Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-29 / 240. szám
1988. augusztus 29., hétfő Dunántúli napló 3 Belépés csak különleges engedéllyel Méltatlan állapotban a Zsnlnay- mauzóleum Mielőbb segítenünk kell A 80-ais évek elején többször is foglalkoztunk a Zsol- nay-mauzóleummal. Az ok: sor került a nevezetes temetkező- Hely felnyitására. Fantasztikus állapotokat találtak. Szerteszét heverő koporsóroncsok, szétszórt csontok az erőszakkal kikezdett Zsolnay-szarkofág köri» és rengeteg szemét, főleg galambürülék tömege. Kitakarítás után a Zsolnay-Mottya- sovszky család élő tagjai jelenlétében szemle, majd döntés: a maradványokat összeszedik és a köztemetőben díszsírhelyen helyezik azokat végső nyugalomra, ide síremléket a Zsolnay-gyár készít. Ez meg is történt. Döntés született arról is, hogy Zsolnay Vilmos piro- .gránit borítású szarkofágját nem bolygatják, hanem kijavítják és a későbbiekben a mauzóleumot teljes egészében felújítják, hogy látogatható legyen. Ezt követően — a gyár közreműködésével — hamarosan újracserepezték a kriptalejáratot és kijavították a mauzóleum kúp alakú tetőzetét. Utóbb a mauzóleum a város tulajdonába került - a csalód lemondott róla -, ám kezelőt azóta sem sikerült találni. Július végén fénykép és olvasói levél hívta fel lapunkban a figyelmet az állapotokra, legutóbb pedig o ,,Pécsiek a városért” rovotbon olvashattunk elitélő észrevételt. Mi tehát a helyzet? Ennek jártunk utána. Belépés különleges engedéllyel? Voltak, akik szemlátomást nem bíbelődtek ilyesmivel. Mi viszont Lukács Tiborral, a Zsolnay-gyár beruházási osztályvezetőjével (ő a kulcsok őrzője) indulunk megtekinteni a mauzóleumot. Az első meglepetés a kriptalejárat külső, zártnak hitt vasajtajánál ért. A felfeszített ajtó „zárja" néhány kődarab, melyek eltávolítása után szélesre tárjuk, ennek nyomán elviselhetetlen ürülékbűz árad ki. Az alsó ajtó szerencsére zárva. A nyitás csendes zajára hatalmas szárnysuhogás — ezernyi galamb röppen fel, s vesz irányt a felső ablaknyílások felé. A kripta pirogránit padozatát — itt egyébként minden a gyár híres termékeiből készült — vastagon fedi a galambürülék, szerte különböző állapotú galambtetemek hevernek. Zsolnay Vilmos nyughelye ugyanúgy uralja a föld alatti kör alakú termet, mint a korábbi megnyitás idején. Bizonyosra vehető, hogy a galambokon kívül más látogató nem járt itt. A mauzóleum kupoláján veszélyes beázásnyomok, a gyönyörű mennyezetfestés helyenként erősen sérült. Vissza a külszínre. Körüljárjuk az épületet. A kriptalejáró annak idején új mázas pirogránit cserépből kopott fedést, ez ma felerészben már hiányzik, s rengeteg a törött cselép. Megbomlott a kupola cserépborítóso is, érthető tehát a beázás. Gaz verte fel a körlépcsőt, a mauzóleum pirogránit burkolatát jócskán kikezdte az erőszak. Néhány kör alakú ablaknyílás nyitott, azokon keresztül szabad útjuk van a galamboknak, amelyek a jótét lelkek gondoskodása folytán vígan élik a világukat. Ottjártunkkor is egy idős asz- szony vödörnyi kenyeret szórt szét, amiből az általunk felvert galambhad jóízűen lak- mározott. Pécs ipara megteremtői egyikének a nyughelye méltatlan körülmények között van. A pécsiek nem jól őrzik ennek a kiváló embernek az emlékét, akinek óriásiak az érdemei Pécsnek a nagyvárosi fejlődés útján történt elindításában. Miért? A kérdésre mi nem tudunk válaszolni. Hallottuk: 1946-ban még eredeti és érintetlen szépségében láthatták a mauzóleumot, akkori milyenségéről a tervrajzok, egykorú fényképek tanúskodnak. Az államosítás utón történt a sajnálatos fordulat: a gazdátlanná vált emlékmű akkoriban kezdett o környék huligánjai tevékenységének a színterévé, kezdtek eltünedezni a barna pirogránit oroszlánok. A rombolást segítette, hogy hagyták elhordani építkezésekhez a magas kőkerítés anyagát - ettől vált védtelenné a mauzóleum. Mit lehet ma tenni? Természetesen felújítani. Hanem az eredeti állapot visszaállítása 30—50 millióba kerülne. Ez ma elképzelhetetlen. Hát akkor? Feltétlenül szükségeltetik a mauzóleum kitakarítása, galambtalanítása, a