Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-27 / 238. szám

1M8. augusztus 27., szombat

m

Dunantűtt TKfpto

s

Utcáról utcara

Újjászülető házak, kerámiagolyók

peltnek érzem — pécsi házat, amelyeken jó érzéssel legeltetik a tekintetüket az emberek. Akaratlanul is arra gondolok, hogy éveken át mennyi utálat tol. mi több, undorral kerülgettük ugyanezeket a házakat (és még hány mást!), s ez az undor gyakran az ilyen háztól való „megszabaduláshoz” vezetett. Mojdnem így lett a Rákóczi út 50-52-es hózzol. Miatta két táborra szakadt az „illetékesek" gyülekezete. Az egyik hangos szóval, megfelle- bezhetetlennek tűnő „észérvekkel" 'követelte a ház sürgős eltávolítását. Kétségtelen: pocsék kinézete miatt, egyre levesebb örömünk te'í benne, s már-már hajlottunk elhinni, hogy forgalmi akcdcly a belvárosban, s hogy minek megvárni, míg magától össze- r1-1 ... A másik tábor valamivel csendesebben, s inkább érzelmi húrokat pengetve védte c rossz külsejű, ám erős szerkezetű házat. Szerencsére az utóbbiak bizonyultak erősebbnek. Még keveset látni abból, mivé lesz a megkezdett felújítás, csak az elkészült árkádok sejtetnek valamit. S íme a pécsiek máris mondogathatják — meg-.negálló járókelők szájából hallottam -, hogy „de szép is lesz ez a ház." Szeretném remélni, hegy a bontásért hodakozók sem vonakodnak majd kijelenteni, ha a megújult, „megszépült" ház árkádja alatt elhaladnak, 'hogy „de jó is, hogy megmaradt . . ."

*

A Szent István tér megújítása során új helyre költözött egy szobor. Vigli Tárnás: Régészet c. szobra mind ez ideig az egyik Káptalan utcai múzeumudvarban eléggé méltatlan körülmények közt volt látható. Néhány hete a tér alsó, délkeleti szögletébe helyezték át, s ez mind a térnek, mind a szobornok előnyére vált. A szobor új helye gondolatébresztő: a mélyben rejtőző évezredes emléket takaró földet megnyitó figura mögött, néhány tíz méterre van az ókeresztény mauzóleum, melynek a feltárásában és még soksok pécsi régészeti emlék felkutatásában, bemutathaióvá tételében és leírásában elévülhetetlen érdemei vannak Soprane nagytudású kutatójának. Bizonyára a szobrot alkotó művész is egyetértene azzal, ha a Régészet kapna egy ilyen feliratú táblácskát: ,,/n memórián Fülep Ferenc."

Hársfai István

és egyebek

gyomnövény, és most dús kis szőnyegként mutatnak fityiszt csöpörgő esőnek és felhőszakadásnak - rajtuk keresztül ugyan egy csöppnyi víz nem juthat a csatornába A/ ily módon „elutasított" csapadékvíz aztán csak gyűlik, gyülem- lik, míg aztán a föútra érve mór hömpölygő ío'yóként rohan tovább. S, hogy ez nem csak helyi, vagyis Ivov-kertvá- rosi jelenség, az is biztos. Az utóbbi években főleg a belvárosbon újfajta „cizellált" csatornarácsok jelentek meg; ezek az évtizedek óta megszokott széles, párhuzamos r ssek neozt mondom, hogy nekem tetszenek, mert a kissé északias hatású téglaburkolatot, a délibb vidékek hangulatával ötvözve, pécsivé teszi a házat". Jómagam a vitához más nézőpontból szólok hozzá. Ti. megnéztem a golyókot, amelyeknek kb. a fele alig pár év alatt, „levedletté ’ a kerámiamázt. s most szürke anyaggolyóként „díszítik" a házat. Vagyis nem állták ki az idő próbáját, bármennyire is jó ötlet volt diszkénti alkalmazásuk. Ugyanis más a gondolat és más a kérlelhetetlen anyag,

A Citrom utcai új épület- együttes gömbdíszeiről lassan teljesen lekopik a kerámia- burkolat

Pár éve azon meditáltam - két ízben is —, hogy lehetne-e a panelházak elkerülhetetlen egyhangúságát feloldani kúszónövények - borostyán, vadszőlő —, telepítésével. Kétségtelen: bárhol is legyen, üde színfolt o házakat boritó sűrű, zöld növényfüggöny, amitől — ezt sem hallgathatom el —, sokon idegenkednek madarak, rovarok kártételétől félvén. Gondolom, megalapozatlan a félelem, különben aligha pompáznának egyes házak évről évre zöld köntösükben. Amint kezd ily módon „beöltözni" az egyik Sarohin tábornok úti panelház, melynek a földszintjét máris dús növényzet borítja. De jó is volna, ha a példa sok-sok követőre találna - sokat javítana ez a városképen. Hiszen ez a legolcsóbb módja ennek a sokat emlegetett városi tevékenységnek.

A közelmúlt hetekben ugyan kevés olkalmam volt a közvetlen tapasztalatszerzésre, egy alkalmi megfigyelés kapcsán mégis „régi szép” felhőszakadások jutottak eszembe. Az, amikor a Ivov-kertvárosi lakás ablakából kitekintve láttam, hogy az utca teljes szélességében hömpölygőit a viz. Ugyan miért nem tűni el a lefolyókban? Nyilván a'irt mert a csatornák befogadóképessége véges. S különösen az — és most jón a megfigyelés —, ha nincs is hol bejutnia a víznek a csatornába. A Nevelési Központ mögött járván gyönyörűen zöldeilő csatornanyílásokat láttam. Bizonyára mór régen eltömődtek mindenféle hordalékkal, amiben aztán vidáman megtelepedett sokféle

A Rákóczi út 50. számú tömb árkádjai

lyett különféle alakú, kisebb- nogyobb résektől ékesek, amelyek kiválóan alkalmasak a hordalék megfogására, s „pillanatok alatt" eltömődnek. Mivel a szép, nem mindig célszerű is.

*

Nemrégiben kisebb építészeti vita színhelye volt a DN. Előbb kritikai hangvételű ismertetés jelent meg a III. Dél- dunántúli Építészeti Kiállításról, majd utána vitatkozó válasz az írás hangnemére, egyes megállapításaira. Ebben olvastam: „M. Zs.-nak nem tetszenek V. P. pécsi. Citrom utcai téglaburkolatú házának párkányán a kerámiagolyók. Én

kivált ha a munka minőségével is baj van. A dolgon persze lehet segíteni: új golyókat kell a támpillérek tetejére tenni. Az ún. közös költségek terhére, vagyis o lakók zsebére. Vagy elképzelhető még a garanciális javítás? Mindenesetre valamit kellene tenni, hogy az egyes szám első személyű kijelentést töbáes szám, első személyben mondhassák: „Nekünk tetszenek . .

*

Elnézegetek néhány, az elmúlt hetekben újjávarázsolt - szándékosan nem mondom őzt, hogy „megszépült", mert oly sokszor íródott le ez a jelző oz utóbbi idŐKben, hogy elcséRózsaszín szemüveg nélkül

Szabadegyetem a családokról

Amit ° 9Yerel<el! az is'

nllllti kólában a pedagógusok irányításával, segítségével főzték, azt a környék meghívott idős embereivel együtt fogyasztották el. Nem egyszeri esetről, nem példáról van szó, hanem egy kialakult gyakorlatról, de sajnos nem hazainál. A videofilm, amely mindezt bemutatta, Angliában készült, ahol egyes iskolák tananyagába már beépült a házimunkára, így a főzésre támlás is. Ám ezt a tantárgyat — tekintettel orra, hogy sok minden másra, többek között az idős emberekkel törődésre, a megbecsülésükre, tisztelé- sükre is nevel —, „személyre szóló erkölcsi oktatásinak hívják.

A videófilmet Salgótarjánban mutatták be, a TIT ifjúsági nyári egyetemén, amelyet a közelmúltban rendeztek Ifjúság és család címmel, s amelynek pécsi hallgatója is volt dr. Simony Emőke, a Pécs Városi Tanács V. B. hivatala egészségügyi osztályának csoportvezetője. Tőle tudjuk, hogy a nemzetközi nyári egyetemen 14 ország szakemberei vettek részt, cseréltek véleményt. A 10 nap alatt számos külföldi és hazai előadó, köztük Pozs- gai Imre, a Politika; Bizottság tagja, államminiszter, H. Sas Judit szociológus, Fekete Gyula író, dr. Aczél Anna, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Czeizel Endre genetikus, fogalmazta meg tapasztalatait, véleményét a mai családok helyzetéről. Valamennyi előadásból kicsengett: szerte a világon gondok jellemzik a családok helyzetét. Az előadóik többsége természetesen a magyar családokról szólt. A pécsi résztvevő véleménye szerint a salgótarjáni összejövetel olyan fórum volt, amelyen kozmetikázás nélkül sorolták ozokat a problémákat, amelyek 'jellemzik a mai magyar csa*ládökat. Nyomasztó érzés volt szembesülni a több előadásban statisztikai adatokkal is alátámasztott tapasztalatokkal. Talán azért is, mert kevés olyon hangzott el, amelyben a gondok érzékletes bemutatása mel'ett a kiút lehetőségeiről, a megoldásról is szó esett.

Az előadók

problémák gyökerét munkavállalásában amely ma már messze

többsége a a nők látja, nemcsak az önmegvalósítás lehetőségét hordozza, hanem kényszert is jelent, hiszen a magyar családok megélhetése két keresőre alapozott. Ezt a helyzetet tetézi, hogy napjainkban sok családnak a két kereset sem elég, pluszmunkára van szükség. A gyerekekkel való tartalmas együttlét napi ideje tovább csökken. Sokan fogalmazták meg azt is, hogy a modernizáció következményeként eltűntek a hagyományos családi funkciók, amelyek hiánya nemcsak a gyerekekkel törődésben, a nevelésük hiányosságaiban érhető tetten, hanem az idősek helyzetében is. Az idősebb generációhoz tartozók jelentős részét a folyamatos anyagi romlás, szegényedés jellemzi. A középgeneráció pedig egszerre küszködik a saját boldogulásának egyre nehezedő terheivel, a fiatalok útbainditásának és az idős hozzátartozók támogatásának sokrétű gondjával.

A többéves

vizsgálatokon alapuló adatokból és megállapításokból kitűnt: napjainkban elsősorban az intézményesített gondoskodással lehet nyugtatni a lelkiismeretet, 'bár ezen a területen is sok a fehér folt, sok a tennivaló, de az is igaz, hogy az állami gondoskodás nem mindenkinek és nem minden esetben 'lehet megoldás. Emellett feladat, hogy a többé-kevésbé még jól funkcionáló családokat olyan helyzetbe segítsék, hogy ne kelljen egyik vagy másik tagjukról az állami gondoskodás keretében törődni. Egyes szakemberek szerint ez kétirányú teendőt jelent. A már problémákkal küzdőket abban kell támogatni, hogy visszataláljanak a kiegyensúlyozott életvitelhez. A már működő, különböző intézményesített állami segítési 'formákat nagyon jól egészíthetnék lei e törekvésben a társadalmi szervezetek, egyesületek mór létező, illetve leendő támogatási formái. A többieknek viszont olyan körülményeket kell te- lemteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a családok képesek legyenek megfelelni a funkciójukban. legtöbben a nők foglalkoztatásának változtatásával, illetve megfelelő nevelési, pedagógiai programmal látják ezt elérhetőnek.

