Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-24 / 266. szám
1988. szeptember 24., szombat Dunántúli napló 7 Köszöntjük fegyveres testületeinket Nem az egyenruha teszi a rendőrt A hivatás tartalma Évekkel ezelőtt jól elbeszélgettünk Tölcsér István rendőr- törzszászlóssal. Hogy mi volt az apropója, nem tudom már — talán 'kitüntetést kapott, talán a körzeti megbízotti munkáról kellett írnom -, de arra jól emlékszem, hogy felettesei ajánlották a figyelmembe. Mint ahogy most is: nyugdíj előtt áll, mondták. A Tölcsér István? Hiszen . . . Most is: a haja ugyan ősz, kicsit kesernyésen beszél, de így, civilben, ami az egyenruhát hordók feszességét, szigorát mindig oldja, senki sem mondaná: a nyugdíj 'küszöbén áll. — Sokat voltam beteg - mondja. — Hónapokon át táppénzen múlattam a heteket. .. Ez nem jó se a cégnek, se nekem. Kiesek a munkából, jogszabályok jönnek- mennek, módosulnak, elszakadok a körzetemben lakóktól, jószerével mindent elölről kell kezdeni egy ilyen 130—150 napos távoliét után ... Ez az egyik ok. A másik: 1958. március 17-én léptem BM-köte- lélobe — rajtam kívül kevés olyan rendőr van a városban, akinek ilyen hosszú a múltja a testületben -, előtte két éven át szintén egyenruhát hordtam már a hadseregben — egyszóval bőven elértem azt a szolgálati időt, amikor kérhetem a nyugdíjazásom. Egy egészségügyi felülvizsgálat 50 százalékoson csökkent munkaképességűnek mondott. így hát október 1-jétől befejezem az aktív munkát. — És ha nem betegeskedik? — Akkor várak a nyugdíjkorhatárig - mondom még egyszer, ho biztos vagyok abban, hogy folyamatosan tudok dolgozni. — Ez annyira fontos? — Húsz éven ót voltam körzeti megbízott Kővágószőlősön, így hát én tényleg tudom, mennyire fontos egy ilyen munkakörben dolgozó rendőrnek, hogy ismerje az embereket, azok is ismerjék őt. Ugyanez volt a tapasztalatom az utóbbi hét évben, amikor Uránvárosban teljesítettem szolgálatot, tehát mindegy, hogy az ember falun, vagy városon rendőr. — Tapasztalatai közül melyek a legfontosabbak? Azok, amelyeket — a példa kedvéért — egy most belépő fiatal rendőrnek feltétlenül átadna?- Először is el kell döntenie: munkahelyet választott, vagy hivatást? Ha az utóbbit — s csak ebben az esetben szabad rendőrnek maradnia —, akkor vállalnia kell a folyamatos továbbképzést. Ez alatt elsősorban az önképzést értem. Nem elég megismernie egyszer egy jogszabályt - az én időm alatt nem is tudom hányszor kellett új büntető- törvénykönyvvel szembenéznem . . . Megmondanám neki, hogy a lakossággal kialakított jó kapcsolatok hiányában csak eredménytelen munkát végezhet. Ne nézzen felülről az idős emberekre: ők tudnak a legtöbbet, az ő tapasztalataik, meglátásaik lehetnek a legfontosabbak. Figyelmébe ajánlanám azt is, hogy a rendőrnek nem lehet elsődleges dolga a büntetés — sokkal inkább támogatnia, segítenie kell az embereket. — Azt hittem, elsőként a fegyelmezettséget említi?- Ahogy az állampolgári fegyelem lazul, úgy a fegyveres testületeknél is. Megértem valamennyire fiatal kollégáimat, de nekem szemet szúr, ha nem előírásszerűén öltözködnek. Pedig egy egyenruha csak akkor szép, ha tartást ad a viselőjének. Más oldalról közelítve a fegyelmet: a mi életünket utasítások és parancsok szabályozzák. Ez alól a kmb-szolgólat némi kivétel, mert nagyfokú önállóságot biztosít. Például a szolgálati munkarendemet magam állítom össze. Csakhogy minden nap minden szolgálata hozhat valami váratlant. Ha a kmb-s nem fegyelmezett, ez okból könnyen „elúszhat”. Ez bizony egyre gyakrabban fordul elő... Néha nálunk szinte a teljes testületnek mozdulnia kell, mert például súlyos bűncselekmény történt. Nem lehet azt mondani: beteg a gyerek, építkezek, én nem megyek. — Úgy tűnik mindezekből, néhezen fogadja a nyugdíjas életet.- Keservesen megy majd az elején. Nem attól rendőr valaki, hogy egyenruhában jár. Bízom a feleségemben, a családomban: segíteni fognak a nehéz kezdetben: sok feladatot adnak. Mészáros Attila A kiképzés egyik mozzanata a gázálarcos lőgyakorlat „Itt mindennek szigorú menetrendje van” Újonc katonák az első hetekben A pécsi Petőfi laktanya alakulóterén több csoportban ifjú katonák menetelnek, mellükön géppisztollyal, oldalukon tártáskával, az alaki foglalkozást irányító tisztesek, tiszthelyettesek hangos, pattogó vezényszavai ostorcsapásként zuhannak feléjük. A sorok még nem mindenütt egyenesek, a lépéstartás sem sikerül mindenkor, a vigyázzmenetnél a „surranok" sem vágódnak a kellő erővel a betonra - ami egyáltalán nem csoda. Hisz ezek a fiatalemberek néhány héttel ezelőtt még csak találgatták, vajon milyen lesz a hadseregben? Most pedig verejtékező arccal lépdelnek, fordulnak, tisztelegnek, ahogy a szabályzat megköveteli. Varga Jenő századostól tudom, hogy az augusztusban bevonultak átlagéletkora 22 év, s pontos statisztikákból az is kiderül, hogy hatvan százalékuk szakmunkásképző intézetet, szakközépiskolát, gimnáziumot, főiskolát, egyetemet végzett. (Közülük sokan előfel- vételisek, akik 11 hónap letöltése után kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat, többen pedig már diplomával a zsebükben bújtak ismét mundérba, hogy a visszalévő hét hónapot leszolgálják.) A fiatal százados egy figyelemreméltó tényre is felhívta a figyelmemet: az újoncok mindössze egytizede tagja a KISZ-nek?- Mire lehet megtanítani a fiúkat négy hét alatt? — Arra, hogy felkészítsük őket a katonai esküre, s hogy az általános elméleti és gyakorlati ismeretekre szert tegyenek. Kétségtelen tény, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, de a tudnivalók elmélyítésére majd az eskü utón lesz mód, amikor szakalegységekbe kerülnek - válaszolt Varga Jenő. — Feszes az ütem, hisz a gépkocsivezetők a járművezetési gyakorlattal együtt 178, a többiek 120 órában vesznek részt az alapkiképzésben - folytatja Takács Károly főhadnagy. - S a program szerteágazó: többek között politikai előadásokat tartunk, oktatjuk a szolgálati szabályzatot, általános harcászatot, katonai tereptant, de alapismereteket szereznek vegyvédelemből, műszaki, technikai tudnivalókból... — Sok szó esik mostanában az emberi jogokról. Mennyire érvényesül ez a Magyar Néphadseregben? — Az ezzel kapcsolatos feladatainkat a 029/1987-es miniszteri utasítás határozza meg, mely rendelkezik egyebek közt a durvaságok elkövetése ellen. Annyira szigorú ez a szabályzat, hogy kizárja az alárendeltek megsértését is - mondta Varga százados. — Ezek szerint megszűnt az újoncokkal való korábban nem ritka kitolás? — Remélem, hogy igen. De ha mégis előfordul, s ez a tudomásunkra jut, felelősségre vonjuk az „öreg" katonát. Erre a napokban is volt példa... Arról is beszélgetünk, hogy igen nagy az ideológiai zavar a fiatalok fejében, hogy a politikai foglalkozásokon régebben elképzelhetetlen viták folynak, hogy a nemrég bevonultak egy része már „betegállományban” van, hogy a fizikai állóképességük igen rossz. De arról is szó esik, hogy oz előfelvételis gyerekeknek novembertől lehetővé teszik, hogy kijárjanak a pécsi egyetemekre, főiskolákra előadásokat hallgatni, részükre a laktanyába meghívott tanárokkal konzultációkat szerveznek azzal a céllal, hogy a tudásukat szinten tartsák. A földszinti folyosón faliújságok sorakoznak, az egyiken két és féloldalas írásra figyelek föl. A címe: „Első élményeim a hadseregben". Szerzője többek között megállapítja, hogy „itt mindennek szigorú menetrendje van”. Ezzel maximálisan egyetértett az a három fiatalember is, akiket az alakulótér mellett faggattam első benyomásaikról.- Minden furcsa, de a legszokatlanabb az, hogy mindent időben kell csinálni — mondta Till János. — Engem az zavar, hogy kevés a szabadidő - tette hozzá Farkas Sándor. Varró Zoltán szerint az a felfogás bántó, ahogy az újoncokkal kiabálnak, s egyáltalán, ahogy velük szemben viselkednek. Ebből aztán kisebb vita kerekedett, a másik két katona ellenérveket sorakoztatott föl, Zoltán a saját sérelmeit mondta. Végül abban maradtak, hogy ezek a dolgok a közvetlen elöljáró habitusától, emberségétől függenek. — Egy biztos, azok a rémmesék, amiket bevonulásom előtt hallottam, egyáltalán nem igazak. Az viszont tény, hogy ezek nem könnyű hetek, hisz reggeltől estig állandó elfoglaltságunk van. Alig várom, hogy takarodó legyen, s hogy lefekhessek aludni — mondta Farkas Sándor. — Rossz, hogy a híradót nem tudjuk megnézni, mert akkor takarítanunk kell, s hogy kevés az újság. $ arra sem számítottam, hogy például a kapitalizmusról az előadó tiszt- helyettes tíz évvel ezelőtti állásfoglalásokat mond el - vélekedett Varró Zoltán. A dísztribün előtt rövid szünetekkel folyik az „alakizás", majd a technikával ismerkednek, s indulnak ebédelni az újoncok. Szusszanásnyi szünet, rövidke pihenő után folytatódik a nem könnyű kiképzés... Roszprim Nándor 16 év szolgálat után Az összefogás szépsége Biró István, a pécsi munkásőregység volt szakaszparancsnoka Mégcsak ízlelgeti a nyugdíjas életformát. Az utolsó munkaszabadságát tölti ezekben a hetekben. Október 3-án ünnepelheti 60. születésnapját. Bíró István, a Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Vállalat szerelője, a pécsi „Landler Jenő” munkásőrzászlóalj második századának munkásőre még elelvéti a mostani ideiglenes, két minőség közti helyzetéhez illő meghatározásokat. A múlt idő „Voltam"-ja nem könnyen fordul a nyelvére: a gázmű volt szerelője, a zászlóalj második szakaszának volt parancsnoka. Ez a félmúlt valójában megszokhatatlan: mire hozzászokna az ember, máris érvényét veszti az időszerűsége. Végérvényesen életbe lép a múlt idő: a vállalatnál eltöltött 33 év munkája többszörös Kiváló Dolgozó elismeréssel és a Munka Érdemrend ezüst és bronz fokozata kitüntetéssel fémjelezve, a 18 év aktív szolgálat a munkásőrségben, és ebből 12 éven át szakaszparancsnoki poszton, amit már ez idáig is magas kitüntetés, a „Haza Szolgálatáért Érdemrend" ezüst fokozata minősített kiemelkedőnek. Januárban viszont a munkásőrségben is tartalékállományba kerül. Mindezeket nem szomorkodó nosztalgiával említi, inkább higgadt tárgyilagossággal, ami alighanem meghatározó jellemvonása. A Szigetvártól északra eső kis faluban, Patosfán született, csak 1953-tól él Pécsett. — Szüleim földművesek voltak, s öt testvérem közül, három még mindig falun lakik. A gázkészülék és vezeték szerelő-javító szakmát munka mellett tanultam ki. Dolgoztam mélyépítésen, épületgépészetnél, 25 évig javító-szerelő voltam, s az utolsó két évre kerültem a műhelybe. A gázműnél lettem a párt tagja is, közvetlenül az ellenforradalom után, 1957-ben. Úgy éreztem, rám is szüksége van a pártnak — meséli. A munkásőrök soraiba 1970- ben lépett be, túl a negyvenen. Előtte a vállalat pécsi üzeménél mindössze egy munkásőr volt. Biró Istvánnak igen jelentős érdemei vannak abban, hogy a DDGáz mostanra 19 munkásőrt tarthat nyilván. Majdnem a teljes szakaszt, amit a Baromfifeldolgozó Vállalatnál dolgozó társak egészítenek ki. Vezetésével a szakasz megkapta a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, többször a Kiváló Szakasz címet, s kétszer a zászlóalj legjobb szakaszának bizonyult. Szakmájukat is hasznosították a testületen belül is: a kisvaszari megyei munkósőrbázis építésénél, a gázfűtést Biró István szakasza alakította ki, társadalmi munkában, és azóta is ők végzik a karbantartását. A tartalékállományba vonulásnak majdhogynem feltétele, hogy a parancsnok helyébe lépő megfelelő utódot állít, lehetőleg saját nevelést. Biró István kis büszkeséggel említi, hogy korábbi helyettese számára is megnyugtatóan folytatja az általa megkezdett munkát. De másképp is utódot, sőt utódokat állított a testületbe: fia is, lánya is munkásőr. — Szülői hatásra? — Nem buzdítottam, nem beszéltem ró őket, csak meséltem nekik a szolgálat szépségeiről, nehézségeiről - mondja csendesen, elgondolkodóan, talán számítva is a következő kérdésre: számára mi volt e 18 évi szolgálatban a szépség? — A kollektíva összetartása, ereje, hogy sok ember közös nevezőre tudott mindig jutni, a tenniakarás által vezérelve. Nálunk, soha nem kellett ka- tonásdit játszani a feladatok teljesítéséért. Mindenki beállta sorba, mindenki egyenlő részt vállalt a közösség életéből függetlenül attól, hogy mi volt a testületen kívüli beosztása, munkaköre. Ezért mondom most is: tartalékállomány ide vagy oda, ha szükség lesz rá, ha hívnak, bármikor számolhatnak velem. D. I.
