Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-30 / 210. szám
HÉTVÉGE 30. hét Europa Cantat, EC. Majdnem négy éve foglalkoztatja a várost ez a két betű: mióta az Ifjúsági Kórusok Európai Szövetsége elhatározta, hogy Pécsett rendezik meg a háromévenkénti szokásos, >iagy nemzetközi kórustalálkozót. Eleinte csak a szakma, a hivatalok ügye volt: bizottságok alakultak, munkatervek születtek, szervezők, levelek, telefonok jöttek- mentek Pécs, Budapest, és a kórusszövetség nyugat-németországi wolfenbüiteli központja között, majd a sajtó, rádió, televízió híradásai mellett megjelentek az építő, tatarozó, 'kertészeti szakmunkásak a pécsi belvárosban. Amikor gyorsuló ütemben szépültek meg az utcák, terek, házak, amikor régóta esedékes renoválási munkálatok, amelyek évekig nem akartak haladni, most egyszerre szárnyakat kaptak, és a belvárosi rekonstrukciónak nevezett megpróbáltatás már nem árkokat, darukat és állványokat jelentett, hanem biztonságos járdát, és szeretnivaló, esztétikus utcaképet, akkor a pécsiek megértették, hogy ez az EC. valóban fontos esemény. Az ünnepi beszédek és nyilatkozatok — más szempontból —, már sok mindent elmondtak róla, de az elmúlt két napban már az is látszott, hogy az úgynevezett utca embere is elfogadta és élvezi, hogy a háromezer vendég jelenléte megváltoztatja a város népét, fiatalok vidám csapata kísérte végig az utcán késő este éneklő, gitározó venezuelai kórust, készséges járókelők igazítják útba a térképpel, utcanévtáblákat böngésző külföldieket, és ,,egy pécsi polgár" megjelöléssel, a szervezés egyes gyengéit tette szóvá csütörtökön egy telefonáló. A Székesegyház előtti érdeklődő tömeg, amikor baranyai művészeti együttesek köszöntötték az EC vendégeit, már igazi fesztiválhangulat kialakulását sejtette. Az István téri, új szökőkút vizében kisgyerekek lubickoltak önfeledten, a sétatéri fák alatt magyar népdalokat, német bordalt és olasz madrigált lehetett hallani. A Széchenyi tér panorámájában sok százan gyönyörködtek, mások fényképezkedtek a dzsámi lépcsőjén, blúzokon kis tábla, EC betűkkel. A város szeretettel fogadta vendégeit, és szép arcát mutatja saját lakóinak is. Ce-, cUmva*. I *t» Fotó: Cseri László Az Europa Cantat résztvevői ismerkednek a programmal Gépkocsik elhelyezésével kezdődött Készül Uránváros rehabilitációs terve A Hajnóczi utca 27 sz. ház homlokzat-felújításán dolgoznak az építők Egész jó kis városrész ez az Uránvá ros! Ama ötvenes évek derekán Dénesi Ödön építész — aki ezért a munkájáért kapta az országos elismerést jelentő Ybl-díjat — figyelemreméltót alkotott. E városrész még nem szakadt el teljesen a hagyományosan kialakult városszerkezettől, bár éreztette már, 'hogy új szelek fújdogálnak a városépítésben. Pl. megvannak még a megszokott, jól felismerhető utcák, de hiányzik már a házak intimhangulatú udvara; van határozott megjelenítésű főútvonala és városrészközpontja, de megjelentek már az egyforma házak — igaz, ezek még elfogadható mértékben ismétlődvén. A városépítés viszontagságai hagytak ugyan némi adósságot, de ezektől még Uránváros az Uránváros, ami három évtizednél hosszabb idő alatt gyermekek ezreit érlelte felnőtté, azok pedig, akik fiatalon költöztek ide, tán életük első önálló otthonába, ma már a nyugdijbamenetelen tűnődnek, vagy éppen meg sem érték már ezt. A hajdan több ezernyi fiatal ember otthonát jelentő városrész e lakóival együtt megöregedett, az itt született fiatalabbak pedig elköltöztek más, új pécsi városrészekbe, amelyekre — a fiatal generációk folytonos to- vóbbköltözése miatt - talán ugyané sors várhat. Uránvárosban ma 34,2 év az átlagéletkor, ami figyelemreméltóan magas a pécsi átlaghoz is, más városrészekhez is viszonyítva. A lakói mai átlagkorával közel azonos korú Uránváros ■megérett a rehabilitációra, az évek óta -folyó módszeres la- kóházfelújitási program ellenére is. Vagy éppen azért? Mert így mind szembetűnőbbek az eddig soha észre nem vett hiányosságok? S nemcsak megérett rá, dolgoznak is ezen a PÉCSITERV-nél. * 1985 őszén nemzetközi kongresszus volt Budapesten „A háború utáni lakótelepek továbbfejlesztése" címmel, ennek egyik rendezőszerve a Nemzetközi Lakásügyi és Területtervezési Szövetség volt. A téma ilyetén tárgyalását az indokolta, hogy a háború után világszerte — de elsősorban Európában — tömegével épült új városrészek különféle életszakaszba jutottak, egy részük pedig a határozott lepusztulás szélére. A szakirodalom „lepusztulási spirálnak" nevezi a lefelé irányuló folyamatot, amiből igen nehéz kikerülni. A kongresszus a kivezetés módozatait kutatta. Uránváros rehabilitációs programja e kongresszus ajánlásaira is alapoz, bár meg kell állapítani: a mi városrészünkön még nem észlelhetők a lepusztulási spirál ama drasztikus megnyilvánulásai, amelyek a kongresz- szus témájául szolgáltak. A Az egész program a gépkocsielhelyezési problémákkal indult, s ez bővült újabb feladatokkal, pl. kiskereskedelmi pavilonok elhelyezése, a Pécsi Ipari Vásár végleges letelepítése stb., ezek pedig mind rendezési tervi megalapozást igényelnek, hogy bármikor, bármihez hozzányúlnak, az történjék — jelentette ki Pap egységes elképzelés szerint József, a PÉCSITERV városrendezési irodavezetője, amikora készülő program felől érdeklődtünk. És rögtön álljunk is meg a gépkocsielhelyezésnél. Bevezetőben említettük, hogy Uránvárosban megvannak a megszokott, jól felismerhető utcák. Ez igaz is! De ezeket még olyan szituációban tervezték, amikor gondolni sem lehetett arra, hogy Magyar- országon egyszer bekövetkez- hez valami motorizációs robbanás, vagyis rövid idő alatt mértéktelenül elszaporodnak a gépjárművek. Hát a robbanás bekövetkezett. És most meg lehet nézni, hogyan parkolnak Uránvárosban a gépkocsik. * Tehát megoldást kell találni a hétköznapi gépkocsielhelyezésre és még sok egyébre. A programot kidolgozó kollektíva városrendező építésze Zambó Terézia, aki a munkát úgy jellemzi, mint ami értéknövelő, életminőségjavító rehabilitációt céloz meg, amire — megvalósult lakótelepi rehabilitációra - hazánkban még nincs példa. Olyan, a folyamatot elindító kerettervről van szó, ami nem konkrét feladatok megoldására törekszik, hanem sok-sok lehetőség feltárására, amik később egységes tervezés útján öltenek testet. Már ahogyan a pénzügyi lehetőségek ezt engedik. Mert azt mondanunk sem kell, hogy ez a terv ma — álomterv, de talán már holnap hozzá kell nyúlni, s akkor milyen jó lesz, hogy van ilyen terv. Alapelvként a lakóterület „besűrítésére" nem gondol a javaslat, azzal viszont számol, hogy hosszú távon — a minőségi javítás érdekében — csökkenni fog a lakásszám (a mostani 7691-ről 7380-ra), de számol a lakosszám erőteljes csökkenésével is (24 721-ről 18 400-ral). Az életkorbeli problémákra jól rávilágít, hogy már most nem az eredeti rendeltetésére használnak két, évekkel ezelőtt még túlzsúfolt bölcsődét, s hogy előtérbe került az idősekről való gondoskodás szociális otthon, öregek napközije és nyugdíjasház létesítése formájában. * Üj vizsgálatra van szükség a tetőterek beépíthetőségét illetően. Az érvényes lifthotár feletti padlásszint a legfelső lakószint bővítését szolgálhatná, az ez alatti önálló lakás építésére lehet alkalmas. Elképzelhető, hogy kisebb lakások összevonásával nagyobb lakásokat hozzanak létre. Alkalmas helyeken pedig a földszinti lakás lenne megnyitható az épület előtti közparknak előkertként történő felhasználásával. Túl sok a lapostető, ezekre városképjavító célzattal magastetőt ajánl a program, teljes összhangban a panelépü- fetek tervezett korszerűsítésével. S ha már panel: túl sok a bántóan sivár, disrítetlen tűzfal. Tillai Ernő annakidején, a pécsi paneles építés hajnalán egy remek ötletet valósított meg: a házak vég- fclán levő ablakokat gyémántmetszésbe foglalta. Az ötlet sajnos hamar elhalt az említett ablakkal együtt. A hatalmas pőre falfelületeken lehetne segíteni akác kúszónövény telepítésével (ezt különben 'már évekkel ezelőtt javasoltuk a DN-ben), vagy építészeti megoldásokkal, pl. jól elhelyezett loggiasor hozzáépítésével. Ez különösen a 6- os út Tüzér utca előtti déli oldalán levő szürke panelsorral tenne sok jót. A gépkocsielhelyezés megoldását illetően a meglevő utcák oly mértékű szélesítésére gondolnak, ami alkalmassá teszi azokat a mostaninál jává'l több jármű befogadására. Másutt ezt a zöldterület elfogadható mértékű csökkentésével érnék el. Feltétlenül rendezni kell a házak közé bepréselt garázsok környezetét — ma talán ezek befolyásolják a leg'károsabban a városképet. A hétemeletesek annakidején úgy terveződtek, hogy kettő-kettő között egy-egy üzletház lesz. Közülük csak egy épült meg, az sem nyújt szívderítő látványt. Nem csoda tehát, ha javasolják: építészeti megoldással kell a környezetéhez igazítani. Szükségessé válhat a rendelőintézet bővítése, ez a két pavilonra történő ráépítéssel képzelhető el, a tüdőszokren- delőé pedig a főépület MÉV- szárnyával történő egyidejű összeépítésével. Mi legyen a városrész központi terével? Ezt hajdan a tervezett uránvárosi filmszínház céljára szemelték ki, s a teret övező épületek is úgy épültek, hogy a rájuk látást úgyis elfogja majd a mozi. Ennek a létrehozására alig van már kilátás, de a program sem ajánlja ide. sokkal fontosabbnak tartja a park megtartását. Ebben az esetben viszont a térfal újjáfor- málásának a lehetőségét kell feltárni, hogy az a mostaninál méltóbban övezze a teret. Be kellene fejezni a műjégpályát (azaz megépíteni a déli 'lelátót), a Hungária Biztosító Acsády utcai kárfelvevő „parkját” be kellene vinni az irodaépület mögé, a KRESZ - pank nyári úttörőtáborrá, esetleg kempinggé fejleszthető. És kis figyelmet kell fordítani a nagyon fontos városkapukra: ma elég sivár kép fogadja a 6-os úton, Szigetvár felől érkezőt, határozottan zavaros a Tüzér utcai felüljárónál kibontakozó kép, s a Szigeti úton a Tüzér utcai torkolat is megérdemelné, hogy olyanná legyen, ami jelzi: itt kezdődik Uránváros. Hársfai István
