Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-26 / 268. szám

1986. szeptember 26., hétfő Dunántúli napló 5 A sportról még nem is beszéltünk... Kicsoda ön Derecske! Zsolt? Mindig a zene, mindig az újrakezdés jegyében- Kicsoda ön, Derecskéi Zsolt? — kérdeztem végül a Pécsi Nemzeti Színház ma­gánénekesétől, kiadós be­szélgetésünk után. Azóta megvolt az évad első premi­erje, a Bécsi vér, amelyben József szerepét játssza, egy örökmozgó fiatalember, aki nagy igyekezettel próbálja elegyengetni a kedélyes bé­csi bonyodalmakat. Mind­ezt egy iskolázott, szép tenorhanggal, amellyel ta­valy érkezett a pécsi opera- társulatba. Idáig azonban hosszú, ka­nyargós út vezetett, melynek kezdetén volt egy kedves családi fészek, kitűnő zene­tanárok, mint Bors Irma, aki az énektanulásban út­nak indította. Kitűnő isko­lák, decemberi látogatások Kodály tanár úrnál a Körön- dön, éneklés, beszélgetés a mesterrel. Valamint az Ope­raház gyermekkórusa, több mint tíz éven át... Gyermekként ezen a szín­padon, nagy énekes sztá­rok közelségében, Gyurko- vics Mária, Rosier Endre, dr. Palló Imre, Házy Erzsébet, a magyar operajátszás csil­lagai mellett — ügyön ki az, akiben az ilyen élmények nem hagynak mély nyomot? Majd jött a híres, muzsi­káló Szent István Gimnázi­um, amelynek zenekarában mór hegedű-szólamvezető­ként játszhatott - Ferencsik János vezénylete alatt is. Ezzel a közösséggel kóstol­hatott bele • népzenélésbe is. Énektanulás, hegedülés, majd felvételi a Zeneakadé­miára - sikertelenül. — Szép hang, fiatal hang, ké­pezze magát! - szólt az in­strukció. Érettségi után pe­dig szakmatanulás követ­kezett: éspedig váratlan­nak tűnő fordulattal, a mű- bútorasztalosság. Hogy stíl­szerű legyen a dolog, a mestert Mendelssohn Lajos­nak hívták ... A szakmunkás- vizsga után újabb felvételi következett, újabb csalódás, majd tanítás és a tanár­képző Budapesten. Majd is­kolák, ahol nagyon jó volt, melyekből a gyerekek iránti szeretetet őrizte meg a mai napig. És éneklés, muzsikálás to­vább, a Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesénél - katonaként -, aztán a Vad­rózsák együttesnél, népze­nével. - Sebő, Halmos mu­zsikálása fogott meg — mondja -, magát a népze­nét pedig Berki Lászlótól, a Magyar Állami Népi Együt­tes prímásától tanulhattam. - Ma is játszik a Csepel Táncegyüttesben. Az egy héttel ezelőtti Bécsi vér- próba után gyors iramban Pestre hajtott, hogy a Ki Mit Tud-on? kísérhesse az első helyezett Szabó Csaba pompás kalotaszegi táncát. És Pécs? Hogyan jött mindehhez Pécs, ahol ta­valy töltötte oz első évadot. s énekelte a pécsiekkel Mo- nostratost a Varázsfuvolá­ban, Spolettát a Toscában, s ahol idén a Hamupipőke meg az Ariadne Naxos-szi- getén egy-egy szerepe várja. Nos, a rádió kórusában énekelt megszakítással 1979 óta, s innen hívta próbát- énekelni Marczis Demeter és Breitner Tamás. Két hét múl­va Monostratost kellett éne­kelnie Fertőrákoson, néme­tül ... Ma Pest és Pécs között él, Pesten a felesége és két fia várja, és egy kisvállalkozás is mindemellett, a TERMO- LOGIC, amely éaesapjának, Derecskéi Sándornak számí­tógépes energiatechnikai rendszerét menedzseli . . .- Szóval kicsoda is De­recskéi Zsolt? - kérdeztem végül a fiatalembertől, aki oly sok mindent kipróbált, s minden próbálkozásból de­rűsen, az újrakezdés lendü­letével került ki: — Talán énekes,’aki szeret minden egyébbel is foglal­kozni, - hangzott o válasz, majd kiderült, a sportról még nem is beszéltünk . .. G. O. Teli darázsfészkek - fogyatkozó méhcsaládok A Világ világossága alapítvány jegyében Gálaműsor a Sportcsarnokban Nagy sikert aratott a Budapest Ragtime Band. .Fotó: Kóródi G. Még soha ennyi darázs nem riogatta a szabadban tar­tózkodókat pihenés vagy mun­kavégzés közben, mint az idén. Mi okozta a darazsak túlzott elszaporodását? A kér­désre Oroszné dr. Kovács Zsu­zsanna, a JPTE Tanárképző Ka^ rónak adjunktusa válaszol: — A nektárfaló rovarok kö­zül a méhatka pusztítása kö­vetkeztében a méhek száma rohamosan lecsökkent, s he­lyüket átvették más olyan ro­varok,' amelyek fogyasztanak nektárt is. A túlzott nektár­készlet oda vezetett, hogy megerősödtek a darázscsalá­dok. Változás csak akkor vár­ható, ha a méheket sikerül megmenteni a méhatkától, s o méhek visszaszaporodhatnak olyan mennyiségre, hogy el­egyék a nektárt a darazsak elől. De sikerül-e megmenteni a méheket a Dél-Dunántúlon három éve támadó élősködő­től, amely a tavaszig Baranyá­ban 24,4; Tolnában 23,6; So­mogybán 32,0; Zalában 34,9 százalékkal csökkentette a méhállományt? Az elpusztult méhek értéke országosan 360 millió forint — eddig! A méh- állomány egyharmada már el­pusztult, s ez maga felér egy katasztrófával: a természeti egyensúly megbomlott, a kö­vetkezményei egyelőre belát- hatatlanok. Számítások szerint a mezőgazdaság „angyalai" évente 17—18 milliárd forint termelési értéket produkáltak azzal, hogy a növények meg- porzásában közreműködtek. S akkor még nem beszéltünk a mézről, a propoliszról, a méh- pempőről, a virágporról. (Csak mézexportból évente 15 millió dollár bevétele származott az országnak.)- Az ázsiai méhatka, o Varroa atka a méhek vérét szívó élősködő — tájékoztat Brunner Ferenc méhészmester —, nehéz ellene védekezni. A Hungaronektór által forgal­mazott Varrescens füstölőcsík tíz százalékos hatásfokú, ugyanis nem fér hozzá a sej­ten belül támadó atkához. A keszthelyi egyetemen dr. Gu- bicza András által kidolgozott Varrostop a kezelést végző méhészre nem veszélyes, de ez is csak tíz százalékos ha­tásfokú. A méhészek kísérle­tező, gondolkodó emberek: próbálkoztak már hangyasav­val, kámforral, ecettel, ezek nem váltak be a Varroa at­kák ellen. Ami hatásos szer, az nyugati. És nem is az ára a behozatali korlát, hanem o magyarországi engedélyézte- tés I A Perizin Nyugat-Európában engedélyezett szer, gyógyszer- tárakban kapható. Hatásfoka 86-92 százalék. A legújabb szer - Zalaapótiban, d mé­hésziskolában próbálják ki éppen - fuvalinát hatóanya­gú, csurgatva 90 százalékos hatású. A szerből két-három kilogramm elég lenne ahhoz, hogy a jelenleg négyszázezer családból álló magyar méh- állomóny megszaboduljon az atkától. A méhészek azonban elkeseredettek: mert mire az engedélyezési eljárás befeje­ződik, addigra nem lesz mit megmenteni. És nem lesz olaj; gyümölcs, takarmány, méz - de lesz darázs. L. Cs. K. Mint ismert,' a pécsi Szél­kiáltó együttes és a KISZÖV Pannónia Táncegyüttese ez év elején alapítványt tett a vak és csökkentlátó gyermekek gondozása, gyógykezelése ügyében. Vállalták, hogy bá­rom éven át évente három al­kalommal műsort adnak, s a bevételt e nemes célra juttat­ják el. Azonfelül közreműköd­nek évente egyszer egy jóté­konysági gálaműsorban. A nagyszabású gálaműsort tegnap délután rendezték meg a sportcsarnokban, amelynek a teljes bevétele ugyancsak az alapítványi célt szolgálja. A nézők, nagyobbára szü­lők, gyermekeikkel, remekül szórakoztak a rendkívül vál­tozatos és igen magas szín­vonalú műsor, teljes jó három és fél órája alatt. Hiszen a neves, előadók többségét a gyerékek a rádióból, televízió­ból egyaránt jól ismerték. A „Szélkiáltók" dalait éppúgy, mint Sólyom Kati meséjét nagy élvezettel hallgatták; s nem kevésbé a gyárvárosiak fúvószenéjét; a kertvárosi kis­iskolások citerazenéjét; Dettre Annamáriát és a Szélrózsa együttest; a horvátszerb isko­la tamburósait; a tOO Folk Celsiust vagy a Budapest Ragtime Band kedvesen gro­teszk muzsikáját. És gyönyör­ködhettek a dunaszekcsői is­kolások, a pécsi Dandár úti gyerekek és az Úttörőhöz, néptáncosainak kedves, lát­ványos műsorszámaiban; a Bojtorján együttes muzsikájá­ban. Mindezt a sok szépet Levente Péter kötötte cso­korba. A gálaműsor jól sikerült, köszönet azoknak, akik fellép­ti d í j nélkül működtek közre, illetve áldozták erre a nemes célra a vasárnapjukat.. Az alapítvány alapösszege (az Országos Rehabilitációs Alaptól 2 millió Ft), ez évben 1,8 millió Ft-tal gyarapodott: egyházi szervezetektől, magán- személyektől és a műsorokból. Az összegek további gyara­podása révén kívánják életre hívni a megyei gyermekszemé­szeti gondozót és a vak és csökkentlátó gyerekek foglal­koztatóját. W. E. Veszélyben forgó előrelátás! Annakidején a Zsolnay-mau- zóleum felnyitásakor minden­kit melglepett, hogy számos üres koporsófülkében rengeteg pirogránit és eozinmázas tar­talékelemet halmoztak fel, ami­ket az utókor - pl. mi - használhatna fel az esetleges javításokhoz. Erre sajnos alig­ha kerülhet sor, hiszen a mauzóleumot és a kriptát szétdúló vandálok ezeket sem kímélték. A tartalékanyag megőrzése annakidején szokás lehetett. Legalábbis erre kell gondolni egy minapi élmény hatása alatt. A Sallai uca 14-ből te­lefonáltak, hogy „lomtalaní­tás" címén a PIK 2. sz. hóz- kezelöségének az emberei ér­tékes épületdíszeket hordanak le a padlásról az udvarra, s már látható ott egy nagy ha­lom törmelék. A többit - sze­rencsére - a lakók megmen­tették. A szóbanforgó ház — műemlék, a múlt század 60-as éveiben épült romantikus stí­lusban. Díszítettsége révén a Sallai utca egyik meghatáro­zó alkotóeleme. Nos, a ház csaknem 130 év előtti építői is gondoltak ránk, az utókorra és a padláson szépen rendbe­rakva ott hagyták a díszek ne­gatív mintáit, és sok pozitív elemet is, amiket legyártottak ugyan, de az épülethez akkor már nem volt rájuk szükség. A rend már rég megszűnt, az elemek - láthattuk a helyszí­nen - a terjedelmes padlás­téren szétszórva hevernek, sok közülük még ép, de sok a tö­rött, a töredék. A PIK emberei ezeket nézték lomnak, hiába bizonygatták a ház lakói, hogy ezek a ház tartozékai, azokat tehát nem szabad megsemmi­síteni, elvinni. A látottakról tájékoztattuk a tanács illetékes főelőadóját. Kukái Sándort, aki nyomban intézkedett a nemkívánatos lomtalanítás haladéktalan •le­állításáról, s kezdeményezte, hogy a PIK vezetőivel mielőbb tartsanak közös szemlét a bel­város mindazon házainak a padlásán, ahol a homlokzatot előregyártott elemekkel díszí­tették, hátha másutt is rábuk­kannak a Sallai utca 14-ben találtakhoz hasonló elemekhez. Ennek nagy hasznát vehetnék a belvárosi rehabilitáció során, hiszen a díszítőelemek negativ- jainak az újbóli — ezek szerint lehet, hogy felesleges — elké­szítése súlyos tízezrekkel drá,- gitja az épületek felújítását. H. I. A botfülűeknek a nyeregben is nehezebb Arab telivérek egy magánlovardában Miért- tilos a pécsi belvárosban a bérkocsizás? Fatime ringlónyi szeme szinte riadtan elkerekedik, s megtorpan, mintha négy kar­csú lábát lecövekelték volna: túl sokan vagyunk,- s ez gya­nús, néhány napja ilyen „so- kadálom” közepette égették a szőrébe, ' bőrébe a nyilván­tartási számot. Fájdalmas em­léktől eltekintve, egyébként a felnőtt társaival ellentétben szabadon viháncólhat a többi csikóval, a még csak kialakuló- félben lévő lovarda udvarán. Tóth Jánosék szabolcsfalui lovardája tulajdonképpen már nyolcadik éve működik, kiala­kulatlannak csak azért nevez­hető, .mert ai korábban bérelt istálló helyett, csak nemrég kaptak engedélyt egy új fel­építésére. A lovarda működ­tetési engedélye a • felesége nevére szól. A bérlovagoltatás és a lópanzió magánkereske­dői tevékenységnek, sportszer­kölcsönzésnek . minősül leg­újabban. Tóthéknak azonban a lovar­da legalább annyira hobbi, mint üzlet. A férj eredeti szak­mája szerint autószerelő, de most hivatásos vadász, Éva asszony szakmája női szabó, de az orfűi szülői házból hoz­ta magával a lovak szeretetét, tartásuk, nevelésük tudomá­nyát. Két, mezőhegyesi félvér­rel kezdték, a mostani állomá­nyuk törzsét arab telivérek' al­kotják: egy törzsmén, két törzskanca, s most már három kiscsikó is, Lovardájuk egyben az arab telivérek baranyai ménállomá- so is. A mén ezekben a he­tekben éppen alkalmássági vizsgán van a mezőhegyesi központban. A lovaglás, a lótartás egy­re inkább divat, de egyáltalán nem olcsó mulatság. A lovak ára éppenséggel az idén ja­nuártól megháromszorozódott: egy hobbiból tartható félvér ára 60 000 forint, egy arab törzskancáé 100 000 forintnál kezdődik. Milyen üzlet lovar­dát fenntartani?- Nagyban biztos, hogy rá­fizetés. Egy nagy apparátus­sal dolgozó gazdaságban egy ló havi tartásának költsége 7200 forint. A saját munkánk értékét nem számítva, ez ná­lunk még most kijön 2500 fo­rintból,. Éppen ezért talán- egész Dunántúlon nálunk a legolcsóbb a bérlovagolta- tós. Havonta 300 forint a díj. Lovardánk mintegy 20—30 fős törzsközönségének 80 száza­léka 20 éven aluli. Gyerekek is, de felnőttek is jó néhányon gerincproblémák miatt, orvo­si javaslatra lovagolnak - mondja Tóth János. Érdekes, hogy a lovaglást tanulók négyötöde nő. Ügy látszik, ez is női divat lesz. Éva asszony meséli, hogy leg­könnyebben a gyerekek tanul­ják meg a lovaglást, különö­sen a zenei érzékkel megáldot­tak. A botfülűek nehezebben alkalmazkodnak az ügetés rit­musához. A lovarda és a lópanzió mellett — jelenleg 4 lovat he­lyeztek el náluk panzióban —, évekkel ezelőtt a Mecsek Tou- risttal szerződve, bérkocsikázást is vállaltak a belvárosban a turisták számára. Idén szüne­teltették, részben azért, mert o közterületfelü - elet teljesít­hetetlen feltételt szabott: azonnal fel kell takarítani az útról a lócitromokat. De ho­va? A külföldi turista lábához a hintóba,? — A budai várban, a Margit-szigeten nem gond, nem gond Leningrádban sem, s a bécsiek sem problémáz- nak a köztisztaság ürügyén városuk 130 fiakeresével — zsörtölődik Tóth Jánosné. Persze Pécs, az Pécs: itt a közterületfelügyelök nem olyan könnyelműek, mint a bécsiek. D. I.

Next

/
Thumbnails
Contents