Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-24 / 266. szám
»—■ b«c 24. nomfaot _________________________________Dunontmi ncmnö •_______________________________________________11 A válás minimum 2500 forint... Mibe kerül a pör? A költség nem visszatartó erő Még azt sem állíthatom, hogy szeretünk pereskedni, bíró elé vinni vitáinkat, hiszen lehetetlen arról statisztikát készíteni, hogy vajon hány súrlódás intéződik el csendes megegyezéssel, barátinak látszó kézfogással. Mindenesetre eléggé intenzív munkára késztetjük a bíróságokat. A látható kimutatások erről győznek meg. Pécs városánál maradva, tavaly 3622 polgári peres és 2058 büntető ügyre tettek pecsétet, s összességében emelkedő trendről szólhatunk, különösen a büntető ügyi perekben. A bíróságon azt mondják — főien az elvadult birtokháborí- tósi ügyekre, szomszédvitákra, vcgy az igazán háborús bontóperekre vonatkozóan -, hogy -mintha manapság csökkent volna az emberek tolerancia képessége. Némi megértéssel, intelligenciával (I), sokszor elejét lehetne venni a pénzt, idegi megterhelést igénylő tortúráknak. Gyakran fellelhető az emberi együttélés minimális normáinak semmibe vétele, a kultúrálatlanság, a „ha pör, hadd legyen pör" szemlélet. E kapcsán bizonyára sokakat érdekel, hogy vajon manapság mibe kerül a törvény előtti civódás, van-e valami visszatartó ereje a perköltségnek? Legutóbb két esztendeje rendezték az illetékeket ismét, s ezt polgári perekben a perérték 6 százalékában határozták meg; s ez minimum 300, maximum 300 000 forint. Birtokháborításnál például 1000 forint a perindítás, bontópernél pedig előbb 500 kell bevezetőnek, majd 2000 forint a perindításhoz. (Végül is, nem sok?!) Hogy a per során majd hogyan dagad ez az összeg, azt nehéz előre megmondani, de hogy dagad, az biztos. Pénzbe kerül az ügyvéd. A szakértő óradija 75 forint. Csak példaként: egy kirendelt szakértő mire a szakvéleményt az asztalra teszi, átlagban 2500— 3000 forintot fölemészt. Jön, és utazik a tanú; őt a vétlen munkáltató finanszírozza, már ami a munkahelyről való eltávozást jelenti. Aztán a fellebbezést követően kezdődik a másodfok; ebben a szakaszban birtokháborításnál 500 forint a startpénz, majd ehhez jön perértékként, minimum 100, maximum 150 000 forint. S ha mondjuk bírói elfogultságot jelentenek be, akkor Pécsről Szekszárdra - vagy máshova -, utazik az akta, a pereskedő, a tanú, a szakértő. A per során előfordul pervezetési, ügytervezési hiba - a bíró is ember -, s ez ismét idő, pénz: az igazságszolgáltatás és a pereskedők zsebére. A jogerős per végén, ha másképpen nem megy, indul a végrehojtó; az illeték a perértékre nézve 3 százalék; minimum 100, maximum 150 000 forint. És persze, hogy ki ne felejtsem, a per menetében a tisztelet- lenkedőt, füllentőt bírsággal is lehet sújtani. Mint megtudtam, nagy átlagban egy bir- tckper „ára" 7000—9000 forint körüli. És ugye, mi ez a színes televízióhoz. Akad persze kedvezmény, illetékmentesség is: ezt a bíró mondja ki, a pereskedő anyagi helyzetét, jövedelmi viszonyait megvizsgálva - s a költség az állam- rc száll. Végül is a szakemberek, hoz zóértők véleménye: hazánkban olcsó a pereskedés, az illetékeknek, egyéb költségeknek nincs elég visszatartó erejük. Külhonban gyakoribb, hogy nem a bíró, hanem az ügyvéd rendezi a vitákat, s veszi elejét o hosszas hercehurcáknak. Persze, lehet, hogy