Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-22 / 264. szám

1988. szeptember 22., csütörtök Dunántúli napló 3 A MÁV felkészült Új szövetkezeti forma kistermelőknek A pécsi konténer-pályaudvaron szinte megállás nélkül rakodják a vagonokat Nem lesz őszi szállítási csúcs? Zökkenőmentesnek ígérkezik a mezőgazdasági termények fuvarozása Bármilyen tevékenységre társulhatnak Semmilyen kampánnyal, ked­vezménnyel nem növelte az év első negyedében a fuvaroz- tatói 'kedvet a Magyar Állam­vasutak, ennek ellenére a ko­rábbi esztendőkhöz képest, szokatlanul élénk volt a vas­úti szállítási igény. Betudható ez az enyhe télnek, de le­gyünk optimisták, talán annak is, hogy ezt kívánta a gyá­rak, vállalatok piaci érde­keltsége is. A jelentkező igé­nyeket maradéktalanul kielé­gítette a MÁV Pécsi Igaz­gatósága, olyannyira, hogy az első félévben a hatmillió tonnás belforgalmi tervüket, 600 000 tonnával sikerült meg- toldaniuk. Weisz József, az igazgató­ság vezetőjének helyettese szerint a tömegárufuvarozást nagymértékben meghatározó cégek, így a Dunai Vasmű, a gyékényesl kavicsbánya, a Panolit, a gabonaforgalmi vál­lalatok, az erdőgazdaságok megfelelően ütemezve igé­nyelték, rakták be és ki a ko­csikat, Így nekik is köszönhe­tő, hogy az őszi szállítási kampányt kedvező helyzetben várja a vasút. (Némi vissza­esés a nyári hónapokban volt, elsősorban a szénnél: a múlt év hasonló időszakához képest 100 000 tonna a lemaradás. Ennek oka, hogy ennyivel ke­vesebb szenet rakodtak a bá­nyákban a vagonokba. . .) A jó híreknél maradva feltét­lenül említést érdemel, hogy a vasútigazgatóságnak a ko­rábbi évektől eltérően, a szov­jet exportszállításokra sem lehet panasza. Minden óut a megjelölt napon Záhonyban átraknak, a szovjet partnerek fogadókészsége is megfelelő, így nem vesztegelnek napokig vaqonok a határon. Sajnos azonban mégsem gond nélküli az őszre város a .MÁV-nái, ugyanis a teher­kocsik állapota fokozatosan romlik, melynek mértékével sem a felújítások, sem az új vagonok beszerzése nem tart lépést. (A pécsi vasútigazga- tóság tehervagonjainak átla­gos életkora megközelíti a húsz évet, ami azt jelenti, hogy a kocsik jelentős hánya­dé már alaposan túl van a „nyugdíjkorhatáron".) Bár az idén ez a probléma még nem okoz látható fennakadást a szállításokban -, a megfeszí­tett felújítási munka és a jó vonatszervezés eredményeként - az elkövetkező években ez mindenképpen bekövetkezik. Ha csak a MÁV nem vásárol az eddiginél nagyobb szám­ban új vagonokat. A pécsi vasútigazgatóság várhatóan megfelel a fuva­roztatók elvárásainak a mező- gazdasági termények szállítá­sának dandárjában is. A ga­bonaexporthoz biztosítani tud­ják a kocsikat, naponta 100 vagon búzát indítanak útnak a Szovjetunióba, Csehszlová­kiába és az NDK-ba. A terü­letükön lévő konzervgyárak - a paksi, a szigetvári és a nagyatádi —, naprakészen rakódhatnak, emlitést érdemel, hogy mindhárom gyárban kon­ténerekbe pakolják a konzer- veket, így a szállítás zökkenő- mentesebb, mint korábban. A cukorrépa, főleg a Dunán­túl déli részén megsínylette az aszályos nyarat, így előre­láthatóan némi késéssel lehet kiszedni a földből. Az érdekel­tek. — termelők, cukorgyárak, szállítók - koordinálták a fel­adatokat, előzetes becslések szerint 600 000 tonna répa szállítására lesz igény. Ennek a mennyiségnek az egyharma- dát jugoszláviai cukorgyárak; ban dolgozzák fel. A MÁV Pécsi Igazgatósága az eddig bevált gyakorlatnak megfele­lően fordavonatokkal fuvaroz­za a cukorrépát, a tervek sze­rint október .elejétől 14 ilyen szerelvény „irtg^zik" majd a rakodóhelyek és. cukorgyárak között, melyből kilencet már most képesek kiállítani. Ku­koricából jó termés Ígérkezik, ígéret szerint ennek a ter­ménynek a szállításában sem lesz fennakadás. Most, szeptember közepén úgy tűnik, hogy egy hosszú ideig élő fogalmat elfeled­hetünk, s az idén nem kell szállítási csúcsról beszélnünk. Bízunk benne, hogy így lesz! Roszprim Nándor Óriási érdeklődést váltott ki az új szövetkezeti forma, a mezőgazdasági kistermelők szövetkezete. Idén július 20-án lépett életbe az erről szóló mi­nisztertanácsi rendelet, az év hátralévő része a felkészülésé, s január 1-jével már megkezd­hetik működésüket az új szö­vetkezetek. Miért ez a nagy érdeklődés? Röviden, már öt magánszemély is alakíthat szö­vetkezetét, bármilyen tevékeny­ségre, amely nélkülözi az ad­minisztratív apparátust, a for­maságok többségét, s közös tevékenységüket okár a legmi­nimálisabbra korlátozhatják. Ami a legfontosabb, az önál­lóság, mert ezek a szövetkeze­tek jogi személyiséggel rendel­keznek. Ma, országos szinten több mint 800 ezer család dolgo­zik az úgynevezett kisegítő gazdaságokban, 0 mezőgazda- sági termelést nagyobbrészt személyi tudajdonban lévő, vagy bérelt földön és eszkö­zökkel folytatják, jórészt vala­milyen főfoglalkozás mellett, vagy ngudíjasként kisebb mér­tékben egyéni gazdálkodóként. Mintegy egyharmaduk mező- gazdasági szakcsoportba, kert­barát és kistenyésztő egyesü­letbe tömörült. A fejlődés gát- »5?Tá volt, hogy a mezőgazdasá- '<gi kistermelők számára nem volt lehetőség az önálló jogi személyiséggel rendelkező, a kistermelés igényeit kielégítő szövetkezeti forma választására. Ezt egy szakcsoport vezetője a következőképpen fogalmaz­ta meg: bár a szakcsoportok önállóak, de nem jogilag. Ez a látszatönállóság a pénzügyi, anyagi függetlenség hiányát is jelenti, nem szólhatunk bele a szövetkezet, illetve az áfész gazdasági tevékenységébe, még annyi önállóságunk sincs, hogy például egy földbérleti szerződést kössünk. Bár elkü­lönült számlánk van, de nem rendelkezhetünk saját pén­zünkkel, csak a gesztor ellen- jegyzése mellett. Elvonják nye­reségünk nagy részét, s ezért kevés, amit cserébe kapunk. Azt hiszem majdnem minden szakcsoport az átalakulás, il­letve a kiválás mellett fog dönteni. Ez a félév a felké­szülés jegyében zajlik, de saj­nos nem tudjuk, hogy merre és hogyan induljunk? Milyen lehetőségek vannak tevékeny­ségünknek az új keretek kö­zötti folytatására, a vagyon át­mentésére? Semmi biztosat nem tudunk, s így még az anyaszövetkezet felé sem mer­jük jelezni szándékunkat. Dr. Benkő András szövetke­zeti jogtanácsos, a JPTE do­cense részt vett az új rendelet kodifikációjában, s mint az egyetemi oktatói közösség tag­ja számos érdeklődőnek adott már tanácsot. — Kik, milyen formában és feltételekkel alakíthatnak kis­termelői szövetkezetét?- Sok bizonvtalanságra ad okot, hogy a háttérszabályozás még nem ismert. A felkészülési idő pedig rövid. Egyik legfon­tosabb kérdés, hogy milyen te­vékenységet folytathat a kister­melői szövetkezet? A kör ugyanis a mezőgazdaságinál tógabb, mert a tevékenysé­gükhöz szükséges ipari, építő­ipari, valamint kereskedelmi közös tevékenységet is végez­hetnek. Például megállapod­hat abban néhány kereskedő, hogy Orfű gyümölcsellátásának biztosítására szövetkezetét hoz­nak létre. Már öt személy is megalakíthatja a szövetkezet­re jellemző legfontosabb sajá­tosságok megtartásával. Ezek a következők: alapszabály, működési szabály, közgyűlés, elnökválasztás, s minimális kö­zös tevékenység. Tehát nincs szükség adminisztratív appará­tusra, bizottságokra, akiknek munkabért kell fizetni s ter­mészetesen adózni is utána. A munka zömét egyénileg vég­zik, az együttműködés laza, minimális a termelők között. Néhány példát említenék. Nyúltenyésztők esetében meg­állapodhatnak abban, hogy a szövetkezet tárgyal a felvásárló­val, vagy több együttműkö­désre, így például tápbeszer­zés, szaktanácsadás alkalma­zása. De még ennél lazább is lehet, amikor csak abban egyeznek meg, hogy minden héten egy alkalommal kihív­ják az állatorvost, aki minden taghoz ellátogat. A szakcsoportok esetében milyen lehetőség van tevékeny­ségük új formában történő folytatására, a vagyon átmen­tésére?- Itt az irányadó a jelen­legi szabályozás. Tehát a szakcsoportot, ha a tagok két­harmada titkos szavazással el­dönti — meg kell szüntetni. A vagyonmegosztásra pedig az a megállapodás az irányadó, amelyet a szakcsoport megala­kulásakor kötöttek. Itt lényeges lesz, hogy milyen körültekintés­sel jártak el, rendezték-e a szerződésben a megszűnés szabályait. Ami a megkötött szerződéseket illeti - például termékértékesítésnél több mil­lióról lehet szó - csak az első hallásra jelent gondot, mert a jogutódlás fennáll.- Mit ajánl az újonnan ala­kuló szövetkezeteknek?- Minimális legyen az a kö­zös tevékenység, amire szerző­dést kötnek. A cél egymás kölcsönös segítése - ma én, holnap te alapon — minden adminisztráció nélkül. S még egy lényeges tényre szeretném felhívni a figyelmet. A kister­melői szövetkezetek tagja, a szövetkezet tartozásaiért nem köteles helytállni saját vagyo­nával! Ez biztosan válaszút elé állít majd több ipari gmk-t is, ahol a tagok saját vagyonuk­kal felelnek a gmk tevékeny­ségéért. Egyébként valószínű­nek tartom, hogy a kistermelői szövetkezetek nem is fognak jelentős mértékű közös va­gyonnal rendelkezni. Marton Gy. Huzavona az Ifjúsági Otthon körül Kátrányszegény cigaretta az Egri Dohánygyárból Amerikai típusú nikotin- és kátrányszegény cigarettát mu­tattak be szerdán Egerben, az Egri Dohánygyár és a licenc- átadó amerikai Philip Morris cég képviselői. Mint elmond­ták, az LM Box néven üzletek­be kerülő új, egészségre ke­vésbé ártalmas cigaretta gyár­tása az egriek választékbőví­tési programjának része. A magyar és az amerikai vállalat együttműködése tíz évvel ezelőtt, a Marlboro gyártásával kezdődött, s azóta több új, a technológiát adó cég gyártmányaival azonos minőségű cigarettafajta hono- sult meg a segítségével ha­zánkban. A megszűnés hátrányosan érintené az állami gondozott fiatalokat A tizennégy-tizennyolc éves állami gondozott fiúk munká­ba állását a Baranya Megyei Tanács Ifjúsági Otthona segí­ti. Az intézmény fennállása óta közel nyolcszáz gyerek számá­ra nyújtott hosszabb, rövi- debb ideig anyagi, s talán ér­zelmi hátteret, közvetítette a társadalmi normákat, igyeke­zett elfogadtatni a munkahe­lyi követelményeket. Az otthonba olyan gyereke­ket vesznek fel, akik nem vé­gezték el az általános iskolát, vagy kisegítő iskolába jártak, illetve szakmunkás képzőből estek ki. Közülük többen még­is szakmát szereztek. Ugyan­akkor minden évben vannak néhányon, akiknek nem sike­rül beilleszkedniük a társada­lomba. Ezt elfogadva is fon­tos támogatni őket, hogy sen­ki se vesszen el. Az ifjúsági otthonban nevel­kedettek közül Gerendás Ár­pádnak is sikerült megtalál­nia helyét. Anyagi helyzete messze jobb, mint társaié. Tíz éve jutott lakáshoz a szénbá­nyák segítségével, ahol közel 15 éve dolgozik. A szépen be­rendezett háromszobás lakás­ban feleségével két gyerme­ket nevelnek. Anyagi helyzetük rendezett. Jelenleq csapatve­zető vájár, teherbírását jelzi, hogy egy évtizedet folyama­tosan éjszakai műszakban dol­gozott. — Én sem voltam jó tanu­ló, de dolgozni szerettem — emlékezik az otthonban töl­tött évekre. - 8 osztályt mun­ka közben fejeztem be. — Fe­lelősséget ott tanultam. Úgy érzem, aki az otthon lakója­ként -két évet becsületesen vé­gigdolgozott, nem kallódik el. Az igazgató urat még ma is meg-meg látogatom. Harangozó Ferenc is meg­bízható munkássá vált. Közel húsz éve villanyszerelő a me­gyei építőipari vállalatnál. A Szántó Kovács János utcában levő Ifjúsági Otthon társalgója Kocsija van, jelenleg még munkásszálláson lakik, de a közeljövőben vállalati támoga­tással lakást vesz. Ö is sze­retettel emlékezik azokra, akik dolgozni tanították. Az Ifjúsági ■ Otthont létreho­zó szerződés 1966-ban mind­két aláíró félnek kedvező fel­tételeket teremtett. A Bara­nya Megyei Tanács művelő­dési osztálya a megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnak át­adott házért cserébe az Ifjú­sági Otthont az építőipari munkásszálló egyik emeletén rendezhettek be. Az állami gondozottaknak stabil hátteret jelentett a vállalat. Eayrészt munkát adott, másrészt 18 éves ko­runkban nem kényszerültek albérletbe, az építőiparban maradtak, mert a munkásszál­ló másik szárnyába költözhet­tek. A szállás és a fiatalok háromszori étkeztetése csak minimális összeggel terhelte a tanács pénztárcáját. A válla­lat viszont olcsó munkaerő­höz jutott, s az akkori bér- szabályozás így tette lehető­vé, hogy a jobb szakembere­ket megfizessék. Az utóbbi években azon­ban megváltoztak a gazda­ság szabályozói, s a vállala­tok igyekeznek a szociális ki­adásaikat csökkenteni. A BÁÉV tehát szerződést bon­tott. 1987 szeptemberében le­vélben közölte az Ifjúsági Ott­hon igazgatójával (a felügye­letet gyakorló művelődési osz­tállyal viszont nem), hogy több fiatalt nem tud alkal­mazni, sem a lakásukat biz­tosítani, mert a munkásszálló ,,A" szárnyát, ahol az álla­mi gondozottak laknak, több partner bevonásával szállodá­vá alakítja. A levelet az Ifjúsági Otthon igazgatója a megyei művelő­dési osztályhoz továbbította, amelynek vezetője válaszolt a BÁÉV-nek: az ifjúsági otthon felszámolásával kapcsolatban egyet nem értését fejezte ki. Érdemi változás azonban ez év augusztusáig nem történt. Az otthonban lakó gyerekek száma fokozatosan csökkent, hiszen ahogy betöltötték a 18. évüket, elhagyták, az intéz­ményt, és számukra más mun­kahelyet, lakást kerestek a ne­velők. Mivel új gyerekeket nem vehettek fel, idén augusz­Fotó: Läufer László tus elején már csak 7 fiú la­kott a negyven férőhelyes ott­honban. Miközben az Ifjúsági Otthon sorvadt, a nevelőott­honokban, és a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben is egy­re több lett a túlkoros gye­rek, ami pedagógiai és mun- .kaerkölcsi szempontból egy­aránt gondot okoz. Az Ifjúsági Otthon az el­keseredett helyzetben a me­gyei pártbizottság segítségét kérte, ez a bejelentés lendí­tette ki a gyermekek ügyét a holtpontról. A művelődési osztály helyettes vezetőjéhez került az ügy, aki augusztus elején tárgyalt a Bázis Épí­tőipari Vállalat képviselőivel. A szerződés értelmében ugyan­is csak akkor szüntethetik meg az otthont, ha a fiúk elhe­lyezéséről gondoskodnak. Bár megegyezés még nem szüle­tett, a tárgyalások folytatód­jak és új épületet is kinéz­tek már. Jelenleg, a megyei tanács és a Bázis első szá­mú vezetői keresik a mindkét fél számára elfogadható meg­oldást. A fiúk talán hamarosan új otthonba költözhetnek, de munkájuk, jövőjük bizonytalan. Porth Etelka 1989. Januar 1-Jetöl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents