Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-12 / 223. szám

1988. augusztus 12., péntek Dunántúli napló 3 Á tulajdonosi szemlélet praktikus példája a villányi mgtsz-ben Osztani csak a meglévőből lehet A tagság nettó bérének 25 százalékát a szövetkezet rendelkezésére bocsátotta Szója betakarításához készítik elő a kombájnokat a villányi termelőszövetkezet gépműhe lyében Fotó: Proksza László A villányi Új Alkotmány Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet ez év május 17-én tartott közgyűlése módosította a ter­melőszövetkezet alapszabályát. A 9/1988. számú közgyűlési határozat érdemi része ezzel a megfogalmazással került a jegyzőkönyvbe: „Az alapsza­bály 35. szakasza (2) bekez­dése helyébe a következő szö­veg lép: (2) A termelőszövet­kezet dolgozója a havonta el­számolt, nyugdíjárulékkol és személyi jövedelemadóval csök­kentett nettó keresete 25 szá­zalékát a termelőszövetkezet rendelkezésére bocsátja évközi fizetőképessége növelése célja­iból. Ezen összeget a termelő- szövetkezet a dolgozó részére legkésőbb a tárgyévi zárszám­adáskor köteles kifizetni." * Túlzó leegyszerűsítéssel úgy is magyarázhatnánk ezt a for­mát, hogy a villányi termelő- szövetkezet tagjai nettó kere­setük 25 százalékát kölcsönbe adták saját maguknak. Azért ez mégsem ilyen egyszerű. Már csak azért sem az, mert a tulajdonosi szemlélet a kö­zös vagyonnal rendelkező gaz­daság tagjai körében sem te­rem csak úgy magától. Czigler János, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese, aki el­sősorban a belső érdekeltségi viszonyok alakításával foglal­kozik, s társadalmi megbíza­tásként a szövetkezet párttitká­ra, maga is erre a momen­tumra utalt az alapszabály-mó­dosítás értelméről, értékéről szólva: — Az alapszabály-módosítás a tagság és a vezetés közötti bizalom bizonyítéka és ered­ménye. S egyben hosszú, a mostani vezetés 10 évvel ez­előtti első megbízatásával kez­dődött közös munka fontos ha­táriköve a szövetkezet fejlődé­sében. S ez a folyamat a gö­dörből való kilábalással indult. A bizalom alapjait beszédes szórnak érzékeltetik. Czigler Já­nos, aki a május 17-i közgyű­lés előtt még függetlenített párttitkárként társadalmi mun­kában foglalkozott a belső ér­dekeltségi viszonyokkal, s mos­tani státusza pont fordítottja előző helyzetének, ugyanazok­kal a számokkal érvel, ame­lyekkel Spiesz Ferenc, a szö­vetkezet elnöke értékelte a közgyűlésen a gazdaság ered­ményeit. A szövetkezet tíz év alatt megduplázta termelési ér­tékét. Az 1978-as 145 millió forintos árbevétel 1986-ra 266 millió forintra nőtt. (Az 1987-es esztendő a rendkívüli jégkár miatt Ilyen szempontból nem értékelhető.) A tíz évvel ez­előtti közös vagyon értéke 103 millió forint volt, tavaly viszont már elérte a 180 millió forin­tot. A leglátványosabban a nyereség számai alákuJtak: 1978 és 1982 között 43 millió forint nyereség képződött: 1983 és 1987 között öt év alatt 160 millió forint, vagyis éves átlag- Ibon 32 millió. Az az előző cik­lus eredményének 3,7-szeresen. A keresetek összege 1978-ban 19,5 millió forint volt, 1987-re már 32,5 millió. Az egy főre jutó keresetszínvonal ennél is kedvezőbben alakult, mert az állománylétszám a tíz évvel ez­előtti 556 főről fokozatosan 331 főre apadt. Míg az éves átlag- kereset 1978-ban 35 250 forint volt, 1987-ben már 98 713 fo­rint. Az idei évre a bruttósítás­sal 120 000 forint körül várható