Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-24 / 235. szám
1988. augusztus 24., szerda Dunántúli napló 3 Fiatal történelemtanárok műhelyében Négy megye kezdeményezése Harmadik éve gyűlik ösz- sze a fiatal történelemtanárok nyári tábora a négy dél-dunántúli megye, Somogy, Tolna, Baranya és Zala szervezésében. A múlt héten zárult, egy hetet Ba'la- tonfenyvesen töltöttek a somogyiak KISZ-táborában, lévén ez évben Somogy a házigazda. Az első tábort mintegy félszáz résztvevővel szervezték három éve - most 120 volt a tagok száma. Igen jó az esemény szóbeli propagandája a fiatal tanárok között. Ezért jönnek el önként saját költségen a szabadság idején erre az egy hétre.- A szervezők nagy érdeme, hogy igen vonzó néveket hívnak meg, egyes tudományterületek országos hírű kutatóit, akik maguk is örülnek, hogy nem jószón- dékú laikusok számára tartanak előadást, nem tőlük kapnak kérdéseket, hanem szakmabeliektől. Ez a titka a tábor sikerének: Hanák Pétert. Fügedy Eriket, Diószegi Istvánt hallgathattuk - meséli az egyik fiatal tanár. — Olyan témák kerültek terítékre, mint például Szent István korában a kereszténység és a pogányság konfliktusa, a középkori városiasodás, a legújabb eredmények Nagy Lajos koráról, Zsigmondról. Persze, sok szó esett a magyar reformgondolkodás hagyományairól is: Miért vállalta a magyar nemesség a reformokat? - így szólt az ELTE egyik oktatójának előadása. Fontos az is, ami az esti kiegészítő programokon műsorra kerül: az olyan műalkotás, mint Schiller Pál A Dunánál című filmje, majd a rendezővel való találkozás, aztán az utóbbi idők egyik figyelemre méltó memoárjának szerzőjével, Schilterné Szakosíts Klárával való beszélgetés. Mindenki szép emlékként őrzi a Somogyvár ásatásán tett kirándulást, majd Mesztegnyő honismereti szakkörével való beszélgetést. A tábor búcsúestjét Bród y János dalolta végig . . . — Ha az ember kikerül a diplomájával egy tantestületbe — mondja egy tanárnő —, falun általában ő az egyedüli történelem szakos. A könyveken kívül, amiket maga szerez te, tulajdonképpen nincs módja a továbbképzésre, a szakmai fejlődésre. — A kolléqákkal, egykori évfolyamtársakkal való beszélgetések, a szakma legjobbjainak előadásai jelentik a fő vonzóerőt — halljuk Vonyó Józseftől, a JPTE egyetemi adjunktusától, aki a tábor egyik elindítója, s vezetője. - A Történettudományi Társulat Dél-dunántúli Csoportja kezdeményezte ezt a továbbképzési formát, majd társult a JPTE, a PAB, a KISZ, és fantáziát látott benne a minisztérium is. Idén kiváló házigazdánk volt a KISZ Somogy Megyei Bizottsága, amely nemcsak helyet adott, hanem költségvetésébe is beépítette, magáénak érezte ezt a szakmai programot. — Egy társoság, egyesület csíráit érzem én bontakozni — összegezi az egyik pécsi résztvevő. — Olyanok társaságát, akiket szakmai érdeklődés fűz egybe. Odahaza,. a továbbképzéseken inkább pedagógiai szempont érvényesül. Ebben a táborban első kézből kaphatunk információkat a történettudomány legjelesebb hazai kutatóitól. Kutatásra is- ösztönöznek ezek az együtt- létek, és aki kezdő e téren, könnyebben mutatkozik be hasonszőrű kollégái között. Sok szempontból kedvez az első lépéseknek ez a fórum. Gállos Orsolya Lehet-e a kultúra helyi érdekű? Hoxi ’88 <|J Nyáron az emberek útra kelnek, mint más évszakban a vándormadarak. A vándorem- berék elutaznak valamerre szabadságukat eltölteni, pihenni, erőt gyűjteni a nagyvilágba, vagy hazai tájakra. Akinek nyaralója van, azt keresi föl. Akár ezért, akár azért, közeire vagy távolra induljon is az ember, egymaga vagy a családja is, alkalma adódik arra, hogy művelődjék, találkozzék kultúrával, régi idők emlékeikéi, zenét hallgasson, képeket, szobrokat, drámai előadásokat tekintsen meg. Valóban? Nem lett-e a kultúra helyi érdekű? A kultúra természetesen, bárhol legyen is, mindig helyi érdekű a szónak abban az értelmében, hogy tájhoz és emberekhez kötődik. Elsősorban az ottaniaknak illendő ismerniük, hogy a lakóhelyükön vagy a környéken milyen látnivalók vannak, az épületek közül melyik miről nevezetes, akár külsejét tekintve, akár valamilyen történelmi emlék kötődésében. Újságok es könyvek, színházak és hangversenyek mindenütt elsősorban az ottaniakra számítanak, és elengedhetetlen, hogy a helybeliek számítsanak a kultúra minden kínálkozó alkalmára, éljenek is vele. Ennyiben tehát a kultúra helyi érdekű, Magyarországon és bárhol a nagyvilágban, városon, falun, kies és kietlen tájakon. Nem szeretem a történelemből örökölt irányjelzőnek azt a használatát, amely a fővárost vagy a nagyvárost föl- utazással közelíti meg, a kisebb településekre viszont lemenetelt mond. Bizonyára közigazgatási szempontok szerint, vagy a fölé, és alárendeltség rendje szerint alakult így ez a mondás, kulturális értelme azonban egyáltalában nincs, (a társadalmi megalázásról vagy megalázkodásról, a fennhéjázásról és hasonlókról ezúttal ne essék szó). De a ínyári vándorlás több irányú: elindulhatnak a pestiek hazai tájakra, (persze, világvándorlásra éppen így), az ország bármely tájáról pediq közeire, távolra, így Budapestre is. Miért? Mit látni indulnak el hazulról az emberek, vagy ha csak pihenni, kikapcsolódni mennek is, élnek-e az alkalommal, hogy megismerjenek más embereket, életeket, ismerkedjenek a múlttal, művészeti értékekkel? Attól tartok, hogy ebben a kérdésben nincs minden rendben. Két okból is nyugtalankodhat az, akinek a számára az érték nemcsak pénzben fejeződhet ki, hanem tudásban, közösségben, erkölcsben és hasonló szellemiekben is. Az első ok: bizonytalankodni lehet és kell, hogy ezt az érdeklődést iskola és szülői ház, közvetlen környezet, könyv, újság, folyóirat, mindenféle más, alkalmas vagy kevésbé alkalmatos alkalom beleplántálta-e csakugyan az emberek sokaságába. Félő, hogy a mérleg nagyon is ferde, kevesebbel lehet dicsekedni, mint amennyi a tartozás, más szóval: a feladat, a kötelesség. És a korábbiakhoz bizonyos értelemben odajárul a televízió is, amely ugyan érdeklődés fölkeltésére is minden eddiginél jobb alkalom, de azt, aki amúgy is hajlamos a lustaságra vagy közönyre, megerősítheti ebben. Szokás mondani: a televízió ablakot nyit a világra. Ez igaz: any- nyi mindent láthatni a képernyőn a földkerekség minden tájáról, minden művészet megannyi alkotását, hogy ezt még az utazni nagyon szerető, s az utazás kínálta lehetőségeket nagyon fölhasználó ember sem kaphatná meg, láthatná, hallhatná személyesen. De éppen ez a hatalmas lehetőség tompíthat is az érdeklődésen. Abban a tévhitben ringathatja magát az ember, hogy a képernyő révén úqyis mindent megkap, nem kell törnie magát a személyes élményekért. Tetézi ezt az első aggodalmat egy második. Az utazás költségei nem csökkennek, hanek növekszenek. Akár hazai turizmus, akár határokon átlépő, számvetésre készteti az embert. Ettől is helyi érdekűvé lehet a kultúra. Gyakran kérdezem: nem törte-e meg, nem töri-e meg a kulturális érdeklődésnek korábban oly ígéretes ívét, hogy a vándorútok megdrágultak? A közelmúlt éveiben mintha versengni kezdtek volna falvak, városok, tájak, hogy olyan kulturális élményt kínáljanak föl, amely közelről, távolról odacsalogatja az embereket. A vasúti jegyek ára, az autózásé, a magas szállásköltségek lassíthatják, talán meq is béníthatják ezt a kezdeményt. A lehetséges kár fölmérhe- tetlen. A provincializmus kátyújában reked meg, aki nem él a kulturális érdeklődés adta lehetőségekkel, s a helyi érdéken, a helyi érdekességen túl nem merészkedik. Jól tudom, hogy az -emberek többségét -manapság más gondok foglalkoztatják: beosztással kell élniük. De ha a beosztásból kimarad a vándorlás, a vándorlásból a világlátás, a világlátásból a művelődés, annak kárát látja az ember, a család, a jövő nemzedék, a falu, a város, a táj, az ország, a -nemzet. Felelős ezért mindenki: természetesen országunk gondját viselők is. De ha ki-ki azt teszi meg, amit megtehet, -nemcsak ablak nyílhat előttünk a világra, hanem ajtó is. Z. L. „Több szórakoztató filmet adunk” Üzleti érdek és kultúrpolitika - A videó népszerűsége Végre egy ágazat a -művelődésben, amely úgy érzi, nincs oka panaszra, ha működésének anyagi feltételeiről kérdezzük: a filmforgalmazás. Pontosabban: a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat. Pozs- gai Miklós igazgató arról számolt be kérdéseinkre, hogy az elmúlt időszakban nem csökkent a látogatók száma, jobb lett a filmek választéka és nőtt a bevétel, mert több tömegszórakoztató filmet vetítettek. Mielőtt azonban a jelenlegi helyzetről beszélnénk, Pozsgai Miklós áttekinti a filmforgalmazás két évtizedét, és kifejti véleményét: mi a mozi feladata napjainkban.- A hatvanas években a mozi egyaránt jelentette az embereknek a szórakozás és az informálódás lehetőségét. A nyolcvanas évek elejéig az informatív szerepet fokozatosan a televízió vette át, és a tévé segítségével a mozifilm, a nagyjátékfilm megjelent a lakásban: a művészfilm iránti igényeket a televízió elégítette ki. Mivel a mozilátogatók száma akkoriban a felére csökkent, a mozi fökozottan a szórakoztatást tartja feladatának, növeli a műsorválasztékot. A nyolcvanas évtized elején újabb váltásra van szükség: megjelenik a videó, a házimori, kollégiumokban, lakótelepeken a zártláncú televízió.- A moziüzemi vállalatok lépést váltanak: kialakul a többcsatornás forgalmazás. Az állami mozihálózatnak ma elsősorban a tömegszórakoztatást kell ellátnia, a művészfilmek adása a televízió feladata.- Hogyan működik ez a többcsatotnás rendszer Baranyában?- Ven először is az állami forgalmazás hagyományos mo- zitedhnikával és videótechnikával.• egyre több filmszínházunkban fogadja a nézőt videómozi is. ötvenkét úgynevezett társadalmi mozit tartunk nyilván, ezeket oktatási intézmények, ifjúsági klubok tartják fönn. A harmadik csatorna a videókölcsönzés.- A vállalat statisztikájából, amely az 1987-88-ban legnagyobb látogatottságot elért Hírnek adatait rögzíti, kiderül, hogy a magyar filmek között a Banánhéjkeringő vonzotta a Szerelem a második vérig legtöbb nézőt (30 ezer), ezt holtversenyben a Csók, Anyu! és a Szépleányok követi (286, ill. 285 ezer). Ezek előadásszáma 210 és 249 között van, míg a Vezeklés című szovjet film 90 előadáson mindhárom magyar Hímnél magasabb látogatottságot hozott egy előadásra vetitve. ?