Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-08 / 219. szám
1988. augusztus 8., hétfő Dunántúli napló 3 Várják a további érdeklődőket 1 fi szerencse is lehet forgondö Pannonton Kiadó Pécsett Haf újdonság már kapható Lemezek, kazetták, kottásfüzetek Társ kerestetik! A Levélpressz november 12-én ismét Pécsett Megítélésem szerint óriási lehetőségeiket nyújthat a Baranya Megyei Művelődési Központ új kezdeményezése, a Pannonton Kiadó. A hangoskiadó, amely hanglemezek, műsoros kazetták és kottás füzetek megjelentetésével kíván foglalkozni, száz fölötti „példányszámban” lehetőséget ad Baranya és Dél-Du- nántú'l művészeti együtteseinek, jazz-pop-rock zenekarainak előzetesen zsűrizett felvételei 'kiadásához, az említett formákban. — Korábbi ötletünk vált valóra a napokban, — kezdte Bokor Béla, a művelődési központ igazgatója. - Napjainkban, amikor csökken a központi támogatás, rá vagyunk kényszerítve, hogy saját ötletekkel, tisztes haszonnal kecsegtető vállalkozásba kezdjünk. Ezek egyike a Pannonton. Várjuk továbbra is a megyében és a régióban működő együttesek, szólisták, alkotóközösségek jelentkezését. Hamarosan kiépülő ministúdiónk lehetővé teszi hanglemezre, műsoros kazettára alkalmas hanganyag elkészítését. A lemezeket Dorogon állíttatjuk egyelőre elő. A kazettákat - főként, ha a mostaninál jobb lesz az alap- anyagellátás, magunk is meg tudjuk csinálni. A szakmai zsűri „ítélete” után 2—3 héttel az utcán lehet „».minden nálunk megrendelt lemez, kazetta vagy kottóskönyv. Megtudom, hogy a továbbiakban irodalmi összeállításokkal, elsősorban az Oktatást segítő zenés-irodalmi produkciókkal is próbálkoznak és kérésre szállítanak termelői áron, utánvéttel a megjelent kiadványokból. Nézzük végül, hogy az Europa Cantatra időzítve melyek azók a kiadványok, amik már beszerezhetők, megvásárolhatók a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat egységeiben, a pavilonokban és a művelődési központ Széchenyi téri központjában: két kottagyűjtemény: Trfía'i Aurél 16 kórusműve, a Liszt-díjas pécsi karnagy szerzeményeinek válogatott kiadása, valamint a Régi baranyai népdalok című válogatás, magyar-angol szöveggel, néhány újonnan felfedezett népdallal. A hanglemezek egyike Tillai kottagyűjteményének dalait tartalmazza baranyai kórusok előadásában, a másik Malecz Attila Aquarium című ‘lemeze, a Bop Art Orchestrának a tavalyi baranyai jazztáborban rögzített felvétele. A műsoros kazettákból szintén kettő készült el. Daloló baranyai délszlávok címmel az August Se- noa asszonykórus és a Vizin zenekar népzenei műsorát, míg a másikon a Binder— Szabó duó sikondai koncertjének felvételét vásárolhatják meg az érdeklődök az említett helyeken. Bozsik L. Pár napja többek örömére, mások megbotránkozására a Dunántúli Napló ajtaján egy nagy szívbe rajzolt, két egymás ajkára csókot hintő figura hirdette: azonnali társkeresést vállal itt a Levsl- pressz Társkereső Szolgálat. A budapesti székhelyű szolgálat tagjai mindannyian 30 év alattiak. Egyiküknek-másikuk- nak még saját életét sem sikerült elrendeznie, mégis másokon szeretne segíteni. 1983-as megalakulásuk óta emlékkönyvet és albumot vezetnek. Ezek bizonyossága szerint próbálkozásaik többször is sikerrel járnak. Egy éve eltartási, életjáradéki szerződések megkötésével is foglalkoznak, legtöbben- mégis társkeresés miatt látogatnak el a Corvin Áruházban működő központi irodájukba. Pécsett is a házasodni vágyó magányosok voltak az első számú kuncsaftok. M. A. szép. magas, fekete hajú hölgy, éppen a nyolcezredik Levélpressz ügyfél. Elvált, gyermekét egyedül neveli. Magányos. — Pécsett alig von 'hely, ahol kulturáltan lehetne szórakozni — mondja. — Most először merészkedtem a társkeresésnek ezt a formáját választani. Nem vagyok túl igényes. Betanított munkásként dolgozom, ezért a partner végzettsége sem számít. Gyermeke lehet, a lakás nem feltétel. Csak egy megértő, jó férjet szeretnék. — A hölgyek mostanában sokkal reálisabbak, mint pár évvel ezelőtt - mondja Papp János, a szolgálat egyik tagja.