Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-20 / 231. szám
198a. augusztus 20., szombat Dunántúli napló 11 A pécsi román kori kőtár jelenéről és jövőjéről A gondolqtot a minap látott új zsámbéki román kori kőtár szülte. Szándék szerint egy tárgyilagos hangú riportban kívántam bemutatni a pécsi gyűjtemény helyzetét, jövőjét. A tárgyilagosság nem sikerült. S 'hogy mi is az, aminek a A régi vasasi moziban jártam. Pár hete ugyanis ez a pécsi román kori kőtár „otthona". A moziteremben, akár egykor az üléssorok, most Dexion-polcok sorjáznak, azokon több emeleten egymás fölött kövek, kövek ... Kövek? Ha csak az anyagot tekintem, hát azok. Csakhogy ezek már keletkezésükkor, a 12. században megszűntek pusztán kövek lenni, korunkra pedig már történelmünk felbecsülhetetlen értékeivé váltak. Pompás oszlopfők, dúsan faragott oszloptöredé- kék, lenyűgöző domborművek - többek között a Sámson- történetet ábrázoló 'híres reliefsor és a csaknem hibátlan épségben megmaradt angyalób- rázolás — és a templombelső festett és testetlen elemeinek a sokasága .. . Mindezek szépsége, tökélye láttán megszólalni is nehéz, a szembesülés a nyolc és fél évszázaddal ezelőtt Pécsett munkálkodott mes. terek eme remekei felsőfokú jelzőkre késztet, s ugyanakkor fájdalmat okoz, hogy e csodák csak töredékeikben láthatók. Szám szerint tón ezer is lehet e sok-sok töredék, ami így rengetegnek tűnik, óm ha egy templomhoz próbálom hozzáképzelni, önkéntelenül is kibukik a kérdés: hát a többi hol lehet? . . . Újra meg újra végigjárom a polcokat az ismerkedés gyorsítása, teljesebbé tétele végett, s minél inkább sikerüli?) ez, annál inkább elhatalmasodnak bennem a súlyos kérdőjelek. A legsúlyosabb pedig: miközben sorra születtek Pécsett az új múzeumok, s büszkélkedtünk az eqyedülálló múzeum-utcával, ez a határainkon messze túlmutató, európai értékű kincs miért lappanghatott sötét raktár mélyén? Hiszen ezt kellett volna mindenekelőtt méltó módon bemutatni! Aztán az is felmerül bennem, hogy nem pályázhatott volna-e Pécs sikeresebben ■a világörökség-címre e csodával, mint tette a belvárossal? És azt sem hagyhatom említet- lenül, hogy évéken át hányán, de hányán jöttek egyedül ennek a látásáért Pécsre, hogy aztán „beérjék” mindazzal a sok egyébbel, amit ehelyett kínálhat a város. És egyre többet kínálhat! Ám ez az egy nagyon, de nagyon hiányzik. nyomasztó hiányát a látottak után magam is érzem, arról Tóth Melinda, az MTA Művészéttörténeti Intézetének a fő- munkatársa mondja a következőket (a zsámbéki kőtórnyi- táshoz kapcsolódva): „Ez fájdalmas összehasonlításra késztetheti azokat a pécsieket, akik még emlékeznek a csaknem másfél évtizednél régebbi dolgokra. Addig ugyanis létezett egy kis múzeum, ami a „román kori kőtár" szerény neve alatt nem kevesebbet, mint Magyarország egyik leggazdagabb, legváltozatosabb középkori szobrászati gyűjteményét tárta a nyilvánosság elé ... Az eredeti domborművek közül minden bizonnyal a nagy bibliai jelenetsorok a legjelentősebbek, hiszen az illusztrált bibliai történetek Európa-szerte ritka, korai példáiról van itt szó, ami már régen felhívta magára földrészünk román kori művészetét kutatóinak a figyelmét .. . A pécsi székesegyház nagyszabású belső diszitő- munkájához kivételesen kedvező időben, a románkor különösen termékeny időszakában fogtak hozzá. Az összes magyarországi korabeli székesegyház közül ez kapta a legigényesebb, legpompázatosabb díszítést, ezért nem is véletlen, hogy hazánk román kori emlékei között a pécsi anyag a legkiemelkedőbb, kitűnő minősége révén pedig európai horizontra emelkedik." * A történet egyidős állami életünkkel, hiszen a pécsi Szent Péter székesegyházat Szent István királyunk alapította. Az ismeretek szerint itt temették el a második királyt, Orseolo Pétert, s a jelenlegi felfogás szerint a rendkívül gazdag díszítés összefügg a régi templommal, amiről a 12. században tudták, hogy királysírt rejt. A korabeli pécsi püspök messzi földről, talán Franciaországból (vagy Itáliából?) hozatta a kiváló mestereket, akik a ma is lüktetőén eleven műveket alkották. A 12. századi templom kisebb-nagyobb átalakításokkal élte át a századokat, a ma ismert töredékek a 18. századi átépítés idején a lépcsőzet alá kerültek feltöltésként, s onnan szabadultak ki a múlt század végi Schmidt-féle átalakítás idején, amikor is az 1891-ben felavatott székesegyház a mai formáját kapta. Vajon a centenáriumra méltó helyen lesz-e a román kori kőtár? Melynek anyaga — azért erről sem feledkezzünk meg — Zala György által újjáálmodva ott látható az altemplomi lejáróknál. Nyugodtan mondhatjuk: az eredetiek csupán inspirálták Zala 'Györgyöt, a szobrászt, aki - és ezt a művésznek meg is bocsáthatjuk - nem pontos másolatok készítésére törekedett. Ezért sem baloaafható az eredeti kincs bemutatása! (Annak idején a Mátyás-templomban láttam a Szent Korona másolatát, de éppen a másolat tudata semmi érzést nem keltett bennem, azt az eredetinek a látása tette meg.) ❖ Tehát: lesz-e új román kori kőtár? Vagy inkább „dómmúzeum"? A régi kőtárt — építésze Lux Kálmán volt — azért kellett bezárni, mert a korabeli legjobb szándék ellenére sem bizonyult jó elhelyezési módnak: a hátulról, a talajból támadó nedvesedés ki-’ kezdte a köveket. A következő „állomás'.’, a volt püspöki magtár sem bizonyult jobbnak: a gombásodás jelei mutatkoztak. A Janus Pannonius Múzeum az értékek iránti felelősségtől vezérelve ezért vásárolta meg a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat által áruba bocsátott vasasi mozit, ami a feltehetően páréves tartózta- '.csra alkalmas, és van hely a restaurálásra is: a bemutatha- tóvá tételre két-három évet szánnak. Bachmann Zoltán Ybl-díjas építész évek óta elkötelezettje Pécs ősi műemlékeinek, jelentős alkotása a Szent István téri ókeresztény mauzóleum, ami a megnyitása óta tízezreket vonz. Bachmann az évszázados-évezredes emlékék bemutatásáról alkotott felfogását részletesen kifejtette a DN augusztus 13-i számában adott nyilatkozatában. Ebben immár évek óta jelentős szerepet tölt be a román kori kőtár, hiszen a változékony pénzügyi lehetőségek között bolyongó új bemutatóhely építészeti tervezésével foglalkozik (amiről magam is beszámoltam már párszor az ’ elmúlt években). Az új kőtár egy páratlan együttes része lehet, o már meglévőkön túl első állomása a székesegyház körüli új látnivalóknak: a középkori egyetemnek, a bennünket pompás szoborlelettel megajándékozott Aranyos Mária kápolnának, a Keresztelő Szent János társaskáptalan feltárt templomának, de mindenképpen mint „primus inter pares", vagyis elsőként az egyenlők között. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán már a kiviteli tervek készülnek - remé'hetően nem hiába. „Élő, a közönségnek élményt, művelődést jelentő bemutatás a célom - vallja az építész -, s mivel bizonyos tuMagyarországon a legjelentősebb dáshiánnyal állunk szemben (ezt nem tagadhatjuk), a látványnak a szerepe nagyon megnő, és a szivén keresztül kell az emberekhez szólni. A 12. századi anyag bemutatásához különleges múzeumi technológiára is szükség van azon túl, hogy meg kell teremteni a mai székesegyház és az örökség közti vizuális kapcsolatot, ami bátorítást és sok információt ad a látogatónak". A különleges technológiát egy félévszázados, már-mór elfeledett, s az OMF-nél a közelmúlt években életre keltett magyar találmány is jelenti. Sámsondi Kiss György gipsz és beton alapú, nagy