Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-28 / 239. szám

Lombilcbéfeik Pécsről Dr. Csaba Imre professzor és asszisztensei a mesterséges megtermékenyitéshez leszívják az érett petesejtet. Fotó: Proksza László Vállalkozó l'akarékszövel’kezef' Nagybaracskán Felépül Sobri Jóska fogadója Mai világunkban különö­sen igaz a mondás, hogy az áll biztosan, aki több lábon áll — a különféle gaz­dálkodó szervek közül, több is igyekszik megfogadni a tanácsot. Mégis párját ritkí­tó dolog, hogy egy kis vi­déki takarékszövetkezet a jobb megélhetés, és termé­szetesen a nagyobb nyere­ség reményében egyre szé­lesebb körű idegenforgalmi vállalkozásba' kezdjen. Már­pedig a Nagybaracskai Ta­karékszövetkezet lassan már három éve ilyen szellemben tevékenykedik. Nagybaracska 3500 lel­kes község O' Mohácsi-szi­geten, Bács-Kiskun megyében. A helyi takarékszövetkezet hat községi fiókjával együtt, mintegy 8000 tagot számlál, 330 milliós betétállomány­nyal bír. Körülbelül 30 mil­lió forintnyi mozgatható tö­ke áll a szövetkezet rendel­kezésére, amely a pénz mi­nél hasznosabb forgatására törekszik. A közeljövőben a szövet­kezet az Orgovány és Vidé­ke Takarékszövetkezettel kö­zösen a Nagybaracskához közel fekvő Püspökpusztán, a Ferenc-csatorna partján felépítteti Sobri Jóska foga­dóját. A névadó nem a köz­ismert betyár, hanem a ma élő, nem kevésbé hí­res Farkas József (Sobri), aki Magyarország örökös halószléfőző bojnoka. A fogadóban az ő főztjét eszik majd a vendégek. Az épület engedélyezési tervét Krausz Tibor, építész veze­tésével, a pécsi Uniplan GM. készítette el, jelenleg a kiviteli terv részletes ki­dolgozása folyik. A fogadóban 100 férő­helyes étteremmel, 40 ágyas szállodával, sörbárral, teke­pályával várjuk majd a ven­dégeinket. Ezeknek az épít­kezés első ütemében, jövő nyárig kell elkészülniük. A második ütemben szeretnénk felépíteni egy, a helyi ter­málvízre alapozott, fizi ko- és hydroterápiás gyógyrész- leget, a két épület közvetlen környezetében parkot, golf- és teniszpályát alakítunk ki. Bízunk a termálvíz vonzere­jében, hazai és külföldi vendégeket egyaránt szíve­sen látunk majd - beszélt a tervekről Pétiké Ferenc. K. E. W Uj élet mesterségesen Hírül adtuk: megszületett az első magyar lombikbébi a pécsi szülészeti klinikán. A jól fejlett, egészséges kislány 3850 gram­mal jött a világra. A POTE Szülészeti Klinikáján már régóta próbálkoznak a mesterséges megtermékenyités módszereivel, ez volt az első, amelyik sikerrel végződött. Felsőoktatási ankét Kiállítást is rendeztek a munkavédelmi ankét alkalmából. Ké­pünkön az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt számítógépe, amelynek programja segít a balesetek elkerülésében, a koc­kázati tényezők kiszámításában. Technika és veszéíy A PQTE Szülészeti Klinikájá­nak műtője. A műtőasztalon már elaltatva, s a kis operá­cióra előkészítve vár a 32 éves fiatalasszony. Az ország túlsó végéből jött Pécsre an­nak reményében, hogy eddigi meddő házasságán itt segíte­nek. Mesterséges megtermékenyí­tésnek lehettem szemtanúja. A fiatal nő letakarva, csak a hasa szabad. A bőr fertőtle­nítése után, három ponton két-három centiméter hosszan bemetszik. Az egyiken a La- paroszkópot juttatják be - az ennek végén lévő optika se­gítségével megkeresik a méh- kürtöt, a petesejtet. Egy má­sik eszközzel rögzít:k ezeket a szerveket, hogy ne mozdul­jon el a beavatkozás alatt, s a harmadik nyílás szolgál an­nak a hosszú, fecskendőhöz hasonló tűnek bevezetéséhez, amivel leszívják az érett pe­tesejtet. Dr. Csaba Imre, a POTE Szülészeti Klinikájának igazga­tója, gyakorlott mozdulatok­kal végzi, a hihetetlenül finom, nagy figyelmet, kézügyességet igénylő munkát. Sikerül meg­találni és leszívni a petesej­tet. Ezt dr. Bognár Zoltán, ad­junktus óvatosan átveszi, s a laboratóriumba viszi. Itt tör­Az Ausztria területén be­következett szörnyű autóbusz­szerencsétlenség két pécsi túlélője, dr. Bánhidi Endre (a Tüdőgyógyintézet főorvo­sa) és felesége, dr. Székesi Margit (gyermek- és ifjúsági orvos) nem tud úját monda­ni, hiszen ők voltak ott az elsők, okikét már az osztrák területen is, és a határt át­lépve is faggatták az újság­írók. Amióta itthon vannak, barátok, ismerősök érdeklőd­nek, ötpercenként cseng a telefon.- Ma autóba ültem, s lassan, cél nélkül elkezdtem autózni a városban - me­séli dr. Bánhidi Endre. — Volt ugyanis egy olyan féle­lem bennem, hogy nem me­rek a volán mellé ülni, nem merek vezetni. Szerencsére az első percek szorongása után elmúlt az az érzés.- Borzalmas visszagondol­ni arra, ami történt. Hogy az előző percekben még be­szélgettünk azokkal, akik má­sodpercekkel később már halottak voltak. Egy a vi­gasztaló csak - s ez inkább a hozzátartozóknak az —, sem szenvedni, sem felfogni nem volt idejük, hogy mi történik velük. ténik a petesejt előkészítése a megtermékenyítéshez. Mik­roszkóp alatt óvatosan lefejti a petesejtet körülvevő burkot - ezzel is könnyebbé téve a spermium számára a behato­lást majd tápoldatban „ed­zi" a feladathoz. Közben a már előzőleg levett spermiu­mot is elő kell készíteni. (Ha kell dúsítják, megtermékenyítő képességét fokozzák.) Az ily módon előkészített és vegyített ivarsejteket juttatja be óvato­san a méhkürtbe dr. Csaba Imre, ahol a megtermékenyü- lés természetes körülmények között történik. Ha megta­pad, megkezdődik az osztódás, vagyis elindul egy kis élet. A pécsi klinikán mór két éve próbálkoznak a mestersé­ges megtermékenyítéssel. Mintegy száz esetből eddig egy sikeres szülés és három jelenlegi terhesség az ered­mény. Az előbb leírt beavatko­zást Gift-módszer néven isme­ri a szakma. Ebben az esetben a megtermékenyülés az anya testében történik, természetes körülmények között. Mint dr. Csaba Imre egyete­mi tanár, a klinika igazgatója mondta, ezzel párhuzamosan próbálkoznak a méhen kívüli megtermékenyítéssel is. Ebben az esetben az osztódás meg­indulása után ültetik vissza az- A Bécs melletti be­vásárlócentrum volt az utol­só megállóhelyünk, ahol min­denki a maradék pénzét még elvásárolta. Jó hangu­latban közeledtünk a határ felé. Nagyon jól sikerült, jól szervezett út volt, de min­denki örült, hogy már haza­érünk. Az idegenvezetőnő éppen azt magyarázta, mi a teendő a határon, kinek, ho­gyan kell kitölteni a vám­papírt. Ezt írtam, s épp amikor befejeztem és fel­néztem, láttam felénk csa­pódni a pótkocsit, önkénte­lenül a kezemmel, lábammal kitámasztottam magam az előttünk levő ülés támláján. Velőtrózó sikoltást hallot­tam, utána a csattanást, és hullottak ránk az üvegszi­lánkok. Recsegés, ropogás, azán percekig néma csend ... Dr. Székesi Margit is a borzalmas sikoltásra emlék­szik elsőként. Azt mondja, embrió csírasejtet az anya tes­tébe. Ezzel azonban még nem sikerült eredményt elér­ni. A Gift-módszer tűnt az eredményre vezetőbbnek. A világon az első, ily módon fogant bébi 1985-ben szüle­tett meg Amerikában. Dr. Bognár Zoltán adjunktus NSZK-ban, az eflangeni klini­kán tanulmányozta a módszert, de főleg a dojog biológiai ol­dalát: a tópoldatot, azt, hogy hogyan kell előkészíteni az ivarsejteket, hiszen ez az alapi­ja a sikernek. A pécsi siker egy jól össze­hangolt teamnek köszönhető. Például a Mikrobiológiai Inté­zet adott lehetőséget az ál­latkísérletekre. Dr. Bognár Zol­tán 1450 egérkísérletet csinált végig, csak ezután próbálták ki emberen. A sikerhez elen­gedhetetlen, hogy a petét az érés legmegfelelőbb stádiumá­ban tudják kivenni. Ehhez az ultrahangvizsgálatokat végző orvosok megbízható munkájára van szükség. Ugyanilyen fon­tos a legmegfelelőbb hormon­szint meghatározása, ehhez az Anatómiai Intézet nyújt segít­séget. S természetesen szük­ség volt olyan szakemberre, aki a beavatkozás technikai részét biztonsággal végzi, s továbbá elengedhetetlen az olyan klinikai légkör, amely az új kezdeményezéseket felkarol­ja, támogatja. E munka eredménye az első magyar lombikbébi, a pufók arcú, egészséges Haaz Zsu­zsanna. Sarok Zsuzsa nem tudja, férfi vagy nő volt-e. Talán a sofőr? Vagy a sofőr mellett, a lehajtható pótülésen ült idegenvezető­nő?- Láttam még a felénk csapódó pótkocsi zöld olda­lát, hallottam a csattanást, s utána olyan volt, mintha teljes erővel az arcomba do­bott volna valaki egy marék törött üvegcserepet. Többre nem emlékszem. Valószínű, pár perces eszméletveszté­sem lehetett, mert amikor magamhoz tértem, már min­denki lent volt, engem a férjem és egy másik utas segített le. Áz arcom vér­zett, zuhogott az eső és rá­zott a hideg. Később a kór­házban összevarrták a se­beimet. Később vettem ész­re azt, hogy a térdem is zú­zódott, s mivel nem tudtam a fejem mozgatni és nye- lési nehézségeim voltak, nyakmerevítőt tettek rám. Baranyai árubemutató Lahtiban Pécs és a. finnországi Lahti testvérvárosi kapcso­lata szeptember elsejével újabb állomásához érkezik. Egy héten keresztül ugyan­is Lahti központja magyar, nagyrészt baranyai termé­kek bemutatójának lesz színhelye. Hosszú idő után ez az első alkalom, hogy Pécs városa bemutat­kozzék a százezer lakosú finn városban, s az aktus jelentőségét növeli, hogy most az üzleti kapcsolatok kerülhetnek előtérbe. S hogy mit visz Baranya az árubemutatóra? A Pé­csi Bőrgyár önálló stand­ján bőrruházati és bőr­díszmű termékeket állít ki'. A Dél-dunántúli Tervező Vállalat tevékenységi körét prospektusokkal, írásokkal, fotóanyaggal illusztrálja. Ugyanezt teszi a Pécsi Dohánygyár, a Bázis Épí­tőipari Vállalat, és a Hungexpó mellett szerve­zési feladatokat ellátó Me­csek Tourist is. Utóbbiak turisztikai ajánlataikra hív­ják fel a figyelmet. A magyar kiállítók konk­rét üzleti szándékokkal érkeznek Lahtiba, s ennek ismeretében a helyi ke­reskedelmi komara már meg is hívta a szóba jöhető linn partnereket. A férj folytatja: — Nem tudom, ki értesíthette a rendőröket, de pillanatok alatt ott voltak, a mentő- kocsik, a helikopterek és több orvos. A tűzoltóautók is. A tűzoltókra azért volt szükség, mert a halottakhoz hozzá sem lehetett férni, lángvágóval kellett kiszaba­dítani őket. Engem kértek meg a halottak azonosítá­sára. Orvos vagyok, min­dennap szembenézek a ha­lállal, de ilyen borzalmat még nem láttam. A busz fel­tépett oldalával együtt az ülések és a rajtuk ülők egy kupacba torlódtak a busz hátuljába.- Sokat gondolkodom - mondja Székesi Margit -, minduntalan az van előttem, hogy egy perccel az eset előtt még beszélgettem a másik oldalon mellettem ülő­vel és aztán eltűntek. Állan­dóan valamiféle furcsa lelki- ismeretfurdalást érzek, a meghaltak hozzátartozóival szemben, amiatt, hogy én életben maradtam. Szörnyű volt, nem tudom, mikorra tudjuk kiheverni — elfelej­teni soha ... S. Zs. Nem emlékszem rá. Bár­mennyire is erőltetem az agyam, nem jut eszembe olyan munkavédelmi tudniva­ló, amit felsőiskolai tanulmá­nyaim során, tanítási órákon sajátítottam volna el. Még a különböző őszi közihasznú munkák, nyári táborok során is csupán —, lehetőleg a leg­kellemetlenebb időpontokban — betereltek bennünket egy terembe, és elmondták a bal­eset elkerülésére vonatkozó alaptudnivalókat. A munkavédelem pedig fontos. Fontosságát bizonyít­hatja, hogy a felsőoktatási intézmények 9. munkavédelmi ankétjére több mint 500 szak­ember érkezett Pécsre. Túl­nyomó többségük pályázatra küldte dolgozatát és több mint százan elő is adták vé­leményüket négy különböző szekcióban. A műszaki és közgazdasági, a tudomány­egyetemi-pedagógiai, a mező- gozdasági-élelmezésügyi-fa- ipari és az egészségügyi szek­ció vezetői a tegnapi záró­napon számoltak be tapasz­talataikról. Végül a konfe­rencia Főcze Lajos, a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára elnökletével ajánlásokat fogadott el az öt év múlva rendezendő, hason­ló ankétig terjedő időszakra. Nekem rendkívül rokonszen-* vesek ezek az ajánlások. Meg­valósításukat ugyanakkor rendkívül nehéznek látom. Már csak azért is, mert a felsőoktatási intézmények egy­re kevesebb pénzzel gazdál­kodhatnak. Rengetegféle ten­nivalóik közül szelektálni kell, ezért is szorulhat az utolsó helyek egyikére a munkavé­delem. (Emlékszem, annak idején, amikor először hallottam a szót, AIDS, azonnal érdeklőd­ni kezdtem az egyik leginkább veszélyeztetett foglalkozási ág­bán, az orvosok körében, mi­lyen új munkavédelmi szabá­lyok, milyen újabb védőeszkö­zök lesznek a halálos, gyógyít­hatatlan kór ellen? Sokféle ötlet van, hangzott a válasz: AIDS-kesztyű és mások, de megvalósításukra nincs pénz.) Ma sincs több. Én egyetér­tek dr. Ormos Máriának, a JPTE rektorának bevezető elő­adásával, amelyben rögtön az ankét elején elmondta, hogy a munkavédelem az ember védelme, maga a humánum. Kapcsolat a természettel is, az örökké átalakítandóval, az örökké visszaütővei. De gya­korlati dolog is, mert - ter­mészetesen eltúlozva —, ha nem tudom, hogy konnektorba nyúlva bizony agyonüthet az áram, komolyabb gondjaim le­hetnek. A technika pedig fo­lyamatosan fejlődik. „A technika hatalom, a technikai hatékonyság kétar­cú vívmány: a veszély a lé­nyegéből fakad." Neumann János szavaihoz, a POTE-n rendezett ankét mottójához annyit tehetnénk hozzá, a ve­szély hatványozottan vonatko­zik azokra, akik nem is tud­ják a veszély eredőjét. Ezért is kell mindent meg­tenni —, a pécsi ankét aján­lása értelmében is -, azért, hogy ne csökkenjen tovább a munkavédelmi oktatás óraszá­ma, hogy újra megjelenhessen nemrégiben pénzhiány miatt megszűnt folyóiratuk. Hiszen hazánkban évente több mint százezer foglalkozási baleset történik. A felsőoktatásban sem egy, bár az is sok len­ne ... Bozsik L. Valaki még az ütközés előtt velőtrázóan sikoltott Két pécsi túlélő vasárnapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents