Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)

1988-08-20 / 231. szám

2 Dunántúli napló 1988. augusztus 20., szombat Szentistváni szellemben I Ivovi vendégek Pécs belvárosában (Folytatás az 1. oldalról) Pedig, ha körülnéztünk volna a világban, ezt észre kellett volna vennünk. Az idei pártértekezlet így is sokakat megrázott, kimondva, hogy sokszor és miben téved­tünk, hogy az állandóságból többet cipeltünk magunkkal a kelleténél, hogy bátortalanok voltunk lépni abban, ami se­gíthetett volna a haladáshoz való felzárkózásunkban. Szerintem a felismert és fel­sorolt hibák nem okozói, ha­nem már következményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus demokrácia­fogalmának a félreértése. Ez az, amit helyre kell tennünk, ennek helyes értelmezését kell megtanulnunk. Kétségtelen, hogy nem köny- nyű demokratának lenni. Ke­mény feladat a hatalmat de­mokratikus módon gyakorolni. Az ilyen hatalomgyakorláshoz nélkülözhetetlen érdekfeltáró és érdekegyeztető mechaniz­musok is csak akkor működ­hetnek hibátlanul, ha az ál­lampolgárok hosszabb távra érvényesen alakíthatják, befo­lyásolhatják, sőt meghatároz­hatják a döntéseket. Alkotmányunk ünnepén kö­telességünk arról is szólni, hogy a demokratikus hatalom- gyakorlás elképzelhetetlen az állam és az állampolgár, illet­ve az államhatalom és az egyén viszonyának alkotmá­nyos rendezése nélkül. Előbb­re jutásunk egyenesen megkö­veteli, hogy olyan korszerű politikai és jogi garanciarend­szert építsünk ki, majd pedig működtessünk, amelyik az ál­lamhatalom jogi korlátozása és az állampolqá'ri jogok al­kotmányos deklarálása mellett konkrét jogvédelemmel, alkot­mány-bírósággal is biztosítja honfitársaink véleménynyilvání­tásának szabadságát éppúgy, imint a jogilag nem tiltott tet­tek szabadságát. Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Nép- köztársaság alkotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezetésünk szándéka az alkotmány új megfogalma­zása, majd Országgyűlés elé terjesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazása, amelyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hi­szen megtanultuk, hogy a túl­súlyos állami beavatkozás ne­hezíti az alapjogok állampol­gári gyakorlását. Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvé­nyesülésének másik oldala, az állampolgár tevékeny részvéte­le az ország ügyeinek intézé­sében. Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, tudja, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint a nyilvánosság, a sajtó- szabadság, a lelkiismereti sza­badság, a gyülekezés és egyesület-alakítás, a környezet- védelem ügye és még sok imás kérdésben folyik a vita, az érdekegyeztetés, gyakorol­juk a demokrácia érvényesíté­sét. Úgy érzem, hogy a szentist­váni szellemben két vonatko­zásban ki kell emelnem a te­endőket. Az egyik a hazánk­ban élő nemzetiségek kérdé­se. E téren az utóbbi évti­zedben is már előreléptünk, ide még ennél többre tenne szükség, hogy általánossá vál­jék a demokrácia alapvető követelménye, hogy minden honfitársunk emberi méltósá­gát, életlehetőségét egyfor­mán becsüljük. Ma is találko­zunk azzal, hogy egyes honfi­társainkat vagy vendégeinket, látogatóinkat egyesek lenézés­sel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik így vélekednek és cselekszenek, foltot ejtenek nemzetünk be­csületén, velük nem lehet a demokrácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell: fennmaradásunk, hala­dásunk és felzárkózásunk alap­vető kérdése, hogy társadalmi, gazdasági területen mennyire tudjuk milliók cselekvőkészsé­gét igénybe venni. Szakmunkások