> mig az En a vízilovakkal vagyok cimü olasz és a Nindzsa színre lép cimü amerikai kalandfilm, amelyek 271-es előadásszámokkal és 54, illetve 52 ezres látogatottsággal abszolút listavezetők, addig a Szerelem második vérig cimü magyar film előadásonkint 250 nézővel mindegyik magyar Hímet megelőzte. S bár a Napló szerelmeimnek a magyar filmek sorában az utolsó helyen áll (105 látogató/előadás), mégis megelőzi a Legyőzhetetlen Vu Tang-ot és a Saolin templom szent köntösét (89, ill. 92). Számomra ez egyformán bizonyítja a tömegszórakoztató filmek iránti igény és a mai témájú vagy a közelmúlt történelmét művészi igényességgel ábrázoló' filmek iránti érdeklődést. — Az állami mozikban nem csökkent a mozibajárási kedv, mert több szórakoztató filmet adtunk: a látogatók száma egymillió volt az idei első félévben. Ugrásszerűen megnőtt a videókazetták kölcsönzése magánszemélyek, vendéglátó- ipari egységek és a zártláncú tévék számára. A tavalyi 3500 kazettával szemben az idén az első félévben hatezret adtunk kölcsön. A tömegszórakoztató filmek vetítésére serkent bennünket egyrészt a közönségigény, másrészt az új állami pénzügyi támogatási rendszer, amely támogatás ma még megvan, de fokozatosan csökken és majd megszűnik. Az állam egyrészt támogatást ad egyes esztétikai, politikailag fontosnak tartott filmekhez előadásonkint, a mozi nagyságától függően, másrészt a szórakoztató filmek bevételéből járulékot von el. Kultúrpolitikai feladataink és anyagi érdekeink csapnak itt össze, és úgy kell egyensúlyoznunk, hogy mindkét követelménynek megfeleljünk. Ez eddig' feletteseink megelégedésére sikerült. Az évi húszezer előadás felének támogatottnak kell lennie, hogy a szórakoztató filmekkel kijöjjünk a pénzünkből.- A tartalmasabb, társadalmi problémák iránt érdeklődő nézőnek gyakran az az érzése, mintha mindenütt kalandfilmeket játszanának: egy-egy új szórakoztató filmet egyszerre adnak például a három pécsi nagymoziban, mig egy-egy keveseket érdeklő, de értékes művet kevés előadásban, előnytelen időpontban. — A kijelentést sértőnek tartom. Mi mindent megteszünk a filmművészet értékeinek támogatására. Igaz, nem a legnagyobb kapacitású mozikban vetítjük a kevés nézőt vonzó filmeket. Vegyük a Tüske a köröm alatt című magyar filmet. Két napra két előadásban Tettük be: kevés volt a nézője, a bevétel még a támogatással együtt sem fedezte a rezsit. A moziplakátot pedig és az újság műsorközlését alaposabban kell megnézni, és akkor látható, hogy mennyi értékes filmet vetítünk. A Kossuth klubmoziban nem zártkörűen több egyedi előadásban és sorozatban művészfilmeket adunk, nyilvános a filmakadémia, az Ifjúsági Házban kéf klubsorozat fut, a Petőfi moziban kéthetenkint filmmúzeum, a Ságváriban, a Jószerencsét- ben, a Nevelési Központban rendre megtekinthetők az értékes filmek, csak figyelni kell a műsort. Olyan a jövőben is előfordul majd, hogy a kisterembe hirdetett művészfilmet ótvisszük a nagyterembe, mert sikere van vagy fordítva. Ezért a plakátokon hirdetett helyszínek változhatnak. Egyébként az állam támogatja a filmklubmozgalmat, és pályázatok révén dotálja az iskolai, óvodai mozikat.- Milyen választékból gazdálkodhat a vállalat? — A MOKÉP (meglévő 3000 filmje mellé) évente 180, új filmet vásárol, ebből kb. 30 tömegszórakoztató, 50 átlagos, a többi érdektelen forgalmazási szempontból. Egyébként a forgalmazásnak nincs beleszólása a vásárlásokba. De vehetünk a Magyar Filmintézettől, a Buda pestfilmtől és a Helikonfilmtől műveket. Nyolcszáz videofilmből választhatunk.- Lesz magánmozi Baranyában? — Nem, nem tudnánk ellátni filmmel. G. T. Ké£értf|*ő| I" II István király, új kenyér, új alkotmány Még fülünkben zúgnak a szentistvánnapi dallamok: a Bozóky-kódexben fennmaradt ősi himnusz a 18. századból, a mélységből kiáltó „Hol vagy, István király?" És a Boldog- asszonyhoz szóló: Ne feledkezzél el szegény magyarokról! Berzsenyi szava: Forr a világ bús tengere, ó, magyar! A magyar néphez* szóló: Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod keli! És a him. nuszok himnusza: Isten áldd meg a magyart! - Szavak, testet öltött gondolatok, amelyek ezen a földön, ebből a sorsból fakadtak, és egy olyan nagy ünnepen, mint a szent király halálánok 950. évfordulója, felcsendültek ezrek ajkán, és bezúgták az ünnep napját — hogy aztán magunkkal vigyük üzenetüket a hétköznapokra is. Könyvek, hanglemezek jelentek meg a Szent István-év- fordulóra, szakemberek, kutatók fordították a hétköznap nyelvére tudományukat. Akárcsak szerte a világon, a magyarok közt is óriási az érdeklődés a kezdetek, a középkor, az Árpád-kor iránt. Augusztus 20-án mindezt megtetézte a Magyar Televízió, amely páratlan adottságaival elvitte minden otthonba a nagy nap eseményeit: reggel fél tízkor az ünnepélyes tisztavatással kezdte maratoni élő adását, amely a Bazilika előtt tartott nagymisével, a pápa látogatásának, valamint, a Regnum Marianum megújításának hírével zárta le ezt az örömnapot. Azazhogy mégsem, hisz este nyolc órakor maga Szent István szava szólt késő maradékaihoz: fiához, Imre herceghez írott intelmeit, azok modernségét, örök érvényét, emberségét és magyar- sáqát 1988-ban is megcsodálhattuk (augusztus 25-én ezt a műsort megismétli a televízió). Nemeskürty, a műsorok egyik szereplőié azt írta ezekben' a napokban, hogv Szent llstván király, a bölcs és erélyes, a népét úi útra vezető és ezer éven át megtartó uralkodó története, a magyar és a hazában élő nem magyar ajkú népnek a hozzá és a szent koronához való ragaszkodása olyan, akár egy népmese. Hozzáteszem, bol- tíog lehet a nép, bármilyen lett légyen is a sorsa, amelynek vannak szentjei, vannak hősei, ereklyéi, van megszenvedett múltja, és azt nem kell odahazudnia hazája egére. Mindez felidéződött az ösz- szes színhelyet, ereklyét megmutató televíziós adást nézvén. Régi ismerősöket üdvözölhettünk az egyenes adásban: Györffy György történészt, az idei Herder-díjast, Andrásfalv y Bertalan pécsi néprajzkutatót. Gergely Jenő egyháztörténészt, akik Pálfy István meg Kondor Katalin kérdéseire mai nyelvre fordították a szentistváni kor üzenetét. Az egyenes adások, az ide-odakapcsolások alig pár másodpercet adtak, e kutatók szagába vágtak, vették tőlük a szót — vagyis észlelhettük a tv győzedelmes műfajának gyengeségeit is. A három tudós, meg Szent István persze erősebb volt. Előbbiek végigmondták mondandójukat, mi pedig a képernyő, a színes élő kép bűvölete után jobb, ha elővesszük a polcon sorakozó könyveket, ha tudni aka. runk Szent Istvánról és magyarjairól. G. O.