nyitott ablaknyílások befalazása, a tető felújítása, a kriptalejárat újracserepezése, a külső ajtó felújítása és megbízható lezárása, a külső pirogránit burkolat kiegészítő felújítása. Hogy. legalább kívülről úgy nézzen ki, mintha teljes épségben lenne. Netán a régihez hasonló, a mauzóleumot szűkebb körben védő kerítést is kellene építeni. S mindehhez egy nagy társadalmi összefogás szükségeltetne. Így kívánja pécsi önbecsülésünk. Hársfoi István Origó tábor Bárban Az Origó ebben az esetben olyan középiskolások csoportja, akik felismerik környezetük problémáit, képesek és alkalmasak azok megoldására, az általuk kidolgozott lehetőségek, tervek alapján. Az origó tehát, az adott iskola értelmes, közéleti, tenniakaró tanulóinak és tanárainak csoportja. Az iskola magja ebből a szempontból. A következő lépésiben közülük választhatnak olyan vezetőket (koordinátorokat), akik irányítói lesznek — az eddigi ifjúsági parlamentekhez hasonlító —, iskolai Igazmondó napoknak. A KISZ KB illetékes tanácsa dolgozta ki szakértők bevonásával ezt az új formát, amelynek megvalósulási lehetőségeit, finomításának, egy- egy adott iskolához köthető alkalmazásának lehetőségeit próbálja ki több, mint kilencven középiskolás a bári táborban. Nyolc baranyai középiskola diákjai egy-egy csoportot alkotva próbálják elemezni saját intézményük gondjait és örömeit és azt, miben segíthetnek ők vezetőiknek. A bári tábor egy hétig tart, személyes tapasztalatok alapján úgy tűnik, hasznos és fontos tudnivalókat ismerhetnek meg magukról, egymásról és környezetükről a jelenlévők, a KISZ megyei bizottsága által szervezett táborban. Mohács tanulságai Ki a hős, ha katona? M a négyszázhatvankét éve, hegy Mohács mellett hősi halóit halt közel húszezer magyar parasztkatona. Láttam a csontokat és olvastam a kuszán felírt gondolatokat. Rosszkedvű esőben indultam el kocsival Pécsről, több mint negyedszázada. A csontokat megáztatta az eső az egykori V-alakú ágyúállásokban és a csata után Kanizsai Dorottya azokba temettette a sok ezer magyar parasztkatona holttestét, mert Így nem kellett annyi gödröt ásni. A győztes törökök pedig temetetlen hagyták a holtakat, mert a történelem azt tanítja, hogy a legyőzőiteknek nem jár fejfa. Több mint negyedszázada tárta fel a csatahelyet Papp László, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze és én láttam a megtalált csontokat, a kiszámított kardcsapásokat, o 18—20 esztendős magyar jobbágykatonák koponyáját és láttam a kiszámított rablás nyomait is. Mert a csontok között a régész egyetlen fajta fémből való leletre akadt: néhány olcsó kapocsra, amellyel a parasztkatonák a gyolcsingüket kapcsolták össze. Ami pénz akadt is náluk, azt a győztesek kiforgatták a zsebükből. Mert a győztesek általában rabolnak. A nemzetközi jog szervezetei ma sem látnak oda a friss csataterekre, ahol a hadiszerencse folytán éppen győzelemre jutott megszállók elesett katonák zsebeit turkálják. Láttam a csontokat és nem felejtek. De láttam, olvastam most a kuszán beírt sorokat is, a mohácsi emlékpark vendégkönyvében. Mert a sirgödrö- ket betemették és a később föléjük épített, döbbenetesen egyszerű emlékparkba hollandok, franciák, olaszok járnak és németek, nagyon sok osztrák és német. Hideg időben leveszik a kalapjukat és nagyon csendesek. Aztán hollandul, olaszul, franciául meg németül beírják, hogy itt jártak, tisztelegni az európai kultúra védelmében elesett magyar hősök sirkert- jében. ©Ivastam a bejegyzéseket és a kusza sorok láttán azt hiszem, nincs szégyenleni- valónk. Mert ezekből a bejegyzésekből nyilvánvaló: Európa őrhelyén pusztultunk, hogy az európai kultúrát megvédjük. Vajon állna-e még a firenzei dóm vagy a Notre Dame, ha ezek a magyar parasztkatonák és az utánuk következő másfél évszázad magyar kotonahalot- tai, egyáltalán az ország nem fogta volna fel öntestével az Európa ellen induló támadásokat. Nem tudom, a történelem hogyan formálta volna az európai sorsot, s mikor építették volna át a firenzei dómot, a Notre Dame kőcsipkés falait török dzsámivá. De nincs szégyelleni- valónk Mohács miatt, legfeljebb az idegenforgalmunk balgasága miatt. Mert a mohácsi csatatér alig olvasható a túraajánlatokban, a nyugati turisták maguktól zarándokolnak ide. De még valamiért szégyenkezhetünk a jelenkori önmagunk előtt; az Európa védelmében hősi halóit halt majd húszezer magyar jobbágykatona csontjai felett csak emlékparknak neveztük el ezt a helyet, s nem hősi temetőnek. Nagyon szégyellé- nivaló ez a visszafogottság, hegy Magyarországon a második világháború óta például van amerikai, vagy bolgár hősi temető, de a jó negyedszázada meqlelt csatatér magyar jobbágykatonáinak sírtörgegét csak jól fésült módon emékparknak neveztük el. Bárhogy változik a történelemben a hősfogalom, megszállókkal szemben fegyvert fogni és meghalni: mindig hősi halál. Ezért Európa ide zarándokol. A mohácsi kegyeleti hely lélekharangja is alig-alig szólal meg. Kötelét gyakran elszaggatja az idő, lerángatják a vele szórakozó, helyes nemzeti öntudatra nemigen nevelt iskolás kamaszok. Pedig a lélekharang Európának üzeni, hogy mi, akkor Mohácsnál - feláldoztuk magunkat. Most, négyszázhatvankét esztendővel a 'helytállásunk utón szólaljon meg a gondolat lélekharangja: emlékezzünk ... Az Európa védelmében hősi halált halt közel húszezer parasztkatonára és a magyar történelem minden hősi halált halt katonájára, bárhol nyugszik - emlékezzünk . . . Földessy Dénes »ácséra*, Cserkút, £*«»ller«9 Pannónia ’88 Az idén is megrendezi a szövetkezeti szakemberek hagyományos harkányi találkozóját a TIT Baranya Megyei, Szervezete, A találkozóra, melyre az ország minden részéből várnak szakembereket, augusztus 31-e és szeptember 8-a között kerül sor a Harkányi Művelődési Házban. A program szerint, előadások hangzanak el a szövetkezeteiket érintő időszerűségekről, konzultációkat é$ kerekasztal-beszél- getéseket tartanak, melyek során a résztvevők első kézből kaphatnak értesüléseket az országos szaktekintélyektől. Uj gazdasági épületek Dombóvárról Ez évben már szállítják is... Új, tetszetős, zártkerti gazdasági épület, három, egymáshoz hasonló típusának gyártását kezdi meg a közeljövőben a dombóvári „Domb- Fa” Kisszövetkezet. A könnyű- szerkezetből készült, 30 négyzetméteres épületek ára 150— 160 ezer forint lesz és már megrendelhetők. A Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya kezdeményezésére mondtak igent a dombóváriak. Mint ismeretes, az Országos Építésügyi Szabályzat meghatározza, hogy zártkertekbe (szőlőkbe, mezőgazdasági területen lévő telkekre, stb.), milyen épületek emelhetők. A dombóvári kisszövetkezet Cserkút, Pellérd, Bicsérd elnevezésű kisházai valamennyi követelménynek eleget tesznek, rusztikus külsőjükkel megfelelően beilleszkedhetnek az adott környezetbe is. Dr. Tihanyi Csaba, az említett osztály főmunkatársa: „A kisházak belső tere, bízunk benne, pontosan alkalmazkodik ahhoz az elosztáshoz, ami egy gazdasági épülettől elvárható. Található bennük egy kisebb, szerszámtárolásra, vagy bármi másra használható helyiség és egy nagyobb gyümölcstárolórész, valamint egy pihenőszobaként is funkcionáló 12 négyzetméteres egység, és egy kü- lönbejáratú WC. Az egyes típusok között ezek belső elrendezésében van különbség, no és abban, hogy hol a bejárat: a homlokzati részen, vagy pedig a ház oldalán." A Cserkút, a Pellérd és a Bicsérd elnevezésű ház is speciális vakolattal bevont beto- nip lapokból és faszerkezetből áll. Megerősített vázszerkezete lehetővé teszi, hogy hornyolt (szalag), cseréppel, vagy színes síkpalával fedjék be. Hullámpalát, bádogot nem ja- vallanok, mert megítélésük szerint rontaná az adott környék esztétikai képét. Az épületek különböző terep- viszonyokhoz való alkalmazását, az építési engedélyhez csatolt tervekben kell megfelelően jelezni. Tervek szerint a dombóvári „Domb-Fa" Kisszövetkezet elsősorban a baranyai igényeket elégíti ki, így várhatóan ez év végéig megkezdi a háromfajta épület szállítását fs. Bozsik L. A dombóváriak Cserkút tipusú, kennyűszerkezetíí, zártkertekb ajánlott gazdasági épülete.