teherbírású ún. szövetszerkezetében (ebből készülnek majd a kőanyag elhelyezésére szolgáló belső falak) a gipsz a levegő páratartalma szabályozójának a szerepét tölti be, így megtakarítható a költséges légkondicionálás. A kiállítási teret — amint az Bachmann Zoltán föld alatti munkáinál már jól bevált — egy külső fallal teljesen elválasztják a sok bajt okozó környező talajtól. A „dóm-múzeumban”, amely „mellesleg" a Szent Péter székesegyház közel évezredes történetét is bemutatja, a 12. századi anyag az eredetinek megfelelő elhelyezésben kerül a közönség elé. Valóban a közönség elé kerül? Várkonyi György, a múzeum igazgatóhelyettese az OMF-nél kidolgozott, a kőtártól az udvarmesteri házig (ez rejti a társaskáptalani templom romjait) terjedő területre kidolgozott programot említi, amelyben a legelső helyen szerepel a kőtár. Ígéret van e tervidőszakra helyi forrásokból 10 millió forint körüli összegre, de már most tudni, hogy ennek a többszörösére lenne szükség. Kisebb támogatások vannak már, de igazi nagy mecénást még nem sikerült találni. Van olyan nézet, miszerint a pécsi kőtár ügyét - éppen az anyag kiemelkedő jelentősége miatt — nemzeti üggyé kellene tenni. Egy biztos: valamilyen üggyé mindenképpen tenni kell ezt, hogy végre közkinccsé váljon ti pécsi román kori kőtár. Hársfai István Kálóczi Ferenc erdészeti gépkezelő Meguoktam «a o Nagyvótyot elhagyva, az istenkúti erdészkerület felé tartva, vastag porfelhőt húz maga után a rakodás ZIL a tikkasztó melegben. Szemben velünk magasított rakfelületű, pótkocsis IFÁ-k jönnek az erdő felől, púposra rakva faapríték- kal. „Mohácsra mennek, a Fo- rostlemezgyárba" - mondja a sofőr és a tarlóra tér ki előlük. Az erdő elején hatalmas, frissen tarolt tisztáson magasodik a faapríték, de majd a felét már elhordták. Lakits László kerületvezető erdész ■már túl van az április 'Végén megkezdett 40 hektáros rész irtásának nehezén. „Majd 9000 köbméter aprr- tékot és 8000 köbméternyi, elsősorban rönköt és export papírfát termeltünk ki. Ös^pl tölggyel és bükkel telepítjük be a tarvágott területet. Az sem lesz kis feladat" — mondja és mutat az erdő felé, menjünk tovább, ott találjuk meg Kálóczi Ferencet. Kérdezem is, hogy-hogy nem kerül 'ki innen tűzifa? „A Morbark mellől?” — néz rám csodálkozva. A következő — már tarolt — tisztáson teljes a nagyüzem. A Morbark 22-es az egyik végén megállás nélkül húzza be „gyomrába” a hatalmas szálfákat, a másikon meg szünet nélkül okádva hizlalja a már magas heggyé duzzadt faap- rítékot. Zaj és por körös-körül. Jönnek az LKT-k — speciális erdei dózeroló-vontató gumikerekes járművek - maguk után láncra fűzve húzzák a völgyben kivágott, hosz- szú és vastag fákat, azokat fülvédős férfiak akasztják le, majd a Morbark emelője kérlelhetetlenül etetni kezd. A délceg faóriások aprítékká válnak .. . Kálóczi Ferenc sárga LKT- ja is végre ideér a terhével. Leold és kérésünkre .félreáll, hogy a gépe mellett beszélgethessünk. Tizenkét éve dolgozik a MEFAG-nál, a második munkahelyén. Ez a 40 éves, erős fizikumú férfi még a Szigetvári ÁG-nál kezdte gépkezelőként. 17 évesen már Hof- fer-traktor nyergében ült, aztán jöttek az újabb gépek: MTZ, Super Zetor, UE-28, utoljára a K-25-ös kis Zetor. — Miért jött át az erdészethez? — Amikor egyesült a görös- gali és a szigetvári gazdaság, átadták a szentmártonpusztai részt a szentlászlói tsz-nek .. . Én nem akartam tsz-tag lenni. Az erdőgazdaságnál meg jók voltak a kereseti lehetőségek, hát átjöttem. Gépen maradhatott. Csör- lős MTZ-traktorral kezdte, aztán kapott egy új" LKT-t, azt 6 év után leadta, öt éve nyű- vi a jelenlegi sárgát.- Egy rossz szavam se lehet rá — mutat a vezetőfülkébe -, kényelmes, minden kéznél van benne, fűthető, sőt hűthető is. Ilyen melegben hűtés nélkül nem lehetne bírni naponta a kilenc és fél árát. A korábbi években 6-7. ezer köbmétereket mozgattam meg. Jó ez a gép. Vigyázok is rá, mintha a sajátom lenne. Furdal a kíváncsiság: vajon miért őt ajánlotta Tóth László, a sásdi erdészet igazgatója, idejövet miért dicsérte őt a ZIL pilótája, és Papp Kálmán fahasználati műszaki vezetőt is mi késztette, hogy Kálóczi füle hallatára mondja nekem róla a következőket: „Feri húzó ember. Csak jól dolgozni ma már nem elég. Ö szervezi is maga körül az életet, tudja, és meg is mondja, hol vannak- a gondok a munkával kapcsolatban. Nem szépeket mond, hanem a valót.1'- Ez így van? - fordulok a gépkezelőhöz. Zavarát leplezve, tenyerével 'hótrafésüli rövid őszes haját.- Hát az erdészet, ez a feszített munkatempó nem viseli a finomkodást, a csomagolást. Oda-vissza, szemtől szembe meg kell mondani, hogy mi a jó, hogy min szükséges változtatni. Itt tisztában vagyunk vele, hogy keményen kell dolgozni, hogy nem viselhető el a lazsálás . . . Viszont jól lehet keresni. Por, zaj, éget a nap. Itt aztán illúzió mindaz, amit az erdő csendjéről és a friss levegőről beszélnek.- Mikor könnyebb a munka, ilyenkor vagy télen?- Mínusz tizenöt fokig szabad dönteni. Nálunk az őszitéli munka a mérvadó. A tölgyes és a bükkös tarvágása értékesebb, mint itt, ez a gyengébb minőségű, sarjere- detű erdőrész, kedvezőtlen fafajtaösszetétellel. „Csak jól dolgozni ma már nem elég" - cseng a fülemben az előbbi kijelentés, de vajon mindez mit jelent Kálóczi Ferenc esetében?- Mindig időben kezdek,, nem maradok el, hajtom magam, kímélem-óvom a gépemet ... és nem italozok. Aztán szakszervezeti bizalmi vagyok, és negyedik éve vállalati tanácstag. Az emberek hallgatnák rám, tudják, az ő érdekeiket is képviselem.- Mikor kérnek segítséget a munkatársai?- Legtöbbször, ha valamiért keveslik a bérüket. Ha elégedettek a borítékkal, nem szólnak. Most viszont az adórendszer ritkán ad okot a hallgatásra. Ez nem ösztönöz, csak hátráltatja a munkát. Még tavaly is a hét végi munkával majdnem megkereshettük a második fizetést. Most meg nemigen vállalja senki a túlmunkát az adó miatt, hiába is fizetne jól az erdő- gazdaság. Témát váltok. Munkája során itt aztán nem, de valójában hol. találja meg az „erdő csendjét"? Horgászik? Vagy telke-szőleje van? Rákérdezek. Mosolyogva mondja, hogy az utóbbi találgatásom fedi a valóságot. Négyszáz négyszögölön új telepítésű Kékfrankos és Oportó, Zalagyöngye és Olaszrizling, vqlamjnt csemegeszőlő jelenti neki a pihentető csendet, a tevés-vevés örömét, a kikapcsolódást. Ott minden más, mint itt, a gépen. Nagy szenvedélye: a foci. Mosolyogva mondja, hogy most már „csak" edzősködik az almamelléke tsz csapatánál. „Tavaly harmadikak lettünk a járási csoportban, szeretnénk feljutni a megyei másodosztályba. A két fiam .is a kezem alatt focizik, de egyikük sem élvezhet semmi előnyt — állítja határozottan. Keményen megdolgozza a magáét. Talán emiatt is elégedett. Almamelléken, saját családi házukban laknak. . Mindkét • nagyfia szakmával rendelkezik. Feri gépszerelő - a nagyobb kereset miatt a szentlászlói tsz-nél traktoros -, Zsolt idén végzett autószerelőként. Vajon az apjuk nyomdokába lépnek? Minden bizonnyal, örül, hogy fiai maguktól választották a szakmájukat és biztos kenyér van a kezükben. De ezek után mi ösztönzi tovább a tisztességes munkára a gépkezelő apót? Hisz a gyerekei révbe értek.- Ezután sem fog lazítani?- Megszoktam a hajtást és a jó keresetet. Ki kellene cserélnem a 12 éves Ladámat, gyűjfenünk kell, hogy segíthessünk a fiainknak. Azt hiszem, mindezek amellett szólnak, hogy továbbra is hajtsák, nem gondolja? Csők egészség legyen. Murányi László
