Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-20 / 231. szám
2 Dunántúli napló 1988. augusztus 20., szombat Szentistváni szellemben I Ivovi vendégek Pécs belvárosában (Folytatás az 1. oldalról) Pedig, ha körülnéztünk volna a világban, ezt észre kellett volna vennünk. Az idei pártértekezlet így is sokakat megrázott, kimondva, hogy sokszor és miben tévedtünk, hogy az állandóságból többet cipeltünk magunkkal a kelleténél, hogy bátortalanok voltunk lépni abban, ami segíthetett volna a haladáshoz való felzárkózásunkban. Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozói, hanem már következményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus demokráciafogalmának a félreértése. Ez az, amit helyre kell tennünk, ennek helyes értelmezését kell megtanulnunk. Kétségtelen, hogy nem köny- nyű demokratának lenni. Kemény feladat a hatalmat demokratikus módon gyakorolni. Az ilyen hatalomgyakorláshoz nélkülözhetetlen érdekfeltáró és érdekegyeztető mechanizmusok is csak akkor működhetnek hibátlanul, ha az állampolgárok hosszabb távra érvényesen alakíthatják, befolyásolhatják, sőt meghatározhatják a döntéseket. Alkotmányunk ünnepén kötelességünk arról is szólni, hogy a demokratikus hatalom- gyakorlás elképzelhetetlen az állam és az állampolgár, illetve az államhatalom és az egyén viszonyának alkotmányos rendezése nélkül. Előbbre jutásunk egyenesen megköveteli, hogy olyan korszerű politikai és jogi garanciarendszert építsünk ki, majd pedig működtessünk, amelyik az államhatalom jogi korlátozása és az állampolqá'ri jogok alkotmányos deklarálása mellett konkrét jogvédelemmel, alkotmány-bírósággal is biztosítja honfitársaink véleménynyilvánításának szabadságát éppúgy, imint a jogilag nem tiltott tettek szabadságát. Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Nép- köztársaság alkotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezetésünk szándéka az alkotmány új megfogalmazása, majd Országgyűlés elé terjesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazása, amelyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hiszen megtanultuk, hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alapjogok állampolgári gyakorlását. Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvényesülésének másik oldala, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyeinek intézésében. Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, tudja, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint a nyilvánosság, a sajtó- szabadság, a lelkiismereti szabadság, a gyülekezés és egyesület-alakítás, a környezet- védelem ügye és még sok imás kérdésben folyik a vita, az érdekegyeztetés, gyakoroljuk a demokrácia érvényesítését. Úgy érzem, hogy a szentistváni szellemben két vonatkozásban ki kell emelnem a teendőket. Az egyik a hazánkban élő nemzetiségek kérdése. E téren az utóbbi évtizedben is már előreléptünk, ide még ennél többre tenne szükség, hogy általánossá váljék a demokrácia alapvető követelménye, hogy minden honfitársunk emberi méltóságát, életlehetőségét egyformán becsüljük. Ma is találkozunk azzal, hogy egyes honfitársainkat vagy vendégeinket, látogatóinkat egyesek lenézéssel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik így vélekednek és cselekszenek, foltot ejtenek nemzetünk becsületén, velük nem lehet a demokrácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell: fennmaradásunk, haladásunk és felzárkózásunk alapvető kérdése, hogy társadalmi, gazdasági területen mennyire tudjuk milliók cselekvőkészségét igénybe venni. Szakmunkások és művészek, pedagógusok és tudósok, mérnökök és orvosok tíz- és százezrei között sokan várják ma a megújulást úgy, hogy saját gondolataikkal a ma- 'guk tudása és hite alapján a szükséqes változásokhoz hozzájárulhassanak. Ez a gondolat és cselekvési szabadság lényeges növelésének lehetőségén múlik. Nagy erők feszülhetnek itt, amelyek felszabadítása nélkül lehetetlen előrelépni. Olyan tanulságok ezek, amelyekért -meg kellett és meq kell szenvednünk, sok - olykor értelmetlennek tűnő - áldozatot hozva. De az is kétségtelen, hogy ezekhez a tanulságokhoz korábbi sikereink nélkül nem juthattunk volna el. És éppen a munkánkat sokáig kísérő eredmények adnak erőt ahhoz az önvizsgálathoz, amely további fejlődésünkhöz elengedhetetTisztelt Nagygyűlés! Hazánk és népünk nehéz napákat él meg, és talán még egy nehéz évtized áll előttünk. A feladat lényege szinte ugyanaz, ami végigkíséri államiságunk ezeréves történetét: felzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma rokonszenv- veí kíséri erőfeszítéseinket és /méltányolja azt is, hogy az elmúlt évtizedben hozzájárultunk a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Kelet és Nyugat gazdasági-politikai közeledését szolgáltuk. Meggyőződésünk, hogy szót lehet és kell érteni 'mindenkivel, minden kérdésben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra - és kötelességünk magunkra vállalni — a környező országokban nemzeti kisebbségként élő három és fél millió magyar ügyét is, igyekezvén elősegíteni emberi és nemzetiségi jogaik érvényesítését. Ez is történelmi küldetése a Magyar Népköztársaságnak. Ez is záloga a már 1100 éve Európának ezen a táján élő magyar- sáq fennmaradásának. Kívánom, hogy feladataink és küldetéseink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartásunk — mondotta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke. A Ivovi tanácsi delegáció tegnap találkozott dr. Dányi Pállal, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkárával. A találkozó után a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat vezetőivel közösen ellátogattak a 25 emeletes házhoz, amelynek tetejéről megnézték a várost és meghallgatták Misch! Róbert vezér- igazgató tájékoztatóját a vállalat munkájáról és Baranya megye új beruházási és rekonstrukciós programjában játszott szerepéről. Ezt követően több órás sétát tettek a város területén. Meglátogatták az ókeresztény mauzóleumot, megismerkedtek az elefántos- tömbbel. Dr. Bachmann Zoltán építész, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgató-helyettese kalauzolta a vendégeket. A Művészetek Házában G. Molnár Judit igazgató beszélt a közművelődési intézményben folyó munkákról. A Művészetek Háza klubtermében beszélgettünk Mihail lljics Kirejjel, a Népi Küldöttek Lvovi Területi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnökével. Nem először jár már Magyarországon és Pécsett. — Már 1986-ban látható volt, hogy nagy erővel megindult a 'belváros helyreállítása. Több házat is beállványoztak, és nem egyen új volt a vakoA Ivovi vendégek Pécs történelmi belvárosával ismerkedtek Fotó: Proksza László lat. Piti Zoltán Pécs tanácselnöke akkori találkozásunkkor elmondta, hogy igyekeznek minél gyorsabban helyreállítani a régi házakat, épületegyütteseket. Úgy látom, hogy sikerült a terveiket megvalósítani. Pécs jó példa arra is, hogy egy városnak hogyan kell megőriznie a régi épületeket az utókornak. Lvovnak is hasonló az arculata, a régi belvárost veszik körül az új lakótelepek. A Ivovi emberek is ilyen szeretettel ápolják városuk hagyományait. Jó lenne, ha a két város és megye építészei között élő munkakapcsolat alakulna ki. Átadnák egymásnak a helyreállítási munkákban szerzett tapasztalataikat. A belvárosi séta után a vendégek megtekintették a nagyárpádi városrészben és a Rózsadombon épült házakat. Menyílt a pécsváradi vár (Folytatás az J. oldalról) az MTA Történettudományi Intézetének tanácsadója, az 1988. évi Herder-díjas adott áttekintést István királyról és az államalapítás művéről. Az esten a Pécsváradi Fülep Lajos Művelődési Központ és a Pécsváradi Áfész női kara adott hangversenyt Tóth Gézáné vezetésével. Végül a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának kitüntetéseit és a Pécsvárad-plakettet adták át a pécsváradi vár környékén végzett sok éves munkáért a várbaráti kör nyolc tagjának. Az ünnep alkalmával ezúttal is díszkivilágításban köszöntötte Szent István király napját a pécsváradi vár. Nyáridőben napi 250 köbméter víz Jut a pécsi utakra Locsolják a várost Saját használatú filmélmény- történetem legemlékezetesebb gegje az osztrák—amerikai Billy Wilder Sherlock Holmes magánélete című filmjéből idéződik fel bennem, akárhányszor csak hasonló szituációval találkozom: a bevezető képsorokon a londoni rendőr ábrándos boldog arccal sétál a kora reggeli járdán, majd mind erősebb surrogás hallatszik és a rendőr vonásai döbbent iszonyatot tükröznek, ahogy beugrik egy kapualjba. 'Másodpercekig csak az üres utca képe látható, aztán víz- sugárba burkolózva elcsörömpöl egy locsolákocsi. Ilyen helyzetbe a pécsi járókelők is belecsöppenhetnek — különösen a belvárosban —, de nem mindig és mindenki számára bosszúság: a kánikula legnagyobb dühöngése idején akadtak fiatalok, akik önként merészkedtek a vízsugarakba, sőt kérték is a gépkocsivezetőt, kapcsolja vissza a kiiktotott szórófejet. A locsolókocsik vizrózsáit ugyanis a forgalomtól függően, a járókelőkre tekintettel külön-külön is ki-be lehet kapcsolni. Mindezt Szentesi Tibor, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat közterületi gépi söprés és mosási tevékenységének irányítója meséli. A pécsi utak locsolását, mosását végző négy gépkocsijuk számára az Európa Cantat idején volt az idei csúcs: az ilyen időtartam alatt szokásos 670 órás üzemelés helyett 758 óráig voltak az utakon. A belvárost útlezárásokkal éjjel is locsolták. Egyébként a városgondnoksággal szerződésbe foglaltak szerint reggel 6 és 11 óra között dolgoznak a locsolóautók Pécsett. A belváros minden nap sorra kerül, a többi terület másfél—kéthetente egyszer. — A lakosság rendszerint nem tesz különbséget a tisztító mosás és a locsolás között és felesleges pazarlásnak minősíti, amikor eső után erős vízsugárral mossuk az utat, pedig a tisztítás ilyenkor a legindokoltabb és leggazdaságosabb. Locsoláskor viszont csak portalanítunk, a vízsugarak szétszórta bbak, a szórófejek inkább kissé felfelé, mint az aszfaltra irányulnak — mondja Lutz Péter, a szállítási üzem vezetője. S még néhány adat: mosáskor a vízsugár 3—4 méter útszélességet fog át, locsoláskor 6—8 métert, sőt a leg- újobb locsolókocsi oldalsó szórófejeivel 16 métert permetez. A locsolókocsik nyaranta más évszakokhoz képest dupla mennyiséget, 200—250 köbméter vizet öntöznek a város utcáira. A kocsik 7000 literes tartályaiba ivóvíz tisztaságú ipari víz kerül a vállalat saját mélyfúrású kútjából, tehát nem az ivóvízrendszerből tankolnak. — A hétezer liter víz locsoláskor 2-es fokozatban haladva legfeljebb csak másfél kilométerre elég, mosáskor pedig néhány száz méterre. A legnehezebb dolqunk a belvárosban van, ott kora reggel is erős a forgalom, ritkán lehet minden szórófejet egyszerre használni. Olyan útlezárásokkal koncentrált locsogás kellene, mint az Európa Cantat idején volt — vélekedik Erős Lajos, az egyik locsolókocsi vezetője, miközben a gépével 11 óra előtt valamivel a Szalai András úton haladunk. A vízsugár másfél sávot fog át, kicsapódó párája elől eloldalaznak a járókelők. Viszont az út mentén jó néhány percre felfrissül a levegő. D. I. Locsolókocsi Pécsett, a Szalai András úton Külpolitikai filmjegyzet Ti tán... Chaplin elkészítette A diktátort, Hitler megnézte, dührohamot 'kapott, s komoly terveket szőtt és szövetett a filmkomikus jobb létre való szenderítésére, mint ahogy nagyon nem tetszett neki Leslie Howard sem a Modern Pimpernel Okán. Ha a valódi „Titánia" valódi diktátora netán megnézné Bacsó Péter új filmjét, s ha a realitás iránt maradt benne még némi halovány érzék. Okkor nevet egy jót, s meghívja luxus- nyaralásra a rendezőt valamelyik tengerparti vagy hegyvidéki üdülőjébe. Hogy lerója háláját, s hosszú életet kívánjon neki. Tv-híradó, szerda este. A ‘híradó főszerkesztője komoly interjút készít a film rendezőjével. Megtudják, Bacsó Pétert tulajdonképpen Sztálin halála óta foglalkoztatja a téma, azóta érleli magában. Nos, alaposan túl- hordta, minek következtében a Titánia, titánia, avagy a dublőrök éjszakája hasonlatos egy három hónapra született gyerekhez — egy abortusz produktumához. Pe- diq hát a Főtitán modell- jéül szolgáló valódi figura is uralkodik már két évtizede, igaz, nyílt bírálatára csak hónapokban mérhető az idő. Nem csoda, ha összefér- celt riportkönyvek után sebtében leforgatott film kerül most a nagyérdemű elé - elvégre hol van az megírva, hogy egy diktátorságot csak egy diktátor élvezhet ki igazán. Csurran-cseppen a haszonlesőknek is. Addig kell meglovagolni egy témát, míg van iránta fizetőképes kereslet, s addig használni a vészszelepet, míg van gőz. Titánia ma ilyen szelep. A híradóbeli nyilatkozatból azt is megtudjuk, hogy Bacsó Péter nem egyetlen diktátort választott modell- jéül, hanem Európa, Ázsia, Afrika, Amerika diktátorfiguráiból gyúrta össze hősét. Még jó hogy Ausztráliában polgári demokrácia van, az Antarktisz pedig gyakorlatilag lakatlan - mert mily vértelen lenne hőse, ha ezekről a kontinensekről is szemezgethetett volna. Akkor talán még egyértelműbb lenne, ki a tulajdonképpeni Főtitán - akinek valóban nem kell merényletet terveztetni Bacsó Péter ellen. Mert A diktátor, a Modern Pimpernel ölt — Hitler csak a fogat-fogért logikája szerint cselekedett: aki őt halálosan nevetségessé sebezte a humorral, a szatírával, azt neki is megkell ölnie. Gyilkosak voltak azok a filmek, mert meg voltak csinálva, s mert igazi indulat fűtötte Chaplint is, Ho- wardot is. A Titánia, Titánia . . . felszínes anekdotagyűjtemény, alig-alig összefércelve valamiféle hosszúra nyújtott tör- ténetecskével. Unalomba fúl az egész vállalkozás. S bár az unalom is öl, nem úgy, s nem azt, mint a humor: az unalom a nézőt öli — vagy rosszabbik esetben a nézőben meglevő politikai érzékenységet, szolidaritási készséget gyilkolja ki. Titániák Főtitánjai örülhetnek ilyen filmeknek. Bodó László A Szigetvári Állami Gazdaság értékesítésre felkínál, háztáji tartásra kiválóan alkalmas Hungarofriz fajtájú teheneket. Irányár: 30—35 ezer Ft. Munkanapokon érdeklődni lehet: Simon László kerületi állattenyésztőnél. Cim: Görösgal, tehenészeti telep. Telefon: Görösgal 1.
