Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)
1988-09-17 / 259. szám
1988. szeptember 17., szombat Dunántúlt napló 5 Magyar lapok Párizstól Üj-Zélandig Pécsett a chicagói Szivárvány főszerkesztője Fontos minden, ami a magyarsággal kapcsolatos — Volt, hogy ötvennyolcon is összejöttünk — mondták ott- jártakor Mózsi Ferencnek az új-zélandi magyar kolónia tagjai. Mi nem voltunk ennyien a pécsi Művészetek Házában, ahol a Chicagóban megjelenő Szivárvány című magyar irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője, Mózsi Ferenc járt nemrég. Bemutatta lapját, a chicagói magyarok híres /tf-Oft-konferenciáit, és beszélt a világban szétszóródott magyarság szellemi, irodalmi életéről, iopjairól, könyvkiadóiról. Sokan nem tudtunk például arról, hogy Motolla címen pár eve ifjúsági lap indult nyugaton diákok, egyetemisták számára. és Bécsben, valamint Münchenben szerkesztik. A Párizsi Magyar Műhely, a müncheni Új Látóhatár című művészeti, irodalmi, elméleti folyóiratokat említette, majd a politikai jellegű müncheni Nemzetőrt és a párizsi Magyar Füzetek elméleti, politikai kiadványsorozatát. Mózsi Ferenc 1970 óta él Amerikában, 1978 óta Chicagóban. Elmondta, hogy az 1980-as népszámláláskor az USA-ban 1,7 millió ember vallotta magát magyarnak. Valaha Cleveland volt a legnagyobb „magyar város" - ma New Yorkban él a legtöbb magyar, és körülötte, mintegy 200 kilométeres körzetben. Több tucat magyar egyesület tevékenykedik ma is csak Cleve- landben, igen sok a kiadvány, a lap, a folyóirat, és New Yorkban működik harminc éve a magyar kultúra, a magyar könyv egyedülálló tüneménye, a Püsky Sándor könyvkiadója. Igen nívós irodalmi folyóiratként mutatta be Mózsi Ferenc az Amerikában, majd Kanadában megjelenő Arcanum című lapot, majd az Új- Zélandon élő 8—10 000 magyar kiadványáról beszélt. Ausztrália 55 000 magyarja számára egy hetilap próbálja nyomon követni a magyar kulturális eseményeket harminc esztendeje. Ketten szerkesztik, egymástól 3000 kilométer távolságban, Csapó Endre Sydneyben és Márly Attila Mel- bourne-ban. Ezen a kontinensen jelent meg a Holnap című irodalmi válogatás, majd másodközlésekkel a Magyar Kulturális Szemle két száma. Mózsi Ferenc a lapszerkesztés sajátos módjairól számolt be. Ezer példányban jelenik Kerék Imre Aki te voltál nem akinek a szemem látott fölszikráztatja most hiányod azt aki valóban te voltál csak épp nem láthatlak sehol már lüktetsz egy másfajta közegben már örökké megszületetten asztalon virágtalan váza jelenléted hűlt folytatása az ágyon hol öleltük egymást kitölthetetlen űr dereng lásd bennem szánalom is csak annyi tudjalak végképp megtagadni meg a Szivárvány — o világ minden táján élő több száz előfizetőt a főszerkesztő személyesen ismeri. Tíz dollárba kerül egy példány, és Mózsi Ferencnek az a tapasztalata, a szerényebb jövedelmű, de érdeklődő magyarok áldoznak - szerte a világban is - az ilyesmire. 1980-ban alapította a Szivárványt, 200 levelet küldött a világ minden tájára, munkára szólítva a magyar írókat.- Nem szívesen beszélnék tengerentúli, felvidéki, erdélyi, jugoszláviai, nyugat-európai magyar irodalomról — vallotta a főszerkesztő. - A magyar irodalom, szülessék bárhol is, egyazon törzsből fakad. Választási szempont - a Szivárványnál is — egyedül a minőség. Mózsi Ferenc érdekes pécsi estéjét egyébként Sólyom Katalin Jászai-díjas színművésznek köszönhettük, ő volt az est háziasszonya, és Mózsi verseinek megszólaltatója. Sólyom Katalin is volt már vendége az Itt-Ott-konferencióknak, a gyermekfoglakozásokon lépett fel műsoraival. Végül arról esett szó, hogy a hetvenes évek végétől kölcsönös közeledés kezdődött a hazai és a határokon túli magyar írók, folyóiratok, irodalmi körök között. Antológiák születtek, 1986 óta a Magyar- ságJrutató Csoport és néhány intézet kap rendszeresen a fent említett folyóiratokból. Vajh, mikor lesznek ezek szélesebb körben is hozzáférhetőek? hangzott egy kérdés. A Szivárványnak is elevenek a Magyarországgal való kapcsolatai, s az egyik ilyen első kapcsolat éppen a Jelenkorral született. Eredménye, hogy két pécsi költő, Csordás Gábor és Parti Nagy Lajos versei is szerepeltek nemrég az egyik ösz- szeállitásban. G. O. lUlüueszet es emberi tartós Keserű Ilona: Homage a Legere (részlet) Keserű Ilona képei a Pécsi Kisgalériában Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy Keserű Ilona immár élő klasszikusaink sorába tartozik. De még mielőtt bárki az idő múlásának (sajnálatos) és a társadalmi közmegegyezésnek (szerencsés) egybeesésére gondolna, sietve le kell szögeznem, hogy ezúttal nem a művészeti közéletben kialakuló konvencióról, hanem az életmű lényegéből, szükségképpen következő jelenségről van szó. Keserű Ilona klasszikus — nem stílusa szerint, hanem a fogalom mélyebb értelmében. Abban az értelemben, hogy hisz a műalkotás esztétikai teljességében és függetlenségében. Életművében a szabad kísérletezés, az érzékelés közvetlenségének élménye olyan gondolati rendszerbe illeszkedik, amely a világot az ember által megismerhetőnek, a művész által újra értelmezhetőnek tartja. Keserű Ilona életművében minden gesztusnak, minden formának jelentősége van, mert személyiségével hitelesíti. Organikus művészet ez, amelyben a fejlődés variációkon, mutációkon keresztül megy végbe. A gesztusok renddé szerveződnek, a zárt formák a színek által lírai tartalommal telítődnek. A sík plasztikai értékekkel, a plasztikus formák színekkel gazdagodnak. Okos és érzelmes, érzéki és hidegen tárgyilagosa jelenségek szemlélésében. Mostani kiállításán nem hoz igazi meglepetéseket. Munkái az elmúlt évek termésének szintézisei — ez azonban olyan megállapítás, amely bármely más korábbi kiállítására is maradéktalanul érvényes lehetne. Keserű Ilona művészi létformája az analízis és szintézis egymásból következő folyamata. Alapállása nem változott a balatonudvari szív alakú sírkövek felfedezésétől az Utóképek szubjektív naturalizmusáig. Mindez akkor is így van, ha Keserű Ilona művészetében is új, „posztmodern" szituáció alakult ki, olyan, amelyben az átfogó koncepciókat a szubjektum által megragadott egy- szeriség váltja fel. Szerephez jutnak önmaga stílusmetaforái spontán gesztusokkal kiegészülve. Mint az egész életműben, ebben a folyamatban is különös jelentősége van a színnek, amely most nem közvetlenül didaktikus, és nem is a tiszta színek életteli teljességében jelenik meg. A szín az egyéni érzékenység elsőszámú kifejezője és hordozója, az átmenetek különös gazdagságával. Keserű Ilona ösztönös vonzódása, amely tanulmányok és kutatások sokaságával társult, tökéletes biztonságot eredményezett a színek világában. Ez különösen a kevert színek esetében lenyűgöző, amelyek mindig megőrzik káin, mint a „Meleg éjszaka" vagy az „Az" az ívelt formájú vászondomborítás és a lírai tartalommal telített színek együttese kiemelkedően erős érzelmi-vizuális hatást vált ki a nézőben. Az „Utóképek”, amelyek a hirtelen lehunyt szem recehártyáján megjelenő, az eredeti látvány kiegészítő színeit tartalmazó látvány rögzítéséből indulnak ki, a valóságnak és a fikciónak különös keverékei. A pillanat töredéke alatt lezajló vizuális élmény rögzítése az előzetes optikai ismeretek alapján történik és a festői tudós által kap végső formát. A végső forma olyannyira az alakitó művészi értelem által meghatározott, hogy az amorf foltoktól, gesztusszerű motívumoktól a geometrikus rendia terjedhet. Keserű Ilonát a szabadságából és önbecsüléséből táplálkozó méltóság emeli magasan a kortársi átlag fölé. Az emberi tartás persze, nem esztétikai tartalmú, de esztétikaivá válik abban a pillanatban, hogy művészi magatartásként esztétikai formában jelenik meg. És ha ez az esztétikai forma olyan teljes és emberi, mint Keserű Ilona esetében, ez mindnyájunk nyeresége. Kovács Orsolya Czakö Gábor Elfelejt, akit elfeledtünk (I.) A Szeret selymes partján, hol lanka dombot ér, és zöld a fű, és kék az ég, de madár ottan nem jár, leg- fönnebb csacsog együgyű, no, ott játszódott egy csángó fiúcska. Épp kerek 77 kilométerrel túl a magyar nézettudaton. Helybéli volt évezrede, akár a habok közt bukfencező keszegecskék. Magyarországi utazók lappangtak arrafelé bennszülöt- tes cájggúnyában. Mert bizony, ha észrevették volna őket a milicisták, menten ki- ckclbólintottók volna őket az országból, örökkétig és testvériesen, mint az egyik helsinki aláíró a másikat. Hát még ha tetten érték volna őket! Hajajaj! Le sem merem írni, a két eUetemült turista a legfertel- mesebb aljasságra vetemedett: beszélgetésbe vegyült a gycrmekecskével. Erről-arról, keszegek kapásáról, időjárásról. No, amikor már úgy találták, hogy összemelegedtek, megkérdezték a fiúcskát, aki máskülönben iskolába járó volt, nyíltesző, megtanulta, emit lehetett, no megkérdezték tőle, hogy jól érti-e az ő beszédjüket. — Értem Tsz, értem isz. — És mi értjük a te szavadat? — Értik. — Szerinted miféle nép lehetünk? Elgondolkozott a gyerme- kecske, fürge eszét végigsza- lasztotta a leckéin, a hallotta híreken, a tanítónő pofonján, amikor véletlenül az otthoni nyelven köszönt neki. Hiába. De hogy a válaszolásra erőst nógatták, köbökte: — Polyákok. Nevek, nevecskék (2.) Ki tudja ma már, hogy Fer- dinánd király okos ember volt-e, vagy nem? Annyi bizonyos, hogy alföldies székvárosába sosem tervezett tengeri kikötőt, viszont a rendetlenséget útálta már porosz Csángó rémmesék gárdatiszt korától. Különösen azt nem szenvedhette, hogy az egyik ember ilyen nevet hord, a másik meg olyant. Például a szép Moldva tartományban az egyik ember magyarul nevezkedik, a másik olájul. Jegyezzük meg gyorsan, hogy az olaj szónak arrafelé még manapság sincsen semmi bántó csengése, miként a Hohenzotlernnek sincs, ahogy őfelséqét von haus aus hít- ták. No, Ferdinánd király emberei az első háború után kihirdették, hogy mostantól vége a csángó összevisszaságnak: ezután mindenkinek szép oláj neve lesz. A rendelet teljesedésbe ment, és érvényben is van a mai napig, mert a kontinuitás legalább annyira fontos, mint a rend. Azóta a csángó ember két névvel él. Egy olájjal az irataiban, a hivatalokban és a fejfáján, a másikkal a családjában, meg a barátai között. Nem csoda, hogy messziről érkezett utazó ottan za-j varba jön, ha például Farkas bá’ után érdeklődik.- Farkasz? Farkasz? Az szak az oláj neve. — Node a Farkas magyar név! Az Isten szaga Hírlik, hogy egy időben az Úr hátat mutatott a csángóknak. Ök azonban nem fordultak el tőle. Benedek Márton onesti orvos pedig egyenest elhatározta, hogy papnak áll. így is történt. Magányosan folytatott teológiai tanulmányairól egy külországi útja során vizsgát tett és pappá szentelték. Hazatérvén szívén viselt reverendája fölött meghagyta fehér köpenyét, és titkon misézni, gyóntatni kezdett az anyanyelvén. Mi tagadás, ma- gy arizált. Titokban persze, de amikor egyszer beteg lett, és operálni kellett, bizony benne felejtették a nagyollót. Meg is halt szépen, és eltemették illendően. Eddig rendben lett volna a dolog, hanem a szomszéd, aki a Benedekék kútjára járt, beleszagolt a vízbe. Megdobbant a szíve: Iszten visszafordult! A víznek rózsaillata volt. Menten szétneszült a hír a faluban. Sürgött a nép csöbrökkel, vödrökkel, hordta a vizet, és mindenki úgy találta, hogy rózsaillatú. özönlöttek a szomszéd falvakból, Imesszibb környékről is a kíváncsiak, az ájtatos szívűek, akik nem adták föl a reményt, hogy a gazolinbűzön és pacsulin túl is van világ. A hatóság nem állhatott tétlenül feladata magaslatán. Noha e mártír-illatú história kissé mellévágott a szokásoknak, hamar kitalálódott a ímegoldás. A milícia körülfogta, a tűzoltóság kiszivattyúzta, a szanitéc kimeszelte a trunki Benedek-kutat. Éjjel-nappali őrséget állították melléje, hogy mindenféle suskusnak elejét vetjyék. Eltelt egy nap, eltelt kettő, a víz visszaszivárgott. A népek leeresztették a vödröt, fölhúzták, megbűzölték. És úgy találták, hogy ugyanolyan vér- tanúrózsa-illata van, mint an- nakelőtte. Aki nem hiszi, járjon utána I Balogh János Eső után A hegy most lassan összemarkolja a várost tenyeréből mohón párolog a szomorúság a füveken kereken morog a szél hidat ver a város fölé várlak már sorakoznak a fák gyűlnek a varjak a táncoló katonák csak mozdulni akarnak hidat ver a mélység bujkáló szavaink fölé hidat ver a szépség minden határ fölé hajnalban indultak hajnal óta jönnek hegyek gerincére hágnak fel a völgyek összegyűlt az ősz testedre békét oldoz szemedbe szivedből lassú esőt fodroz
