Dunántúli Napló, 1988. augusztus (45. évfolyam, 212-242. szám)
1988-08-13 / 224. szám
Az utca elején jól látszik az új aszfaltburkolat AZ ELSŐ TELEFON: Elkészült az újtelepi út, szerkesztő - úr, jöjjenek ki, nézzék meg, milyen munkát csináltak! Árok nincs, a járda és a bitumenszőnyeg között szabadon folylik a víz. Jövő tavaszra fölfagy az egész. Ezért kár volt a drága pénzt kidobni! A MÁSODIK TELEFON: Új utat építettek Komlón egy zsákutcában. Jöjjenek ki, nézzék meg! Belekerült vagy félmillióba, holott alig van ott forgalom. Azt az utcát csak a lakók és a környékbeli garázstulajdonosok használják, miközben több olyan utca is van a városban, amelyik jobban leterhelt, és már régóta felújításra vár. A HELYSZÍN: A domboldalon egymás mögött sorakoznak a régi bányászkolónia földszintes, kertes házai. A város felőli negyedik házsor végén tábla jelzi: ez az út nem vezet sehova. A júliusban lefektetett bitumenszönyeg az utca másik végén kicsit elkanyarodik és egy piros garázsajtónál ér véget. Ez a Hársfa utca. Az 1. számú ház kertjében egy félmeztelen férfi téblábol. Nem jön közel a kerítéshez, de azért készségesen válaszol. — Nagyon rossz volt már ez Oz út, még a taxik se jöttek be — magyarázza. — Két- három évig a tanácsüléstől kezdve szinte mindent megpróbáltunk, hogy történjen valami. Tudja, mennyit könyörögtünk, mire megcsinálták? — Fizettek is érte? — Nem, nem kértek tőlünk hozzájárulást, úgy tudom, ingyen csinálták. Pár házzal távolabb, majdnem az utca közepénél, egy ősz hajú férfi lépked a kiapad felé. Bemutatkozik: Mező Mihálynak hívják. Gyorsan az asszony után kiált, aki jön is, és szinte kérés nélkül mondja: — A 60-as évek óta — amikor ezeket a lakásokat eladták — szinte semmit sem csináltok itt. Pedig 34 garázs és nagy forgalom van erre. Az ablakokat se nagyon tudtuk kinyitni, míg ez az út el nem készült, mert ujjnyi vastaqon állt a por a bútorokon. Évekig könyörögtünk, végül az utca népe összefogott és írtunk egy kérvényt. Azt mondtuk, ha nem csinálják meg az utat, nem fizetjük a tehát! Különben a Rátkai meg a Gungl intézte az egészet. A VITA: A március 31 -i tanácsülésen megoszlottak a vélemények. A testület tagjai három elképzelés közül választhattak. Az elsőre egy, a másodikra tíz, a harmadikra huszonnégy tanácstag szavazott, egy tartózkodott. A határozat értelmében útfelújítás és fenntartásra 9 millió forintot költhet a komlói tanács. Ebből az összegből 1 millió jut a kátyúzásra, £00 ezer a járdákra és 2 milliót tartalékolnak. Kakas István, a Komlói Költségvetési üzem megbízott igazgatója korábban a tanács műszaki osztályán dolgozott, elejétől ismeri az ügyet. — Miért épp egy zsákutcában épült új út? — A szemétszállítás miatt. Tudniillik, nem lehetett megoldani a szemét szállítását, Imert az autók nem tudtak bemenni az utcába. Lehetetlen volt a közlekedés, és ez volt a környéken a legrosszabb utca. A lakók folyton könyörögtek, hogy tegyünk mór valamit. Erre született a döntés, hogy ne a Bajcsy-Zsilinszky utcai járdát készítsük el, hanem a Hársfa utcai utat. A tanácstag, Gungl Ferenc javasolta, hogy erre a munkára csoportosítsák át a .pénzeket. — Van ilyen lehetőségük a tanácstagoknak? — Természetesen, megkapják a területre a pénzt. — A tanácstagi alapból? — Nem, az egészen más. A műszaki osztály — attól függően, hogyan áll pénzzel — ‘közel egymillió forintot kioszt a tanácstagoknak. Ebből azt rendelnek, amit akarnak. Igaz, rendszerint csak 50-100 000 forint jut egyre-egyre, de a tanácstagok egymás között átcsoportosítanak. A műszaki osztállyal megbeszélik és aki most adott, majd jövőre visz- sz a kapja. — Nem túlzás, hogy miközben másra alig jut pénz, a Hársfa utcában a lakó garázsáig fut az út? — Aki most ott lakik, azzal valóban jót tettünk, de nem lehet másként megoldani. A szemetesautónak valahol meg kell fordulnia, különben sem lenne szerencsés, ha kihagynánk eqy ilyen 50 centis részt. A kapubejárókat, a csatlakozókat azért készítjük el, hogy a víz ne folyjon a burkolat alá, ne tudja kikezdeni azt. Komló Város Tanácsának elnökhelyettese, Szarka Elemér mondja: — Április 27-én levél érke-' zett a Hársfa utcából a lakók aláírásával, akik kérték az útburkolat felújítását. Ezzel egyetértett Gungl Ferenc, a tanácstagi csoport vezetője is. Ezenfelül — o műszoki osztály szerint — Újtelepen, a Tavasz utcában mintegy 250 négyzetméter kátyúzást végeztek el, részben összefüggő, 5 négyzetméternél nagyobb felületen is. Az Akácfa utcában felületkezelések és kátyúzás volt. A bolt ‘alatti raktárteret aszfaltszőnyeggel látták el, és megtörtént 60 folyóméter nyílt árok, valamint 40 folyóméter zárt csapadékgyűjtő csatorna kiépítése. ÉS MÉG VALAMI... A kérvényen volt vagy húsz aláírás. Az útépítés nem szerepelt a tanácsülés által jóváhagyott tervben, legalábbis nem félmilliós költséggel. Márpedig a munkálatokért Kakas István szerint 500 000 körüli összeget fizet a tanács, ahova egyébként 56 aláírással újabb levél érkezett. Most azt kérik az újtelepi lakók, hogy az áfész megszűnt zöldségüzlete helyén ne nyissanak italboltot... Ferenci Demeter MAGÁNYOSAN Gyorsléptű, hajlotthátú férfi siet el mellettünk, Szekeres István utánaszól:- Munkából, Jóska? Az első pillantásra szimpatikus ember megáll, bólint és bevár bennünket. — Idemegyünk Annához, a szomszédba, ha van kedved, gyere utánunk — invitálja a területi párttitkár és rögtön hozzáteszi: - Jóska barátom 73 éves, a nyugdíja mellett dolgozik és albérletben él. Pár perce indultunk el Dór- mán M áténéval, a pécsi 47- es körzet ' tanácstagjával és Szekeres Istvánnal, a Budai II. lakóterületi pártalapszervezet titkárával az Engels utcai irodájukból. Csaknem egy óráig beszélgettünk a környékről, az elmúlt évek, évtizedek terveiről, amelyek ugyan sokszorvál- toztak, de amelyek nyomán a legutóbbi években mégis sok minden történt a környéken. Csatornáztak, gázvezetéket építettek, a meglevők jelentős részét felújították, új üzletek nyíltak. Akik ezen a környéken, a Budai városrészen laknak, nagyrészt az idősebb .korosztályhoz tartoznak. Meglátszik az idő foga az Engels, az Ady, a Vöröskereszt, a Dugonics és a többi utca házainak jó részén. Hivalkodóan szépek köztük a kétszintes, pázsitos, dísz. cserjés udvarú, új házak. Sokan nagy árat fizettek ezekért az otthonokért, s nem minden esetben azok, akiké. A tanácstag és a párttitkár jó néhány olyan történetet mond el, amelyekben azonos a lényeg: az idős szülő eladta a házat, a gyerekek építkeztek, aztán a szülő egyre kisebb helyre szorult, egyre kevesebb időt tölt- hetett a többiekkel, mígnem a saját szoba, a családi ebédlőasztal helyett maradt neki a szuterin és a kézbe fogott tányér . . . A bírónőt sokan ismerik a városban. Negyvenkét éven át dolgozott, húsz évig bíráskodott dr. Molnár Anna. Hetven éves. Ma is abban az öreg házban él, amely a szüleié volt, s amelyben évtizedeken keresztül a nővérével együtt élt. Két évvel ezelőtt temette el. Azóta egyedül van, s a legfontosabb programja az, hogy időnként behívják a bíróságra ülnökösködni. .. Egy ideje kézimunkázik, gyönyörűen himez. Ezzel egészíti ki az olvasást, tv-nézést. Most is egy nagyméretű, készülő asztalterítővel az ölében, az orrára ejtett szemüvege mögül kipil- lantgatva beszélget:- Igenis sokat foglalkoztat, hogy mi lesz velem. Az gyötör visszatérően, hogy rendbe kellene tetetni a házat, hogy ót kellene rakatni a kandallót, de nem vagyok rá képes. Csaknem húsz évvel ezelőtt újítottuk fel a házat, akkor több, mint hatvanezer forintba került, most meg sem merem becsülni, mert ä kandalló átrakatására sincs pénzem. Azt mondják, legalább öt-hat- ezer forint. Nekem ötezer forint a nyugdíjam, és meggondolom, hogy egy héten hányszor 'főzzek, mit vásároljak. Hogy mennyi a havi kiadása, azt nem részletezi, de sokmindenre lehet következtetni abból, hogy ha vesz egy nagyobb zacskó csirkeszárnyat, akkor azt legalább három adagra osztja. Mindegyik adagba négy-négy darabot tesz, és egy-egy adagot vasárnaponként kiránt. Kettőt elfogyaszt vasárnap, kettőt hétfőn . . . Boros Irma nagyokat sóhajtva folyton visszatér az álmához - a nyugdíjasházba szeretne bejutni. Tizenhárom évvel ezelőtt temette el az édesanyját, azóta egyedül él a Hegyalja utcai kis családi ház. ban. Az egyik oldalon egy gazos telek a szomszédsága, a másik oldalon egy népes cigánycsalád él.- Sokszor megpróbáltam, de ezt a házat nem lehet eladni — mondja. A szomszéd telekkel azért nem törődnek, mert építési tilalom van ró, a másikról pedig jobb nem beszélni ... ^ Szürkehályog van a jobb szemén, a bal szemével is egyre rosszabbul lát, mégis mindig ünnep számára, ha a régi munkahelyétől, az Építő és Tatarozó Vállalattól jön üzenet: Irma gyere be egy kicsit, nem látunk ki a munkából. Könyvelő volt, nyolc éve nyugdíjas, havi 4192 forintból él. A hetvenes évek elején tataroz- itotta a házat, még most is van rá 310 forint törlesztése. — 27-én kaptam meg a nyugdíjam, most még van belőle kétezer forint... - mond. ja beletörődötten. — Egyik nyugdíjfizetéstől a másikig valahogy kijövök belőle, de nagyon bánt, hogy semmi másra nem telik. Ha az egyik hónapban félre tudok tenni egy keveset, a következőben biztos történik valami, ami elviszi azt a pár száz forintot. Nagyon régi holmijaim vannak, újat nem tudok venni. Sokszor azzal vígasztalom magam az ott. honülésért, hogy ha elhívnának valahova, még azzal sem tudnám megtisztelni a vendéglátóimat, hogy rendesen felöltözöm. Kozma lózsel, akivel az utcán találkoztunk, lehajtott fejjel hallgatja a beszélgetést. Nehezen szólal meg, kínosan hosszúra nyúlik a csend a szavai között. Neki nincs otthona. Volt valamikor, amikor még a feleséps is élt. Együtt laktak a fiatalokkal. A felesége meghalt, s ő egyre nehezebben tudott egy fedél alatt maradni a fiáékkal. Meg. romlott a kapcsolatuk. Hat évvel ezelőtt bejött Pécsre. Mun- kásszállóan kezdte, aztán albérletből albérletbe vándorolt, attól függően, hol kapott olcsóbbat. Hetvenhárom éves. Csaknem hatezer forint a nyugdíja és dolgozik. Kupor- gat, mert szeretne egy saját otthont. Bármennyire kilátástalan, mégis reménykedik, hogy talán sikerül.. De akkor is bekövetkezhet az, amitől a legjobban tart: egyszer összeesik valahol, beviszik egy kórházba és amikor a legközelebbi hozzátartozóit, az otthonát kérdezik, ő nem tud mit válaszolni . . . T. É. A várt mecénások is érdekeltek Forráskataszter - a fióknak? Jómagam sz.emélyes tapasztalataimra támaszkodva figyeltem izgatottan annak a munkaközösségnek a munkáját, amely többéves kutatómunka révén mérte fel a mecseki források állapotát. Számbavetté ezeket — nemcsak a működőket —, nem kis részben attól a felismeréstől hajtva, hogy az egyre kevesebb és ezek között is mind ritkább szennyezetlen víznyerő források mellett tar. talékként, lehetőségként - akár túristáknak, akár településeknek, akár üzemeknek — alapozni lehessen rájuk. Vagy megfordítva: az élő forrásokat megtartani, hogy továbbra is szolgá'- tassák az annyira fontos vizet. És persze ott vannak a „fő fogyasztók", az erdők- mezők élővilága, akiknek a víz legalább annyira fontos, mint az embereknek. Izgatottan vártam a végeredményt azért is, mert jó néhány mecseki forrás apadt el az utóbbi években, szinte a szemem láttára, máshol meg ott „keletkeztek" vízfolyások, ahol a hiányos tervezőmunka eredményeként senki sem számíthatott rájuk — például a pécsi új „nevezetesség", az alagút betonfalainál . . . A Magyar Karszt. és Barlangkutató Társulat dél-dunántúli területi szervezetének kezdeményelésére alakult meg az évtized elején az úgynevezett forrásbizottság. Célja: a korábbi szerteágazó munkák alapján egységes mecseki forráskatasztert készítsen, hogy felmérjen minden, működő és már nem működő forrást, azokat térképen feltüntesse. A tervek között szerepelt a munka eredményét összefog, laló kiadvány megjelentetése - mint már jeleztük, nagyon sokak hasznára. — Komoly energiát fektettünk ebbe a munkába - hallottuk Rónaki Lászlótól, a tervezett kiadvány szerkesztőjétől. - Sok szakember dolgozott, mert - bár ez utóbb derült ki - az eredetileg ismert hatszáz forráson kívül még számossal kellett foglalkoznunk, azonosításukat elvégeznünk. Mindenesetre a térkép rajzolása és szerkesztése folyamatoson haladt, ez utóbbi feladat elvégzését a Magyar Állami Földtani Intézet dél-dunántúli térületi szolgálata vállalta. — Mikorra várható a kiadvány?- Kétes egyelőre a megjelenés időpontja, mert sen1 ki azok közül, akik haszonnal forgathatnák, mondhatnám így is: akiknek szüksége van rá - mecénásként nem jelentkezett. Márpedig ennek hiányában ez eddig majdnem egy évtizeden keresztül társadalmi munká. ban végzett erőfeszítésünk veszendőbe mehet. Mindenesetre a forráskataszter fel- használásáról az a kollektíva dönt majd, akik ezt a munkát végigcsinálták.- Foglalkoztak a pécsi forrásokkal is? — Természetesen, az .ismertekkel, a megszűntnek nyilvánítottakkal, vagy az „elfelejtett" forrásokkal is. Készült ezekről is rövid ismertető, ez várhatóan fokozza majd a kiadvány iránti érdeklődést. Egyébként a szélesebb felhasználhatóság érdekében minden, a kataszterben szereplő forrásnál feltüntetjük a Mecsek turistatérképének koordinátahálóját, hogy kiküszöböljük az átfedéseket, illetve lehetővé tegyük a későbbi bővítéseket. .- Most hogyan áll a forráskataszter, teljesen elkészült? — Kész — és egyelőre fiókban várja a megjelentet- hetőségét. Közhasználat hiányában az ebben felhalmozott ismeretek hiábavalónk - mint egy elapadt forrás! Mészáros A. 1988. augusztus 13., szombat HÉTVÉGE
