Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-25 / 205. szám

1988. július 25., hétfő Dunántúli napió 3 Rétfalvy Sándor új szobra Kígyós Sándor emlékezete Állandó kiállíhás Pécsváradon Kígyós Sándor szobrászmű­vész ebben a hónopban lett krolna 45 éves — és mi a most felállított síremlékéről számo­lunk be. Alkotóereje javában lehetne — és szombat este, a főműsor után egy televíziós film gyűjtötte össze mindazt, ami elmondható és megtudha­tó róla, tőle. Ma és holnap volna szükségünk okosságára — és emlékkiállítása készül Pécsváradon, ahol első kövét megfaragta húsz éve. Síremléke újabb jelentős köztéri szobra Pécsnek, Rét fa/vy Sándor, a szobrász ba­rát, a pályatárs alkotása. Ha­talmas tömb süttői kő borítja a sírt. Tömege, robusztussága méltón idézi az egykor volt Ki. gyós Sándor szobrászt. A fed- lapon odavetve egy kabát, egy cipzáras, csatos, kámzsás dzseki, zsebéből kiáll a jól­ismert pipa — Kígyós kedves ruhadarabja s pipája. Baráti köre, ami országnyí volt, isme­ri a már súlyos beteg álmát a sírjára terített kabátokról ... Ezt az álmot írta versbe annak idején Pálinkás György, és fa­ragta most kőbe Rétfalvy Sán­dor (aki nemrég Pilinszky Já­nos síremlékét készítette el). A szombat esti posztumusz portréfilmet Kútvölgyi Katalin rendezte, Ézsiás Anikó szer­kesztette a Kígyós Sándorról készített riport, a Műhelytitkok előadásai, barátok visszaemlé­kezései és a művek felfűzésé­vel. Aláfestésként a művek be­mutatásakor a Kígyós alakját felidéző interjúsorozat emléke, zőszavait hallhattuk. Legmeg­győzőbbek persze Martyn Fe­renc, Amerigo Tot és Máko- vecz Imre szavai mellett is Kí­gyós kövei voltak, a meghajlí­tott kövek, meg a tulajdon szavai. Lényeg retapintó, a hús­vér valóságra vonatkozó pon­tos megállapításai. Kár, hogy olyan korán el­ment. Szükség volna most eszé­re és szívére. Hogy ittjórta pa­rancsoló volt, mutatja ez a port­réfilm, a megindító erejű sír­emlék, meg az, hogy Keserű Katalin művészettörténész ta­nulmányával albumot készül ki­adni Kígyós Sándorrá! a Pan­nónia Könyvek, továbbá az, hogy kedves Pécsváradján, a várban augusztus 19-én meg­nyílik állandó kiállítása. G. O. Együtt a múlt, jelen és a jövő Néjy év szint-java a színpadon 30. évét- ünnepelte a Szabadteri Táncszínen a B. M. KISZÖV „Pannónia NéptencegyüfTese Harminc év nagy idő. Eny- nyi alatt már teljesen fel­nőtté érik az ember, megko­molyodik, tudja mit akar, és azt igyekszik is megvalósíta- ni. Talán ehhez a folyamat­hoz lehetne hasonlítani a Boranya Megyei KISZÖV „Pannónia" Néptáncegyütte­sének első harminc évét. A gyerekkor kezdeti ösztönös tevékenysége utón a csoport egyre tudatosabban kapcso­lódott be az amatőr moz­galomba, mára pedig már felbecsülhetetlen értéket, mondhatni kincsét jelent az együttes létezése. Szombaton este a jubileu­mi műsoron a pécsi Szabad­téri Táncszinen az együttes tagjai méltó emléket állítot­tak az elmúlt harminc év­nek. A műsor nagyobb ré­szét az elmúlt négy év leg­sikeresebb produkciói adták, nem egyhez több kedves emléke is fűződik a tánco­soknak. A mozgalmas, ma­gával ragadó nyitányt a négy évvel ezelőtti szolnoki fesztivál sikerdarabja, a Bácskai szvit adta, amely után ügyes szerkesztői fo­gással a Legényes követke­zett. Az együttes több ki­váló táncossal rendelkezik, de lelkesedésével és tudá­sával talán még közülük is kiemelkedik Reischl Imre, aki rendelkezik olyan adott­ságokkal is, amelyek lehető­vé teszik, hogy könnyedén, szinte játszva mutassa be ezt a technikailag sokat kí­vánó táncot. A Bácskai szvithez hasonlóan kedves darab a műsor első felének lánytánca és az azt követő 1962. Gyulaháza. Az előző a ’85-ös szövetkezeti nép­táncfesztivál, az utóbbi pe­dig az idei zalai kamara- tánc-fesztivál koreográfiái díját érdemelte ki, az együt­tes pedig a velük elért ered­ményekhez méltóan tálalta a darabokat szombaton este. A szünet utáni első szám mottója lehetne: néptánc- show humorral fűszerezve. Kiváló gondolat volt az ün­nep alkalmából ekkora nyil­vánosságot adni az együttes utánpótlás csoportjainak, a szentlőrinci Újhelyi Imre Mg. Szakközépiskola, a Janus Pannonius Gimnázium és az Úttörőlház együtteseinek, hi­szen azok tagjaiból építke­zik a „Pannónia". Szatmár színes képei előzték meg a Gyímesí táncokat, amelyben mindössze egyetlen pár ár­válkodott eredeti népviselet­ben a színpadon a próboru- hába öltözött többiek között. Az együttes néhány tagja komoly áldozatot hozva a közelmúltban Gyimesbe láto­gatott, hogy a darabhoz szükséges népviseletet el­hozza. A táncosok a kintjá- rók keserű tapasztalataira emlékeztek a szokatlan öltö­zetű tánccal. A fergeteges finálét hozó Mezőségi tán­cok előtt a műsort szerkesz­tő Szabó Sándor újabb meglepetést tartogatott a nézők számára. Grünwald Péter szervezésében és Bo- donyi István tanításában az együttes 14-16 évvel ezelőt­ti táncosai, többszörös anyu­kák és apukák léptek a do­bogóra. A szombat esti mű­sor zenekara külön elisme­rést érdemel. Különösen vo­natkozik ez a prímás Ös Csabára. A kaposvári ének- történelem szakos tanár fia­talember egy lemondást kö­vetően két nap alatt tanulta be a szükséges zeneszámo­kat, így beugrása valóságos bravúrnak mondható. A jubileumi műsor alkal­mával Aparácz Dénes, a B. M. KISZÖV elnöke adta ót Szabó Sándor művészeti ve­zetőnek a Művelődési Mi­nisztérium Szocialista Kultú­ráért kitüntetését, Kozák László, Földényi Klára, Reischl Imre, Szilágyi Éva és Zsemberovszky Péter tánco­sok pedig Miniszteri Dicsérő Oklevelet vehettek át. Kaszás Endre fi dinnyéseket matői másutt kell keresni Irányi Dániel tér bódék nélkül Nem is a dinnyések hábo- rognak a legjobban, hanem azok a lakók, akik immár ha­todik éve járnak ide az Irányi Dániel térre vajszlói dinnyét vásárolni. Mától ugyanis másutt kell keresni őket; az Irányi Dániel teret a mai naptól megtisztítják a bódéktól. A dinnyések ugyan már nem a régi helyükön, a tér elején árulnak, a szakközépiskolával szemközti elegyengetett, kő- zuzalékkal leteritett parkoló­ban kaptak helyet. Horváth Lászlóné, az árusok egyike mondja: - Elmondom, hogy tulajdonképpen mi sért ben­nünket. Hat éve dinnyézünk, minden évben itt árultunk. Idén is. Annak rendje-módja sze­rint június elején beadtuk a tanácsra a kérvényt. Akkor szóban azt a választ kaptuk, hogy rendben, de nem a régi helyen, hanem ide kell jön­nünk, ahol most vagyunk. Ter­mészetesen tudomásul vettük, kifizettük az 5000 forint bér­leti díjat, felállítottuk itt a bó­dékat, elkezdtünk árusítani. Er­ről a papírt azonban június 9-i dátummal csak július 15- én kaptuk meg. Ám, még mi­előtt kézhez kaptuk volna ezt az engedélyt, jött két fiatal­ember, akik közölték, készül­jünk fel, mert el kell innen költöznünk, rontjuk a város­képet. Mondtam, nekünk mást ígértek. Pár nap múlva jött egy nő is a tanácsról, s megerősítette, valóban men­nünk kell. Mivel ekkor már a kezemben volt az ideszóló írásos engedély, azt válaszol­tam, ne itt a bódénál, szó­ban közöljék ezt velem, ha­nem a tanácson mutassák meg erről a határozatot. Nos ez megtörtént. Közölték, hiába van az engedély a kezemben, az már érvénytelen.- Nem kis költség ezt a bódét faluról ide hozatni, fel­állítani — veszi át a szót a szomszéd árus Török Ferenc- né. — Miéri nem mondták meg először? Júniusban még nem tudták, hogy rontjuk a városképet? Tudom, hogy nem szépek ezek a bódék, de mondtuk, mi hajlandók va­gyunk vagy lefesteni, vagy drapériával bevonni, vettünk volna ide színes napernyőket, asztalokat is, hogy jól mu­tasson. Én megértem a város törekvését, mert ami igaz, gyö­nyörű most Pécs, sokat tet­tek érte az elmúlt időben. No, de már csak mi, dinnyések vagyunk az egyetlen ronda folt? A dinnyéseknek legalább he­lyet biztosítottak, egyikük a Diana térre, a másikuk a Kun Béla térre kapott engedélyt. Bitter Károlyné virágos bódé­jának helyet sem tudtak biz­tosítani, nem is biztatják sem­mivel. Sír. — Pár éve megcsináltatták velem ezt a bódét, hogy szebb legyen, pénzt költöttem rá, most meg le kell bontani. Négyezer forint a nyugdijam, a férjem beteg, nem tudok annyiból megélni. Különösen most kellene a pénz, mert a lakásomat lakhatatlanná nyil­vánították, de se a PIK, se a tanács nem tud helyette má­sikat adni. Hiába fordulok bárhová segítségért, minden­hol csak elutasítanak, most a bódémat is le kell bontanom. Nézem a teret. Valóban szép az új nyugdíjasház, a garzonházak környéke és a rendelőintézet előtti tágas, zöld tér (csak nehogy ismét sűrűn beépítsék!). Dicséretre méltó a város törekvése, hogy szépítsenek, amit lehet, hogy felszámolják a városképet ron­tó „szeplőket". Itt az Irányi Dániel tér nyugati oldalán még ugyancsak sok a tenni­való, ha valóban ezt szeret­nék elérni. Mert meglehető­sen rontja a képet az út V- alákú elágazásban lévő kis minipark elhanyagoltsága, a szemközti oldalon az egykori bódék helyén a töménytelen szemét, a motorbolt szegé­nyes, semmitmondó, de annál porosabb kirakatai, a járda és az úttest közötti lebetono­zott rész repedezettsége, az igénytelenül primitív módon való többszöri kifoltozása, ami az egészet egyetlen förtelem- mé „varázsolta", s rajta min­denütt a sok szemét, a piac bejárata előtti garázsépület vedlett falai, rozsdásodó, el­hanyagolt ajtajai, s maga a piacbejárat két oldalának ronda, omladozó falai. Sarok Zsuzsa Hajókézás, városnézés, Benkó Dixieland Band koncert Esztergom helyett Visegrád az úticél Levonulóban a szennyhullám a Tiszán Idő: 1988. július 24., vasár­nap. — Tovább javul a Tisza és a Szamos vizének minősé­ge; vasárnap reggelre a Mis­kolci Vízügyi Igazgatóság te­rületén harmadfokúról elsőfo­kúra mérséklődött a készült­ség a Tiszán. A Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium főügyeletének közlése szerint a folyón a szennyhullám levonulóban van, eleje szombat délutánra elérte Tiszafüredet. Ezen a szakaszon elrendelték az elsőfokú vízmi- nőségvédelmi készültséget. A mérések azt igazolják, hogy a szennyeződés a Tiszán egyre Hígul. A Szamoson változatla­nul harmadfokú készültség van. A vasárnap déli információ szerint az elmúlt 24 órában nem érkezett hazánk területé­re újabb szennyeződés. Ismét egy új úticéllal, de a térképen szereplő Esztergom helyett ezúttal Visegrádra in­dul július 30-án, reggel 6 óra­kor a MÁVTOURS—VDN-vonat. A 9 órai budapesti érkezést követően metróval jutnak el az utasok a Vigadó téri hajó­állomásra, ahonnan 10 órakor indul közel 3 órás útjára a sé­tahajó. A Dunakanyar cso­dálatos látnivalókat kirtál az utasoknak, akik érkezés után Visegrád szépségeivel, műem­lékeivel ismerkedhetnek. Az ebédet a Sirály étte­remben fogyaszthatják el, és ezután idegenvezetők segítsé­gével fedezik fel a történelmi emlékhelyeket. Késő délután, 16.30-kor indul vissza és 18.35- kor érkezik Budapestre a ki­rándulóhajó. Ezután a 49-es villamossal, a Kosztolányi De­zső térig utaznak a vendégek. A tér szomszédságában talál­ható a budai parkszínpad, ahol este 20 óra 30 perckor kezdődik a Benkó Dixieland Band koncertje. Az előadás után a 49-es, illetve a 19-es villamosok vi­szik az utasokat a kelenföldi pályaudvarig. Amennyiben vé­letlenül valaki lemarad e já­ratokról, a pályaudvar 15—20 perces sétával is megközelít­hető. Innen hajnali 1 óra 5 perckor indul el, s 4 óra 52 perckor érkezik Pécsre a VDN- vonat. Részvételi jegyek a kon­certjegyek árától függően 722, 719 és 661 forintért vásárol­hatók. A MÁVTOURS főpálya­udvari irodájában ma 9 órá­tól 18 óráig, keddtől csü­törtökig 9-től 16 óráig, pén­teken pedig 9-től 12 óráig várják az utazni kívánókat. A jegyváltáshoz a mellékelt tér­kép felmutatása is szükséges. VDN-vonatok, 1988 E szelvény érvényes a MÁVTOURS-VDN-vonat hatodik útjára, amely július 30-án, szombaton Budapest—Visegrád úticéllal indul. Felmuta­tásával egy részvételi jegy váltható.

Next

/
Thumbnails
Contents