Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-22 / 233. szám
1988. augusztus 22., hétfő Dunántúlt napló 5 fi nők uallalkozöbbak „Hyde-park” a Konzum Áruház előtt A mikrofon elég magányosnak érezhette magát úgy dél körül, bár a járókelők közül többen meg-megálltak egy röpke pillanatig, amíg szemük végigfutott a táblán. „Szabad a mikrofon!", vagyis bárki elmondhatja véleményét bármiről, és közülük többet az Ifjúsági Rádió aznap délutáni „Szerencsecsütörtök” című adásában vissza is hallgathat. A rádiósak lassan pakolnak. A „Szabad a mikrofon!" riportere, Szabó István cseppet sem elégedetlen. — Tíz órától vagyunk itt és délelőtt elég jó volt a forgalmunk. Sdkan rászánták magukat, szóltak különböző témákról, például a pécsi szeméttelep átható és egészségtelen szagáról, a tehóról, a parkolási gondokról. — A „Szabad a mikrofon!” a „Szerencsecsütörtök" műsor egyik blokkja. Hol és miért helyezték már ki a mikrofont az utcára? — Pesten, a Vörösmarty tér az állandó helyünk és jártunk már más városokban is; a pécsi a kilencedik adásunk. Hogy miért találtuk ki ezt a kis „Hyde-parkot"? Kíváncsiak vagyunk az emberek gondolataira, véleményére; a demokrácia egyfajta megnyilvánulási lehetőségének tartjük. — Válogatás nélkül közvetítik a megnyilvánulásokat? — Vannak, akik csők ugratnak bennünket, az ilyeneknek nem adunk hangot, csakúgy, mint az esetenkénti mosdat- lan szavaknak sem. Mivel az adásidő csupán 4-5 perc, természetes, hogy igyekszünk összeválogatni a nyomós, sókdkat érintő problémákat. Én nagyon megszerettem ezt a műsort, éppen mert nem didaktikus és roppant széles körű. örülnék, ha egyszer valamilyen formában hosszabb műsoridőt kaphatnánk ehhez.- Hogyan viselkedünk mi, járókelők, ha megjelenik a mikrofon a közelünkben? — A megszólalásokban a gátlások természetesen szerepet játszanak. Zavaró a hely, szokatlan a lehetőség. Mi elsősorban a fiatalokat várjak, jötték is egyetemisták, főiskolások, de nem ők jelentik a nyilatkozók többségét. A nők, azután az idősek a legvállal- kozóbbak. A nők igen céltudatosak, hamar eldöntik, akarnak-e beszélni vagy sem. Ha igen, akkor nem köntör- falaznak, nem izgulnak, oda- állnak a mikrofon elé és már mondják is a véleményüket. B. A. Jövőre folytatódik a műhelymunka Almamelléken a pécsi művészeti iskola Hollandiából igen, nem érkeztek meg Elsőnek érkeztem Almamellékre, így volt időm alaposan körülnézni a diákotthonban: milyen körülmények várják a pécsi művészeti iskola táborozott? Szobotics Miklós iskolaigazgató osztotta meg velem a vasárnap délelőttiét. Bizony, szokatlan látvány a három zongora a szegényes hóló- és tantermékben. Tizenkét pár emeletes ágy a szobákban — vakítóan fehér ágyhuzattal, a komfort összes aprófalui lehetőségével —, szekrénykék, fogasok. Szívszoritó látvány, hoqy apróságoknak szüleiktől viszonylag távol, ilyen sokadmagukkal kell az estéket eltölteniük az iskolaidőben. Még akkor is szívszoritó, ha tudjuk, legtöbbjük szívesen lakik itt, s néhányük nagyobb tisztaságban, kedvesebb gondoskodás mellett, mint odahaza. Mától tíz -napig tanárok veszik birtokukba a házat. A pécsi Apáczai Nevelési Központ művészeti iskolájának tanórai, s mindazok, akik hasonló módszerrel kísérleteznek az országban, mint Lantos Ferenc és Apagyi Mária. A művészeti iskola nyári táborának már hagyományai vannak. Panelhagyományai, mert eddig az ANK egyik óvodájában rendezték meg a kurzust. Almamellék most igazán jó lehetőséget kínál az elmélyült munkára. - Kár, hogy csak tíz -nap, s nem három -hét áll a rendelkezésünkre — jegyezte meg Lantos Ferenc. A rövid idő természetesen a tartalmat is befolyásolja. Inkább szimpoziumjelleget kívánnak adni az együttlétnek, téhát a zenei és vizuális ne- vélés elméleti kérdései kapnak nagyobb hangsúlyt. A résztvevők közt két külföldit is láttunk, Els Doeks Kárpáteljárói a vendégek leeuwardeni zenetanárnőt Hollandiából s tanítványát. Els Doeks -nem először jár Magyarországon, tavaly részt vett Apagyi Mária improvizációs kurzusán, s nyilván a kedvező tapasztalatok miatt döntött a visszatérés mellett. (Hollandiában ő volt Lantosék lelkes kalauza.) Külföldinek számit Esztényi Szabolcs -is, aki Varsóban tanít, s szintén régi kapcsolat fűzi a pécsi művészeti iskolához. Szívesen láttak volna hét kárpátaljai fiatal tanárt, ám ők a meghívásnak különböző adminisztratív okok miatt nem tudtak eleget tenni. Kár, mert bizonyára hozzá tudtak volna járulni az ottani magyar ifjúság zenei-esztétikai -neveléséhez a táborban tanultakkal. Almamellék azért is fontossá vált a művészeti iskola életében, mert augusztus 26-án itt tartja meg ülését az iskola- tanács, amely eldönteni hivatott a nem kevés nehézséggel küzdő intézmény további sorsát. H. J. Véget ért a tábor, bezárt a sikondai dzsesszmű'hely. Az idén hatodik alkalommal meg. rendezett találkozó hazai és külföldi résztvevői azzal búcsúztak tegnap egymástól, hogy jövőre ugyanitt ismét találkoznak. Mint a szervezők — a KISZ KB, a Baranya Megyei KISZ Bizottság és a Megyei Művelődési Központ — képviselői elmondották, a folytatás nem maradhat el, hiszen a sikondai dzsessztábornak már híre van a határokon túl is. A tábor sok-sok zenei élményt, a találkozás és az együttzenélés örömét, lehetőségét nyújtotta a mintegy másfél száz résztvevőnek. A gazdag programban szerepeltek magyar, bolgár és litván együttesek, volt videó- és lemezbemutató, dzsessztörténeti előadás-sorozat. A tábor neves vendége volt Vukán György, Binder Károly, a litvániai Cse- kaszov-együttes és Veszelin Ni- kolov együttese is Bulgáriából. Bemutatkozott a dzsessztá- Ibor résztvevői előtt az a 12 tagú formáció is, amely magyar, csehszlovák és bolgár zenészekből alakult Sikonda Workshop (sikondai műhely) néven. Számos olyan fiatal együttes is részt vett a találko. zón, akiknek ez volt az első igazi bemutatkozása. A sikondai dzsessztábor gazdag programjáról hang- és videófelvétel készült. Tervek szerint a felvett anyagot szeptembertől forgalmazzák, de a művelődési házak, klubók a megyei művelődési központon keresztül is hozzájuthatnak majd. A találkozóról egyébként a pécsi körzeti televízió is készített felvételeket. — Különleges alkalom volt ez a zenészeknek, érdeklődőknek egyaránt — mondotta a vasárnapi zárónapon Simon Géza Gábor, a tábor művészeti vezetője. A teljesen kötetlen programokra rendszerint túljelentkezés van, a zenészek úgy tartják, hogy komoly szák- mai elismerést jelent Sikondá- ra eljutni, hiszen itt bőven lehet tanulni egymástól. H a máskor nem, akkor aszály idején nem szeretnénk lemondani az esőről, mert nem úgy vagyunk, mint az ebedliek ... Így voltak hajdanán a szentborbási (brlobascani) elődök is, akik a tarthatatlan szárazság idején összedugták a fejüket és azt határozták el, amennyiben még sokára nem jön meg az eső, ők bizony tovább várnak! Ennyit mond az adoma csupán, míg nagyon is élő gyakorlat volt e horvát faluban, hogy a falu asszonyai a vasárnapi litániát követően kiemelték a kápolnából a keresztet, amelynek egyetlen funkciója az volt, hogy a megboldogultat elkísérje utolsó útjára, s azt egy legényke markába nyomták, majd a processzió elindult a Bara irányába, ami nem volt más, mint a falu határában lévő közönséges kenderóztató. A fiú belegázolt a tó vizébe és a keresztet az iszapba szúrta, a gyász színébe öltözött fehér biklás asszonyok meg egyfolytában csak mondták az imát. így volt ám ez a rákövetkező vasárnap is, amíg meg nem jött a szom- jat oltó eső. Annak pedig egyszer csak meg kellett érkeznie. A szomszédos potonyiak (Potonjani) . sem bízták szerencséjüket a vakvilágra, mert onnan vajmi támogatós érkezhet csupán, hanem a még szüzeknek számító eladó lányok legszebbrkét megkérték, hogy az napfölkelte előtt végezze el a rábízott feladatot. Nem volt bíz az több, se kevesebb, mint pucéran kellett a templomkertből kiemelni egy korhadt keresztet, s azt a íközeli Mutilj vizébe dobni. A többit már tudják..., ugyanis mindezt addig ismételte, mígnem lógni kezdett az eső lába. Nagy volt a potonyiak hite, ámde nem is aludt meg a tej a szájukban, habár aszálykor, meg kell hagyni, nagy melegek járnak. A személyi és a kátolyi lánykák hasonlóan cselekedtek, azzal a különbséggel, hogy a keresztet kútba, illetve a Karasica vizébe dobták. A nyugat-magyarországi és az ausztriai, burgenlandi horvátoknál (Gradiscanski Hrvati) páratlan számú eladósorban lévő lányok hajnalban eke elé fogták magukat és felszántották a kiszáradt patak medrét. A nyári szárazság idején pedig a Doroszló (Doroslovo) — jugoszláviai nyugatbácskai falu - magyar asz- szonyai még a déli harangszó előtt elkapták a fehér kakasok legszebbikét - nem ártott, ha több volt belőlük — és gyászszínű fekete kendőbe csavarták, majd kivitték a „nagyköröszt" alá, természetesen kivárva, hogy a toronyban elüssék ai delet. Erre aztán, mint egy biztos jelre, a temető kútjából nyert vízzel dézsákból és kannákból bőséggel megöntözték az áldozatot. Az ázott kakast háromszor az égre felmutatva ezt mondták hangos szóval: „Úgy öntözze oz eső határunkat, vetéseinket, mind ahogyan ebbü a kakasbu a víz csurog!" Az esővarázslást ének és ima zárta. (Kovács Endre gyűjtéséből.) S valamivel délebbre, a szerbek lakta vidékeken azt tartják, hogy a szárazság okozói a megsértődött ősök. Ezért aztán az elhunytak sírjánál esőváró imákat mondanak, ahol pedig nem ez volt a gyakorlat, ott a sírt megöntözik vízzel. Pomo- ravlje vidékén, a vízbe fúlt keresztjét vetik a folyók, tavak vizébe, s mindaddig ott tartják, míg esni nem kezd az eső. Népéínk hitvilágának mitikus hősei (táltosok, ve- dovnjakok, krsnikek) esőért és bő termésért viaskodnok, míg a zmajokat el kellett kergetni szerelmeiktől, hogy meghozzák az esőt. Ezek után csak egyet ígérhetek, ha ‘ időközben nem jön meg az eső — ugyanis hosszú szárazságnak sok eső a vége —, egy hét múlva folytatom „esővarázsló ténykedésem”. Frankovics György Esővarázslő eleink, szomszédaink Hidegfront tört be az ország területére Néhány óra alatt 15 fokot csökkent a hőmérséklet Szombaton még hét ágra sütött a nap, de vasárnap reggelre szomorkás, őszies időre ébredtünk. Délutánra végre eleredt az eső is, a mezőgazdászok nem kis örömére. A pogányi meteorológiai állomás munkatársa elmondta, hogy még szombaton a legmagasabb hőmérséklet 33,9 fok volt, tegnap délben már csak 23,5 fokot mértek. Északnyugati, nyugati irányból érkezett hazánk fölé a hidegfront, ami egy hatalmas ciklon része. A ciklon Nyugat-Európában is jelentős, 10 fokos lehűlést okozott. A csapadékos felhőrendszer lassan halad kelet felé, várhatóan az igazi forró nyár már nem tér vissza. A hét első felében folytatódik a hűvös idő, és az észak- nyugati szél is megerősödik. A tegnap betört hidegfront nagyon erős hőmérsékleti kontrasztot alakított ki az ország területén. A Dunántúlon délelőtt felhős volt az ég és több helyen esett az eső, mig a délkeleti, keleti országrészekben 31 fokot mértek, és sütött a nap. A hidegfront a keleti országrész egyes területein heves zivatarokat okozott. A hideg levegő szerdán kezdi elhagyni az ország területét. Várhatóan a lehűlés hatására több eső is hull a földekre. Az előrejelzések szerint a délnyugati országrészben húsz milliméter körüli csapadék várható. A hirtelen lehűléssel lelassult az emberek reakcióideje, ami főleg a gérpjárműve- zetőknél veszélyes. Légúti bántalmakban, szív és érrendszeri megbetegedésben szenvedőknél légzési zavarokra, és a vérnyomás hirtelen emelkedésére lehet számítani. Pécsett és környékén tegnap kevesen keresték fel a strandokat. A turisták és a városlakók inkább kirándultak a Mecsekbe. A szombaton késő este érkezett hidegfront nem éreztette hatását sem a belgyógyászati ügyeleteken, sem a baleseti sebészeten. A mentők és a rendőrök elmondása szerint csendes volt a tegnapi napjuk. A pécsi Brass College 19 együttes Véget ért a sikondai dzsessztáboi
