Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-15 / 226. szám
1988. augusztus 15., hétfő Dunántúlt napló 3 Védelemre ajánlva Óriás csertölgyek Szőke határában Hajdan erre vezetett a délvidéki Festetics család Pécsig vezető, makkoltató disznóhajtó útja Pécstől délre, Szőke község határában egy hosszabb völgyben tavak vize csillan. A táj angyali nyugalmat áraszt, viziszárnyasok tömkelegének ad élőhelyet, a madarakat láthatóan nem zavarja az ott horgászó uránbányászok jelenléte. A Hegyadó-patak két ága egyesül itt, ennek felduzzasztásával hozták létre a három tóból álló víztárolót. A patak nyugati partját két kis erdőfolt szegélyezi. Alighanem kevesen tudják, itt találhatók hazánk legnagyobb csertölgyei. Két kutató, dr. Kevey Balázs, a Déldunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság botanikusa, és a Martonvásá- ron élő dr. Vöröss László Zsigmondi nyugalmazott főiskolai tanár összesen háromszáz olyan öreg fát vizsgált itt meg, mélyeknek törzskerülete legalább három méter. Közülük a legnagyobbnak a körmétere öt méter hatvanöt centi, vagyis jóval több öleléssel lehet csak átfogni, mint a Veszprém megyei Jenőtel- ken található, eddiq hazánk legnagyobb törzskörméretűnek tartott csertölgyét. A kutatók szerint a szőkéi víztároló melletti erdőfoltok fáinak egészségi állapota koruk ellenére kitűnő, törzsükön száraz és letört ágak, fagylécek csak elvétve találhatók. Magasságuk 22-25 méter. Korukat nehéz megbecsülni,'mindenesetre az erdészeti szakemberek szerint az itteni hatalmasok kora eléri a háromszáz évet is. A két legnagyobb csertölgy az erdő szélén található. Lombkoronájuk ennek megfelelően hatalmas, terebélyes. A magányosan álló fák mintha hajdani nagybirtokok határait jeleznék. Hogy miért kímélte meg őket a fakitermelés? Talán „magfák" voltak, hagyásfák, amelyeknek a szerepe a makkoltatás idején lehetett jelentős. Az ilyen, úgynevezett makkos erdők termésére mindig lehetett számítani. A kutatók szóhagyományként hallották, a múlt századokban a főleg állattenyésztő, délvidéki Festetics családnak a Pécsig vezető „disznóhajtó útja” mentén a konda erdőről erdőre járt makkoltatva. Dr. Kevey Balázs és dr. Vöröss László Zsigmond a szőkéi csertölgyesekről tanulmányt is irt, melyet a Pécsi Műszaki Szemle legközelebbi számában tesznek közzé. Javasolják, élvezzen védettséget az erdő és lenyűgözően hatalmas fái, amit dendrológiai értékein kívül jelentős géntartalékaik, no és tájképi szépségeik is kellően indokolnak. A védettség bevezetésére annál is nagyobb szükség van, mivel az elmúlt év tavaszán az erdőhöz vezető út mellett egy ugyancsak idős csertölgyekből álló fasort vágtak ki, melyről a kiforgatott tuskók tanúskodnak. Nehogy ezek a csodálatosan szép faóriások is hasonló sorsra jussanak. Miklósvári Z. Magyar árubemutató Kütahyában Gazdasági kapcsolatépítés Törökországgal Társasutazások szervezéséről tárgyal a Bella a Mecsek-Touristtal Bocskai Istvánt, Kossuthot, a középkori dolgokat emlegették a törökök a bazárban, amikor a pécsiek oda betértek. Ez a hétköznapi kis közjáték is arról tanúskodik, többnyire csak az iskolai történelemkönyvekből ismerjük, egymást, vajmi keveset tudunk egymás mai életéről, főként gazdaságáról. A megismerésben és az együttműködés megteremtésében segíthetnek a testvér- városi kapcsolatok, ennek jegyében rendezett a közelmúltban árubemutatót a Me- csek-Tourist és a Hungexpo Pécs törökországi testvérvárosában, Kütahyában, ahol évente hagyományosan egy hónapig tartó vásár zajlik. A szakmai-gazdasági kapcsolatok felvételének és kiépítésének előmozdítására kint járt dr. Kéri István, a Magyar Gczdasági Kamara déldunántúli bizottságának titkára is, akitől rövid üzleti beszámolót kértünk. — Kütahya tartomány Törökországnak olyan belső része, ahol számolnunk kellett a bezárkózottsággal és a bizalmatlansággal, amit az idegenekkel szemben tanúsítanak. Jellemző az is a török viszonyokra, hogy például vállalatok vannak kijelölve, amelyek Magyarországgal kereskedhetnek, s ezek között egy sincs küta- hyai. A hangulat végül is hamar feloldódott, baráti légkör alakult 'ki, sikerült összejönnünk és tárgyalnunk az ottani üzletemberekkel, kamarai vezetőkkel, a találkozókat megtisztelte maga a kormányzó is. Nagy sikere volt a magyar áruminta-bemutatónak is, pavilonunkban mindig nagy volt a tolongás, ami annak is szólt, hogy külföldiek először vettek részt ezen a vásáron, s éppen magyarok, köztük a Pécsi Dohánygyár, a Bázis Déldunántúli Építőipari Vállalat és a Pécsiterv. A tárgyalásokon a mieink részéről elsőként a kölcsönös információcsere erősítését szorgalmazták. A kamara több baranyai vállalat angol nyelvű gyártmányismertetőjét nyújtotta át, s 'kérte, juttassák el hozzánk a török cégek címlistáját, rendszeresen megküldik nekik az idegennyelvű kamarai kiadványokat. Jövőre népes baranyai építész küldöttség sze- .retne szakmai utat tenni Görögben és Törökben, ha fogadják őket, Kütahyát is útba ejtenék. Meghívást adtak át a jövő évi Pécsi Ipari Vásárra, vegyenek részt termékeikkel és szakmai küldöttséggel, amire ígéretet tettek. A vendéglátók javasolták, a nyelvi korlátok feloldására indítsunk Pécsett török nyelv- tanfolyamokat, ők pedig magyart. A résztvevő vállalatok tapogatózó jelleggel több üzleti tárgyalást is folytattak, ami számunkra a legérdekesebb, a Bella nevű cég hamarosan Pécsre jön tárgyalni a Mecsek-Touristtal társasutazások kölcsönös szervezéséről, de szó lelhet áruügyletekről is.- A török gazdasági csoda?- Rengeteg a nyugati gyártmányú háztartási cikk, sok-sok Renault és Maruti gépkocsi futkározik az utakon, ezeket már odahaza szerelik össze. Láttunk nagy építkezéseiket, köztük félbe- hagyottakat is, ennek okát nem tartottuk illendőnek megtudakolni, talán a pénzhiány az oka. Tény viszont: a külföldiek tavaly 560 millió dollár működötökét vittek be az országba, a gazdaság gyorsan fejlődik. Érdemes tehát a kapcsolatokat bővíteni, különösen az újonnan alakult cégekkel, melyek nyitottabbak a ikülkereske- lemre. A két ország bankjai között most tárgyalások folynak, bízunk abban, áttörést érhetünk el a magyar -török áruforgalomban, a megállapodás az együttműködés 'kapuját szélesebbre tárja — mondta útibeszámo- lója végén dr. Kéri István. M. Z. Jöuore lesz 200 éves a cukrászda w Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar város, amelynek főutcájában 1789-ben megnyílt egy cukrászda. Hetvenhat évvel később e cukrászda Caflisch néven vált ismertté és e néven üzemelt hosszú évtizedeken át. Most, több mint száz évvel később ismét Caflisch- nak keresztelik át, a tavaly még Éva nevű cukrászdát. Az augusztusi hivatalos megnyitásig «-azonban kisebb kálvária vezetett. A tavaly márciusban elkezdett tatarozás nem is kevés meglepetéssel szolgált. A sokat megélt épületnek először a födém- szerkezete szakadt le, majd a gipszmennyezet töredezett. A munkák ezért csúsztak, de hogy mégse tartsanak több évig, furcsa megoldást választottak a kivitelezők. A cukrászda közepén egy tartóoszlop erősíti majd a mennyezetet, illetve a tetőszerkezetet, nehogy a vendégek fejére szakadjon. E támaszték tette lehetővé, hogy május helyett júniusban végre elkezdték a belsőépítész álmainak megvalósítását. A kivitelezők ekkor — nem túl korrekt módon — ragaszkodtak a szerződésben szereplő két hónapos munkaidőhöz, holott a fabukorlatökat műhelyükben már júniusra elkészíthették volna. Az időhúzással sikerült is elérniük, hogy a kávéház nem nyithatott ki az Europa Cantat ideje alatt. Caflisch lett az Éva Most, hogya rendezvény véget ért, úgy tűnik meglesz a műszaki átadás, s ezután már csak s bútorok elhelyezése lesz hátra. A patinás, évszázados név és külső mellé, Novotny Béla belsőépítész tervei alapján meglehetősen eklektikus berendezés társul. A stukkózott mennyezet, az üvegkristály csillárok, a fajansz kandalló és a herendi kávéfőző mellett szokatlan látvány a sötétbarna fa lambéria és a fákeretes tükrök. A márvány asztalokhoz és kolóniái jellegű székekhez sem biztos, hogy illik a modern épületekben egyre többször látható fából készült falburkolat, és az íves, barnára festett fa térelválasztó. E cukrászda lassan kétszáz éves történelméhez inkább illett volna, ha sima falaira az eredeti falikaros lámpák kerülnek vissza, ha a hangulatot egy-két biedermeier keretes tükör emeli, ha a mellék- helyiségeket egy, a környezetbe illő brokát vagy bársony függöny takarja, s ha az egykori maratott kirakatüvegeket nem két sima, jellegtelen üveg váltja fel. Ha már • egyszer felújították a cukrászdát és berendezését is, nem ártott volna az értékes fajansz kandallót is restaurálni. Kellemes meglepetés a Caflisch házatáján, hogy az üzemeltető Baranya Megyei Vendéglátóipari Vállalat engedélyt kapott a cukrászda előtt egy terasz-presszó üzemeltetésére. A 7—8 kitelepülő aszalka a Kossuth Lajos utcán sétálókat csábítja majd fagylaltra, süteményre, kávéra. A felújítás alatt a cukrászda kiszolgáló helyiségei 5 négyzetméterrel bővültek, s így egy eredeti Caprigiani fagylaltgépet is el tudnak helyezni ott. A poharas krémek választéka is 6-8-félére bővül, s kávákból is legalább hat fajtát kínálnak. A téli vendéglátásra gondolva a teakínálat is igen gazdag lesz. Lehet, hogy a száz évvel ezelőtti minőséget nem érik el a Caflisch termékei, mégis a hajdani svájci származású cukrász mester Caflisch Kristóf leszármazottja, a Pécsett élő dr. Murányi Iván megelégedéssel nyugtázhatja majd a családja nevét viselő cukrászda színvonalát. Hámori A. Ez a fa már régóta nekem dolgozott Fafaragók közt Orfűn Az orfűi fafaragómühely udvarán Hajdo Gáspár Zsigmond vezényletével hatalmas csónaktesten - bödönhajón - dolgoznak a fafaragók. Majdnem kétméteres átmérőjű törzsből faragják, vájják ki a meglepően könnyed formát, amiről az ember egyre jobban elhiszi, hogy alkalom adtán, végül is vízre lehet szállni majd vele. A fő szerszáma ennek a munkának a teknővájó cigányok borotvaéles eszköze, a kapafejsze. Surrog, herseg alóla a finom forgács, lassanként ellepi az udvart. — Mindenki ezen dolgozik most — mondja valaki — kivéve Szentkeresztit, ő már megint sebészeti műszerbemutatót tart. Úgy körülvette magát acélpengéivel, hogy jobb elkerülni. Valóban nem jelentéktelen a látvány. Több tucat, egyedileg készített, művészi meg- munkálású nyélbe illesztett kés, véső sorakozik a kanálfaragással foglalatoskodó fafaragó keze ügyében.- Ezekben a szerszámokban benne van a fél életem. Ki tudja hány — harminc, ötven, száz . . .? — órám fekszik egy- Iben-egyben — mondja. — Ilyeneket venni nem lehet. Néha ugyan, ha meghal egy öreg mester, felbukkan a vásárban imitt-amott néhány jó penge. Persze, csak kora reggel érdemes ilyesmi után nézni. Később a szerszám átvándorol a megfizethetetlen árusok placcaira. Bütyök, elágazás, hajdanvolt, rég beforrt seb . . . valami izgalmas rendellenesség mindenképp kell, hogy legyen azon a fadarabon, amit Szentkereszti István egyáltalán a kezébe vesz. Pillanatszorítója alatt, a satupadon most is egy olyan törzsből kimetszett anyag lapul, amelynek ágát valamikor letörte a szél vagy levágták, a fa viszont évtizedes szívós élniakarással benőtte a sebet. Az így képződött dudor és a szálirány önként kínáltai a kanálformát. Azaz, a'hogy Szentkereszti mondja: — Ez már nagyon régóta nekem dolgozott. Szentkereszti István mérnök. Évekig, mondhatni évtizedekig készült a faragásra. Történt egyszer, hogy a kertjében puszta fejszével, egy szál gya- luval és vésővel fáházat kezdett faragni magának ócska szuvas gerendákból. Követte a szú nyomát a gerendákban és kivágta. Híre ment a dolognak . . . Micsoda — mondták a fafaragók — egy szál fejszével, vésővel, gyaluval farag házat...? Megnézte valaki, miről van szó, aztán Szentkereszti máról-holnapra itt találta magát az orfűi fafaragók között. A levesmérő kanál formája lassan kibontakozik. Aljában ritka szépségű erezet és sajnos, néhány mély repedés is von. Kritikus pillanat ez: a fafaragó most azért szurkol, hogy ki ne lukadjon a kanál. Pedig már jó pár napja dolgozik rajta. Néhány óra alatt, amíg figyelem, legalább két tucat kést, vésőt használt. Ö nem csiszol. Nála a felület is faragás. Ezernyi hajszálnyi vonás, amely sík felületté válik. Ki hinné, micsoda küzdelem ez . . . a fáva'l, amely barátja is, ellenfele is a fafaragónak. A kettejük küzdelméből születik meg a tárgy ez esetben a kanál . . . Azaz: egy egyszeri és megismételhetetlen alkotás. B. K. Óriási fatörzsböl ki a robosztus csónakot. Fotó: Proksza László
