprilisig hó borítja, amikor az ország — majd három és fél­szer akkora mint hazánk — te­rületének mindössze alig 9°0-a a művelhető terület, a többi a számukra a zöld aranyat jelen­tő erdő, mocsár és tó. Miért irigykedjek, amikor náluk, a Lada Samara 45 000 finn már­ka (SM) és egy 120 négyzet- méteres családi ház megépíté. se garázzsal és egyebekkel a telekár és a közművesítés nél­kül is belekerül 500—600 000 SM-be? Ezeket az árakat tes­sék nyugodtan 12-vel beszoroz­ni, ha meg akarjuk tudni, fo­rintban mennyibe is kerül(ne) mindez. És ugyan kinek érné 'meg a Samara a több mint félmillió hazai forintot? Még néhány adatot: finn ipari mun­kás átlag órabére 37 SM, a diplomás kezdők 5000 SM-nél kevesebbet nem kapnak, a finn köztársasági elnök évente egymillió SM-et kap adó nél­kül, hogy fedezhesse a repre­zentációs költségeit és magá­nak se keljen nyomorognia. A jövedelmek önmagukban is megtévesztőek, mert jelentős az adóvonzatuk. Igaz, még min- diq kevesebb arányaiban, mint nálunk és a megmaradóból is tisztességesen meg tudnak él- tni, nem beszélve az egyéb ál­lami gondoskodás nyújtotta „támogatásokról", mint a csa­ládi pótlék, az ingyenes okta­tás stb, stb, stb .. . Ha csak ezeken rágódtunk volna a kinti hat nap alatt, akkor nem láttunk, nem lát­hattunk volna semmit. Viszont az ilyen összehasonlításokon óhatatlanul átesik az a ván­dor, aki külhonba utazik. A Malév Tu—154-esén iga­zán elláttak minden földi jó­val, a légikisasszonyok kedves­sége, figyelmessége (hazafelé a Tu—134-esen is) valóban a kedves utasnak szólt. A felhők felett szikrázott a nap, a kin­ti mínusz 50 fokot csak sejt­hettük a szárnyak itt-ott fel­csillanó jegesedésén. A leszól, fásnál már szomorító volt a látvány, amikor lesuhantunk a felhők, az esőfelhők alá, de a szemerkélő esőben is megfo­gott a millió kis sziget és csil. lógó vízfelület, s a fentről ta­goltságában is rendezettnek tűnő épületek sora a fák kö­zött. Helsinki szerencsénkre mégsem esővel fogadott. Milyen a finnek félmilliós fővárosa, Helsinki? Tiszta és rendezett, magán viseli a gaz­dagság és az igényesség jegye­it. A belváros hatalmas — többnyire szürke - kocka ala­kú épülettömbjei nem a szép­ségükkel, sokkal inkább az igényes tervezésükkel és meg­építésükkel vonzzák a tekinte­tet. Jól megférnek egymás mellett évszázadunk építészeti stílusjegyei és a finn építé­szetre jellemző igényesség a legmodernebb irányzatokkal. A Nemzeti Színház, a vasútállo­más klasszikusnak számító monumentális épülettömege harmonizál a többszintes csupa üveg és beton FORUM Szövet­kezeti áruház épületével. A FÓRUM már a mába vezet: minden szinten apróbb na­gyobb szaküzletek, szemet von­zó csupaüveg portálokkal, a szintekre sétálva vagy a moz­gólépcsőn állva lehet fel vagy lejutni, az épülettömeg köze­pén az alsó szinttől a tetőig szabad térség szobrokkal, szö- 'kőkúttal. Ami óhatatlanul feltűnt sza­badidőnkben az utcákat jár­va, hogy kevés a szemetes­edény, helyesebben az utcai szemétgyűjtő és mégis alig-alig találni szemetet a járdákon. Ez a finn tisztaságérzék és igény bizonyára rokon a ter­mészetükkel, melyről legendák keringenek, s melyről nem csak hallomásból szerezhettünk tudomást, de saját szemünkkel is meggyőződhettünk. Több mint félezer kilométert buszoz- va épp elég településen for­dultunk meg ahhoz, hogy el- higgyü'k: náluk a természet az életük szerves, nélkülözhetet­len része. Murányi László Csak nekünk különleges látvány, a finneknek megszokott: zsi lipelés Vööksy-nál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents