Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-06 / 186. szám
Dunántúli napló 3 1988. július 6., szerda *Dn POLITIKAI FÓRUMA Politikai megújulás és a tudomány A politika és környezető ■ « ■ A politikai intézményrendszer reformjának egyik fontos célkitűzése, hogy a politika rugalmasan tudja érzékelni és befolyásolni a társadalmi környezetében zajló kedvező változásokat. A rugalmasság követelménye azt is jelenti, hogy a rutinná vált szervezeti formák, cselekvési módok helyett olyan új tevékenységi szférák alakuljanak ki, amelyekben érvényesülhetnek a társadalmi folyamatok autonóm összefüggései. A politikai rendszer alkalmazkodóképességének fokozódását, az ehhez szükséges belső változásokat a társadalmi környezet törvényszerűségeinek a bekapcsolása segítheti elő.- * — A társadalmi-gazdasági környezet működéséről és érdekviszonyairól az ismeretek, az információk a döntési folyama, tokban többféle módon jeleníthetők meg. Napjainkban különösen két körülmény válik jelentőssé. Az egyik a demokrácia kereteinek a bővülése, aminek következtében lehetőség nyílik az érdekek jelenleginél tágabb kifejtésére és érvényesítésére, a másik pedig a tudomány, kiváltképpen a társadalomtudomány eredményeinek szervezett hasznosítása a politikai döntésekben. Az MSZMP országos értekezlete ezt az igényt fogalmazta meg, amikor állásfoglalásában rögzítette, hogy a párt ,,a politika kidolgozása során támaszkodjon jobban a tudomány eredményeire". A társadalomtudományok Funkciói A politika és a tudomány egymásra épülése, kölcsönhatása ma Magyarországon nem előzmények nélküli, az MSZMP 1969. évi tudománypolitikai irányelvei az együttműködés sok feltételét teremtette meg. Mindenekelőtt kiszabadította a társadalomtudományokat a „politika szolgálóleánya" szerepéből, amelyben feladatuk jobbára a politikailag motivált és ideológiailag szentesített döntések igazolása volt. Körvonalazódtak a társadalomtudományok tényleges funkciói is, bár ezek tisztázása még ma sem zárult le. A politika és a tudomány viszonyát alapvetően az határozza meg, hogy a társadalom- tudományok miként tudják feladatkörüket betölteni. A valóság leitárása a társadalomtudományok elsődleges funkciója. Ennek gyakorlása a kutatási szabadság deklarálásával elvileg tág teret kapott. A társadalmi valóság és gyakorlat konkrét összefüggéseinek és történelmi mégha, tározottságá.nak a vizsgálatában erőteljes fellendülés kezdődött, a társadalom- és gazdaságirányítás igényeit jelentős kutatási eredmények elégi, tették ki. A politika és a tudomány együttműködését kedvezőtlenül befolyásolta azonban a valóság megismerésének az c sajátossága, hogy a tudomány problémafeltáró és helyzetértékelő tevékenysége nem mindig esik egybe a politika igényeivel. Minden politikának erős ugyanis a késztetése arra, hogy a sóját érdekeinek nem megfelelő kutatási eredményeket figyelmen kívül hagyja, vagy a nyilvánosságtól elzártan tartsa. E magatartás azonban veszélyes politikai következményekkel járhat. Az ideológikus-világnézetala- kitó funkció a társadalomtudományoknak abból a tulajdonságából fakad, hogy eredményei beépülnek az ideologikus és o hétköznapi tudatba, valamint a politikai legitimáció érvrendszerébe egyaránt. Voltak történelmi helyzetek, amikor a valóságos ismeretszerzés helyett a társadalomtudományoknak szinte kizárólag csak az ideológiai funkciója érvényesülhetett. Ezek a példák figyelmeztetnek arra, hogy a szocializmus tudományos érvényességét soha ne rendeljük alá a napi propagandának, hanem bizonyításra igényt tartó világnézetnek tekintsük azt. A valóság átalakítására hivatott marxizmust olyan világnézeti rendszerként vegyük számba, amelynek lényege, hogy folyamatosan 'integrálja a társadalomtudományok eredményeit. Az' ideológia és a tudomány kapcsolatának alakításában érvényesíteni kell azt a marxi gondolatot, hogy a szocializmusnak, a megelőző társadalmi formáció összefoglalásaként, meg kell őriznie a korábbi korszak progresszív társadalmi megoldási formáit. A hivatalos ideológia nyitottsága ösztönzőleg hat az új megismerésre, a tudományos eredmények integráns világképpé formálására. A társadalomtudományok harmadik, valóságformáló funkciója a döntéselőkészítésben és a tudatformálásban nyilvánul meg. A társadalmi hasznosság — ma már a társadalomtudományok művelőinek körében is elfogadott — követelménye azt jelenti, hogy a társadalomtudományoknak rendszerezett ismeretekkel, eredményeikkel hozzá kell járulniuk a tudatos társadalmi cselekvéshez. E funkció teljesítését a politika eddig leginkább megrendeléseivel támogatta. Az érzékelhető eredmények ellenére a tudomány és a politika kapcsolata e téren a leggyengébb. A kutatási eredmények nem kielégítő hasznosítása magyarázható a közvetítő mechanizmusok hiányosságaival, a társadalom- irányítás, valamint a tudomány struktúrája és intézményi-szervezeti keretei közötti összhang hiányával. A sikertelenség nem kis mértékben annak is tulajdonítható, hogy a politikai megrendelésre készült kutatások eredményei körül kibontakozó tudományos vitákat gyakran politikai állásfoglalások kísérelték meg lezárni. E tudományok tudatformáló szerepe — többek között — a kutatás és az annak fejlődését, eredményeit követni és alkalmazni képes értelmiség kapcsolatain is múlik. A szakszerűség és a tudás napjainkban tapasztalható leértékelődése azt is eredményezte, hogy a gazdasági, a műszaki és a humán értelmiség nem érdekelt a tudományos eredmények hasziygjsításóban, így nem is képviseli azokat, és nem is inspirálja kellően a társadalomtudomány művelőit. Az értelmiségi politika új tartalmának megfogalmazása során e viszony fejlesztésére is nagy figyelmet kell fordítani. A döntéselőkészítésben, a komplex társadalmi problémák megoldásában való társadalomkutatói részvétel alapvető feltétele a kapcsolat, a párbeszéd, a kölcsönös kritika és visszajelzés, a nyilvánosság ellenőrző ereje, vagyis a politika és a tudomány közti közvetítő mechanizmusok kiépítése. Tudományos tanácsadás A politika és a tudomány kapcsolatát intézményesen szorosabbra fűző egyik megoldás a tudományos tanácsadó testületek működtetései A világ számos országában rég bevált gyakorlat a kutató politikai tanácsadói megbízatása. A személyes tanácsadástól, a politikai szervezetekbe integrált kutatói csoportokon keresztül, kutatók politikai funkcióba állításáig változatos formák alakultak ki. Napjaink megoldandó feladatainak bonyolultsága miatt ilyen szervezetekre az MSZMP is támaszkodni kíván politikájának alakításában. A pártértekezlet állásfoglalásában olvasható: „A Központi Bizottság és szükség szerint a területi pártszervek mellett működtethetők tanácsadó testületek a döntések, állásfoglalások sokoldalú tudományos megalapozása céljából.” A kollektív döntéshozatal, a politikai kockázatkezelés e korszerű módszerének alkalmazási lehetőségeit a területi politikai irányításban is célszerű megvizsgálni. A megyei politikában a jövőben gyarapodni fog a stratégiai dönté- . sek száma, a politikai testületek irányító és ellenőrző munkájában a társadalmi-gazdasági folyamatok komplexitására is mind nagyobb súlyt kell helyezni. E feladatok megoldásának eredményességét fokozhatja, ha a politikai testületek és a megye társadalomkutatóinak együttműködése a legkülönbözőbb módon szervezett formákat ölt. E közvetítő mechanizmusok működése pozitív Ihatóst gyakorolhatnak a politika környezetére is, gyorsíthatná a tudomány termelőerővé válását Baranyában, s fokozhatná a társadalomtudományok potenciálját is. Horváth Gyula, a közgazdaságtudomány kandidátusa, MTA Regionális Kutatások Központja Nemcsak a „vizen Járnak" Vízirendőrökkel a Dunán Január l-jétől bővült a hatáskörük Tavaly, az országos adatok szerint 322-en lelték halálukat a tavakban, folyókban. A Dunai Vizirendészeti Rendőrkapitányság mohácsi őrsének működési területén hat vízi holttestet fogtak ki. Három bajai lakost, egy lengyel állampolgárt, kettőt pedig nem tudtak azonosítani. Két hete történt Mohácson, a Duna-parti strandon. Egy fiatal nő alkalmi férfiismerősével szórakozni indult, s csak 3—4 óra múlva jutott eszébe hétéves kisfia, akit ottfelejtett a strandon. Ki segíthetne? - a vizirendörök! Biztosan a Dunába veszett a gyermek! Átkutatták nemcsak a folyót, hanem a várost is, és szerencsére ott meg is találták a kisfiút. A mohácsiak már megszokták, hogy a vízirendőr nemcsak a „vizen jár", hanem nap mint nap találkoznak az utcán is a hófehér tányérsapkás, elegáns egyenruhás rendőrökkel. — A vízirendészeti feladatokon kívül — csónak-, fürdőrendészetet, horgászok, halászok, fürdőzők, kempingezők ellenőrzését — közterületszolgálati feladatokat is ellátunk — mondja Párizs István százados, őrsparancsnok-helyettes. — A helyi rendőri szervekkel együttműködési megállapodásunk van, közös akciókat szervezünk, és ők is besegítenek a vízirendészeti feladatok ellátásába. Ezenkívül — a vám- és határőrséggel közösen — ellátjuk a nemzetközi hajó- forgalom ellenőrzését. Munkánk a vízirendészeti, a közlekedésbiztonsággal összefüggő berendezések ellenőrzésére is kiterjed. üzemképesek-e a hajók, a személyzet megfelel-e a képesítési követelményeknek, megvannak-e az egészségügyi, orvosi igazolások. Idén, a Duna menti államok 'hajói mellett megjelentek a holland hajók is, amelyek osztrák bérleményben fuvaroznak. Január 1-jétől pedig bővült a vizirendörök 'hatásköre. Ellátják a vizen elkövetett bűncselekmények — élet, vagyon elleni, környezet-, természetkárosítás — nyomozati feladatait is. A parton 30 Celsius fok körül mozog a 'hőmérő higanyszála, s alig várjuk, hogy vizre szálljunk. A kikötőben csak egy bolgár hajó vesztegel. Békés a folyó, alig néhány csónak cirkál. A parancsnok ajánlatára az „elegánsabb" Volvo járőfhajót választjuk, és a kisebb Wartburg után elsuhanunk a parti füzes mellett, fölfelé a Dunán, amerre mérik a folyami kilométereket. — Mert a torkolattól visszafelé mérik a folyami kilométereket — mondja Párizs István. — A működési területünk, az 1433-tól az 1492 folyami kilométerig, a Sió torkolatáig terjed. Idetartoznak ' még a part menti területek is, a sátortáborod, fürdőterületek, hajójavítók egyaránt. Megirigyeljük a kis Wartburg hajót, mert közvetlenül a part mellé siklik, ahova nem tudjuk követni. Gondos Nóra felvételei — Itt a parttól 10—15 méterre már 20 méter mély a víz — mondja Furák István főtörzsőrmester, a kis hajó vezetője. - De a mélység hirtelen változik, s nagyon kell ismerni a vizet — mondja, majd megemeli a hajtóművet, mert egy-két méter után érezzük, hogy az iszapot súrolja a hajófenék. — Hogy hány embert mentett ki szolgálata alatt a vízből? — Sokat — olvasom kfa szeméből. — Többnyire mentőgyűrűvel, de tavaly nyáron volt olyan eset, hogy egy kisgyermeket az utolsó percben a hajánál fogva húztam ki. A fürge'Wartburg partot ér. 10—15 méterről figyeljük, amint Wéber Bálint törzsőrmester és Bánfai Gyula őrmester a több horoggal szerencsét próbáló fiatalembert igazoltatja. — Mert balőri teendőket is ellátunk — mondja kísérőnk.— Az a férfi ott három horoggal próbálkozik, s csak kettővel szabad. Néhány perc, s megtudjuk, csak egy figyelmeztetés volt. Indulunk tovább. A bári zátonynál népes társaság, kempingezők. — Bárcsak több, az igényeknek megfelelő sátortábor lenne - mondja az őrsparancsnok-helyettes. Térdig érő iszapban gázolunk a partra. Az egyenruhások láttán kérdő tekintetek. Aztán oldódik a hangulat, megkóstoljuk a méregerős birkapaprikást, elismerően nézzük a horogra akadt két óriás csukát, ami „őszi hal” lévén, most csodaszámba megy, majd kellemes vikendet kívánva, elindulunk vissza, lefelé a Dunán. Mellettünk tűzpiros vízitaxi húz el, majd éles kanyart véve mellénk áll. Átszállunk egy körre, Kiss Cellért taxijába. Egy fterc, s a járőrhajó már messze mögöttünk. Elismerően nézegetjük a 'félmilliót érő Yamaha motort, s eszünkbe jut az őrsparancsnok-helyettes bánata, hogy elhasználódott már a hajópark. Kiss Gellert három éve jár a vízen, az országban az egyetlen magán vízitaxis. A parton sorba állnak, hogy tíz forint viteldíjért átjussanak a túloldalra. Akár budapesti fuvart is vállal, bár az kissé drága, úgy 4—5 ezer forint.- De, ha azt vesszük, hogy a motor óránként 25 liter extrát fogyaszt... — mondja a feketére sült fiatalemter. Kedvünkért tesz még egy kört, egy vízisízőt vontatva, majd irány a part. Csendes volt ez a nap. Néhány figyelmeztetés, de bírság kiszabására nem került . sor. Egyébként jó tudni, hogy a vízen is büntetik az ittas jármű- vezetést. Tavaly hat esetben kezdeményeztek eljárást ittas vezetők ellen. Úgy tűnik, hogy a nyár „józanul" indult. Marton Gyöngyi
