Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-28 / 239. szám

Senkinek sem kellene? ______________________________________________________________________________ V ágóhíd-veszélyben a bivalyrezervátum Mika József igazgató: „Egy alapítvány jelenthetne megoldást" Az előző héten kétszer is hallhattunk a tévé híradójában a kápolnapusztai bivalyrezervátumról. Az első hír riasztotta — riadóztatta — a közvéleményt, a második megnyugtatni látszott. Valóban Így van? Előbb a helyszínen tájékozódtunk. A bivaly, ez a sötétbarna, hátracsapott szarvú, nagyere­jű állat, valamikor nálunk is — igaz, csak helyenként - iga­vonó barom volt, ám a gé­pekkel nem versenyezhetett. 'Ma egy ikb. 70-es létszámú ál­lomány a Nagykanizsai Állami Gazdaság kápolnapusztai üzemegységében (Balatonma- gyaród és Zalakomár között) éldegél. Idegenforgalmi látvá­nyosságként is, egyelőre még génbankként is. A nagy kiter­jedésű karám éppen üres, az állatok — mint a tájékoztató táblán is olvasható - ezekben az órákban a kinti legelőkön vannak. Találkozunk is a vo­nuló csordával. Egy pásztor és egy szürke kis kutya igazgatja őket éppen át a másik lege­lőre. Békésén vonulnak, majd megérkezvén, egy részük el­hever, más részük nekiáll le- gelgetni. Mit sem sejtenek ar. ról, hogy a jövőjük még min­dig bizonytalan, fölöttük ott lebeg a vágóhíd réme. Ti. er­ről tájékoztatott a gazdaság nagykanizsai központjában Mi- ka József igazgató. • Kertelés nélkül kimondja: elégedetlen a tévében látot­takká I- ha I lotta kka I, mert nem a való helyzetet tárta fel: — Úgy tűnt, mintha nekünk csak azzal a bizonyos elma­radó 160—180 ezer forint álla­mi támogatással lenne gon­dunk, s hogy a szövetkezet fel­ajánlása - amit különben kö­szönettel fogadunk — min­dent megoldott. — Miért, nem így van? — Sajnos nem. - És mi­előtt a lényegre térne, rövi­den összefoglalja az előzmé­nyeket, kezdve attól, hogy an­• nak idején szinte kéretlenül került az állomány a gazda­sághoz, amikor' még nem volt „költségnéző idő”, s a hús- marha mellett elfért a bivaly is. Csakhogy a marhát leépí­tették, a bivaly tartási költsége pedig emelkedett. Akkor még 600-700 ezer forint körül volt a tartási .költség, amit a bor­júszaporulatért kapott 160-170 ezer forint állami támogatós, majd az alig 100 ezer forint­nyi idegenforgalmi bevétel csökkentett. A tartási költség ma már közelít a másfél mil­lióhoz. Sőt! — A kisbalatoni rendezés miatt őszre fel kell számolnunk a kápolnapusztai sertéstelepünket, így az ottani költségek — víz, villany stb. — mind a rezervátumot terhelik majd. — Miért teher ez a viszony­lag nem nagy költség a gaz­daságnak? — Mi egy kis gazdaság va­gyunk, az éves nyereségünk 10 millió forint körül van, eh­hez mérten a rezervátum miat­ti veszteség túl sok nekünk. — Tehát nem tévedünk, ha ezt úgy értelmezzük: a biva­lyok még nem úsztak meg a vágóhidat. — Bármennyire is sajnálom az állatokat, de így van. Az, hogy a szövetkezett átvállalta a kieső állami támogatást, még semmit nem old meg. Nekünk olyan megoldás kell, ami elviszi a veszteséget. Mi egy fillér nyereséget nem aka­runk, de veszteséget sem. — Mit mond a MÉM? — Azt, hogy a tárcának nincs szüksége az állományra génbanlkként, mert a szomszéd országokban van elegendő bi­valy. Különben már az idén esedékes bikát sem kaptuk meg — a belterjes tenyésztés elke­rülése végett kétévenként vá­sárolt számunkra egy-egy bi­kát a MÉM Bulgáriából vagy Romániából. Az államnak te­hát nem kell, de másutt sem kell, nékün’k meg a másfél milliós veszteségre nincs szük­ségünk. Ezért határoztam el az állomány felszámolását. — Csak ez lehet a megol­dás? Ha a MÉM kilép a „ bi­valy-üzletből", az új miniszté­rium, a Környezetvédelmi és Vizgazdáikodási Minisztérium nem tudna-e segíteni? Hiszen egy ilyen állatrezervátum fenn­tartása természetvédelmi fel­adatként is felfogható. — Tettünk már lépéseket és kaptunk is ígéretet, hogy meg­próbálnak valami pénzt össze­szedni. — Csakhogy itt folyamatos pénzügyi támogatásra lenne szükség. — Ezért is látom én a meg­oldást egy alapítványban olyan közreműködőkkel, akik évről évre vállalnák a tartási költség összeadását. Arról van szó, hogy egy ős­honos állatfajta utolsó példá­nyai fennmaradjanak hazánk­ban, s ne csak annak örül­jünk, ha más tájakon sikerül megmenteni kihalóban lévő fajokat. Hársfai István Uj helyet a siófoki gyermek- könyvtár Új helyére költözött a siófoki gyermekkönyvtár. A Kálmán Imre szülőhá­za melletti régi épület az 1986-os földrengéskor olyan súlyosan károso­dott, hogy le kellett bontani: a helyén épült fel az áfész látványos kivitelű új központja, s a földszintjén alakították ki a gyermekkönyvtár ter­meit. Kép és szöveg: Verebics János Bohóságok a turisztikai találkozóról Látványos sportversenyek, móka, valamint komöly poli­tikai és kulturális programok. Röviden így összegezhető az egyetemisták és főiskolások XIII turisztikai találkozójának orfűi eseménysorozata. A hétfői nyitónap a hirde­tések nagy napja volt. Jel­lemző kérés a helyzet magas­latán lévő stúdióshoz: „Mond­ja be, hogy X. Y. nem talál vissza a sátrához, aki tudja, hogy hol lakik, oz jöjjön érte és vezesse haza." Ez persze nem volt véletlen, hisz leg­alább kétezer sátrat vertek fel huszonnégy óra alatt. Pél­dás összevisszaságban, komo­lyabb városrendezési elképze­lések nélkül. Beszédesek, sokat elárulnak a négy nap hangulatáról a folieavzett, s meghirdetett ta­lált tárgyak is. Néhány a lis­tából: egy reklámszatyor, fu­rulya, személyi igazolvány és jogosítvány minden mennyi­ségben, egy kispárna cihával, egy női miniszoknya és egy férfi alsónadrág {?!). Nyolc táborozó órája elvesztését je­lentette be. Sportkrónika nélkül persze hiányos lenne az összegzés, hisz a roppantul kifejező ne­veket választó csapatok ádáz küzdelme százakat, ezreket tartott lázban. A természet- járó akadályversenyt „Lóti- Futi"-ék nyerték. Női röplab­dában a „Beázott a sátram alja” a miskolci „Gyalog­békákat" kényszerítette térd­re. Férfifociban 80 csapat in­dult, a győzelemre a debre­ceni „Oportó SC" tagjai ihat­tak. De rangos küzdelmet ho­zott a Pécsi Orvostudományi Egyetem „imPOTE". csapatá­nak összecsapása az „Elnöki Tanács Pick-nik klubjával" és az a meccs is, ahol „Pe- resztrojkáék" ütötték a „Pink Floyd SC"-t. De nemcsak hagyományos versenyeken mérhették össze erejüket äz egyetemisták, fő­iskolások. A Western-parkban iszapbirkózáson szórakozhatott a nagyérdemű. Az Univer-Tri- Ciki tripla tropp strapában a rollerezés jelentette a legna­gyobb feladatot, no és az úszás a térdig érő vízben. Termé­szetesen a zárónapon Fair play-díjat is kiosztottak, me­lyet a fejelésben indult ér spontán összeállt „Szilvás­gombóc" csapat nyerte. Ahol 6000 ember összejön, ott ugye bizonyos óvintézke­déseket is tenni kell. Ennek megfelelően a kapusszolgála­tot igen kemény fiúk látták ej. így fordulhatott elő, hogy táborba érkezésekor Hámori Csaba, a KISZ KB első titká­ra, a Politikai Bizottság tag­ja is fennakadt a rostán. Szerencséjére Fodor László, a Baranya Megyei KISZ Bizott­ság első titkára felelősséget vállalt érte, igazolta őt... Kép és szöveg: Balog Nándor Figyelni kellett a lábakra az eső miatt „sár-sátorrá" változott sör-sátor előterében Peggi és a juhász szerelme „A gyilkos én vagyok!” Ismeretlen, 30 év körüli férfi holttestére bukkantak a járó­kelők augusztus 12-én, a reggeli órákban a Komlót a Hamvas-dűlővel összekötő gya­logösvényen. A férfi hanyatt feküdt, a testén és a fején sú­lyos sérülések. Augusztus 12-én egy fiatal- asszony bejelentette a Komlói Városi Rendőrkapitányságon, hogy férje, Kalmár András, 32 éves, Komló, Kisbattyán, Fő út 29. szám alatti lakos, nem tért haza a bányából, az éjszakai műszakról. Augusztus 13. Ismét cseng a telefon a rendőrkapitányság ügyeletén. Jöjjenek ki, a gyil­kos én vagyok — mondta a te­lefonáló. A tettes, Óbudai János, 25 éves alkalmi munkás, még az­nap beismerő vallomást tett a rendőrségen. Óbudai János, vásárosdom- bói lakos, májusban ismerke­dett meg Kalmár Andrással és feleségével, Peggivel. A virágos réten kezdődött a nagy románc. Óbudai Já­nos itt legeltette a nyáját, Peggi pedig csigát szedegetett az árokparton, s szép szeme sugarát a juhászra vetette. Teltek, múltak a napok, s szö­vődött a barátság a juhász és a férj között, és a szerelem ti­tokban a feleséggel. A csa­lád egyre gyakrabban látoga­tott a juhász sátrába, az asz- szonyka főként éjszaka. S egy szép nopon felajánlotta a Kalmár csqlád a juhásznak, hogy hagyja a birkákat más­ra, álljon inkább náluk munká­ba. Az alku megköttetett, s a juhász Kalmárékhoz költözött. • — Szerelmes voltam — val­lotta Óbudai János a rendőr­ségen —, s amikor egy napon Peggi azzal jött hozzám, hogy nem akar együttélni a férjével, s jó volna egy üzemi baleset, vagy gyilkosság, hát én is azt gondoltam, hogy nem is volna rossz. Megbeszéltük, hogy az erdőben csinálom, majd az eszközt is kiválasztottuk,. egy 40—50 centi hosszú, vályogpu- colásra és falbontásra hasz­nált kést. A férj pedig mit sem sejtve, elfogadta a juhász ajánlatát, hogy csütörtökön, a késő esti órákban menjenek el együtt szivattyút lopni, amit aztán eladnak. A szilvási játszótérre beszélték meg a találkozót. Út­közben, a gadányi szőlők felé menet, szó nem esett köztük. Amint a jelzett háznál átmász­tak a kerítésen, András meg­kérdezte, hogy hol van a szi­vattyú? János nem válaszolt, csak ütött, a kezében lévő kés­sel András fejére. Az ütés a férfi koponyájának kisagyi ré­szét érte, s a földre zuhant.- Miért teszed? - kérdezte. — Nem tudom — válaszolta a juhász. S ezek után furcsamódon bé­kében együtt sétáltak tovább. Óbudai János ugyan felaján­lotta, hogy telefonál a rend­őrségre, s elmond mindent, de Kalmár András azt válaszolta, hogy ő úoyis letagadja, hogy a juhász ütötte fejbe. Aztán egy tölgyfa alatt elszívtak egy cigarettát, majd a férj megkér­dezte :- Peggi küldött? Most ha­zamegyek és agyoncsapom. Ekkor társa ütni kezdte a fejét a késsel, majd egy fahu- sánggol. Aztán otthagyta az elcsendesedett férfit, hazament Peggihez, s lefeküdt. Reggel korán keltek, kimosták a véres ruhákat. Ám milyen a so.s, Peggi mégsem a juhászt választotta, szombaton már egy új férfi, pontosabban Peggi egyik régi szerelme tűnt fel a látóhatá­ron, aki bejelentette Óbudai Jánosnak, hogy ő az új élet­társ, juhászunk pedig a rend­őrségnek, hogy ő a gyilkos. Peggi tagad. Méghogy p bújtotta fel a juhászt? Ö sem­miről sem tud. S hogy szó ne érje a ház elejét, a szerelmes juhász munkabérét kifizette, s ráadásnak még egy órát is adott neki, ami a férjéé volt. De volt még mása is a féjr- nek, 150 forintos CSÉB bizto­sítása. S egyszer már jól fize­tett a biztosító, amikor a férj levágta a kisújját. . . Marton Gy. vasämapi

Next

/
Thumbnails
Contents