Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-10 / 190. szám
Belépés csak különleges engedéllyel Különleges engedélyünk sajnos nem terjedt ki arra, hogy a levegőből is fényképezhessünk, ezért képünk közvetlenül a felszállás előtt készült. Fotó: Läufer László Utazás hőlégballonnal Tizenkét hároméves a rajtnál Ma: Magyar ügetőderby A nagy megmérettet-ések napja :elfelé ívelő pályán a tenyésztés -og a dó irodák vidéken is? — És a Balal-on...? Lassan úszom a levegőben, minden részletében kényelmesen megfigyelhetem a tájat, hol magasabbról, hol egészen alacsonyról, néha szinte földközelből, azután ismét följebb lebegek, látom, amint a búzaföldön átszalad egy őz, látom, amint alattam a kiskertékben már dolgozgatnak a kora reggeli napsütésben, a magasból látom a hatos úton az autókat, fölbukkan a romonyai templom, majd lejjebb ereszkedve akár be is nézhetek egy ház kéményébe, s csak úszom, úszom tovább a tiszta levegőben, egyre lejjebb ereszkedünk, már a bogádi völgyben, szinte álomszerű az egész, s ekkor megkérdezi tőlem a pilóta, aki mellettem áll o kosárban, hogy „Akar körtét szedni?” S tényleg, mór olyan közel vagyunk a földhöz, hogy akár körtét, akár megy- gyet is szedhetnék a fák tetejéről . . . Mindezt nem álmodtam, bár az átélt érzés nagyon hasonlít ahhoz, amikor visszatérő álmában az ember gyokorta úszik a levegőben. De ez valóság volt, még he» számomra szinte meseszerűnék vagy Verne-filmbe illőnek tűnt is. Fotóriporter kollégámmal engedélyt kaptunk arra, hogy egy- egy hőlégballonnal, na és természetesen pilóta kíséretében, felszálljunk. A startra szerdán reggel 6 óra 20-kor került sor. Amikor kora reggel megérkeztünk a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Tüskésréti úti telepére, már javában folytok az előkészületek: nyolcon dolgozták azon, hogy a két hőlégballon felszállhasson velünk. Az előkészület jó félórát vesz igénybe: először fölszerelik a szingapúri nádból font kosarat: mind a négy sarkába egy-egy gázpalack kerül, azután beszerelik a műszert, a rádiót, majd kipróbálják a hajtóművet. A kupolát kiterítik a földön, eldöntik a kosarat, hozzá rögzítik a kupolát, s ekkor megtöltik hideg levegővel. A levegőt csak ezután kezdik melegíteni, s szép lassan a kupola függőleges állásba kerül. Amivel én repültem, az a kupola háromezer köbméteres volt, magassága 18,80 méter, színe piros, fekete, rajta sárga pöttyök. A másik kék-fehér, 2200 köbméter, 16,70 méter magas. Kora reggel még keleti szél fújt, felszálláskor kezdett délire fordulni. Engedélyünk Pogány helyi légtérre kétezer méter magasságra, nagyobb légtérre 500 méter magasságra szólt. Maximális magasságunk nem sokkal haladta meg a kétszáz métert, mert háromszáz fölött már nagyon nagy volt a szélsebesség. Egy méter per secundummal emelkedünk, fölfelé erősödik a szélsebesség, száz méternél 2—3 méter per másodperc. Kétszáz méter magasságnál 105-106-110 Celsius fokkal repülünk, s keresztirányban is 2—3 méter per secundum sebességgel, eleinte tisztán keleti irányba. Navigálni csak a magasság változtatásával lehet, ahogy a különböző magasságokban változik a szélirány. Az a legkedvezőbb, ha kisebb a külső hőmérséklet, s így nagyobb a fajsúlykülönbség, akkor kevesebbet kell repülés közben fűteni. Átlíbegünk az újhegyi domb fölött, a romonyai templom felé haladunk, s ahogy alacsonyabbra ereszkedünk, a pilóta „Jó reggelt!” köszöntéssel üdvözli az embereket; akik egy pillanatra abbahagyják o kerti munkát. Megpillantom a mögöttünk jövő, s egyre közelebb érő másik ballont; már ők is délkelet felé tartanak. Azután szem elől tévesztem őket, majd egyszer csak egész közelről, egy búzával bontott domboldal mögül előbúkkan a világosikék ballon. A tolaj közelében jóformán nem tudunk haladni, alig jár a szól, a kék ballon le is száll a búzatábla szélén. Mi még megyünk tovább, bár a bogádi völgyben egyre nehezebb repülni. A levegőben a pilóta idéz egy versből, mert igazából nem is lehet megfogalmazni ezt az érzést: „Egy büszke sastól azt kérdeztem én Hót o sasok bátorsága hol terem? / Ö nem felel, de villanó szemén fénylett a válasz / szállj, repülj velem!" Hát igen, én sem találtam még meg őzt a szót, amivel ki lehet fejezni ezt az élményt. Át kell élni. Azután „beszorulunk” a bogádi völgybe, megjelenik a kísérőkocsi, amivel rádión tartottuk a kapcsolatot, s fél nyolc előtt pór perccel a le- döbákötél segítségével „kihúznak" bennünket, földet érünk. A két pilóta Noteisz Antal, az Alcnomélyítő textilüzemének, valamint az MHSZ hőlégballon szakosztályának vezetője és Buzsáki István, szintén a textilüzemben dolgozik és a szakosztály tagja. S a többiek, akik segédkeztek abban, hogy ilyen nem mindennapi élményben lehessen részünk: Rébék Nagy Tamás, Mezei Csaba, Heinemann Ferenc, Kimmel József, Papp Tamás, Aradi Csaba. Dücsö Csilla Igazi ünnep’lesz ma délután a budapesti Kerepesi úti ügetőpólyán. Ma futják a Magyar ügetőderbyt, a Négyévesék Nagydíját és a korhatárhoz nem kötött Budapesti Édesipari Kupa versenyét. A derby rajtjához tizenkét hároméves sorakozik fel, Nyuszikától Nagyvezérig. Az idei háromévesek valamennyien N- el kezdődő nevet viselnek, ugyanis a kezdőbetű az ügetőló korát hivatott jelezni. A dorby távja 2600 méter, a győztes pénzdíja 75 000 forint. A végleges rajtlista csütörtökön délben készült el, e szerint öt mezőhegyesi, két ró- dlházi, két orosházi, két so- mogysórdi és egy babócsai tenyésztésű ló közül kerül ki az idei derbygyőztes. Mindeneset, re a somogysárdi Nádor és a rádiházi Nativ az orosházi Ne- mecsekkel együtt az idei nagy esélyesek közé tartozik. A Négyévesek Nagydíjára kilenc lovat neveztek. Ezt a versenyt 3200 méteren futják, 50 000 forintos díjért. Itt Milán (Orosháza), Mágnás (Mezőhegyes) és Montana (So- mogysárd) tűnik esélyesnek. Az Édesipari Kupa 1600 méteres verseny, 25 000 forintos' pénzdíjjal. Itt fut majd a magyar rekorder Lázálom (Mezőhegyes), „aki" nyert már der- byt, kétszer volt az Év ügetö- lova és Berlinben futotta 1,17,2 perces kitűnő rekordját. A mezőny leaidősebb lova a somogysárdi Fickó, sok nvert versennyel a háta meqett, Ba- bócsát a derbyt nyert Komornyik és az Édesipari Kupában eqyszer mór győztes Jocker képviseli. Dr. Fehér Dezső, a Magvar Lóversenyvállalat igazgatója szerint még soha nem rendelkezett iiyen jó tenyész- és versenyló-állománnyal a magyair ügető, mint most. Ezt bizonyítják a nemzetközi eredmények is. Június 25-én Bécsben valamennyi ló megjavította a hazai eredményét és pénzdíjas helyezést ért el. Prágában három versenyen indultak, mindhármat megnyerték. Berlinben Mágnás (Mezőhegyes) orrhosszal kapott ki a versenyt nyerő szovjet lótól. A jó, színvonalas versenyek velejárója az is, hogy közönségszáma stabil, a fogadójáték 5 százalékkal magasabb a tavalyinál.