Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-10 / 190. szám

Belépés csak különleges engedéllyel Különleges engedélyünk sajnos nem terjedt ki arra, hogy a levegőből is fényképezhessünk, ezért képünk közvetlenül a felszállás előtt készült. Fotó: Läufer László Utazás hőlégballonnal Tizenkét hároméves a rajtnál Ma: Magyar ügetőderby A nagy megmérettet-ések napja :elfelé ívelő pályán a tenyésztés -og a dó irodák vidéken is? — És a Balal-on...? Lassan úszom a levegőben, minden részletében kényelme­sen megfigyelhetem a tájat, hol magasabbról, hol egészen alacsonyról, néha szinte föld­közelből, azután ismét följebb lebegek, látom, amint a búza­földön átszalad egy őz, látom, amint alattam a kiskertékben már dolgozgatnak a kora reg­geli napsütésben, a magasból látom a hatos úton az autókat, fölbukkan a romonyai temp­lom, majd lejjebb ereszkedve akár be is nézhetek egy ház kéményébe, s csak úszom, úszom tovább a tiszta levegő­ben, egyre lejjebb ereszke­dünk, már a bogádi völgyben, szinte álomszerű az egész, s ekkor megkérdezi tőlem a pi­lóta, aki mellettem áll o ko­sárban, hogy „Akar körtét szedni?” S tényleg, mór olyan közel vagyunk a földhöz, hogy akár körtét, akár megy- gyet is szedhetnék a fák te­tejéről . . . Mindezt nem álmodtam, bár az átélt érzés nagyon hason­lít ahhoz, amikor visszatérő álmában az ember gyokorta úszik a levegőben. De ez va­lóság volt, még he» számomra szinte meseszerűnék vagy Ver­ne-filmbe illőnek tűnt is. Fo­tóriporter kollégámmal enge­délyt kaptunk arra, hogy egy- egy hőlégballonnal, na és ter­mészetesen pilóta kíséretében, felszálljunk. A startra szerdán reggel 6 óra 20-kor került sor. Amikor kora reggel megér­keztünk a Bányászati Akna­mélyítő Vállalat Tüskésréti úti telepére, már javában folytok az előkészületek: nyolcon dol­gozták azon, hogy a két hő­légballon felszállhasson ve­lünk. Az előkészület jó félórát vesz igénybe: először fölszere­lik a szingapúri nádból font kosarat: mind a négy sarkába egy-egy gázpalack kerül, az­után beszerelik a műszert, a rádiót, majd kipróbálják a hajtóművet. A kupolát kiterítik a földön, eldöntik a kosarat, hozzá rögzítik a kupolát, s ekkor megtöltik hideg levegő­vel. A levegőt csak ezután kezdik melegíteni, s szép las­san a kupola függőleges ál­lásba kerül. Amivel én repül­tem, az a kupola háromezer köbméteres volt, magassága 18,80 méter, színe piros, fe­kete, rajta sárga pöttyök. A másik kék-fehér, 2200 köbmé­ter, 16,70 méter magas. Kora reggel még keleti szél fújt, felszálláskor kezdett déli­re fordulni. Engedélyünk Po­gány helyi légtérre kétezer méter magasságra, nagyobb légtérre 500 méter magasság­ra szólt. Maximális magassá­gunk nem sokkal haladta meg a kétszáz métert, mert há­romszáz fölött már nagyon nagy volt a szélsebesség. Egy méter per secundummal emel­kedünk, fölfelé erősödik a szélsebesség, száz méternél 2—3 méter per másodperc. Kétszáz méter magasságnál 105-106-110 Celsius fokkal repülünk, s keresztirányban is 2—3 méter per secundum se­bességgel, eleinte tisztán ke­leti irányba. Navigálni csak a magasság változtatásával lehet, ahogy a különböző magasságokban vál­tozik a szélirány. Az a leg­kedvezőbb, ha kisebb a külső hőmérséklet, s így nagyobb a fajsúlykülönbség, akkor