Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-25 / 236. szám
1988. augusztus 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 Pécs vendéglátása kitett magáért Átfogó vendéglatöiparí ellenőrzés Azért van, ahol pontatlan a számla és negyven forint egy paradicsomsaláta Inkább a kuka, mint a cipekedés... Gyűjtés - magyar módra csőházában sok-sok ÚjságRendhagyó volt az idei nyár mérlege a pécsi vendéglátásban, és rendhagyó volt a ven- déqlátóiparban dolgozók minősítése is; kitettek magukért! Legalábbis az Europa Cantat idején. Bízunk abban, hogy lesz folytatás. A Baranya Megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelősége minden idegenforgalmi szezonban vizsgálja a fogyasztói érdekvédelem helyzetét, s idén az Europa Cantathoz kapcsolódóan kiemelt szempont volt a rendezvénysorozatra felkészülés értékelése, a vendéglátás színvonalának ellenőrzése, Pécs belvárosában, és az idegenforgalom szempontjából látogatottabb területeken működő kereskedelmi és vendéglátó egységekben. Július 28-tól augusztus 5-ig 52 egységet ellenőriztek, ebből 32 vendéglátással foglalkozik, ahol „próbavendégek" voltak a kereskedelmi felügyelők, s az éjszakai ellenőrzéseken részt vettek a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági rendészetének munkatársai is. A kereskedelmi felügyelők ellátogattak több olyan üzletbe is — dohány, élelmiszer —, ahol külföldiek megfordulnak. Az 52 vendéglátóegységből 8 üzlet kiváló, 30 jó, 11 közepes, és 3 pedig gyenge minősítést kapott. Természetesen akadtak szabálytalanságok is, amelyek többségét a helyszínen bírálták el. De nézzük először a kiválókat! Kellemes meglepetés volt a Baranya bisztró sétatéri kitelepülése. Hófehér kerti bútorok, ízléses térítők. Hűtött italok, friss pogácsa, a fogyasztáskor is méa meleg rántott hús, cse- vap, hamburger. Rendkívül ízletes és olcsó hurka, kolbász. S mindezt naponta többször, saiót kocsiján szállította a bisztró két üzletvezetőié. A vendéglátók ezt szeretnék folytatni. a bányósznapi kitelepüléssel, a vendégek pedig szívesen vennék az egész szezonban. Elismerést érdemel, s kiváló minősítést kapott a Pannon- vin sétatéren felállított, környezetbe illő, hangulatos pavilonja. amely éjszaka is üzemelt. Nagy sikere volt a műanyag poharakban mért jéghideg oezsgőnek és a finom boroknak. Az ajándékozókra is gondoltak kétdecis kiszerelésű pezsgőspalackokkal. Virág cukrászda. Tizenegyféle fagylalt, .négyféle fagylalt- kehely, az italokhoz ieget szervíroztak. Angol, francia, német nyelven nyomtatott árlap, jól felkészült — három idegen Álmodozhat az ember arról, hogy mi mindenre lenne szüksége, ha egyszer az álmok megvalósulásának gátat vet a pénzhiány. Magánemberként még bátrabban tervezgetünk, hiszen csak-csak segítenek a rokonok, barátok, ismerősök, akár építkezésre, akár kisebb munkára kérjük őket, de mi van akkor, ha egy közintézményről van szó, mondjuk egy iskoláról, ahova ezt is meg azt is akarnak és a különböző elképzelésekből, ötletekből sosem fogy ki a tantestület. A Szentlőrinci Ifjúsági utcai Általános Iskoláról többször írtunk. Tudattuk olvasóinkkal, hogy négy tanterem épült itt, jórészt társadalmi munkával, bogy bekerítették a hatalmas udvart, aztán olyan játszóteret csináltak, amelyet a környéken lakó gyerekek is használhatnak, s most nemrég elkészült a teniszpályájuk. Ez is társadalmi munkában. Az átadási ünnepségen a rengeteg érdeklődő között ott volt egy fiatalember: Faulhóber Imre, az iskola szülői munkanyelven beszélő — alkalmazottak. S mindehhez a Hild-udvar varázslatos hangulata, ének, tánc, gitár vonzotta még hajnali két óra után is a vendégeket. A magas tűzfalak tövében parányi mediterrán udvar. Ode zöld tuják, színes napernyők, szabadtéri fleckensütő. Az éjszakai órákban gyertyafény, cigányzene. Ez az Aranykacsa vendéglő nyári ajánlata, speciális napi ételajánlatokkal, a régies stílusban íródott étlapon. A felszolgálás? — dicséretére válik a vendéglátásnak! Kodály esti dala száll a _f_ák alatt, hangulatos zöldkockás térítők az asztalokon. S alig tíz perc, s előttünk illatozik a frissen sült. Az adag óriási, a gépi számla pontos. A Hun- garhotels Minaret sörkertjében az étlap kínálata széles skálán mozog. Bárki találhat étvágyának és pénztárcájának megfelelőt, 50—217 forintig. A Kalamáris vendéglő külön említést érdemel, mert nemcsak az Europa Cantatra készültek, hanem egész évben biztosítják a minőségi ételeket és a szakmailag magas színvonalú kiszolgálást, amely a régi kávéházak hangulatát idézi. közösségének vezetője; akire azt mondták, hogy minden közös munkánál ő a katalizátor az iskola és a szülők között, és akit valamennyi ottlevő ismert, akit később a munkahelyén, a költségvetési üzem szállítási ' csoportjánál kerestünk. Szűkre szabott az ideje, most érkezett, de nemsokára indulnia kell Bükkösdre, s közben a munkatársai is ellenőrzésre váró iratokkal, kérdésekkel várják. Ez a napi ritmusa. Reggel hét órától délután négyig így telik a napja, aztán otthon folytatja. Vagy a saját kertben, vagy a szülők szőlőjében, netán épp egy barátjának, vagy munkatársának megy sfegíteni ezt- azt. Ez a napi program teté- ződött meg mindig azokkal a munkákkal, amelyet az iskolában végeztek. Ha valaki, ő Bár közepes minősítést kapott, mégis az elsők között említjük a KlOSZ-kerthelyisé- get, mert az alkalmazottak rászolgáltak erre, annak ellenére, hogy a feltételek itt nem biztosítottak, például egy 40 fős csoport reggeliztetésére. Sebaj, a kérés teljesült, ahány dolgozó, annyi felé futott, s percek alatt az asztalon volt a friss péksütemény, a vaj, a kakaó. Délben pedig a német vendégek külön kívánságára — bár az étlapon nem szerepelt — ínyenc sajtostálat állítottak össze. Orosz, angol, német és szerbhorvát nyelven beszélő felszolgálók, friss csapolt sör, 3-féle Cornélius üdítő, pogácsa, perec, sajtos roló és jégkróm. Mindez egy büfében. Méltán kapott kiváló minősítést Hotter Nándor sportcsarnoki kitelepülése. Említést érdemelnek azonban a gyengébb minősítést kapott vendéglátó helyek is. A leggyengébb a Rózsakért volt. Bár a felszolgálás udvarias és gyors, az étel finom, azonban a környezet nem éppen a leg- esztétikusabb látvány. Az elhanyagolt udvar, a kopott kerti bútorok, s a higiénikusnak egyáltalán nem mondható mellékhelyiségek. mint az iskolai szm elnöke, nem tehette meg, hogy ne menjen dolgozni.- Agitálni senkit sem kellett - mondja. - Akik a szülői értekezleten azt mondták, hogy jönnek dolgozni, azok ott is voltak. Bár sosem számoltam össze, de biztos vagyok benne, hogy az ígérők kilencven százaléka el is* jött. Azok dolgoztak itt, akiknek ide járnak, vagy jártak a gyermekei általános iskolába. Első hallásra meghökkentő a múlt idő, de vannak, akik már elköltöztek és mégis eljönnek segíteni, és ott vannak a közös ünnepségeiken, sportversenyeiken is.- Én is szívesen gondolok az általános iskolámra, de azt nehezen tudnám elképzelni, hogy beállítsak egy rendezvényre - mondja Faulhóber Imre. - A mi gyerekeink isGondolván arra, hogy a külföldi vendégek is ellátogatnak egy-egy vacsorára a belvárosi vendéglátóhelyeken kívül máshova is, így mi is. Vendégek voltunk a Fenyves étteremben. A frissen sült meleg, az ital hideg, a számla sajnos pontatlan, így jegyzőkönyv készült. A tévedés a számla végösszegének 10 százalékát tette ki. Elkísértük a felügyelőiket egy vidéki próbafogyasztásra. Harkány. Zöldkert vendéglő. A besorolás szerint III. osztályú, az árak azonban nem ezt tükrözik. Megdöbbenve olvassuk az étlapon, hogy egy paradicsomsaláta potom negyven forintba kerül. Csak egy-két ár-összeha- sonlitás az ugyancsak harkányi, de II. osztályú Napsugár étteremmel: A Napsugárban az összes saláta 15 forintos áron szerepel, s míg ott egy húsleves huszonnégy forint, itt 30 forintba ikerül. Italárlapot hiába kerestünk, állítólag akkor írták. Ami a környezetet illeti, betonpadozat, gyűrött abroszok. S ami az árkalkulációt, és a számlázás körüli bonyodalmakat, hát az már nem is a Kereskedelmi Felügyelőség, hanem a Gazdasági Rendészet elbírálása alá tartozik. A Baranya Megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelősége folytatja az ellenőrzéseket az egész idegenforgalmi szezonban. Július, augusztus hónapokra 250 vendéglátóegység ellenőrzését tervezték. kólája egészen más. Ameny- nyire nagy feladatnak, esetenként nyomasztó vállalásnak éreztünk egy-egy munkát, olyannyira összekovácsolt bennünket az együtt dolgozás. Végül is tanulhattak volna itt a meglevő tantermekben, nagy osztálylétszámmal, délelőtt és délután, szaladgálhattak volna a gyerekek egy sima udvaron is, játékok nélkül és bizonyára meglettek volna teniszpálya nélkül is. A tanároknak is sokkal egyszerűbb és könnyebb lett volna. Senki sem kérte, kötelezte őket, hogy próbálják mindezt velünk együtt megcsinálni, de pont azzal fogtak meg bennünket, hogy a mi gyerekeinkért ők is többet vállaltak. Nemcsak a kétkezi munkát. Bevezették a német nyelv tanítását, számítógép termet alakítottak ki. Minden nyáron táboroztatják a gyerekeket. Ezért nem furcsa nekünk, hogy szívesen jönnek azok, akiknek gyerekei egykor itt tanultak, vagy ide készülnek. T. É. Tulajdonképpen már akkor felcsapott bennem mindig a bosszúság, ahányszor csak a tv papírgyűjtésre serkentő reklámját megláttam. Idős, nyugdíjas battyog az utcán, hóna alatt az új- ságpapírköteggel, majd megfordul és bennünket, tv-nézőket arra figyelmeztet, hogy ő bezzeg nem dobja el, nem herdálja el, hanem a MÉH-be viszi. Nem tudom ki fizette ezt a reklámot és mennyit fizetett érte (nem olcsó a tv-ben egy ilyen reklámfilm), de úgy vélem, ez aligha buzdította honfitársaimat arra, hogy a reklámot meglátva, hóna aló kapja az összegyűjtött újságjait, s munka után vágtasson vele a MÉH- be. Valószínű, hogy egy-két nyugdíjason és fagylaltpénzét megkeresni akaró köly- kön kívül nem is hozott eredményt e reklám. De a bosszúság nem is emiatt fortyogott bennem. Hanem azért, hoay már megint tőlem, az állampolgártól várnak olyant, ami másnak a dolga lenne, s ez jutott eszembe most is, amikor kampányt hirdet a MÉH. Évekkel ezelőtt többször, különböző illetékesekkel való beszélgetések közben megemlítettem, fáj a szívem azért az újságtermésért, ami hetente összegyűlik kis családom jóvoltából, és a többi családnál, amit egy-két hétig gyűjtögetek, őrizgetek, aztán végül mégis a kukába dobom. Jó, ha évente egyszer-kétszer papírgyűjtő kisiskolásokat boldogíthatok vele. 'Felvetettem, nem lehetne-e valamilyen módon megszervezni a gyűjtést, én is és tudom, mások is szívesen összegyűjtenék, össze is kötöznék, ha kérnék, ha tudnák ekkor vagy akkor jön valaki érte. Megkérdeztem azt is, nem le- hetne-e a rendszeres szemétszállítással összekötni? Mindig megmagyarázták hogy nem lehet, mert drága is lenne, mert nincs, aki csinálja, nem éri meg stb. Én elhittem, hiszen ‘hozzászoktunk, hogy mindent meg lehet magyarázni, a tehetetlenséget, a nem akarást, s ahhoz .is hozzászoktunk, hogy ezt elhiggyük. Csakhogy. A véletlen szerencsém, illetve egy Svédországban élő rokon vendéglátása, s később egy hivatalos amerikai meghívás folytán vi-t szonylag rövid időn belül két gazdag és fejlett országban is módom volt látni, ők ezt 'hogy csinálják. Azt hiszem, azt senki nem vonja kétségbe, hogy a nyugati államok egyik leg- gazdagabbika, erdőben, fában 'főként qazdag ország, következésképp a .papíripara roppant fejlett. (Nemrég épített és adott át Vietnamnak egy korszerű, csúcstechnológiával működő papírgyárat.) És ebben a papírgczdag országban bizony mégis nagyon takarékoskodnak vele. Egy reggel a stockholmi bérház léppapírköteget láttam letéve Vendéglátónktól tudtam meg, szerda van, ifyenkor jön a papírgyűjtő autó, s ilyenkor mindenki kiteszi az újságkö- tegeket. (És senki nem húz- gálja, dobálja szét!) Ké sőbb azt is megtudtam, remekül meg van szervezve. Stockholm különböző kerületeiben más-más napokon gyűjtik össze a papírt és mindenki tudja, hogy a sa- I jótjában mikor. Három-négy j autó elég ahhoz, hogy egész Stockholm újsághulladékjót összegyűjtse. A lakók ezt természetesnek veszik. Valakinek - a papírgyárnak vagy az ottani MÉH-nek te- j hát megéri. Megéri azért autókat fenntartani, embereket fizetni. (Megjegyzem: ugyanitt láttam, hogy a i dobozos sörök, kólák és egyéb üdítők fémdobozait se dobják ki. Az ABC-kbe olyan j automatákat telepítettek I amelyekbe ezeket a dobozokat beledobják. A gép elektronikus agya számolja és egy cédulára kiírja, ezt | kidobja, erre fizetik ki a pénztárnál a betétdíjat. A dobozokat pedig a gép szép kockatömbökbe sajtolva kilöki, ezt szállítják el na- j ponta, újra feldolgozásra.) Az Egyesült Államok egyik városában a papírgyűjtésre hasonló megoldást láttam. A minden emeleten lévő szemétledobó 'helyiségbe (ami hasonló a mi 10 emeleteseinkben lévő szemét- . ledobákhoz, a különbség csak annyi, hogy /mindig tiszta és szagtalan) teszik le a lakók szépen egymásra sorakoztatva a napi hatalmas terjedelmű amerikai sajtótermékeket és külön mellé nejlonzacskókban a nem betétes üvegeket. (A szemetet is csak zárt nejlonzacskóban szabad ledobni. "Megbüntetik azt, a'ki nem így teszi.) A papírkö- /tegeket kétnaponként egy cégfeliratos kisteherautó sofőrje gyűjtötte össze. Kevés a papír az országban. Kampányt hirdetett a MÉH. Hajlandó felemelni a papír kilónkénti átvételi árát és nyújtott nyitva tartással várni - bennünket, hogy be- viqyük a papírt. Igaz — mint mondták — jelentősebb mennyiségén helyszínre mennek, nagyobb cégekhc-z, az úttörők által összegyűjtött papírért stb. De ez csak kampány, amit három hó- | napra hirdettek meg. Mi lesz a többi 'hónapokban? S mi lesz a háztartásokban felgyülemlett — feltételezem nem csekély mennyiségű - papírrai? Biztos vagyok benne, hogy a svéd vagy amerikai állampolgárokhoz hasonlóan mi is hajlandók lennénk összegyűjtve letenni, valahol ott, ahol lakunk. De ha azt várják, hogy hónunk aló csapva mi vigyük a gyűjtőhelyre — ahogyan a reklám is erre biztat — félek, továbbra is kukákban köt k; az értékes, hasznosítható hulladék. Sarok Zsuzsa Marton Gy. Pécsen, a KIOSZ vendéglő kerthelyiségében mindig gyors kiszolgálásban részesül a vendég. Fotá: Kórádi Gábor A gyerekekért