az átlagbér. Nőtt a gazdálko­dás hatékonysága és a munka termelékenysége, javult a dol­gozók munkafegyelme, ha úgy tetszik, tulajdonosi szemlélete; egymás és a vezetés iránti bi­zalma. S bár a következő idő­szakban kedvezőtlenebb köz- gazdasági környezetben kell a szövetkezetnek a feladatait vé­gezni, mozgásterét szűkíti a szigorúbb állami pénzgazdál­kodás, a hitelkamatok növeke­dése, a gazdaság a korábbi időszaknál jobb alapokkal vághat neki. Éppen a külső közgazdasági környezet mozgástérszűkítő na- tásánok ellensúlyozására szü­letett javaslat, hogy a tagság nettó keresetének 25 százalé­kát a termelőszövetkezet ren­delkezésére bocsátja a fizető- képesség növelésére. A köz­gyűlés 300 résztvevője egyhan­gúlag fogadta el, a változtatás (bevezetésének előkészítése azonban nem volt ennyire si­ma ügy: akadtak a változás lé­nyegét félreértők, aggodalmas­kodók, de akadtak persze az ügy mellett érvelők is. Az utób­biak közé tartozott Bernáth Ferenc, a „Mező Imre" trakto­ros szocialista brigád vezető­je is. — Azon kívül, hogy ez az átengedett 25 százalékos nettó bér biztos pénz, hogy ezt már jövedelemadó nem terheli, leginkább még azzal az igaz­sággal érvelhettem, hogy ed­dig évről évre emelkedett a jövedelmünk, s hogy ez to­vábbra is így legyen, ahhoz kell ez a „kölcsön", tulajdon­képpen saját magunknak. Ér­dekes, hogy leginkább az idő­sebbek köréből akadtak támo­gatóim. Az egykori egyéni gazdák saját tapasztalatukkal bizonygattak: a mezőgazdaság­ban dolgozó csők a betakarí­tás után jut jövedelemhez, addig az előző évi tartalékai­ból és hitelekből tartja fenn magát, s ez a közös gazda­ság esetében sincs másként — meséli a harmincéves bigád- vezető, hozzáfűzve, hogy a 25 százalék felajánlása után is idén 4-5 százalékkal nagyobb a kézihez kapott bére, mint az előző évben. Hadfi Tamás, a szövetkezet műszaki vezetője (34 éves) és Modrovics István energetikus, a szövetkezet KISZ-titkára (25 éves) egyaránt annak okát ma­gyarázza, hogy a változtatás miért leginkább a fiatalok kö­rében talált bizalmatlanokra: — Egyrészt félreértették a konstrukciót: azt hitték, az év végén egy összegben visszakapott bérfelajánlás személyi jövedelemadózás alá esik. Voltak, akik úgy vél­ték: az a biztos pénz, amit azonnal kézhez kapnak. Hallhatták valamint egy tíz évvel korábbi megoldásról, amikor a bérek húsz százalé­kát az év végéig visszatartot­ták a szövetkezetben. De a mostani konstrukció nem ha­sonlítható a régihez: az közös rizikóvállalás volt, s akkoriban gyakran nem futotta a teljes visszamaradt összeg befizetésé­re. Ez a 25 százalék annyira meglévő pénz, hogy a személyi jövedelemadót is rendben le­vonják belőle. — Egyébként ez a bizonyta­lanság elsősorban azok között mutatkozott, okik csak néhány éve dolgoznak a szövetkezet­ben: belecsöppentek a jóba, nem ismerik a nehéz előzmé­nyeket. Bak Kálmán 40 éves gépko­csivezető nagyon is ismeri eze­ket az előzményeket: 1963 óta tagja a szövetkezetnek megél­te a rosszat, s most örül a jó­nak. — Nagy lépés ez, hogy ide is eljutott a szövetkezetünk. Ré­gi igazság: a nincSből nem le­het osztani. Most örülnünk kell, 'hogy a vanbó'l, a meglévőből oszthatunk, hagyhatunk benn a bérből a szövetkezet kasszájá­ban is. A „van" gyarapítása straté­giai cél a villányi mgtsz-ben. Mint Czigler János elnökhe­lyettes mondja: meg akarják őrizni a bérek vásárlóértékét legalább. — Ennek