szerencsétlen dolog az igazság keresése kapcsán a forintokról beszélni, sőt illetlen. Justitiát sem érdekli, érdekelheti; amíg a bíró lelkiismeretében kétely van, addig költheti a pénzt szakértőre, tanúra, pörre — nem pazarolva —, hiszen náluk is von gazdasági hivatal. Másrészt nemcsak a pénztárcákra, hanem az idegekre is kihat a bírósági ügy, kisugározva a rokonragra, a szőkébb baráti körre, a'munkahelyre, munkavégzésre. S nem csak pöridőben, hanem előtte is, utána is. .. K. F. Jócskán elhúzódott ennek a cikknek a megírása — még áprilisban kértem kerekasztal-be- szélgetésre a pécsi alagút építésében érdekelteket: tanácsiakat, beruházókat, tervezőket és kivitelezőket. Lényegében csak egyetlen kérdésre kértem választ: döntenének, terveznének, cselekednének-e ma másképpen, most, az eredményt látva. Ahogy áprilisban, úgy ma sem - hisz hallottam, oz alagút még nem eredmény, hiszen nem készült el teljesen. Azaz, majd ha teljesen kész, kérjük számon funkcióit, ha önmaga választ még úgysem adna. De ahogy áprilisban, úgy most is, mégis kérdezhető. Késlekedtem a kerekasztal- beszélgetés megírásával, talán azért is, hoay talán majd az alagút maga meggyőz arról, amiről áprilisban a résztvevők meggyőzni igyekeztek: minden jó, minden tökéletes az alagúttal kapcsolatban. Nem öröm, hogy - bár apróságokban (?)- az idő a bírálatokat kezdi igazolni. Például az alagútbeázásban- aminek egyrészt nem lett volna szabad bekövetkeznie, így az illetékesek, mert forrásra nem lehet számítani a Kálváriadomb alatt (az geológiai- Icg olyan képződmény, ami nem tartalmazhat vizet), azért kivitelezéskor sem kellett szigetelni, s másrészt, hogy mégis folyik a víz, annak oz az oka, hogy a csapadékvíz, s tán csatornavíz a megbolygatott laza talajból szivárog át a betonon. A szakvélemények, sőt a hosszú aszály ellenére az alagútfalak csak szivárogtak; kiszáradt minden, mint a tapló- csak az alagút nem. Most újra esik — ha nagyon sokat, majd eliszapolja önmagát az alagút környezete - talán egyszer megszűnik a csorgás, szivárgás - remélhetőleg még a téli fagyok előtt, különben korcsolyát kell szerelni a gépkocsikra, hogy irányíthatók maradjanak egy veszélyes kereszteződés előtt közvetlenül. Mert a nyár másik nagy tanulsága: az alagúttal sikerült egy veszélyes kereszteződést kialakítani - szinte nem múlik el nap, hogy ne hallanánk a szerkesztőségben vészfékezések csikorgását, s szinte nem múlik el hét, hogy a fékezések némelyike utón ne következzen be csattanás — az alagút tehát már csak ezért sincs még kész: egyszerűen balesetek tucatjai után is hiányzik a forgalomirányító lámpa. Viszont van, illetve még- sincs szellőzője az alagútnak - a beszélgetés illetékesei egyetértettek abban, hogy ezekre feltétlenül szükség volt, mert ha netán egy kánikulai szélcsendes napon, akármilyen ok folytán összetorlódik a forgalom, akkor bizony nagy szükség lehet a szellőzőkürtőkre, elszívandó a kipufogógázokat. Objektív mérési adatok hiányában mindenki mondhatja a magáét: a tervező is, hogy a kéményekre szükség van, a bíráló is, hogy feleslegesek ezek, következésképpen a pluszköltségek is. Merthogy az alagút maga egy kémény, hisz tekintélyes szintkülönbség van a két vége között. A négy darab szellőzőkürt elhelyezése egyébként önmagában jelzi, hogy dísznek ter- veződhetett eleve is: középen egyetlen egy sincs, kettesével az alagút két végére csoportosulnak, a szélsők néhány méternyire a bejáratoktól. Ahhoz, hogy betölthessék szélsőértékre indokolt létüket, nagy telje- sítményő ventilátorok is kellenének bele, melyeket automata vezérel az alagút szénmo- noxid-telítettségének függvényében. Am ha még egy elektronikájában és vezérlésében egyszerűbb, villamosenergiafogyasztásban összehasonlíthatatlanul mértékletesebb, ám baleseteket csökkenthető forgalomirányító lámpára sem tellett eddig, akkor erre minek is költetének, különösképpen, ha az alagút közepe szellő- zetlen marad általa: a szélről elhelyezett szellőzőkürtők nyilván nem az ellenkező oldali bejáraton keresztül szívják majd a friss levegőt. Elszívás tehát felesleges — a körtő értelmét veszti. Az alagút egyébként 96 méter hosszú — s tudtam meg a beszélgetéskor, pontosan eny- nyinek, nem többnek, s nem kevesebbnek kell lennie, műszakilag, funkcióteljesítéshez — így a szakemberek. Megmoso- 'yogták naiv hiedelmem, miszerint az alagút azért épp ilyen hosszú, mert a tanácsnak volt X forintja, 1 méter alagút kerül Y forintba, akkor X-et elosztották Y-nal és 96-ot koptak eredményül. S merthogy ez a szám jött ki, kellett az alagútnak gyorsan a felszínre törnie, mint a fuldoklónak a vízből- ezért, hogy nem azonos szinteket köt össze, ezért, hogy meredeken lejt az út az alagútban is, az alagút egyik végén is. Ha már alagút — gondoltam naivan —, akkor oz igazi az lett volna, ha elkezdődik valahol a Bőrklinika előtt, de minimum az Aradi vértanúk útja közepe táján, átbújik a Hunyadi út és a Kálváriadomb lába alatt, s kitorkollik valahol az Ágoston tér környékén — nagyjából azonos szinteket összekötve, meggyorsítandó a belvárost kikerülő — évről évre gyaropodó jelentős forgalmat, megszüntetve ezzel két veszélyes szintbeli kereszteződés (merthogy a Ko- dály-Székely Bertalan úti kereszteződésben is gyakori a fékezést követő csattanás — forgalomirányító lámpa hiánya következtében szinte törvényszerűen). Példám a budai és a pozsonyi alagút volt - meg is cáfoltatott. Az ellenérvek? Először is, nincs előírva, hogy egy olagútnak nem szabad lejtenie, emelkednie, ott van mindjárt egy az Erzsébet- hid pesti oldalán. (Ellenérvnek jó, bár az nem dombot vág ót, hanem szintbeli kereszteződést szüntet meg.) Másodszor: biztosítani kellett az István út becsatlakozását. (De térbeli ökör... - nyomvonala lenne a budai clagútnak, ha a fölötte levő vári utakat be akarták volna csatlakoztatni a hajdani építők!); harmadszor: a Vak Bottyán úti várfalat akkor meg kellett volna támasztani, statika, költség, miegyéb; negyedszer, az olagútro azért volt szükség, hogy kiiktassák a Vak Bottyán út Hunyadi útra leszaladó meredekségét, mert ugye, mennyi eltévedt turistabusz feneklett meg itt - tehát, szó sincs kényszermegoldásról, az alagút racionálisan ilyen amilyen, emelkedő, 96 méter hosszú. S a szintbeli kereszteződés megszüntetése sem feladata, hiszen a ma még nagyforgalmú Hunyadi út, miután a belvárosból kitiltják a forgalmat, jelentőségét veszti. Természetesen szó volt orról is, hogy valóban alagutat kellett-e ide építeni, vagy jó lett volna a felüljáró is: áthidalva a Hunyadi utat. A „helyes", azaz az alagutat jelentő megoldás azért született a felüljáróval szemben, mert a felüljáróval jóval többe került volna. Még úgy is, ahogy az alagút épült. Merthogy, helyesen történt a kivitelezés is: először is vájtak egy kutatóalagutat — feltérképezendő ai talajszerkezetet, azt, amiről korábban mór megállapították mások, hogy víznek egy szemernyinek sem szabad lennie benne —, s amúgy is kell e kutatóvájat a majdani vállgerendának; aztán megkezdődött a szabályos alagútfúrás, hogy aztán befejeződjön azzal: a földet, követ előbb elhordták, a szabad ég alatt az alagutat bebetonozták, • a földet, követ meg visz- szahordták rá, hogy mégiscsak alagút legyen, ne valamiféle betoncső. A kivitelező is úgy csinált jól mindent tehát, ahogy csinált, s annyit, amennyit szükséges volt - így hát teljesen alaptalan az a rosszhiszemű feltételezés némelyek részéről, hogy az alagút mellett végül is azért született a döntés, hogy az akkor túlságosan sok szabad kapacitással rendelkező akhamélyí- tősöknek legyen munkájuk. Mindeddig nem említettem egy, a beszélgetés során sokszor elhangzó fogalmat, noha annak idején azt kértem: ' a résztvevők lehetőség szerint, kerüljék el a városképre való hivatkozást. A városképre való hivatkozással ugyanis minden, s mindennek az ellenkezője „megideológizálhotó". Maradjunk csak a funkciónál. A teljesítendő funkció pedig nem n.ás, mint a belvárost kikerülő, északi forgalmi út létrehozása, hogy a belváros valóban tehermentesíthető lehessen. Egy ilyen út építésének előrelátónak kell lennie, azaz hosszú távra kell megoldást adnia. Az alapvető feladat részleteit is a funkció oldaláról kell vizsgálni, és a racionalitás követelményei szerint megoldani. Ezzel szemben mégis sokszor hangzott el a városképre való hivatkozás. Az alagút javára, a felüljáróval szemben, ennek az alagútnak a javára egy más alagúttal szemben — szellőzőtornyostul, a betonszá- jadékot koszorúzó andezit- kőtömböstül (merthogy az is illik a városképbe, abba a Me- csek-oldalba, ahol mészkő van, meg homokkő van, de andezit csak a Mecsek másik oldalán. így lett városképi érv: az andezit fagyálló és természetes korlát (!), melyről viszont mélyen elfeledkezett (egy másik!) tervező, kivitelező az alagúttal szemben, amikor mészkőzúzalékból készítettek járólapokat és őrtornyokat az Aradi vértanúk úti részekre — nem is bírták a telet, fel is fagytak. Nincs szándékomban felsorolni a józan paraszti ész, és nem érdekelt szakmai felkészültség ellenérveit ezzel oz alagúttal szemben. Hiszen a kerekasztal-beszélgetés résztvevőitől csak azt kértem; fogalmazzák meg, hogyha újra dönteni kellene alagút vagy felüljáró, ilyen alagút, vagy olyan alagút — akkor a mai tapasztalatok birtokában mit tennének másképpen. Azaz milyen következtetéseket vontak le, milyen tanulságokat fogalmaztak meg - melyek áttételesen, vagy közvetlenül hasznosíthatók Pécs jövője érdekében. A kívánság csak ennyi volt,- merthogy az alagút áll, visszacsinálni túlságosan sokba kerülne. Mint ahogy még fog is - befejezni most elképzelt állapotára, s. fiáknak, unokáknak a maguk igényéhez alakítani. Azt hittem, vontak le tanulságot az elhatározást szülők, variációk között döntők, terveket készítők, alagutat építők — s nemcsak azt, hogy mindenben, mindenkor úgy döntöttek jól, ahogy döntöttek, hogy ez a létezhető alagutak legjobbika. Nem a városképet féltem ettől az alagúttól, hanem a várost a „ma már másképp, jobban csinálnám" hiányától. Féltem a működőképes várost. Hiszen ennek a városnak a képét már alig-alig kell félteni valamitől: van megalomániás toronyháza, van Zidinára toty- tyanó kocka-irodaépülete, ki nem alakult, új városközpontja. Mecsek-oldalba rittyentett paneltelepé, ezeket kompenzálni kívánó, hivalkodó posztmodemje, hegyoldali szőlőket, erdőt felfaló újgazdag sor- és családi ház-terjeszkedése. S van összeomlás előtt álló közlekedése, új festéseket hónapok alatt befeketítő korma, pora, gáza, bűze, amelyek kiküszöbölésére ez az alagút vajmi keveset jelent. Baranyai Hangversenyek Az Országos Filharmónia bérletei- Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha hangsúlyozom, hogy az Országos Filharmóniánál ma is olcsón lehet színvonalas művészeti élményben részesülni — mondja Várnagy Attila, az Országos Filharmónia pécsi kirendeltségének vezetője; a bérletek árait megtekintve, egyetértek vele. A tíz nagy- zenekari, és négy kamara- zenekari hangversenyt magába foglaló „A”-bérlet ülőhelyeinek ára 470-700 forintig terjed, mely három részletben fizethető, az általános iskolai hangversenyek bérlete hetven forint, a megyei ifjúsági bérlet hatvan forint.- Milyen tipusú bérleteket kínálnak az új évadra?- A már említetteken kívül, az öt előadásra szóló egyetemi bérletet, a négynégy koncertet tartalmazó „B"-, illetve „C"-kamara- hangverseny-sorozatot, a hét hangversenyből álló orgonazongorabérletet, a pécsi középiskolások bérletét. Pécsen kívül, a megyében még Komlón lesznek esti hangversenyek, ezekre bérlet is váltható. A pécsi szakmunkástanulók számára egy hangversenyt hirdetünk.- Az „A"-bérleti hangversenyek színhelye a POTE aulája és a Székesegyház, az orgonaesteket a Pius templomban, a zongoraesteket a Liszt Teremben tartják. Az egyes koncertekre általában mennyi szóló jegyet tudnak árusítani?- Vannak törzsbérlet- tulajdonosaink, számukra szeptember tízig tettük félre megkedvelt helyeiket. Bérletek egyébként október elejéig vásárolhatók. A korábbi évek tapasztalatai szerint, körülbelül hétszázan vesznek bérletet. Minden hangversenyre tudunk jegyeket is árusítani, számuk a koncertek helyszínétől függ.- Széles korosztálynak nyújtanak kínálatot, mégis hiányolom az olyan hangversenyeket, amelyekre szülök gyerekekkel, alsó tagozatosokkal is elmehetnének.- Budapesten a Vigadóban rendeznek vasárnap délelőttönként ilyen típusú koncerteket. Mi itt nem tudjuk megvalósítani, több okból. Nincsen rá pénz, nicsen még saját termünk sem, amelyért ne kellene bérleti díjat fizetni, és úgy tapasztaltuk, hogy igény sincsen rá. E kijelentésemet arra alapozom, hogy ott vannak a vasárnap délelőtti Csontváry-matinék, gyakran az előadók nagyobb létszámban képviseltetik magukat, mint a közönség. Lehet, hogy gyerekekhez jobban szóló repertoár kellene, de mint mondtam, az ön által hiányolt koncertekre nincsen anyagi fedezetünk.- A bérletekben számos kiváló hangversenyt hirdetnek. Megemlítene közülük néhányat? — Nagyon nehéz bármelyiket is nem kiemelni. Ha mégis ilyen hálátlan feladatra kér, felhívom a figyelmet például az október ötödiki, Bernstein-műveket megszólaltató estre, melyen a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ligeti András vezényli, közreműködik Keller András, Vukán György, Onczay Csaba. A Pécsi Szimfonikus Zenekarral föllép majd Jandó Jenő. A pécsi zenekart tavasszal Howard Williams vezényli, aki a Covent Gardenben is gyakran dirigál. De megemlíthe?- ném még Andrej Ágoston hegedűművészt Romániából, Kovács László karmestert Miskolcról. B. A. Bodó László
