Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-25 / 236. szám

1988. augusztus 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 Pécs vendéglátása kitett magáért Átfogó vendéglatöiparí ellenőrzés Azért van, ahol pontatlan a számla és negyven forint egy paradicsomsaláta Inkább a kuka, mint a cipekedés... Gyűjtés - magyar módra csőházában sok-sok Újság­Rendhagyó volt az idei nyár mérlege a pécsi vendéglátás­ban, és rendhagyó volt a ven- déqlátóiparban dolgozók mi­nősítése is; kitettek magukért! Legalábbis az Europa Cantat idején. Bízunk abban, hogy lesz folytatás. A Baranya Megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelősége minden idegenforgalmi szezon­ban vizsgálja a fogyasztói ér­dekvédelem helyzetét, s idén az Europa Cantathoz kapcso­lódóan kiemelt szempont volt a rendezvénysorozatra felké­szülés értékelése, a vendég­látás színvonalának ellenőr­zése, Pécs belvárosában, és az idegenforgalom szempont­jából látogatottabb területe­ken működő kereskedelmi és vendéglátó egységekben. Július 28-tól augusztus 5-ig 52 egy­séget ellenőriztek, ebből 32 vendéglátással foglalkozik, ahol „próbavendégek" voltak a ke­reskedelmi felügyelők, s az éj­szakai ellenőrzéseken részt vettek a Baranya Megyei Rend­őr-főkapitányság gazdasági ren­dészetének munkatársai is. A kereskedelmi felügyelők ellá­togattak több olyan üzletbe is — dohány, élelmiszer —, ahol külföldiek megfordulnak. Az 52 vendéglátóegységből 8 üzlet kiváló, 30 jó, 11 kö­zepes, és 3 pedig gyenge mi­nősítést kapott. Természetesen akadtak szabálytalanságok is, amelyek többségét a helyszí­nen bírálták el. De nézzük elő­ször a kiválókat! Kellemes meglepetés volt a Baranya bisztró sétatéri kitele­pülése. Hófehér kerti bútorok, ízléses térítők. Hűtött italok, friss pogácsa, a fogyasztáskor is méa meleg rántott hús, cse- vap, hamburger. Rendkívül íz­letes és olcsó hurka, kolbász. S mindezt naponta többször, saiót kocsiján szállította a bisztró két üzletvezetőié. A vendéglátók ezt szeretnék foly­tatni. a bányósznapi kitelepü­léssel, a vendégek pedig szí­vesen vennék az egész sze­zonban. Elismerést érdemel, s kiváló minősítést kapott a Pannon- vin sétatéren felállított, kör­nyezetbe illő, hangulatos pa­vilonja. amely éjszaka is üze­melt. Nagy sikere volt a mű­anyag poharakban mért jég­hideg oezsgőnek és a finom boroknak. Az ajándékozókra is gondoltak kétdecis kiszerelésű pezsgőspalackokkal. Virág cukrászda. Tizenegyfé­le fagylalt, .négyféle fagylalt- kehely, az italokhoz ieget szer­víroztak. Angol, francia, német nyelven nyomtatott árlap, jól felkészült — három idegen Álmodozhat az ember ar­ról, hogy mi mindenre lenne szüksége, ha egyszer az ál­mok megvalósulásának gátat vet a pénzhiány. Magánem­berként még bátrabban ter­vezgetünk, hiszen csak-csak segítenek a rokonok, barátok, ismerősök, akár építkezésre, akár kisebb munkára kérjük őket, de mi van akkor, ha egy közintézményről van szó, mondjuk egy iskoláról, ahova ezt is meg azt is akarnak és a különböző elképzelésekből, ötletekből sosem fogy ki a tantestület. A Szentlőrinci Ifjúsági utcai Általános Iskoláról többször írtunk. Tudattuk olvasóinkkal, hogy négy tanterem épült itt, jórészt társadalmi munká­val, bogy bekerítették a ha­talmas udvart, aztán olyan játszóteret csináltak, amelyet a környéken lakó gyerekek is használhatnak, s most nemrég elkészült a teniszpályájuk. Ez is társadalmi munkában. Az átadási ünnepségen a renge­teg érdeklődő között ott volt egy fiatalember: Faulhóber Imre, az iskola szülői munka­nyelven beszélő — alkalmazot­tak. S mindehhez a Hild-udvar varázslatos hangulata, ének, tánc, gitár vonzotta még haj­nali két óra után is a vendé­geket. A magas tűzfalak tövében parányi mediterrán udvar. Ode zöld tuják, színes napernyők, szabadtéri fleckensütő. Az éjszakai órákban gyertyafény, cigányzene. Ez az Aranykacsa vendéglő nyári ajánlata, spe­ciális napi ételajánlatokkal, a régies stílusban íródott étlapon. A felszolgálás? — dicséretére válik a vendéglátásnak! Kodály esti dala száll a _f_ák alatt, hangulatos zöldkockás térítők az asztalokon. S alig tíz perc, s előttünk illatozik a frissen sült. Az adag óriási, a gépi számla pontos. A Hun- garhotels Minaret sörkertjében az étlap kínálata széles skálán mozog. Bárki találhat étvágyá­nak és pénztárcájának megfe­lelőt, 50—217 forintig. A Kalamáris vendéglő külön említést érdemel, mert nem­csak az Europa Cantatra ké­szültek, hanem egész évben biztosítják a minőségi ételeket és a szakmailag magas szín­vonalú kiszolgálást, amely a régi kávéházak hangulatát idézi. közösségének vezetője; akire azt mondták, hogy minden kö­zös munkánál ő a katalizátor az iskola és a szülők között, és akit valamennyi ottlevő is­mert, akit később a munka­helyén, a költségvetési üzem szállítási ' csoportjánál keres­tünk. Szűkre szabott az ideje, most érkezett, de nemsokára indulnia kell Bükkösdre, s közben a munkatársai is el­lenőrzésre váró iratokkal, kér­désekkel várják. Ez a napi rit­musa. Reggel hét órától dél­után négyig így telik a nap­ja, aztán otthon folytatja. Vagy a saját kertben, vagy a szülők szőlőjében, netán épp egy barátjának, vagy munka­társának megy sfegíteni ezt- azt. Ez a napi program teté- ződött meg mindig azokkal a munkákkal, amelyet az iskolá­ban végeztek. Ha valaki, ő Bár közepes minősítést ka­pott, mégis az elsők között említjük a KlOSZ-kerthelyisé- get, mert az alkalmazottak rá­szolgáltak erre, annak ellenére, hogy a feltételek itt nem biz­tosítottak, például egy 40 fős csoport reggeliztetésére. Se­baj, a kérés teljesült, ahány dolgozó, annyi felé futott, s percek alatt az asztalon volt a friss péksütemény, a vaj, a kakaó. Délben pedig a német vendégek külön kívánságára — bár az étlapon nem szere­pelt — ínyenc sajtostálat állí­tottak össze. Orosz, angol, német és szerbhorvát nyelven beszélő felszolgálók, friss csapolt sör, 3-féle Cornélius üdítő, pogá­csa, perec, sajtos roló és jég­króm. Mindez egy büfében. Méltán kapott kiváló minősítést Hotter Nándor sportcsarnoki kitelepülése. Említést érdemelnek azonban a gyengébb minősítést kapott vendéglátó helyek is. A leg­gyengébb a Rózsakért volt. Bár a felszolgálás udvarias és gyors, az étel finom, azonban a környezet nem éppen a leg- esztétikusabb látvány. Az el­hanyagolt udvar, a kopott kerti bútorok, s a higiénikusnak egy­általán nem mondható mellék­helyiségek. mint az iskolai szm elnöke, nem tehette meg, hogy ne menjen dolgozni.- Agitálni senkit sem kel­lett - mondja. - Akik a szü­lői értekezleten azt mondták, hogy jönnek dolgozni, azok ott is voltak. Bár sosem szá­moltam össze, de biztos va­gyok benne, hogy az ígérők kilencven százaléka el is* jött. Azok dolgoztak itt, akiknek ide járnak, vagy jártak a gyermekei általános iskolába. Első hallásra meghökkentő a múlt idő, de vannak, akik már elköltöztek és mégis eljönnek segíteni, és ott vannak a kö­zös ünnepségeiken, sportver­senyeiken is.- Én is szívesen gondolok az általános iskolámra, de azt nehezen tudnám elképzelni, hogy beállítsak egy rendez­vényre - mondja Faulhóber Imre. - A mi gyerekeink is­Gondolván arra, hogy a kül­földi vendégek is ellátogatnak egy-egy vacsorára a belvárosi vendéglátóhelyeken kívül más­hova is, így mi is. Vendégek voltunk a Fenyves étteremben. A frissen sült meleg, az ital hi­deg, a számla sajnos pontat­lan, így jegyzőkönyv készült. A tévedés a számla végössze­gének 10 százalékát tette ki. Elkísértük a felügyelőiket egy vidéki próbafogyasztásra. Har­kány. Zöldkert vendéglő. A be­sorolás szerint III. osztályú, az árak azonban nem ezt tükrö­zik. Megdöbbenve olvassuk az étlapon, hogy egy paradicsom­saláta potom negyven forintba kerül. Csak egy-két ár-összeha- sonlitás az ugyancsak harká­nyi, de II. osztályú Napsugár étteremmel: A Napsugárban az összes saláta 15 forintos áron szerepel, s míg ott egy hús­leves huszonnégy forint, itt 30 forintba ikerül. Italárlapot hi­ába kerestünk, állítólag akkor írták. Ami a környezetet illeti, betonpadozat, gyűrött abroszok. S ami az árkalkulációt, és a számlázás körüli bonyodalma­kat, hát az már nem is a Ke­reskedelmi Felügyelőség, ha­nem a Gazdasági Rendészet elbírálása alá tartozik. A Baranya Megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelősége folytatja az ellenőrzéseket az egész idegenforgalmi szezon­ban. Július, augusztus hóna­pokra 250 vendéglátóegység ellenőrzését tervezték. kólája egészen más. Ameny- nyire nagy feladatnak, ese­tenként nyomasztó vállalás­nak éreztünk egy-egy munkát, olyannyira összekovácsolt ben­nünket az együtt dolgozás. Végül is tanulhattak volna itt a meglevő tantermekben, nagy osztálylétszámmal, dél­előtt és délután, szaladgál­hattak volna a gyerekek egy sima udvaron is, játékok nél­kül és bizonyára meglettek volna teniszpálya nélkül is. A tanároknak is sokkal egysze­rűbb és könnyebb lett volna. Senki sem kérte, kötelezte őket, hogy próbálják mindezt velünk együtt megcsinálni, de pont azzal fogtak meg ben­nünket, hogy a mi gyereke­inkért ők is többet vállaltak. Nemcsak a kétkezi munkát. Bevezették a német nyelv ta­nítását, számítógép termet alakítottak ki. Minden nyáron táboroztatják a gyerekeket. Ezért nem furcsa nekünk, hogy szívesen jönnek azok, akiknek gyerekei egykor itt tanultak, vagy ide készülnek. T. É. Tulajdonképpen már ak­kor felcsapott bennem min­dig a bosszúság, ahányszor csak a tv papírgyűjtésre serkentő reklámját meglát­tam. Idős, nyugdíjas battyog az utcán, hóna alatt az új- ságpapírköteggel, majd megfordul és bennünket, tv-nézőket arra figyelmeztet, hogy ő bezzeg nem dob­ja el, nem herdálja el, hanem a MÉH-be viszi. Nem tudom ki fizette ezt a reklámot és mennyit fizetett érte (nem olcsó a tv-ben egy ilyen reklámfilm), de úgy vélem, ez aligha buzdí­totta honfitársaimat arra, hogy a reklámot meglátva, hóna aló kapja az össze­gyűjtött újságjait, s munka után vágtasson vele a MÉH- be. Valószínű, hogy egy-két nyugdíjason és fagylaltpén­zét megkeresni akaró köly- kön kívül nem is hozott eredményt e reklám. De a bosszúság nem is emiatt fortyogott bennem. Hanem azért, hoay már me­gint tőlem, az állampolgár­tól várnak olyant, ami más­nak a dolga lenne, s ez ju­tott eszembe most is, ami­kor kampányt hirdet a MÉH. Évekkel ezelőtt többször, különböző illetékesekkel való beszélgetések közben meg­említettem, fáj a szívem azért az újságtermésért, ami hetente összegyűlik kis csa­ládom jóvoltából, és a töb­bi családnál, amit egy-két hétig gyűjtögetek, őrizgetek, aztán végül mégis a kuká­ba dobom. Jó, ha évente egyszer-kétszer papírgyűjtő kisiskolásokat boldogítha­tok vele. 'Felvetettem, nem lehetne-e valamilyen mó­don megszervezni a gyűj­tést, én is és tudom, mások is szívesen összegyűjtenék, össze is kötöznék, ha kér­nék, ha tudnák ekkor vagy akkor jön valaki érte. Meg­kérdeztem azt is, nem le- hetne-e a rendszeres sze­métszállítással összekötni? Mindig megmagyarázták hogy nem lehet, mert drága is lenne, mert nincs, aki csi­nálja, nem éri meg stb. Én elhittem, hiszen ‘hozzászok­tunk, hogy mindent meg le­het magyarázni, a tehetet­lenséget, a nem akarást, s ahhoz .is hozzászoktunk, hogy ezt elhiggyük. Csak­hogy. A véletlen szerencsém, illetve egy Svédországban élő rokon vendéglátása, s később egy hivatalos ame­rikai meghívás folytán vi-t szonylag rövid időn belül két gazdag és fejlett or­szágban is módom volt lát­ni, ők ezt 'hogy csinálják. Azt hiszem, azt senki nem vonja kétségbe, hogy a nyugati államok egyik leg- gazdagabbika, erdőben, fá­ban 'főként qazdag ország, következésképp a .papíripa­ra roppant fejlett. (Nem­rég épített és adott át Vietnamnak egy korszerű, csúcstechnológiával működő papírgyárat.) És ebben a papírgczdag országban bi­zony mégis nagyon takaré­koskodnak vele. Egy reggel a stockholmi bérház lép­papírköteget láttam letéve Vendéglátónktól tudtam meg, szerda van, ifyenkor jön a papírgyűjtő autó, s ilyenkor mindenki kiteszi az újságkö- tegeket. (És senki nem húz- gálja, dobálja szét!) Ké sőbb azt is megtudtam, re­mekül meg van szervezve. Stockholm különböző kerüle­teiben más-más napokon gyűjtik össze a papírt és mindenki tudja, hogy a sa- I jótjában mikor. Három-négy j autó elég ahhoz, hogy egész Stockholm újsághulladékjót összegyűjtse. A lakók ezt természetesnek veszik. Vala­kinek - a papírgyárnak vagy az ottani MÉH-nek te- j hát megéri. Megéri azért autókat fenntartani, embere­ket fizetni. (Megjegyzem: ugyanitt láttam, hogy a i dobozos sörök, kólák és egyéb üdítők fémdobozait se dobják ki. Az ABC-kbe olyan j automatákat telepítettek I amelyekbe ezeket a dobo­zokat beledobják. A gép elektronikus agya számolja és egy cédulára kiírja, ezt | kidobja, erre fizetik ki a pénztárnál a betétdíjat. A dobozokat pedig a gép szép kockatömbökbe sajtolva kilöki, ezt szállítják el na- j ponta, újra feldolgozásra.) Az Egyesült Államok egyik városában a papírgyűjtésre hasonló megoldást láttam. A minden emeleten lévő szemétledobó 'helyiségbe (ami hasonló a mi 10 eme­leteseinkben lévő szemét- . ledobákhoz, a különbség csak annyi, hogy /mindig tiszta és szagtalan) teszik le a lakók szépen egymásra sorakoztatva a napi hatal­mas terjedelmű amerikai sajtótermékeket és külön mellé nejlonzacskókban a nem betétes üvegeket. (A szemetet is csak zárt nej­lonzacskóban szabad le­dobni. "Megbüntetik azt, a'ki nem így teszi.) A papírkö- /tegeket kétnaponként egy cégfeliratos kisteherautó so­főrje gyűjtötte össze. Kevés a papír az ország­ban. Kampányt hirdetett a MÉH. Hajlandó felemelni a papír kilónkénti átvételi árát és nyújtott nyitva tartással várni - bennünket, hogy be- viqyük a papírt. Igaz — mint mondták — jelentősebb mennyiségén helyszínre men­nek, nagyobb cégekhc-z, az úttörők által összegyűjtött papírért stb. De ez csak kampány, amit három hó- | napra hirdettek meg. Mi lesz a többi 'hónapokban? S mi lesz a háztartásokban felgyülemlett — feltételezem nem csekély mennyiségű - papírrai? Biztos vagyok ben­ne, hogy a svéd vagy ame­rikai állampolgárokhoz ha­sonlóan mi is hajlandók lennénk összegyűjtve leten­ni, valahol ott, ahol lakunk. De ha azt várják, hogy hó­nunk aló csapva mi vigyük a gyűjtőhelyre — ahogyan a reklám is erre biztat — félek, továbbra is kukákban köt k; az értékes, hasznosítható hulladék. Sarok Zsuzsa Marton Gy. Pécsen, a KIOSZ vendéglő kerthelyiségében mindig gyors kiszolgálásban részesül a vendég. Fotá: Kórádi Gábor A gyerekekért

Next

/
Thumbnails
Contents