T. É.

A hallban finom vonalú ké- renc, Simon Béla grafikái. Az pék a falon: Borsos Miklós, ajtó mellett egymás alatt hó- Rétlolvi Sándor, Martyn Fe- írom bronz érem. rajta a pécsi

— ismeretszerzés

Kincsképzés helyett

Mesél az érem

Híres emberek híres művészek szemével

románkori kőtárból ismert angyal, mindegyiken ugyanaz, és mégis más: Trischler Ferenc, Rétfalvi Sándor és Soltra Elemér munkái. Ez a kis összeállítás azt sejteti, hogy itt a képzőművészet nem pusztán dekoráció.- Éremgyüjtő szenvedélyem, nek szakmai gyökere van — mondja dr. Sülé Tamás, a Baranya Megyei Kórház osztály- vezető főorvosa. - Sokáig tanítottam az egyetemen, és láttam, hogy a hallgatók elég tájékozatlanok oz orvostörténetben. Mérnök barátomtól kaptam ajándékba egy emlékérmet, amit 1843-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi kongresszusára adtok ki. Elkezdtem bogarászni az események múltját, s amit

megtudtam, megosztottam a hallgatókkal. Magyar orvosi é- rem a kezdetektől napjainkig megjelent vagy 300 - ez ma már megszerezhetetlen. Pécsi orvosi érem van 100—120 - ennek több mint háromnegyede megvan nekem. Tehát: pécsi témájú, orvosi témájú és pécsi szerzőktől való érmeket gyűjtök. Nem „kincsképző" funkciója van tehát ennek a gyűjtésnek, hanem ismeretszerző és ismeretterjesztő, hiszen az érem, ha megrendelésre készül, számos érdekes eseményről, hires emberről ad — néha egészen varázslatos — ismereteket.

A kis szekrény fiókjaiból sorra kerülnek elő az érmek: baráti ajándékként, vásárlás, cse. re útján kerültek Sülé doktorhoz. Ángyán János pécsi professzor arcképe két érmén is látható: az egyik Trischler Fe- renctöl, a másik Novotarszki Istvántól. Szentágothai János háromszor: kétszer Novotarszki- tól, egyszer Rétfalvytól. Borsosérem Környey István professzor arcképével, Asszonyt Tamás műve dr. Doktor Sándorról. Entz Béla professzor portréja Ferenczy Béni kezemunkájával, Steinmetz-portré Martyn Ferenc szerint.

— Az arcképek nagyon érdekesek — mondja Sülé Tamás. — Az egyik művész a fényképszerű hasonlóságra törekszik, a másik a szellemiséget próbálja megragadni. Igaz, némely megrendelő szigorúan előírja, mit akar látni, mások szabad kezet adnak a művésznek.

— Ha téma szerint gyűjt, esztétikailag kevésbé értékes mű is bekerülhet a fiókba . . .

— Igen, ezt vállalni kell, ha tematikai teljességre törekszik oz ember. Különösen, ha tovább szűkítem a kört, pl. pécsi

orvosi jutalomérmek vagy pécsi egyetemi érmek.- Ki látja a gyűjteményt a házigazdán és a családi körön kívül? Barátok, ismerősök, idegenek?- Gyakran írok orvostörténeti cikkeket az Orvosi Hetilapba, a Magyar Orvostörténeti Társaság és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lapjába, néha a Dunántúli Naplóba is. Ezekhez a cikkekhez fontos illusztrációk az érmek. De szerepeltem a barátaimmal együtt a pécsi Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumban is egy közös kiállításon.

Búcsúzóul belelapozok egy könyvbe, amelynek címlapján ezt olvasom: „Orvosi oktatás, mellyet a’ leg-gyakrabb, és legközönségesebb belső nyavalyáknak jeleiről, és orvosságairól ezer hét száz hetven hatodik esztendőben magyar nyelven ki-adott Ráth Sámuel" Pozsonyban és Kassán. Dr. Sülé Tamás ugyanis egy időben régi orvosi könyveket is gyüj-