keve­sebbet kell repülés közben fű­teni. Átlíbegünk az újhegyi domb fölött, a romonyai temp­lom felé haladunk, s ahogy alacsonyabbra ereszkedünk, a pilóta „Jó reggelt!” köszön­téssel üdvözli az embereket; akik egy pillanatra abbahagy­ják o kerti munkát. Megpil­lantom a mögöttünk jövő, s egyre közelebb érő másik bal­lont; már ők is délkelet felé tartanak. Azután szem elől tévesztem őket, majd egyszer csak egész közelről, egy bú­zával bontott domboldal mö­gül előbúkkan a világosikék ballon. A tolaj közelében jó­formán nem tudunk haladni, alig jár a szól, a kék ballon le is száll a búzatábla szé­lén. Mi még megyünk tovább, bár a bogádi völgyben egy­re nehezebb repülni. A leve­gőben a pilóta idéz egy vers­ből, mert igazából nem is le­het megfogalmazni ezt az ér­zést: „Egy büszke sastól azt kérdeztem én Hót o sasok bátorsága hol terem? / Ö nem felel, de villanó szemén fénylett a válasz / szállj, re­pülj velem!" Hát igen, én sem találtam még meg őzt a szót, amivel ki lehet fejezni ezt az élményt. Át kell élni. Azután „beszorulunk” a bo­gádi völgybe, megjelenik a kísérőkocsi, amivel rádión tartottuk a kapcsolatot, s fél nyolc előtt pór perccel a le- döbákötél segítségével „kihúz­nak" bennünket, földet érünk. A két pilóta Noteisz Antal, az Alcnomélyítő textilüzemének, valamint az MHSZ hőlégbal­lon szakosztályának vezetője és Buzsáki István, szintén a textilüzemben dolgozik és a szakosztály tagja. S a többiek, akik segédkeztek abban, hogy ilyen nem mindennapi élmény­ben lehessen részünk: Rébék Nagy Tamás, Mezei Csaba, Heinemann Ferenc, Kimmel József, Papp Tamás, Aradi Csaba. Dücsö Csilla Igazi ünnep’lesz ma délután a budapesti Kerepesi úti üge­tőpólyán. Ma futják a Magyar ügetőderbyt, a Négyévesék Nagydíját és a korhatárhoz nem kötött Budapesti Édesipa­ri Kupa versenyét. A derby rajtjához tizenkét hároméves sorakozik fel, Nyu­szikától Nagyvezérig. Az idei háromévesek valamennyien N- el kezdődő nevet viselnek, ugyanis a kezdőbetű az ügető­ló korát hivatott jelezni. A dorby távja 2600 méter, a győztes pénzdíja 75 000 forint. A végleges rajtlista csütörtö­kön délben készült el, e sze­rint öt mezőhegyesi, két ró- dlházi, két orosházi, két so- mogysórdi és egy babócsai te­nyésztésű ló közül kerül ki az idei derbygyőztes. Mindeneset, re a somogysárdi Nádor és a rádiházi Nativ az orosházi Ne- mecsekkel együtt az idei nagy esélyesek közé tartozik. A Négyévesek Nagydíjára kilenc lovat neveztek. Ezt a versenyt 3200 méteren futják, 50 000 forintos díjért. Itt Mi­lán (Orosháza), Mágnás (Me­zőhegyes) és Montana (So- mogysárd) tűnik esélyesnek. Az Édesipari Kupa 1600 mé­teres verseny, 25 000 forintos' pénzdíjjal. Itt fut majd a ma­gyar rekorder Lázálom (Mező­hegyes), „aki" nyert már der- byt, kétszer volt az Év ügetö- lova és Berlinben futotta 1,17,2 perces kitűnő rekordját. A mezőny leaidősebb lova a somogysárdi Fickó, sok nvert versennyel a háta meqett, Ba- bócsát a derbyt nyert Komor­nyik és az Édesipari Kupában eqyszer mór győztes Jocker képviseli. Dr. Fehér Dezső, a Magvar Lóversenyvállalat igazgatója szerint még soha nem rendel­kezett iiyen jó tenyész- és ver­senyló-állománnyal a magyair ügető, mint most. Ezt bizonyít­ják a nemzetközi eredmények is. Június 25-én Bécsben vala­mennyi ló megjavította a hazai eredményét és pénzdíjas he­lyezést ért el. Prágában há­rom versenyen indultak, mind­hármat megnyerték. Berlinben Mágnás (Mezőhegyes) orr­hosszal kapott ki a versenyt nyerő szovjet lótól. A jó, színvonalas versenyek velejárója az is, hogy közön­ségszáma stabil, a fogadójáték 5 százalékkal magasabb a ta­valyinál.- Pedig 1974 óta nem is volt központi lóimport . . .- Viszont - mondja dr. Fe­hér Dezső -, a tenyésztő gaz­daságok egyre inkább megta­nulnak ügyesen kereskedni. Ródiháza például tartás elle­nében jutott és jut kiváló új vérvonalakhoz. A babócsai tsz munka- és vágólovak ellené­ben kapott olyan kitűnő te- nyésrméneket, mint Adonis Hanover, Somogysárdra került Dale Lobell Finnországból, stb.- Vajon mindörökké fővárosi szórakozás marad az ügető?- Nézze, mi próbálkoztunk már vidéki fogadóirodák léte­sítésével Siófokon, Tatán és Orosházán. A Postán bukott el a kísérlet. Egyszerűen nem si­került eljuttatni oda a Turfot. A lap nélkül a fogadás lottó­zássá vált, el is fordultak az irodáktól az emberek, megszün­tettük őket. Az ősztől valami egészen új doloqgal próbálko. zunk, ebben a televízió is részt vállal és átütő sikert várunk tőle. De tegyük el ezt a té­mát szeptemberre.- Új pálya? városokban is. A szomszédaink azóta is azokon versenyeznek, csak nálunk tűntek el ezek, mint a múlt „bűnei”. Pécs, Debrecen, Siófok és sorolhat­nám még, szép pályákkal ren­delkezett. Most kitűnő és ele­gendő a versenyló állomá­nyunk, hovatovább a pályahi­ány gátolja a további fejlő­dést, dehát a régi pályákát feltámasztani nem lehet. Az egyiken lakótelep áll, a mási­kon gyár...- Hogy áll a Balaton menti pálya ügye?- A helye megvan Szóntód- pusztán. Ha majd felépül, mi biztosítjuk a versenyek rende­zését, a fogadások lebonyolí­tósót. Csak éppen a pályát nem tudjuk felépíteni. Annyi pénzünk nincs. Közel-távol, mindenütt odaviszik a lóspor­tot, a tömegeket vonzó üdülő­helyekre. Ehhez a szórakozás­hoz nem kell nyelvtudás, nagy pénz, drága felszerelés, aki belép egy ügetőpályára, azon­nal otthon érezheti magát, le­gyen a viláq bármely sarká­ban. És mindamellett a vállal­kozó számára is nyereséges. Ma tehát még nem kötünk itthon fogadást, a balatoni nyaralóközönséq nem indul el a szántódi pálva felé, egysze­rűen csak odaülünk a tévé elé és végignézzük a Magyar üge­tőderby közvetítését. Remény­kedve, hogy majd egyszer.. . — Régi téma. A monarchia idején sok pálya épült vidéki Kurucz Pál Történetünk mottója: Pécs belvárosának első osztályú szó­rakozóhelyén, első osztályú sportoló osztályon aluli műso­ra. Történetünk főhőse: Jóni Jó­zsef, a Komlói Bányász Sport Klub első osztályú ökölvívó sportolója. A színhely, a Korzó kávéház diszkábárja, ahová Jóni, sporttársaival rendszeresen szórakozni járt. Az eset a következő: K. Ta­más, pécsi fiatalember barátai társaságában érkezett a disz- kábárba, a késő éjszakai órákban. Amint o bárpulthoz lépett, érezte, hogy valaki há­tulról átöleli, majd simogatni kezdi. Megfordult, s így talál­kozott a simogatójától érkező jól irányzott ökölcsapással, amelytől felrepedt a szója és kitörött a foga. Az enyhén szólva durván barátkozó Jóni ezekután mint aki jól végezte dolgát, táncolni ment. Jóni József ellen a Pécsi Vá­rosi Rendőrkapitányságon ga­rázdaság és könnyű testi sértés vétsége miatt indult eljárás. Nem az egyetlen ebben az évben. Márciusi balhéjának is nyoma van a rendőrségen. Ak­éjszakán volt még egy „mű­sor", de ennek előadója nem osztályos sportoló. Egy test­építő, aki sporttag a DOZSÓ- ban. Lakatos Zsolt — jelenleg foglalkozás nélküli -, szintén a kidobófiú, de nem egyedül, hanem négyen álltak mögötte. Szó szót követett, az anya­szidás is elhangzott különböző formákban, majd a háttérben lévő Lakatos Zsolttól ismét ka­— Amit szeretnénk is meg­őrizni — mondja Illés Istvánná, a vendéglátóhely szerződéses üzemeltetője. — Ki akarjuk szűrni a rendbontókat, de csak annyit tudunk tenni, hogy leg­Testépítők, ökölvívók az éjszakában kor szintén az éjszakában szórakozott sporttársaival, majd éjfél körül egy ismerősük la­kására indultak, amit kölcsön­kaptak egy éjszakára. Sajnos a kaput zárva találták, a házmester pedig nem ébredt fel csengetésükre. Ekkor úgy döntöttek, hogy a bejutás egy­szerűbb módját választva, be­rúgják az üvegajtót. A lépcső­házba kitóduló lakókkal dula­kodni kezdtek, majd elmene­külték. De térjünk vissza a Korzó diszkóbárjába. Azon a májusi sporttársaival jár rendszeresen a Korzóba. Azon az estén tömve volt a diszkóbár, s kint, az ajtó előtt is tömeg, akik szerettek volna bejutni. A tö- rjieg élén Cs. Tamás, aki nem nyugodott bele, hogy kívül marad, s így szóváltásba ke­veredett a bár kidobófiújával, akitől értetlensége miatt ka­pott is egy sima pofont, ami­től legurult a lépcsőn. Cs. Ta­más ezt sérelmezte, s újra fel­ment, ózonban már zárt ajtó­kat talált. Rúgdosni kezdte, kopogtatására meg is jelent pott Cs. Tamás egy pofont. Ezután úgy gondolta, jobb, ha feladja, s elindult, de né­hány lépés után összeesett. A mentők agyrázkódással szállí­tották az idegklinikóra. A történtek utón, a rendőr­ség bűnügyi munkatársaival mi is ellátogattunk a diszkó­bárba. Első osztályú árak, ittas vendég egy sem, béké­sen szórakozó, elegáns fiata­lok. Megállapításunk: örülni ikeflene, hogy von egy nívós diszkó a belvárosban. közelebb nem engedjük be őket a bárba. Az ilyen etetek elkerülése érdekében szívesen alkalmaznánk egy nyugdíjas rendőrt, mert nem mindegy.a beavatkozás módja. Az együttműködés érdeké­ben a rendőrség részéről is történtek intézkedések, egy­részt gyakoribb járőrök szer­vezése a kóvéház környékén, továbbá tervbe vették, hogy önkéntes rendőri csoportokat szerveznek sportolókból. A ka­rate szakosztály mór felaján­lotta segítségét. Hogy sportszerűek legyünk, megkérdeztük o Komlói Bá­nyász Sportkör elnökét is. Bár az ökölvívó szakosztályból csak egy aktív résztvevő volt az éjszakában, azonban Jóni márciusi balhéjának, és a két éjszakai verekedésnek volt egy passzív szemlélője is. Jóni sporttársa, a csapat kapitá­nya, aki a verekedéseknél je­len volt, de elfordította a fe­jét. Prohászka István, a sportkör elnöke: — Az ökölvívó szakosztályt a június 27-i rendkívüli elnök­ségi ülésen született döntés értelmében megszüntettük. Oka, amikor a sportolók mun­kahelyi kedvezményeit megvon­ták, lecsökkent a létszám. A fegyelemről pedig jobb nem beszélni . . . Marton Gyöngyi vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents