Dunántúli Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 243-272. szám)

1988-09-15 / 257. szám

1988. szeptember 15., csütörtök Dunántúli napló 5 lfilenica *88 Közép-Európa írói a falurombolás ellen írótalálkozó a szlovén Karszton Vietnam közelről (3.1 A kerékpárjavitó A jótündér jár mostanság a Karszton, azon a vidéken, amelyen mindig népek sorsa fonódott eggyé, s amelyről nagyapáinknak az első világ­háború egyik legvéresebb harctere, Doberdó jutott min­dig eszébe — írta le tavaly Domokos Mátyás irodalomtör­ténész az ÉS-ben, a szlovén karsztvidéki Vilemica-találkozó- ról adott beszámolójában. A Szlovén írók Egyesülete har­madik alkalommal rendezte meg az elmúlt hét végén Ljubljanában és Lipicán Kö­zép-Európa íróinak találkozó­ját. Magyarországról Balassa Péter, Csordás Gábor, Domo­kos Mátyás, Esterházy Péter, Körtvélyessy Klára, Lator László, Vujicsics Marietta, to­vábbá e sorok írója vett részt a Vilenica '88 programjain. Ott volt a Párizsban élő kiváló szerb író, Danilo Kis, és a kö­zép-európai térség olyan ki­emelkedő alkotói, mint az oszt­rák Peter Handke, az olasz Fulvio Tomizza vagy a krakkói Ewa Lipska, Vilenica kristályá­nak díjazottja. A szétszórtságban élő kis- népek sorsa, vagyis o diaszpó­ra volt a találkozó vitatémája, melyet a lengyel Nobel-díjas, Czeslaw Milosz verse intonált. A vitákat irodalmi estek, mati­nék követték, melyeken fetlép- tek a találkozó költő- és író­vendégei, köztük Esterházy Pé­ter, Lator László, s felolvasták Csoóri Sándor egy versét. A programra végül a Vilenica '88 díjának átadása tette fel a ko­ronát: e díjat első ízben a nálunk is jól ismert isztriai szü­letésű olasz írónak, Fulvio To­A Dunántúli Napló augusz­tus 29-i számában — több ol­vasói levél után — szóvá tet­tük azokat a méltatlan állapo­tokat, amelyek ma a Zsolnay- mauzóleumot uralják. Tegnap ennek nyomán megbeszélés volt arról: mit lehet sürgősen tenni? A bevezetés ehhez: helyszíni szemle volt Zsolnay Vilmos kriptájában, ahonnan feljőve Piti Zoltán városi ta­m/zzának adták át. Tavaly Peter Handke kapta, mindket­ten olyan regényért, amely e sokféle nép lakta határvidé­kek, tágabban véve Közép- Európa életéből, sorsából me­ríti témáját. Az idei díjazott a magyar próza tüneményes megújítója, Esterházy Péter, akinek a Vi­lenica nemzetközi zsűrije A szív segédigéi című könyvéért adta e díjat. Esterházy sajtó- konferenciáján bevallotta, hogy bár nincs túl nagy vélemény­nyel az irodalmi díjakról, a mostaninak azért örül gyerme­ki, tiszta szívvel, mivel ez azt sugallja, hogy mi itt, Közép- Európában figyelünk egymásra. És talán ebből a figyelemből megalkotható újra az a Kö­zép-Európa, amit a népek kö­zötti viszályok, a történelmi események összemorzsoltak. A díjat egy rózsaszín csepp­köveiről híres karsztbarlangban adják át - Vilenica tündérbar­langot jelent. Itt lakik az o jó­tündér, amely évente újra és újra összehívja az írókat, esz­tétákat, fordítókat, kritikusokat a Baltikumtól az Adriáig, Belg- rádtól Berlinig és Varsóig. Mint e találkozók szellemi aty­ja, Veno Tauier kiváló szlovén költő több ízben megfogalmaz­ta, Közép-Európa itt nem föld­rajzi vagy politikai fogalom, hanem kulturális, szellemi egy­ség, közös gondokkal, közös', egymásba fonódó múlttal. A Vilenica '88 más szem­pontból is jobban figyelt most a magyarokra. A részt vevő 13 európai ország 78 írója végül nyilatkozatot adott ki a romá­a városi tanács, a Zsolnay Gyár, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat és a Pécsi Városszé­pítő és Városvédő Egyesület vezetői. Rövid és célratörő volt a megbeszélés, de a látottak (után nem is lehetett szó más­ról. A teendők sorravétéle után megállapodás született a legsürgősebb feladatok vég­rehajtásáról: ideiglenes kerí­téssel körbevenni a mauzóleu­mai falurombolás ellen: „Mi, közép-európai írók és szelle­mi emberek, a Vilenica '88 ta­lálkozó résztvevői a világ köz­véleményéhez, Európa nemze­teihez és a helsinki alapok­mány aláíróihoz fordulunk: til­takozzanak a Romániában fo­lyó településrendezés ellen, segítsenek megakadályozni több ezer falu lerombolását. A kényszeráttelepítés értelmet­len és embertelen szenvedést okoz román, magyar, német, szerb, ukrán parasztok tízez­reinek, súlyosan sérti az em­beri jogokat és az ENSZ alap­okmányát. Közép-Európa történelmi és kulturális hagyományának hor­dozói a falvak, melyeknek le­rombolása merénylet az euró­pai kultúra ellen. Az emberi együttélés kereteinek felszá­molása különösen súlyosan érinti a létükben veszélyezte­tett kisebbségeket. Meggyőző­désünk, hogy Európa jövőjét csakis nemzeteinek és nemze­tiségeinek demokratikus együttélésére lehet alapozni. Ez olyan felelősséget jelent, amely alól egyetlen kormány sem vonhatja ki magát." Vilenica jótündérét emleget­tem fentebb. A jószándékot, a jóindulatot. Vajon mikor lesz úrrá ezeken a tájakon? A nyilatkozatot aláíró angol, osztrák, cseh, szlovák, francia, olasz, USA-, NDK- és NSZK- beii, lengyel, továbbá a házi­gazda szlovén, és a horvát, szerb írók, a jelen lévő ma­gyar csoport tagjai egy igazi Európa, egy közös szellemi ha­za nevében juttatták el tilta­kozó szavukat o nemzetközi fórumokhoz. Egyetértés volt abban, hogy meg kell maradnia Zsolnay Vilmos nyughelyeként kegyeleti helynek, emellett azonban a gyáralapító személyéhez kö. tött múzeumként idegenforgal­mi célokat is szolgáljon. A mostani, igen gyorsan el­végzendő feladatokra a város 200 ezer forintot, a Zsolnayl Gyár pedig — részben termék- rben (cserepek stb.), részben Hétköznapok A 12 napos tartózkodásunk során sokat utaztunk, sétál­tunk a városokban, vásárol­tunk bazárokban, piacokon. Eközben bepillantást nyer­hettünk az emberek életének hétköznapjaiba. Az ott lakók s*'mára ma már nem furcsa az európai ember, hiszen mind több turista keresi fel az or­szágukat, elég sok a külföldi szakember is. Mégis egyes he­lyeken, a nagyvárosoktól tá­volabb levő kistelepüléseken, érdeklődést keltettünk, külö­nösen a hozzájuk viszonyított „nagyobb testsúlyunk" követ­keztében, amire szívesen tet­tek vidám megjegyzést, sőt a gyerekek még kövéredő ha­sunkat is lopva megsimogat- tók, szinte meg akartak győ­ződni arról, hogy az igazi. * A látnivalók közül elsőként az keltette fel érdeklődésün­ket, hogy napközben az élet tulajdonképpen az utcán zajlik. Az emberek többsége a városok külső részeiben, az utak mentén, kitárják lakóhe­lyeik ajtaját, kicsiny asztalo­kat, székeket helyeznek az út­testre, ott főznek, vagy alkal­mi árusítóhelyeket létesítenek, ahol teát, üdítőitalt, gyümöl­csöt kínálnak a járókelőiknek. Az alkalmi munkákat is az ut­cán végzik. Érdeklődéssel fi­Amikor Hanoi felé tartva a moszkvai repülőtéren átszál­lásra vártunk, egy nagy lét­számú vietnami turistacsoport csatlakozott hozzánk. Érdek­lődéssel nézegettük kézicso­magjaikat; az átlátszó nejfon­ta sak okban cigarettákat, cso­koládét, cukorkát, különböző üdítőitalokat fedeztünk fel, dobozokban szerszámokat, ele­mes és petróleumlámpákat vit­tek, sőt egy fiatalember fején, a nagy meleg ellenére, három •kalap is volt. Hanoiba érkezve ragványok, szobrok, kerámiák, hímzések, díszes kimonók vol­tak. A kicsiny üzletekben nagy a váloszték ezekből. Több olyan helyen voltunk, ahol egy­másból! nyílt a kicsiny lakás, a műhely és az elárusítóhely. Utazásaink során többször kel­tünk át kompokon a Mekong és Vörös folyó deltáinál, me­lyeiken számtalan alkalmi á>us kínáil az utasoknak cigarettát, gyümölcsöt, üdítőitalt, régen kiolvasott újságokat, képesla­pokat. (Ugyanis a papírhiány következtében ezek kis pél­dányszómban jelennek meg, s van rá vevő.) * Végezetül az egyik legna­gyobb élményünkről, a közle­kedésről!. Amikor a számunkra szokatlan gyakorlatot figyel­tem, sokszor gondoltam arra; vajon mit szólnának ehhez a mi közlekedési rendőreink? A városokban, de a főútvonala­kon is, amerre csak elláttunk, kerékpárokon utazókat láthat­tunk, s az természetes volt, hogy azokon ketten-hárman is utaztak, a vázori a csomag­tartókon is ülve. Bátran ka­nyarodtak minden irányba, szándékuk jelzése nélkül, bíz­va abban, hogy a motorosok - akik szintén többen szállí­tottak három vagy négy em­bert —, az autók vezetői vi­gyáznak rájuk. Nagy forgal­mat bonyolítanak le a személy- szállító kerékpáros riksák. Sze­mélyautó kevés van, főleg 'in­tézmények, diplomáciai testü­letek tulajdonában, haladásuk közben állandóan használják kürtjeiket, hogy helyet szerez­zenek maguknak a kerékpá­rosok, motorosok között. Az autóbuszok, kis személyszállító autók zsúfoltak, az utasok a lépcsőkön, az ablakokban is ülnek, a kerékpárjaikat, me­lyeket itt is magukkal visznek, a legkülönböző helyekre kö­tözik fel. A Saigon folyón ki­csiny motoroshajók, a Mekong folyó kisebb ágain borulékony dzsun'kák viszik az egyik ol­daliról a másikra az utasokat. És még egyet: az autók, autó­buszok vezetői nemigen hasz­nálnak kezükön kívül más irányijelzőt. Mitzki Ervin pacsemoK Kijelentette: — Amit ott láttunk, az egy­szerűen iszonytató, felülmúl minden képzeletet. Lehangoló! IMéltatlan a városhoz és a Zsolnay-márkához. Cseleked­nünk kell! E cél érdekében stílszerűen a gyáralapító egykori, Zsol- nay-kerámiával gazdagon dí­szített irodájában — ma tár­gyalóterem — ültek asztalhoz mot a további pusztítás meg­akadályozására; a galambo­kat elűzni, a nyílásokat e'lzár- Ini és a belső tereket kitaka­rítani, fertőtleníteni; elvégezni a legfontosabb külső javítá­sokat. A kitakarítás után újabb szemle lesz, akkor dön­tenek a továbbiakról, vagyis a teljes felújítás programjáról, továbbá, hogy mi legyen az­után a mauzóleum sorsa. pénzben JUU ezer forintot for­dít. A Zsolnay-mauzóleummal kapcsolatos mindan'ajta mun­kákat a városi tarn's, a Zsol­nai Gyár és a PVVE koordi­nálja, az utóbbi predig az ok­tóber végén megrendezendő egyesületi közgyűlésen társa­dalmi akciót fog meghirdetni a nemes cél érdekében. H. I. Itt minden kapható gyeltem például a kerékpár­javítókat, melyekből igen sok van az utcákon; néhány szer­számmal, gumiragasztóval, a járdán guggolva adnak gyors segítséget a bajba jutottak­nak. Az utcán dolgoznak a fér­fifodrászok is, a házak falára akasztott tükör előtt ülő ven­dégüket többen érdeklődéssel figyelik, miként szépül meg. Október 29-én érkezik a Szent Jobb Pécsre Tanácsi és egyházi munkatalálkozó a városházán a repülőtér kijárata előtt va­lószínűleg rokonaik, ismerőseik várhatták őket, nagyon sokán voltak, s azonnal körbevették a hozzájuk tartozó érkezőt, vidáman örültek a tarka cso­magoknak. Később értettük meg, hogy erek a hozott tár­gyak milyen értékesek, amikor piacokon, bazárokban hason­lók sokaságának kínálatával találkoztunk. A városok pia­cain, a bazárokban, a házak elé kirakott gyékényeken gug­goló árusoknál élénk kereske­delmi élettel találkoztunk. A környező országokból a legkü­lönbözőbb árucikkek kerülnek itt kínálatra. De a legszebbek a saját maguk készítette fa­Gállos Orsolya Helyszíni szemle a Zsolnay-mauzóleumban Döntés a legsürgősebb tennivalókról Az együttműködés eredmé­nyeit és az építömunka közös lehetőségeit összegezte a városházán tegnap Piti Zol­tán, a városi tanács elnöke és dr. Cserháti József megyés püspök. A katolikus egyház és a Pécs városi tanács munka- kapcsolatának és közös tevé­kenységiének sikereiről és fel­adatairól kérdeztük a két ve­zetőt. Dr. Cserháti József megyés püspök így összegezte az im­már hagyományos munkata­lálkozót: — huszonhat éve vagyok egyházi vezető Pécsett, és azt mondhatom, hogy kezdettől fogva meg tudtuk oldani a problémáinkat és építeni is tudtunk. Ez évben számunkra is jelentős esemény volt az Europa Cantat, amelynek rendezésében tevékenyen részt vettünk, hiszen ez a nemzet­közi zenei találkozó minden alkalommal püspöki városban volt. A következő közös prog­ramunk, amelyre készülünk, a Szent Jobb fogadása. Az eddi­gi állomásokat figyelemmel kí­sérve arra számítunk, hogy október 29-én és 30-án több •tízezres tömeg lesz részese az egyházi és városi rendezvé­nyeknek. Pécs a Szent Jobb lútjónak utolsó állomása és ez az állomás koronája lesz en­nek az egyházi-nemzeti ün­nepnek, amelynek szeretnénk sajátos p>écsi hátteret adni. A közös készülődés kapcsán szóltunk arról, hogy reméljük a magyarországi tartózkodás során a ipápai látogatás érinti Pécset is. — Az elnök úrral szót vál­tottunk arról, hogy a Pálosok­hoz tartozó egyházi területen egy központot hoznánk létre a szociális kérdések megoldá­sára, és átadtuk a keszüi plébánia épületét, amelyben egy munkaterápiás otthont lé. tesítünk. A megvalósítás rend­kívül jól halad. Piti Zoltán, a városi tanács elnöke az elmúlt két év közös vállalkozásaiból szép sikere­ket említett: — Rendszeresek a munkata­lálkozóink, és az előző évi vállalások után az idei a leggazdagabb év volt. Gon­dolok a rekonstrukciós prog­ramjainkra, az Europa Can­tat rendezvényeire, de említ­hetem a várospolitikai kérdé­sek sorát, amelyekben plébá­niai szinteken is szót értünk. Látványos fejlesztéseink voltak a Szent István téren, a Leőwey Klára Gimnázium mellett meg. szépült a zárdatemplom, az ókeresztény mauzóleum után szeretnénk bemutatni a korsós sírkamrát is a közönségnek. A Janus Ponnonius utca 4. felújított épületében egyházi 'múzeum létesül. A Szent Fe­renc templom melletti plébá­nia áthelyezésével a Salloi utcából eay szép átjárót ka­pott a város. A szociális gon­dozásban jelentősnek tartjuk a műszaki jellegű fejlesztések mellett az önkéntes hálózat kiépítését is. — Jövőre tervezzük a Széche­nyi Gimnázium felújítását a Lyceum templommal együtt. Szóba került a Székesegyház előtti tér rendezése, valamint a Szédhenyi tér belső burko­latának felújítása. Ezzel pár­huzamosan a városi tanács épülete előtti terület is visz- szakapja a régi képét, és a gyalogosoké, a pihenni vá­gyóké lesz az Irgalmas temp­lom előtt kialakított tér. A kidolgozandó programok kö­zött tervezzük a Kálvária- domb kibontását, reméljük, hogy megszűnik a vandál pusztítás és érezzük azt a fél­tést, amelyet ma a Szent Ist­ván térnél tapasztalunk. Meg­értő támogatást kaptunk az érintő út folytatásához, amely érinti az Ágoston téri plébá­nia kertjét, így megkezdődhet a további munka — mondta Piti Zoltán. Gáldonyi M. Kerékpáros riksák utasra várnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents