Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-09 / 189. szám
leliorisz Béla jondolnak ád gy álltái a régi üzlet előtt kállasan és tűnődve gondban gabokrokra gondolhattál t hallgattak már a vizek holtan án jött a tél — mondtad — a magasban agos havak készülődtek kellett takarni a szobrokat dent mégsem értettél meg n érnek a komisz fagyok em lesz már otthoni vacsorád k .távoli vonatok szagát inhatod ha állsz jéggé holt sk fölött mint egy kicsapott diók gondolnak rád bolondos máriák Író is, ampolgá- mikrofon tépernyőn ja a létjen hatá- m régiben kétper- an ötször ban-ben idre elfe- ijtőnévhez szervezet :ből tevó- jnem ami i névmás jmposság, □szorulna, idzik. Egy ■erces be- ernő hat- :szer he- iportalany mmit az az illető itta rend□vunk ér- idok mit t az én ációmbon akit alul- gaz, hogy a kevésbé vagy rosszul, sőt elégtelenül táplált gyerek és felnőtt is beteg. Azt kell megfogalmaznunk, amit gondolunk. Ne lehessen se félre, se másként értelmezni. És a képzettársítás se zavarjon. FROCCS Hovatovább erről is, arról is kiderül, hogy jócskán elmaradunk a jóféle átlagos szinttől. Megcsinálták az utat. Ideje volt. Átvételkor napsütéses télvége járta, se hó, sem eső nem esett. Ha éppenséggel esik vagy havazik, bizonyára jobban odafigyelnek az átvevők meg a meósok. Ez esetben se dicséret, se jutalom. Mert ugyebár más a képlet, ha az átvevők kapnak néhány fröcs- csöt. A víz, a trutymó nem folyik le, a rácsok csörömpölnek- csattognak a pihenni-aludni akaró lakók nagy örömére; a járdaközépi aknatető sehogyse akar belesimulni betonkörnyezetébe; a gyerekek ugrálnak rajta: durrog, akár a mozsárágyú. Buszok, taxik, magán- gépkocsik futrinkáznak: igyekezni-kell, fogy a benzin; a ro- hanatban fröcskölnek, ahogy csak tudnak. Ilyenféle munkáért még a megjáró bért is csak visszafogottan szabadna kifizetni. Nemhogy prémiumot, jutalmat adni. Ki-ki tartja a markát a hudribudrin elvégzett munkáért is. Holott mást érdé. meine. Például néhány fröcs- csöt. Nem a talponállóban, hanem egy jó zuhé közben a járdaszélen. KATONA JUDIT Aratókhoz Halott lovak dögtemetőin esők szétszórt gyöngysora fénylik. Nem hajszolja harmatos ösvény a hajnalok kötélverőit. Elhagyják fészküket a fürjek, tojásaikat szél tapossa. Gépek, erős nagy szive verdes, zihál a porban fulladozva. Testére hűlő fehér ingben hajlong hektárnyi rendet vágva, búzák szép fejét veszi a június elsőkaszása. Olvasás közben Illyés Gyula naplója. - Amióta megjelent Fodor András impozáns naplója, az Ezer ejte Fülep Lajossal, talán nem hat már nálunk sem olyan meghökkentőnek egy másik, hasonlóképpen terjedelmes és intim jellegű alkotásnak, lly- lyés Gyula naplójegyzeteinek a kiadása. Persze, napló és napló között nagyon sok különbség lehetséges. Ha Fodor András könyve a tanítvány följegyzéseit tartalmazza, azaz „eckermann-i" jellegű vállalkozás, akkor Illyés naplójára a „goethe-i" jelző érvényes, vogyis közvetlenül a mester megnyilatkozása. Korábbon Illyés 1929. és 1945. közötti naplójegyretei jelentek meg, most több, mint félezer könyvoldalon az 1946.' és 1960. között született följegyzéseket vehetjük kezünkbeMilyen Illyés naplója? - Ha gyanítottuk is már az író életében, hogy Illyés fiókja különféle ,,mogán használatú" följegyzéseket őriz, még a szű- kebb irodalmi közvélemény sem tudott arról, hogy az iró többkevesebb rendszerességgel „szabályos" ' naplót vezet. Ily- lyés hagyatékából — más művekéi együtt -, ez is előlkerült. Persze, „szabálygj" naplónak csak abban az értelemben nevezhetők ezek az írások, hogy keltezéssel ellátott, azon melegében, az eseményekkel egy- időben papírra vetett följegyzések. A szabálytalanság azonban már abban megmutatkozik, hogy a sajtó alá rendező Illyés Gyuláné a Naplójegyze- fek-be egy sor, korabeli újságokban megjelent lllyés-cik- ket is beillesztett, s ezzel telNéhány gondolat a XVII. fúvószenekari fesztivál után Megújulás, távlatokkal A palotabozsok-mohócsi úttörő fúvószenekar is őszinte sikert aratott kitűnő játékával a vendégegyüttesek koncertjén Fotó: Proksza László Siklós példát adott Európának. Kérem, ne ítéljenek meg e bombasztikusnak tűnő szentenciáért, amelyet csakis a melldöngető kisvárosi provincializmus mondathatna ki velem, ha nem lennék meggyőződve a nagyon is tárgyilagos megállapítás igazságtartalmáról. Hazai és külföldi szakemberek egybehanzó véleményeként. De erről majd szóljanak ők. Napi tudósításainkból, úgy gondolom, kitűnt, hogy a XVII. siklósi nemzetközi fúvószenekari fesztivál és verseny kimagasló szakmai és jól megérdemelt közönségsikert hozott,, mind a 12 résztvevő együttes számára. Igen szerencsés összeállításban, igen élvezetes és — a múltszázadi romantikusoktól a legmodernebb kortárs szerzőkig; az operarészletektől, nyitányoktól a dzsesszes hangvételű szimfonikus könnyűzenéig -, széles repertoárskálában gyönyörködhetett a közönség a koncerteken. Ezen túlmenően, mint a záróértékeléskor, s másutt is gyakorta elhangzott, a június 18- 19-én lezajlott siklósi fesztivál kimagasló helyet vívott ki magának az eddigi rendezvények sorában. Vízválasztónak is tekinthető megújulásról számolhatunk be, amelynek természetesen megvannak az előzményei. Két éve, a 16. alkalommal nagy jelentőségű továbblépésről adtunk hírt. Eszerint a Fúvószenekari Világszövetség (WASBE), 1986-ban hivatalosan bejegyezte fesztiválhelynek Siklós városát, ami önmagában véve sem jelentéktelen, min- dennnapos dolog. (Hiszen zenei területen, kórusfesztiváljai révén, egész Dunántúlon egyedül Komló és Pécs büszkélked- hetik hasonló ranggal.) Az idei, 17. fesztivál újabb előrelépés. Nemcsak színvonalában, de szervezetileg is. Hogy miért, erről szóljon a legilletékesebb, Balázs Árpád, Erkel-díjas zeneszerző, érdemes művész, a zsűri elnöke:- Két hete tértem vissza München közeléből, szintén nemzetközi fesztiválról. Mindenekelőtt: nagyon boldog, szívet melengető érzés volt olvasni ott, az idei európai fesztiválok műsornaptárában a dátum mellett: SIKLÓS (HUNGARY) ... Különösképpen boldogító, hogy itt nem egy fesztiválról van szó — a többi között. Siklós rendkívül fontos és rangos nemzetközi verseny színhelye is lett az idén! Szépen és harmonikusan sikerült ösz- szekapcsolni a fesztivál jellegét - tehát a muzsika ünnepét, a találkozást —, a nemzetközi versennyel, amelynek (a szobádon választható művek mellett), kortárs magyar mű jelentette a kötelező feladatát. Hidas Frigyes Concertinója rendkívül igényes mű. Mindhárom külföldi zsűritagunk, Albert Haberling (Svájc), Otto Zeier (NSZK), vagy Stanistlav Smietana úr, is megerősítette saját tapasztalatomat: nyugati fesztivólhelyeken nem gyakorlat még, az ennyire nehéz próbatételt jelentő kötelező darab!... És Siklós esetében ettől a jövőben sem akarunk eltérni. Egyfelől a magyar zene propagandáját serkenti; másfelől: tudják csak meg, hogy a magyar (tehát a siklósi), verseny minőséget jelent, és nagyon alapos szakmai követelményt, amiért igen alaposan meg kell dolgoznia a legkvalifikáltabb profi együttesnek is.- A másik, "amit kiemelni szeretnék: minden elismerést megérdemelnek azok, akik ezt a megújulást a jelen gazdasági feltételek ellenére is lehetővé tették. Vagyis Siklós vár rosa és a társrendező szervek; a segítő üzemek, vállalatok. Külön köszönet Várnai Ferencnek, aki kezdettől hajtómotorja ennek a.sorozatnak és Muráth Istvánnak, aki évek óta szervezőként vállalja a rendezvény összefogását. Színvonaláról szólva, úgy gondolom, ez egyértelmű. A hallgatóság meggyőződött róla; a résztvevők tapasztalhatták, s bizakodom, rövidesen egész Európában elterjed, hogy "Siklósra eljutni is mércét, egyfajta szakmai rangot jelent. Dr. Várnai Ferenc, a fesztivál művészeti vezetője: - Korábban vendégként hívtunk meg zenekarokat Siklósra külföldről, tűlük is igényes szimfonikus műveket kérve. Az 1986. évi rendezvény fontos állomás volt, mert itt mór külön- külön versenyeztek a hazai és külföldi együttesek, külön hazai és külföldi díjakért. A fesztivál versenyprogram feltételei az idei évre érhettek meg. Magyar kötelező mű előadásával^ ami a továbbiakban a fesztivál alapgondolatához tartozik a jövőben is.- Egy másik dédelgetett álmom: a hazai kérdések megbeszélése mellett, (azokkal együtt), európai tanácskozást rendezni Siklóson a fúvószenekari mozgolom helyzetéről. fejlődésének lehetőségeiről... Étiben a most jelenlévő külföldi zsűritagok és zenekarvezetők igen sokat tehetnek, hiszen mindannyian jól ismert szakemberek Európában, Mindezek után, mint az események krónikásának, csak annyi még a tisztem, hogy. aláhúzzam: nem volt hiába az a töméntelen küzdelem, a sokszor kilátástalannak tűnő energiabefektetés, amellyel a rendezők áthidalták, illetve megpróbálták leküzdeni a rendezés gazdasági nehézségeit. Ez a fesztivál, lehet mondani, egész Siklós összefogásával valósulhatott meg. És a társrendezőkkel (MM, SZOT, Baranya Megyei Tanács) és szponzorként, jó néhány siklósi vállalat áldozatos segítségével. Siklós, az európai fesztiválhelyek között, lehet, ma még csupán egy városnév. De nagyon bizakodom, előbb-utább jelképpé válik. A magyar fúvószene színvonala és a rendkívül igényes szakmai követelmények szimbólumává válik. Wallinger Endre jesebbé tette a naplóból kikerekedő képet, mintegy dokumentumokkal támasztotta aló, az író naplószerű közléseit, az iró naplószerű közléseit. Másutt viszont a szögletes zárójelek és pontok arra figyelmeztetnek, hogy nem „teljes" művet tartunk a kezünkben, 'hanem „válogatást". A költő, a drámairó, a szépprózai művek szerzője, a gondolkodó, a fordító, az esszéíró Illyés mellett a napló az alkotó egy egészen új -de amazokkal verves egységet alkotó —, orcát tárja elénk. Az olvasó előtt, egyrész kikerekedik a történelem, a kor, a haza és a viogyvilág esemény- története, másrészt gazdagodhatunk ember- és lélek ismeretben, általános pszichológiai tudósban, életismeretben, harmadrészt — ahogy mondani szokták -, bepillantást nyerhetünk az alkotó műhelyébe, gondolkodásmódjába. figyelemmel kísérhetjük a művek keletkezési körülményeit. Vannak heték-hónapok, amikor minden nap ceruzát vesz a kezébe, hogy gondolatait lejegyezze, máikor (főként az ötvenes évek második felében). Ihosszú biátusok, kihagyások mutatkorndk. Az időbeli aránytalanságot, az események nopról napra történő követésének hiányát bőven kárpótolja a stílus villódzása, a gondolatok-gazdagsága, az iró éles megfigyelése, előadásainak láttató ereje. ■Hol játékosságát, eleganciáját csodálják, hol .aforizmaszerű tömörségén töprengünk, hol gondolatainak paradox megfogalmazásán hökkenünk meg. Maga Illyés, életműve legfontosabb részének a lírai termést mondta. Alighanem ■nincs messze a valóságtól, ha azt sejtjük, hogy az utókor a prózaíró - többek között a naplóíró -, előtt áll meg egyre fokozódó elismeréssel és ámulattal. Illyés Naplójegyze- tek-je azok közé a könyvek közé tartozik, amelyet sem letenni, sem „kiolvasni" nem lehet, ha valaki kézbe veszi. Szép versek 1987. - A kötethez — ez újítás az antológiasorozat negyedszázados történetében —, Vas István írt szép előszót. „Manapság egyre többször hallom, hogy hanyatlik a mi költészetünk" — kezdi írását. A kérdésre - hogy valóban csökken-e a költészet fontossága —, vígasztalban szép választ' ad. A költőknek fölidézi a maga pályakezdését, a Nyugat harmadik nemzedéke indulását. amikor egy-egy verseskötet - az előfizetők gyűjtése után is —, legföljebb ötszáz plédánybon jelent meg. (Az új Szép versek példányszáma 63 ezer!) Az olvasónak pedig azt tanácsolja: ha az antológiában megtetszik egy költő néhány verse, igyekezzék megszerezni a költőnek legalább egy verseskötetét is, lépjen tartós barátságba a költészettel, hiszen a vers iránti érzék rangot ad olvasójának. Nehezebb — bonyolultabb, összetettebb —, a válasz a bevezető további két kérdésére: Ma miért kisebb a költészet hatása? És: Kinek használ ma a költő? — Kevés olyan antológiát vehetünk a kezünkbe, amelyben olyan sok lenne az egymásnak szóló üzenet, mint a legújabb Szép versek-ben. üzenet a verscímekben és az ajánlásokban, versek (jubileumra. évfordulókra, születésnapokra, centenáriurnákra, költőtársak emlékére, halálára. Egymásnak szóló monogramos célzások, parafrázisok, stílus- imitációk, átírások, apokrifek. Versek, amelyeket borítékban, magánlevélként kellett volna postára adni. A védekezés, a bezárkózás, a belterjesség jelei.’ Maguk a költők is érzik a nyomasztó szerepvállalást. „Egymásnak írjuk a verseket, barátom, / a hétköznapok-*,nyelvét kirekesztve, / s mindenkit, ki csak ezt a nyelvet beszéli" — panaszkodik Tóth Bálint Madárjósok? című, Marsall Lászlónak .ajánlott szép versében. Az alapkérdésre - ma miért kisebb a költészet hatása? —, adható választ tehát további kérdésekkel kell megtoldanunk: azért írják-e egymásnak verseiket „madárnyelven” a költők, mert elfogytak az olvasók, vagy azért fogynak el az olvosák, mert egymásnak írják verseiket a költők? Tolón nem a vers haldoklik. Talán nem a közönség fordult el a szép versektől. Vagy ha van ilyen jelenség, akkor annak talán a költészet bezárkózása, belterjessé válása is oka léhet. De ne legyünk igazságtalanok, tévesen általánosítok. Mert igenis itt vonnák a kötetben azok a költők is, akik vállalják a Szabó Lőrinc megfogalmazta óhajt: „Legyen a költő hasznos akarat!” És itt vannak azok a versek is, amelyek vállalják a szolgálatot, s kimondják a közösség gondjait. Születnek ma is versek, ■amelyek vállalják a kort. képet adnak az időről, és vannak költők, akikre érvényes Orbán Ottó intése: „Egy olyan országban írni, ahol a szabók méterruda (hol egy méter húsz, hol kilencven centi), csak jó szemmértékkel és erős jellemmel lehet." Nemrég azt hallottam, hogy Svájcban, ha valaki a bankszakmában munkát akar vállalni, az alkalmassági vizsgán azt is megkérdezik tőle, szereti-e a verseket. Ha igennel válaszol, már szedheti is a sátorfáját. Ránk fér a svájci mérce a gazdasági fölemelkedés, a technikai, a civilizációs fejlődés tekintetében. De ha majd ezeken a területeken elérjük a svájci színvonalat, remélem, a magyar olvasó pozitív válasza, a magyar költők verseinek* olvasása, a szép versek szerete- te,' nálunk akkor sem számít majd hátránynak. Új Auróra Füzetek. - A legigényesebb kiállítású, a leggondosabb nyomdai munká- vol készülő magyar irodalmi folyóirat, a Békéscsabán szerkesztett, évente háromszor megjelenő Új Auróra. Persze, köny- nyen lehet az, hiszen a Kner Nyomda állítja elő, s műszaki szerkesztője a kiváló nyomdász, Petöcz Károly. Amellett, hogy a folyóiratnak évente három száma megjelenik, a szerkesztő, Filadelfi Mihály gondozásában 1979 óta Új Auróra Füzetek néven évente két- három, gondos kiállítású, önálló könyvecske is útra indul Békéscsabáról. A sorozat immár a huszadik füzetet is meghaladta. Négy-öt íves, szép, azonos küllemű könyvecskékről van szó. A legutóbbi három füzet van előttem. Ezek már az országos könyvterjesztői hálózatba is bekerültek, a Könyvvilág is hírt adott róluk. A Néhány szó a szavakról című könyv, azokat az előadásokat tartalmazza, amelyek két éve, a magyar és a szlovák irodalom jelen- k.ori gondjairól, sajátosságairól szólód Balassagyarmaton megrendezett tanácskozáson Ihongzottak el. A hat tanulmány közül azok a legjobb írások (Vojtech Kondiót, Kiss Gy. Csaba, Bába Iván dolgozata), amelyek kézzelfogható műveket elemeznek, valóságos irodalmi problémákról tárgyszerűen ■beszélnek. A másik füzet Acrképvázlatok címmel Béládi Miklósnak, a rádióban elhangzott kritikáit tartalmazza. Valóban vázlatok ezek az írások — többek között Illyésről, Szabó Lőrincről, Rónay Györgyről, Kormos Istvánról, Tamási Áronról, Kassákról, Németh Lászlóról -, de olyon vázlatok, amelyek már a 'kész, kidolgozott kép minden fontos vonósát tartalmazzák, négy-öt flekk terjedelemben is pontos és érzékletes képet adnak. A sorozat legutóbbi darabjában Költészet és népiesség címei Pomogáts Béla, az úgynevezett „népi líra" néhány központi kérdését elemzi nagy felkészültséggel és tájékozottsággal. Erdélyi József és Sinka István lírájának bemutatása mellett, kiemeltem az 1945 előtti és' utáni erdélyi magyar költészettel foglalkozik. Aki arról akar tájékozódni, hogy a magyar lírának milyen karakteres és maradandó értékei születtek (és születnek!) az „ötágú síp” erdélyi ágán, az nem 'hagyhatja figyelmen kívül Pomogáts Bélának ezt a gondos és elmélyült tanulmányát. Tüskés Tibor