fontos eszköze az érdekeltségi viszonyok további finomítása, a tulajdonosi szem­lélet erősítése. A 25 százalé­kos felajánlás a későbbiek so­rán nagyobb arányú lehet, az­zal együtt, hogy az azonnal kézhez kapott nettóbér is nö­vekszik. — Mennyit jelent a szövetke­zetnek a nettó bérek 25 száza­lékos „visszamaradása" a fize­tőképesség tekintetében? — így 8 millió forinttal ke­vesebb évközi hitelt kell fel­vennünk. A 16-20 százalékos hitelkamatokat és a pénz keze­lési költségeit számítva igen jelentős a megtakarítás. Ezt minden dolgozónk a saját zsebén is megérezheti. Dunai Imre FolyAiratszemle A Pártélet július-augusztu­si összevont száma jelentős terjedelmet szentel az orszá­gos pártértekezlet utáni fel­adatok ismertetésének, vala­mint összeállítást közöl a pártértekezleten írásban be­nyújtott hozzászólásokból. A folyóirat élén Berecz Jánosnak, a PB tagjának, a KB titkárának, az országos pártértekezlet állásfoglalásá­nak megvalósítását célzó fel­adatterv szóbeli indoklása olvasható, mely a Központi Bizottság 1988. június 23-i ülésén hangzott el. Közli a folyóirat a KB által elfoga­dott feladatterv szövegét is. Az összevont számban szerkesztett és esetenként rövidített változatban — a szerzők egyetértésével — folytatják az írásos hozzá­szólások közreadását. Ez al­kalommal három baranyai küldöttől közölnek felszóla­lást, melyekből egy-egy rész­A pártértekezlet után letre kívánjuk felhívni a fi­gyelmet. Bishol Antal, a Mecseki Szénbányák komlói bánya­üzemének vájára: „Mit támogatunk mi, munkások, és mit nem? Támogatjuk a rendet, a fe­gyelmet. Támogatjuk mindazokat a gazdasági és társadalmi át­alakításokat, amelyek előre­visznek, segítenek gazdasá­gi bajaink leküzdésében, se­gítenek nehézségeinken úr­rá lenni. Támogatjuk a fegyelme­zett alkotó munkát, a szel­lemit és fizikait egyaránt, mert az ország felemelke­dése, társadalmunk fejlődé­se — és ki merem mondani: a szocializmus felépítése — csak ezáltal, ezen az úton érhető el. Nem támogatjuk a szél­sőségeket és a szélsőséges véleményeket vallókat — leg. feljebb legyen türelmünk vi­tatkozni velük, hátha egy ré­szük megnyerhető céljaink­nak." Fodor László, a KISZ Ba­ranya Megyei Bizottságának első titkára: „A mai viszonyok között az MSZMP-ben olyan plat­formszabadságra, olyan szer­vezeti és működési elvek ki­alakítására kellene töreked­ni, amelyek megakadályoz­zák a frakciók szerveződé­sét. Ezek közül az elvek kö­zül az egyik legfontosabb­ként a nyilvánosságot emel­ném ki. Csak a valódi nyil­vánosság biztosíthatja, hogy a tagság érdemi kontrollt gyakorolhasson a felső ve­zetés felett, lehetősége le­gyen a párt általános irány­vonalának ellenőrzésére és a hibák kijavítására. Ehhez a pártnak nyíltan kell a poli­tikáját kialakítani, és bizto­sítani a párttagság számára a szükséges információkat.” Ormos Mária, a JPTE rek­tora : „Közismert tény, hogy a magyar társadalomban a szellemi feladatok teljesíté­sének és az értelmiségi utánpótlás nevelésének sú­lyos akadályai keletkeztek. Igaz, a tudományos világban és az egyetemeken működ­nek azok az emberek, veze­tő egyéniségek, akik mércé­ül szolgálhatnak az általá­nos követelményrendszer fo­kozatos, türelmes és állan­dó emeléséhez, és akik egy. úttal képesek arra is, hogy a kívánatos szintet megha­tározzák. Ám ezek az em­berek azt is tudják, hogy megfelelő feltételek híján a követelményeket egyik napról a másikra nem emel­hetik az egekig, mert azzal csak azt érhetnék el, hogy a potenciális utánpótlás elé emelnénk gátat a jelenlegi­nél is nagyobb mértékben.” M. E. Egyetlen szempont: az alkalmasság f Afállás az egyfesKileH párfbizoH'ság szervezeti formájára a Hunorban A Hunor Kesztyű- és Bőrru­házati Vállalat MSZMP Bízott, ságának politikai irányítása csak a cég három pécsi gyá­rának pártalapszervezeteire terjed ki. így is a három pé­csi gyárban dolgozók közül a 272 párttagot nyolc alapszer­vezet fogja össze. A vállalati pártbizottságnak jelenleg har- (mincöt tagja van, s közülük heten alkotják a végrehajtó bizottság operatív testületét. Mindez azonban ez év októ­ber 12-ig lesz így: akkorra tűzték ki a vállalati párt kül­döttértekezletet, amely hiva­tott lesz befejezni az egytes- tületű pártbizottsággá átalakí. tás folyamatát. Az átállás előkészületei már hónapokkal korábban megkez­dődtek, de a feladatra való (felkészülés kezdete még ko­rábbra datálódik. Erre is utalt beszélgetésünk kezdetén Hó­dos/ Mátyásáé, a vállalati pártbizottság titkára: — Annak idején, amikor en­nek a szervezeti formának a kísérleti bevezetése szóba ke­rült, mi önként jelentkeztünk a feladatra. Végül is más párt- bizottságokat jelöltek ki a szer­vezeti forma kipróbálására, de a téma minket is tovább fog­lalkoztatott. Az MSZMP KB a pártirányítás néhány szerveze­ti kérdését módosító 1987. no. vember 11-i határozatával nem volt nehéz azonosulni. Pártbi­zottságunk tagjai természetes­nek fogadták a szervezeti vál­tozást, erősen bízva abban, hogy az pozitív hatással lesz a politikai munkánkra. Az át­állás előkészítéséhez bőséges munícióval szolgáltak a tag- könyvcserét meaelőző beszél­getések, valamint a pórtérte- kezlet ál Iá sfoglal ás-tervezetéről kibontakozott viták tapasztala­tai. Ezekben hangsúlyosan fel­merült igényként fogalmazó­dott meg párttagságunk ré­széről, hogy a párttestületek összetételének rendező elvei ne statisztikai szempontok legye­nek. A párton belüli választá­si rendszer továbbfejlesztésé­nek témájában lefolytatott vi­ták során olyan nézetek vál­tak uralkodóvá, amelyek az alapszervezetek hatáskörének erősítését, a választás beveze. tését szorgalmazták, valamint azt is, hoav a pártbizottság tisztségviselőit ne a pártbizott­ság, hanem a küldöttértekez­let válassza meg. Ezen véle­ményekre, igényekre támasz­kodva a pártértekezlet előtt im4- május elején határozta meg pártbizottságunk a vég­rehajtó bizottság nélkül műkö­dő pártbizottság létrehozásá­val összefüggő szervezeti, po­litikai feladatokat. Ebben az is benne foglaltatik, hogy az ér­vényben levő választási útmu­tatótól eltérve az irányító párt­szerv engedélye alapján a küldöttértekezlet választja meg titkos szavazással a pártbizott­ság tagjait és titkárát, nyílt szavazással a titkárhelyettest, a fegyelmi bizottság és a mun­kabizottságok tagjait és veze­tőit. Az MSZMP országos párt- értekezlete állásfoglalásának hatására a lehetőséggel élve, pártbizottságunk egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy az új, szűkebb létszámú pártbizottság tagjainak egy ré­szét az alapszervezetek közvet­lenül válasszák meg. Hogy a végrehajtó bizottság nélkül működő új testületben vala­mennyi alapszervezet képvise­letet kapjon, mindegyik jogo­sult egy pártbizottsági tag köz­vetlen megválasztására. Az új testület 15 tagú lesz, tehát többséget közvetlenül az alap­szervezetek választják. — Milyen elvek érvényesül­nek az alapszervezeti válasz­tásoknál a pártbizottság tag­jainak, illetve a vállalati párt­értekezleti küldöttek kiválasz­tására? — Az új testületi tagok ki­választásának elsődleges alap­élve az alkalmasság. Pártbi­zottságunk nem szabott más szempontot, csak az alkalmas­ság fogalmát értelmezte irány- mutatásként; „A választott tes­tületbe olyan kommunisták ke­rüljenek, akik elméletileg jól felkészültek, bizonyították poli­tikai elkötelezettségüket, isme­rik, érzik és képviselni tudják a párt politikáját, kezdemé- nyezőek a végrehajtásban, kö­vetkezetesek az ellenőrzésben, munkájukban, magánéletükben példamutatóak, környezetük bizalmát, megbecsülését élve­zik." Az alapszervezetek önál­lósága érvényesül abban is, 'hogy magúk dönthettek: ho­gyan készítik elő és hogyan bonyolítják le a választást. Az egyetlen megkötöttség abból adódik, hogy a küldöttértekez­letre összesen 75 küldöttet le­het választani az alapszerve­zetek létszámarányának meg­felelő megoszlásában. Ez idáig hét alapszervezetünknél zajlott le a választás, s ezek tapasz­talataiból elmondható, hogy minden lehetővé vált megol­dással éltek. A jelölésnél volt, ahol a vezetőség tett javas­latot és ezt a pártcsoportok vitatták meg, másutt a párt­csoportok tehettek javaslatot, s harmadik variációként elő­fordult, hogy jelölőbizottságok véaezték el a jelölést. A vá­lasztás is háromféle módon történt: volt egyes jelölés, volt többes jelölés, s egyik alap­szervezetünknél a taggyűlésen változott át az egyes jelölés többessé. Az alapszervezetek nagy felelősséggel végezték ezt a feladatot. Az új testü­letbe ez idáig közvetlenül meg­választott hét tagból négy ko­rábban is a pártbizottság tag­ja volt. — Milyen szempontokat ka­pott a jelölőbizottság, amely a küldöttértekezletnek tesz majd javaslatot a pártbizott­ság hét tagjára, illetve tiszt­ségviselőire? — A jelölőbizottság munká­ját sem vezérli más szempont, mint amit általában megha­tároztunk a pártbizottsági ta­gok jelölésének kritériumaként. A jelölőbizottság munkájának azonban mégis vannak spe­ciális céljai, praktikus szem­pontjai. Mivel az új testület­nek a végrehajtó bizottság operatív teendőit is ót kell vennie, elkerülhetetlen, hogy a 15 fős testületen belül reszor­tokra bomló munkamegosztás alakuljon ki. A jelölőbizottság a közvetlenül megválasztott pártbizottsági tagok személyé­nek ismeretében úgy igyekszik jelöltéket állítani, hogy egy- egy speciális feladatkör ellá­tására mindenképpen legyen meafelelő képzettségű, érdek­lődésű, felkészült tag a tes­tületben. — Mit vár az új szervezeti formától? — Az aktivitással, úqy érzem, a mi pártbizottságunk ülésein nem igen volt gond az utób­bi években. Kétségkívül a szű­kebb testületi létszám a véle­ménynyilvánítás kényszerét, vagy más oldalról a lehető­ségét is megnöveli minden bi­zottsági tag számára. De a végrehajtás szervezésében való részvételt és az ezért való fe­lelősséget is. Mindenképpen növekszik a testületi munka kollektivitása, ugyanakkor a munkabizottságok szerepe is. A közvetlenül megválasztott tes­tületi tagok révén hatéko­nyabb lesz az alapszervezetek tevékenységének segítése, de véleményük képviselete is. S amelyik alapszervezet elége­detlen az általa megválasztott pártbizottsági taggal, hátvisz- szahívhatja, s újat választhat helyette. D. I.

Next

/
Thumbnails
Contents