és művészek, pedagógusok és tudósok, mérnökök és orvosok tíz- és százezrei között sokan várják ma a megújulást úgy, hogy saját gondolataikkal a ma- 'guk tudása és hite alapján a szükséqes változásokhoz hoz­zájárulhassanak. Ez a gondolat és cselekvési szabadság lényeges növelésé­nek lehetőségén múlik. Nagy erők feszülhetnek itt, amelyek felszabadítása nélkül lehetet­len előrelépni. Olyan tanulságok ezek, amelyekért -meg kellett és meq kell szenvednünk, sok - olykor értelmetlennek tűnő - áldozatot hozva. De az is kétségtelen, hogy ezekhez a tanulságokhoz korábbi sike­reink nélkül nem juthattunk volna el. És éppen a mun­kánkat sokáig kísérő eredmé­nyek adnak erőt ahhoz az önvizsgálathoz, amely további fejlődésünkhöz elengedhetet­Tisztelt Nagygyűlés! Hazánk és népünk nehéz napákat él meg, és talán még egy nehéz évtized áll előttünk. A feladat lényege szinte ugyanaz, ami végigkí­séri államiságunk ezeréves tör­ténetét: felzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradá­sunk. A világ ma rokonszenv- veí kíséri erőfeszítéseinket és /méltányolja azt is, hogy az elmúlt évtizedben hozzájárul­tunk a nemzetközi légkör eny­hüléséhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Kelet és Nyugat gazdasági-politikai közeledését szolgáltuk. Meg­győződésünk, hogy szót lehet és kell érteni 'mindenkivel, minden kérdésben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra - és kötelességünk magunkra vállalni — a környező orszá­gokban nemzeti kisebbségként élő három és fél millió magyar ügyét is, igyekezvén elősegíte­ni emberi és nemzetiségi jo­gaik érvényesítését. Ez is tör­ténelmi küldetése a Magyar Népköztársaságnak. Ez is zá­loga a már 1100 éve Európá­nak ezen a táján élő magyar- sáq fennmaradásának. Kívánom, hogy feladataink és küldetéseink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartásunk — mondotta befejezésül az El­nöki Tanács elnöke. A Ivovi tanácsi delegáció tegnap találkozott dr. Dányi Pállal, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első tit­kárával. A találkozó után a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat vezetőivel közösen el­látogattak a 25 emeletes ház­hoz, amelynek tetejéről meg­nézték a várost és meghall­gatták Misch! Róbert vezér- igazgató tájékoztatóját a vál­lalat munkájáról és Baranya megye új beruházási és re­konstrukciós programjában játszott szerepéről. Ezt köve­tően több órás sétát tettek a város területén. Meglátogatták az ókeresztény mauzóleumot, megismerkedtek az elefántos- tömbbel. Dr. Bachmann Zoltán építész, a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola főigazgató-he­lyettese kalauzolta a vendége­ket. A Művészetek Házában G. Molnár Judit igazgató be­szélt a közművelődési intéz­ményben folyó munkákról. A Művészetek Háza klub­termében beszélgettünk Mihail lljics Kirejjel, a Népi Küldöt­tek Lvovi Területi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának el­nökével. Nem először jár már Magyarországon és Pécsett. — Már 1986-ban látható volt, hogy nagy erővel megin­dult a 'belváros helyreállítása. Több házat is beállványoztak, és nem egyen új volt a vako­A Ivovi vendégek Pécs történelmi belvárosával ismerkedtek Fotó: Proksza László lat. Piti Zoltán Pécs tanács­elnöke akkori találkozásunk­kor elmondta, hogy igyekez­nek minél gyorsabban helyre­állítani a régi házakat, épü­letegyütteseket. Úgy látom, hogy sikerült a terveiket meg­valósítani. Pécs jó példa arra is, hogy egy városnak hogyan kell megőriznie a régi épüle­teket az utókornak. Lvovnak is hasonló az ar­culata, a régi belvárost ve­szik körül az új lakótelepek. A Ivovi emberek is ilyen sze­retettel ápolják városuk hagyo­mányait. Jó lenne, ha a két város és megye építészei kö­zött élő munkakapcsolat ala­kulna ki. Átadnák egymásnak a helyreállítási munkákban szerzett tapasztalataikat. A belvárosi séta után a vendégek megtekintették a nagyárpádi városrészben és a Rózsadombon épült házakat. Menyílt a pécsváradi vár (Folytatás az J. oldalról) az MTA Történettudományi In­tézetének tanácsadója, az 1988. évi Herder-díjas adott áttekintést István királyról és az államalapítás művéről. Az esten a Pécsváradi Fülep La­jos Művelődési Központ és a Pécsváradi Áfész női kara adott hangversenyt Tóth Gé­záné vezetésével. Végül a Ha­zafias Népfront Baranya Me­gyei Bizottságának kitünteté­seit és a Pécsvárad-plakettet adták át a pécsváradi vár környékén végzett sok éves munkáért a várbaráti kör nyolc tagjának. Az ünnep alkalmá­val ezúttal is díszkivilágítás­ban köszöntötte Szent István király napját a pécsváradi vár. Nyáridőben napi 250 köbméter víz Jut a pécsi utakra Locsolják a várost Saját használatú filmélmény- történetem legemlékezetesebb gegje az osztrák—amerikai Billy Wilder Sherlock Holmes magánélete című filmjéből idéződik fel bennem, akár­hányszor csak hasonló szituá­cióval találkozom: a bevezető képsorokon a londoni rendőr ábrándos boldog arccal sétál a kora reggeli járdán, majd mind erősebb surrogás hallat­szik és a rendőr vonásai döb­bent iszonyatot tükröznek, ahogy beugrik egy kapualjba. 'Másodpercekig csak az üres utca képe látható, aztán víz- sugárba burkolózva elcsöröm­pöl egy locsolákocsi. Ilyen helyzetbe a pécsi já­rókelők is belecsöppenhetnek — különösen a belvárosban —, de nem mindig és min­denki számára bosszúság: a kánikula legnagyobb dühön­gése idején akadtak fiatalok, akik önként merészkedtek a vízsugarakba, sőt kérték is a gépkocsivezetőt, kapcsolja vissza a kiiktotott szórófejet. A locsolókocsik vizrózsáit ugyanis a forgalomtól függő­en, a járókelőkre tekintettel külön-külön is ki-be lehet kap­csolni. Mindezt Szentesi Tibor, a Pécsi Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat közterületi gépi söprés és mosási tevé­kenységének irányítója mesé­li. A pécsi utak locsolását, mosását végző négy gépko­csijuk számára az Európa Cantat idején volt az idei csúcs: az ilyen időtartam alatt szokásos 670 órás üzemelés helyett 758 óráig voltak az utakon. A belvárost útlezárá­sokkal éjjel is locsolták. Egyébként a városgondnok­sággal szerződésbe foglaltak szerint reggel 6 és 11 óra kö­zött dolgoznak a locsolóautók Pécsett. A belváros minden nap sorra kerül, a többi te­rület másfél—kéthetente egy­szer. — A lakosság rendszerint nem tesz különbséget a tisz­tító mosás és a locsolás kö­zött és felesleges pazarlásnak minősíti, amikor eső után erős vízsugárral mossuk az utat, pedig a tisztítás ilyenkor a legindokoltabb és leggazda­ságosabb. Locsoláskor viszont csak portalanítunk, a vízsu­garak szétszórta bbak, a szó­rófejek inkább kissé felfelé, mint az aszfaltra irányulnak — mondja Lutz Péter, a szál­lítási üzem vezetője. S még néhány adat: mo­sáskor a vízsugár 3—4 méter útszélességet fog át, locsolás­kor 6—8 métert, sőt a leg- újobb locsolókocsi oldalsó szó­rófejeivel 16 métert permetez. A locsolókocsik nyaranta más évszakokhoz képest dupla mennyiséget, 200—250 köbmé­ter vizet öntöznek a város ut­cáira. A kocsik 7000 literes tartályaiba ivóvíz tisztaságú ipari víz kerül a vállalat saját mélyfúrású kútjából, tehát nem az ivóvízrendszerből tan­kolnak. — A hétezer liter víz locso­láskor 2-es fokozatban halad­va legfeljebb csak másfél ki­lométerre elég, mosáskor pe­dig néhány száz méterre. A legnehezebb dolqunk a bel­városban van, ott kora reg­gel is erős a forgalom, ritkán lehet minden szórófejet egy­szerre használni. Olyan útle­zárásokkal koncentrált locso­gás kellene, mint az Európa Cantat idején volt — véleke­dik Erős Lajos, az egyik lo­csolókocsi vezetője, miközben a gépével 11 óra előtt vala­mivel a Szalai András úton haladunk. A vízsugár másfél sávot fog át, kicsapódó párá­ja elől eloldalaznak a járó­kelők. Viszont az út mentén jó néhány percre felfrissül a levegő. D. I. Locsolókocsi Pécsett, a Szalai András úton Külpolitikai filmjegyzet Ti tán... Chaplin elkészítette A diktátort, Hitler megnézte, dührohamot 'kapott, s ko­moly terveket szőtt és szö­vetett a filmkomikus jobb létre való szenderítésére, mint ahogy nagyon nem tet­szett neki Leslie Howard sem a Modern Pimpernel Okán. Ha a valódi „Titánia" valódi diktátora netán meg­nézné Bacsó Péter új film­jét, s ha a realitás iránt maradt benne még némi halovány érzék. Okkor nevet egy jót, s meghívja luxus- nyaralásra a rendezőt vala­melyik tengerparti vagy hegyvidéki üdülőjébe. Hogy lerója háláját, s hosszú életet kívánjon neki. Tv-híradó, szerda este. A ‘híradó főszerkesztője komoly interjút készít a film rende­zőjével. Megtudják, Bacsó Pétert tulajdonképpen Sztá­lin halála óta foglalkoztat­ja a téma, azóta érleli ma­gában. Nos, alaposan túl- hordta, minek következté­ben a Titánia, titánia, avagy a dublőrök éjszakája hason­latos egy három hónapra született gyerekhez — egy abortusz produktumához. Pe- diq hát a Főtitán modell- jéül szolgáló valódi figura is uralkodik már két évtize­de, igaz, nyílt bírálatára csak hónapokban mérhető az idő. Nem csoda, ha összefér- celt riportkönyvek után seb­tében leforgatott film kerül most a nagyérdemű elé - elvégre hol van az megír­va, hogy egy diktátorságot csak egy diktátor élvezhet ki igazán. Csurran-cseppen a haszonlesőknek is. Addig kell meglovagolni egy té­mát, míg van iránta fizető­képes kereslet, s addig használni a vészszelepet, míg van gőz. Titánia ma ilyen szelep. A híradóbeli nyilatkozat­ból azt is megtudjuk, hogy Bacsó Péter nem egyetlen diktátort választott modell- jéül, hanem Európa, Ázsia, Afrika, Amerika diktátorfi­guráiból gyúrta össze hősét. Még jó hogy Ausztráliában polgári demokrácia van, az Antarktisz pedig gyakorlati­lag lakatlan - mert mily vértelen lenne hőse, ha ezekről a kontinensekről is szemezgethetett volna. Ak­kor talán még egyértel­műbb lenne, ki a tulajdon­képpeni Főtitán - akinek valóban nem kell merényle­tet terveztetni Bacsó Péter ellen. Mert A diktátor, a Mo­dern Pimpernel ölt — Hitler csak a fogat-fogért logiká­ja szerint cselekedett: aki őt halálosan nevetségessé sebezte a humorral, a sza­tírával, azt neki is megkell ölnie. Gyilkosak voltak azok a filmek, mert meg voltak csinálva, s mert igazi indu­lat fűtötte Chaplint is, Ho- wardot is. A Titánia, Titánia . . . fel­színes anekdotagyűjtemény, alig-alig összefércelve vala­miféle hosszúra nyújtott tör- ténetecskével. Unalomba fúl az egész vállalkozás. S bár az unalom is öl, nem úgy, s nem azt, mint a humor: az unalom a nézőt öli — vagy rosszabbik esetben a nézőben meglevő politikai érzékenységet, szolidaritási készséget gyilkolja ki. Titániák Főtitánjai örül­hetnek ilyen filmeknek. Bodó László A Szigetvári Állami Gazdaság értékesítésre felkínál, háztáji tartásra kiválóan alkalmas Hungarofriz fajtájú teheneket. Irányár: 30—35 ezer Ft. Munkanapokon érdeklődni lehet: Simon László kerületi állattenyésztőnél. Cim: Görösgal, tehenészeti telep. Telefon: Görösgal 1.

Next

/
Thumbnails
Contents