- Pedig 1974 óta nem is volt központi lóimport . . .- Viszont - mondja dr. Fehér Dezső -, a tenyésztő gazdaságok egyre inkább megtanulnak ügyesen kereskedni. Ródiháza például tartás ellenében jutott és jut kiváló új vérvonalakhoz. A babócsai tsz munka- és vágólovak ellenében kapott olyan kitűnő te- nyésrméneket, mint Adonis Hanover, Somogysárdra került Dale Lobell Finnországból, stb.- Vajon mindörökké fővárosi szórakozás marad az ügető?- Nézze, mi próbálkoztunk már vidéki fogadóirodák létesítésével Siófokon, Tatán és Orosházán. A Postán bukott el a kísérlet. Egyszerűen nem sikerült eljuttatni oda a Turfot. A lap nélkül a fogadás lottózássá vált, el is fordultak az irodáktól az emberek, megszüntettük őket. Az ősztől valami egészen új doloqgal próbálko. zunk, ebben a televízió is részt vállal és átütő sikert várunk tőle. De tegyük el ezt a témát szeptemberre.- Új pálya? városokban is. A szomszédaink azóta is azokon versenyeznek, csak nálunk tűntek el ezek, mint a múlt „bűnei”. Pécs, Debrecen, Siófok és sorolhatnám még, szép pályákkal rendelkezett. Most kitűnő és elegendő a versenyló állományunk, hovatovább a pályahiány gátolja a további fejlődést, dehát a régi pályákát feltámasztani nem lehet. Az egyiken lakótelep áll, a másikon gyár...- Hogy áll a Balaton menti pálya ügye?- A helye megvan Szóntód- pusztán. Ha majd felépül, mi biztosítjuk a versenyek rendezését, a fogadások lebonyolítósót. Csak éppen a pályát nem tudjuk felépíteni. Annyi pénzünk nincs. Közel-távol, mindenütt odaviszik a lósportot, a tömegeket vonzó üdülőhelyekre. Ehhez a szórakozáshoz nem kell nyelvtudás, nagy pénz, drága felszerelés, aki belép egy ügetőpályára, azonnal otthon érezheti magát, legyen a viláq bármely sarkában. És mindamellett a vállalkozó számára is nyereséges. Ma tehát még nem kötünk itthon fogadást, a balatoni nyaralóközönséq nem indul el a szántódi pálva felé, egyszerűen csak odaülünk a tévé elé és végignézzük a Magyar ügetőderby közvetítését. Reménykedve, hogy majd egyszer.. . — Régi téma. A monarchia idején sok pálya épült vidéki Kurucz Pál Történetünk mottója: Pécs belvárosának első osztályú szórakozóhelyén, első osztályú sportoló osztályon aluli műsora. Történetünk főhőse: Jóni József, a Komlói Bányász Sport Klub első osztályú ökölvívó sportolója. A színhely, a Korzó kávéház diszkábárja, ahová Jóni, sporttársaival rendszeresen szórakozni járt. Az eset a következő: K. Tamás, pécsi fiatalember barátai társaságában érkezett a disz- kábárba, a késő éjszakai órákban. Amint o bárpulthoz lépett, érezte, hogy valaki hátulról átöleli, majd simogatni kezdi. Megfordult, s így találkozott a simogatójától érkező jól irányzott ökölcsapással, amelytől felrepedt a szója és kitörött a foga. Az enyhén szólva durván barátkozó Jóni ezekután mint aki jól végezte dolgát, táncolni ment. Jóni József ellen a Pécsi Városi Rendőrkapitányságon garázdaság és könnyű testi sértés vétsége miatt indult eljárás. Nem az egyetlen ebben az évben. Márciusi balhéjának is nyoma van a rendőrségen. Akéjszakán volt még egy „műsor", de ennek előadója nem osztályos sportoló. Egy testépítő, aki sporttag a DOZSÓ- ban. Lakatos Zsolt — jelenleg foglalkozás nélküli -, szintén a kidobófiú, de nem egyedül, hanem négyen álltak mögötte. Szó szót követett, az anyaszidás is elhangzott különböző formákban, majd a háttérben lévő Lakatos Zsolttól ismét ka— Amit szeretnénk is megőrizni — mondja Illés Istvánná, a vendéglátóhely szerződéses üzemeltetője. — Ki akarjuk szűrni a rendbontókat, de csak annyit tudunk tenni, hogy legTestépítők, ökölvívók az éjszakában kor szintén az éjszakában szórakozott sporttársaival, majd éjfél körül egy ismerősük lakására indultak, amit kölcsönkaptak egy éjszakára. Sajnos a kaput zárva találták, a házmester pedig nem ébredt fel csengetésükre. Ekkor úgy döntöttek, hogy a bejutás egyszerűbb módját választva, berúgják az üvegajtót. A lépcsőházba kitóduló lakókkal dulakodni kezdtek, majd elmenekülték. De térjünk vissza a Korzó diszkóbárjába. Azon a májusi sporttársaival jár rendszeresen a Korzóba. Azon az estén tömve volt a diszkóbár, s kint, az ajtó előtt is tömeg, akik szerettek volna bejutni. A tö- rjieg élén Cs. Tamás, aki nem nyugodott bele, hogy kívül marad, s így szóváltásba keveredett a bár kidobófiújával, akitől értetlensége miatt kapott is egy sima pofont, amitől legurult a lépcsőn. Cs. Tamás ezt sérelmezte, s újra felment, ózonban már zárt ajtókat talált. Rúgdosni kezdte, kopogtatására meg is jelent pott Cs. Tamás egy pofont. Ezután úgy gondolta, jobb, ha feladja, s elindult, de néhány lépés után összeesett. A mentők agyrázkódással szállították az idegklinikóra. A történtek utón, a rendőrség bűnügyi munkatársaival mi is ellátogattunk a diszkóbárba. Első osztályú árak, ittas vendég egy sem, békésen szórakozó, elegáns fiatalok. Megállapításunk: örülni ikeflene, hogy von egy nívós diszkó a belvárosban. közelebb nem engedjük be őket a bárba. Az ilyen etetek elkerülése érdekében szívesen alkalmaznánk egy nyugdíjas rendőrt, mert nem mindegy.a beavatkozás módja. Az együttműködés érdekében a rendőrség részéről is történtek intézkedések, egyrészt gyakoribb járőrök szervezése a kóvéház környékén, továbbá tervbe vették, hogy önkéntes rendőri csoportokat szerveznek sportolókból. A karate szakosztály mór felajánlotta segítségét. Hogy sportszerűek legyünk, megkérdeztük o Komlói Bányász Sportkör elnökét is. Bár az ökölvívó szakosztályból csak egy aktív résztvevő volt az éjszakában, azonban Jóni márciusi balhéjának, és a két éjszakai verekedésnek volt egy passzív szemlélője is. Jóni sporttársa, a csapat kapitánya, aki a verekedéseknél jelen volt, de elfordította a fejét. Prohászka István, a sportkör elnöke: — Az ökölvívó szakosztályt a június 27-i rendkívüli elnökségi ülésen született döntés értelmében megszüntettük. Oka, amikor a sportolók munkahelyi kedvezményeit megvonták, lecsökkent a létszám. A fegyelemről pedig jobb nem beszélni . . . Marton Gyöngyi vasárnapi