- Régebben a szakmunkás végzettségűek is csak diplomás, 180 feletti magasságú, jóképű, jól szituált férfiakat kívántak megismerni. Volt olyan is, aki ki is kötötte, Ihogy csak külföldi, sőt Amerikában élő, diplomás férfit keres. Mi ugyanis külföldi partnereket is közvetítünk. Természetesen ilypn magas igények esetén sokkal kisebb a társtalálás esélye.- Számítógéppel dolgozunk- szól közbe a szolgálat vezetője és szellemi szülőatyja, táplálja Fi TT adatait, aki helyett édesanyja jött el. — Sokan még a mi diszkréciónk mellett is szégyenük azt, hogy egyedül vannak, hogy társat keresnek — folytatja Gyula. - Éppen ezért találtuk ki a levél útján történő párkeresést. Így el sem kellB jönnie hozzánk az ügyfélnek. Levélben megkapja az adatlapot, kitölti, visszaküldi és mi betápláljuk jellemzőit, illetve kívánalmait a gépbe. A 10, számára legmegfelelőbb partner nevét pedig szintén postán küldjük el. A többi már az ügyfeleken múlik.- Miközben beszélgetünk, elkészül F. J. programja. Mivel ő csak dunántúliakkal kíván megismerkedni, a gép nem talált 10 megfelelőt. — A lányom igényes — mondja az édesanyja. Tanítónő, ezért csak diplomás fiatalemberek jöhetnek szóba. Elég zárkózott is, s magánál idősebbet sem szeretne társul. A Levélpresz- szen keresztül, különben már próbálkozott, nem sok sikerrel. Hogy lehet, hogy egy csinos, fiatal, huszonéves, diplomás lány évek óta nem tud megismerkedni senkivel? — tettem fel a kérdést már szinte magamnak is, de az édesnem ismerkedik, kulturált szórakozóhely pedig nincs a fiataloknak Pécsett. Ez utóbbi mondatot nem először hallottam a nap, folyamán, s nemcsak fiatalok szájából. A. F. 50 körüli, H. J. is közelebb áll a 30-hoz. Egyikőjük a Corso disíkót emlegette, de rendesebb lányok szerintük oda sem járnak. — Jó lenne végre találni valakit — mondja H. J. — Nagyon rossz egyedül. Az ország bármely területéről, de még külföldről is szívesen várok levelet, csak megtaláljam végre a társamat. — Több mint 8 ezer ügyfelünk van — mondja Figler Gábor. — Legkönnyebb a dolgunk azokkal, akik igénytele- nebbék. Nem támasztanak magas követelményeket, mint például Sz. K. A csinos, barna hajú, kreol bőrű titkárnő utazáshoz keres partnert magának. Azon kívül, hogy az illető mélyérzésű és jó humorú legyen, igazán nincsenek nagy igényei. Végzettség, alkat, lakás, gyerek mellékes körülmények, s mivel egész Magyarország területéről, sőt még külföldről is elfogad partnereket, a gép 68 nevet ír ki neki. — Talán köztük van az igazi is — mondja. — Ha nem, hát november 12-én (szombaton), amjko.r ismét- -Pécsre jön a Levélpressz szolgálat, megpróbálja újra. ötszáz forintot neki egy kis játék is megér, s talán néha a szerencse is forgandó ... Hámori A. anya azonnal rávágta. — A fáz Tóth Gyula. Azonnal be is -nyom^díszkóba nem jár, utcán M ielőtt a tárgyra térnék, előre is elnézést kérek mindazoktól, akik úgy érzik, az alábbi sorok elhunyt hozzátarto. zóik iránti kegyeletükben sértenék meg. Távol áll ez tőlem! Mindössze arról van szó, hogy a magam álláspontját szeretném elmondani egy sokunkat érintő ügyben. * A héten olvasói panasz jelent meg a DN-ben. A levélíró özvegy felpanaszolta, hogy a Baranya Megyei Temetkezési Vállalat nem ért egyet a pécsi köztemetőben az urnás temetkezési parcellákban kialakult állapotokkal, és azt kéri az illetékes hozzátartozóktól, hogy elhunyt szeretteik urnafülkéit mértéktartóan díszítsék virággal, s elégedjenek meg ehhez az általuk újabban felszerelt egyen-vi- rágtartókkal. Levélírónk úgy véli: elhunyt férje iránti érzelmeiben bántották meg. A levél nyomán megnéztem a köztemető kolumbó- riumait (ez a kifejezés ugyanis nem az egyes urnafülkéket illeti, amint a panaszos levélből is értelmezhetők, hanem az egész temetkezési helyet; a latin szó helyes értelmezés szerint a hamvvedrek elhelyezésére szolgáló csarnokot jelenti), s a látottak pillanatok alatt valami nagyon fontos dologról győztek meg. De mielőtt erre rátérnék, hadd hivatkozzam Toller Józsefre, a Temetkezési Vállalat műszaki igazgatóhelyettesére, aki szerint ma már a 40 százalékot közelíti a ham- vasztásos temetkezés. Ez is bizonyítja, hogy nagyon fontos dologról van szó. Pontosan arról, hogy ez az egyre terjedő temetkezési mód a hagyományostól merőben eltérő kegyeleti kultúrát igényel: sokkal viszszafogottabbat, egyszerűbbet, vagyis olyant, amit a néhány négyzetdeciméternyi lehetőség megenged. Ennek azonban —- sajnos - a nyomát sem látni. Ügy tűnik, ki-ki a maga kegyeleti elképzeléseit igyekszik megvalósítani, ami aztán fölöttébb vegyes, már-már — elnézést a kifejezésért — bazári képet mutat. Ilyen-olyan vázák, a műkőtől egészen a félbevágott étolajos flakonig terjedően rendkívül széles a skála, s ráadásul ott vannak az ehelyt is „szaporodó" galambok, a giccsnek hódoló ízlésficam eme jelképei, amelyek ellen évekkel ezelőtt egy halottak napi temetői riportban már szót emeltem — úgy látszik, eredménytelenül. Nem különbek azok a sírhelyek sem, ahol az urnát földbe helyezik, s egy negyed négyzetméternyi földdarabot gondozhat a hozzátartozó. De hogyan? Sajnos a helyhez, a lehetőséghez illő mód van itt is kisebbségben, s a rossz példa toboroz újabb és újabb híveket. Közben nem veszik észre, hogy ami a hagyományos sírhelyéknél megindítóén szép lehet, az itt ellenérzést kelt. Liliputi vaskerítés apró ajtóval. nagyra növést sejtető fa, bokor a picurka helyen, napra, forgó, borsikafű (!) stb., stb. És mindez olyan töménységben, hogy láthatatlanná válnak a névtáblák. Mindezek láttán egyet kell értenem a temetővezetőkkel abban, hogy a mostani nagy rendetlenségben rendet kell teremteni. Olyan rendet, ami méltó lehet eme új, itt Pécsett egy-két évtizedes múltú temetkezési formához. És ez az, amit sokan nem értenek meg. Fentebb úgy fogalmaztam: ez a fajta temetkezési mód újfajta kegyeleti kultúrát kíván. Az elmondottak fényében ezt csak megerősíthetem. Ezért — úgy vélem - érdemes lenne erről szót váltanunk. Kérem az olvasót: írja meg szerkesztőségünknek ezzel kapcsolatos gondolatait, javaslatait. Hársfai István A kegyeleti kultúránkról Hamis, nem hamis? Az utazáshoz pénz kell, mi több: valuta. Mit tegyen, aki bizonytalan, hogy nagy nehezen összegyűjtögetett idegen valutája megállja majd a külföldi bankok, üzletek próbáját? Magyarán: nem hamis pénzzel indul-e útnak világot látni. Időszerű kérdéseinkkel Vancsik Miklóst, a Magyar Nemzeti Bank Baranya Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettesét és Bajusz Balázsné osztályvezetőt kerestük meg. — A magyar állampolgárnak megvan az á lehetősége, hogy bejöjjön hozzánk pénzének ellen- őriztetésére. Nem kell attól tartania, hogy ha hamis pénzt találunk nála, büntetést kap — mondták. — Csupán annyi kellemetlenséggel kell számolnia, hogy az ügyet a rendőrség is vizsgálni kezdi, s meg fogják kérdezni tőle, honnan szerezte a valutát. — Mi történik akkor, ha nem magánembertől, hanem egy cégtől, mondjuk az egyik utazási irodától kapnak hamis pénzt? — A részükről hiányként kezeljük az összeget, tehát azt valahogy pótolniuk kell. Egyébként jogos a kérdés, mert az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a beváltóhelyek, s nem biztos, hogy minden alkalmazott fel van készítve a hamisítványok felismerésére. Jellemző, hogy a legtöbb hamisítvány — ami abszolút összegben egyébként elenyésző — a vidéki kis beváltóhelyekről érkezik. — Melyik pénzt hamisítják a leggyakrabban? — A dollárt. Ez viszonylag egyszínű pénz, s nincs benne olyan fémszál sem, mint Déldáu'l a nyugatnémet márkában. Mi egy átvilágító berendezéssel dolgozunk, de nem azzal, amit a közelmúltban mutattak be a televízióban. Olyan még nincs a bankunknál. — Hogyan védekezhet az átlagember a hamisítványok ellen? — Azzal, ha hivatalos helyen váltja be a pénzét. De, ha már idegennel tárgyal, ne fogadjon el pénzt sötétben és egy kötegben. — A valutákról jut eszembe: érezni a forgalmukon az Europa Canta- tot? — Természetesen. Bár hetente csak egyszer kapunk szállítmányt, máris látható, hogy sok valutát váltottak be szállodáinkban, az utazási irodákban. Átrendeződtek a pénzek is: előretört a holland gulden, amely soha nem látott mennyiségben került ban'kpnkba. — Milyen valutákból váltanak be aprópénzt? — Nyugatnémet márkából, schillingből, USA dollárból és angol fontból. A többit talán a Konzum- turist boltokban lehet elvásárolni. — S ha mégsem, akkor annak mi lehet az oka? Például a tizlrankos érméről hallani sem akarnak. — Nem tudom .. . Talán a kényelmesség. Havasi J.
