Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-24 / 204. szám

Vasárnap a balatonföld- vári szabadtéri színpadon 21 órai kezdettel a Markos- Nádas duó lép fel. Ugyan­ekkor a leilei szabadtérin az EDDA ad koncertet. A Fonyódi Galéria udvarán 20 órakor néptánccsoport tart bemutatót. Hétfőn a siófoki Dél-bala­toni Kulturális Központban 10 órakor az Állami Báb­színház „Az elvarázsolt egér­kisasszony” című gyermek- előadására kerül sor. A sió­foki szabadtéri színpadon 21 órakor operettműsor kezdő­dik Kálmán Imre műveiből, Keszthelyen a Festetics-kas- télyban 20 órai kezdettel Kovács Dénes (hegedű) és Szabó Csilla (zongora) szo­nátaestjét rendezik meg. Kedden a siófoki Fő utca! római katolikus templomban Mario Duella olasz orgona­Balatoni program­ajánlat VII. 24—30 művész koncertjét hallhatjuk 20 óra 30 perctől. 21 órakor a leilei szabadtérin zenés ’kabaréelőadás lesz a Vidám Színpad művészeinek fellé­pésével. Szerdán a siófoki szabad­térin a Budapest Táncegyüt­tes mutatja be 'műsorát 21 órától. Csütörtökön a bogiári ká­polnák előtti színpadon újabb színházi forduló kez­dődik. Alfred Jarry öbü ki­rály című darabját a kapos­vári színház művészei mutat­ják be (pénteken és szom­baton is), a rendező Lukáts Andor. Siófokon a szabad­téri színpadon ezen az estén a Jurta Színház vendégszere­pei, 20 óra 30 perces kez­dettel a Magyar Passió cí­mű istenes játék kerül színre. Pénteken a kőröshegyi műemlék templomban 20 órakor Andrija Galun jugo­szláv vendégművész orgona­hangversenye kezdődik, köz­reműködik a Budapesti Mad­rigálkórus. Szombaton és vasárnap lesz Balatonfenyvesen a Ba­laton Kupa nemzetközi díj­ugrató verseny. A hét vége másik kétnapos eseménye a Balatonföldvóron megrende­zésre kerülő folklórtalálko­zó lesz. Verebics János lffendegsegben a vendégházban Vasárnapi szakácstanács Közéleti híreinkben gyakran szerepel, hogy a Baranyába látogató magas rangú vendé­gekkel a mecseki vendégház­ban tanácskoztak, írtak alá megállapodást. Kevesen tud­ják, hogy a vendéghóz a Mi- léva úton van, a szakszerve­zeti üdülők szomszédságában, nem messze a Francia emlék­műtől. Még kövesebben mond­hatják el magukról, hogy be­lülről látták az épületet. Vas­kapu zárja el a parkot a lá­togatók elől, s egy jól fejlett kuvasz is hozzátartozik az őri­zethez. Pedig a ház nem rejt tit­kokat. (Láttam már családi házat nagyobb luxussal be­rendezve.) Hozzátartozik ah­hoz a kormányzati politikához, amely a világ minden táján természetesnek tekinti, hogy a magas rangú vendéget illik nyugalomban, kellő biztonság­ban fogadni. Különben más­kor nem jön el . . . Keresztúri lózsetiel, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának osztályvezetőjével hajtunk be az udvarra. A gondnok, Cselényi Ferenc, a ház felavatása, 1974. március 1 -je óta látja el ezt a tisztet, nem jön hát zavarba, amikor a tapasztalatairól kérdezem. — Az első időkben furcsa volt, hogy miniszterekkel, ve­zető párttisztségviselőkkel la­kom egy épületben, de aztán hozzászokik az ember. Tudja, amikor elmennek a pécsi ve­zetők, s bezárul a kapu, a legmagasabb ember is kilép a hivatali pózból, s ugyanúgy ellazítja magát, mint vala­mennyiünk a munka után. Itt nincs szauna, nincs pingpong- terem, semmi luxus, mivel ez nem üdülő, kiülnek a terasz­ra, szalonnát sütnek vagy sé­tálgatnak egy kicsit. Ritkán maradnak k ét-három napnál tovább. A leggyakoribb az egynapos látogatás. Belépünk a házba. Tágas tárgyalóterem, amely össze­nyitható az ebédlővel. Ritkán étkeznek itt, jobbára csak reggelit s esetleg hideg va­csorát adnak, mert csak me­legítőkonyha van. A tárgyaló­ban piros bársonnyal bevont székek, közepes minőségű szí­nes televízió. Az étkészlet Zsolnay kerámia. A két lak­osztály tágas, kényelmes, bú­A vendégház hangulatos társalgója Fotó: Läufer László torzata jó színvonalú szállo­dáéra emlékeztet. A . hat két­ágyas szobához is hozzátarto­zik a fürdőszoba, a szabvány beépített szekrény és a feke­te-fehér televízió. Kiülünk a teraszra. Karnyúj­tásnyira a fenyőfák, amúgy le­hetne barátságosabb is ez a terasz. Sok a beton. A kerti garnitúra tucattermék, mű­anyag szék, kerek asztal, er­nyő nélkül. A megyei és a városi ta­nács, a pártbizottság és a Mecseki Szénbányák közösen üzemelteti a házat — mondja Keresztúri József. — Általában minisztériumi főosztályvezető a legalacsonyabb szint, akit vendégül látunk. Az elmúlt 14 évben Kádár János kivéte­lével megfordult itt az összes politikai bizottsági tag, szá­mos hazai és külföldi minisz­ter. Rendszeresen itt laknak a testvérvárosi és -megyei de­legációk. Joguk van vendége­ket elhelyezni a társadalmi szervezeteknek is, nekik azon­ban meg kell fizetniük a ház szolgáltatásait. —' Mennyit?- Valamivel kevesebbet, mint az első osztályú szállo­dában. Amíg nem volt ven­dégházunk, gyakran zavarba jöttünk, ha hirtelen kellett színvonalas ' és biztonságos szállásról gondoskodni. Ven­déget, ugye, mégsem lehet kitenni a Nádorból vagy a Pannóniából a kedvünkért.. . Nézem a vendégkönyvet. Rengeteg az orosz nyelvű be­írás, néhány arab, francia, vietnámi. Egyszer lakott itt Al­varo Cunhal, nagyon sokszor Aczél György (ő sosem írt a vendégkönyvbe), aztán Weö­res Sándor, Szentógothai Já­nos, mindketten melegen mél­tatják q vendégszeretetet.- Bizonyára sok érdekeset látott — próbálom mozgósítani a gondnok emlékezetét.- Semmi különös . . . Zsiv- kova asszony vegetáriánus volt... A mohamedánoknál vigyázni kellett a disznóhús­sal .. .- Az összegyűrődött inge­ket ki vasalja ki?- A magyar vendégek ki­vétel nélkül maguk vasal­nak. A férfiak is. A zoknit ugyanúgy kiakasztjók az er­kélyre, mint bárki más. A fej­lődő országból érkezett ven­dég néha hozott magával „csicskást". Búcsúzóul bepillantok az egyik szoba hűtőszekrényébe: Whisky? Konyak? — Ásvány­víz . . . Pécs a megyei vezetők szán­dékai szerint konferenciaváro­si szerepre törekszik. Kívánjuk hát, minél több híres ember kapjon szállást a vendégház­ban. Akár maga vasalja ingét, akár nem ... H. J. Koncepció kell Fonyódnak — A legközelebbi fóru­mon inkább azt kellene elmondaniuk, hogy mit akar tenni a tanács és nem azt, hogy mire nincs pénze - mondta pénteken este a fonyódi sportcsar­nokban az üdülőtulajdo­nos. A nagyközségi tanács és a népfront bizottság tervezte találkozón bizony forróvá vált a hangulat: mert azt ugyan megértet­ték a résztvevők, hogy a tanácsnak kevés a pén­ze, azt viszont nehezen, hogy az ezen az estén nem derült ki, hogy van-e a fonyódi tanácsnak kon­cepciója arra, hogy mi­ként kíván jobb életkörül­ményeket teremteni az itt lakóknak és üdülőknek egya ránt. A tanács pályázatot adott be a várossá vá­lásra: a magasabb „fej- kota” bizonyára jól is jön majd, de a kemény valu­tával fizető külföldieket bi­zonyára nem az vonzza majd ide, hogy foghatók lesznek a műholdas tévé­adások, hanem az, hogy kielégítő-e a kereskedelmi ellátás, (amely most, sok évtizedes mélypontján van, a 18 km-es parthosszú nagyközségben), hogy hi- qiénikusak-e a strandok, hogy nincs por és szemét az utcákon, stb. Hasznos a már másod­szor megtartott fonyódi la­kossági fórum, de haté­konyságát jobban szolgál­ná, ha legközelebb nem az egész nagyközség terü­letére lenne meghirdetve, hanem külön-külön tarta­nák azt, az önállósodni kívánó fenyvesieknek, to­vábbá a bélatelepieknek, fonyódligetieknek és az anyaközség őslakosainak. B. L. Celesztina erőlevese és kacsamájas hátszín laskagombával a Juhász Fogadóból Már a múlt nyáron látszott, Ihogy a siófoki TanácSház utca és Széchenyi utca sarkán épü­lő ház nagyon szép lesz. Ki­derült: Juhász Fogadó néven éttermet nyitottak itt, amely elegáns, új színfoltja a város­nak, s máris közkedvelt étke­zőhelye lett az itt nyaralóknak. A 60 férőhelyes, rendkívül íz­lésesen berendezett étteremhez ugyanennyi főt befogadó, szép terasz, és egy pinceborozó is csatlakozik. (A tervező: Ko­vács Péter, Baranyaterv.) Tulajdonosa Juhász Lajos. Vele beszélgetve kiderül, igazi családi vállalkozásról van szó. A tulajdonos a főszakács és az anyagbeszerző is egyúttal, a feleség az üzletvezető. Ju­hász Lajos annak idején sza­kácsként a kaposvári Béke Szállóban kezdett. Ezután a siófoki Pannónia étterem, majd négy év hajószakácsko- dás következett a Duna—Feke­te-tengeri járaton. Ezután ke­rült a balatonaligai MSZMP üdülőjébe — ahol kiváló mun­káját a dicsérő szavakon kí­vül a Kiváló Dolgozó kitün­tetéssel is elismerték. Szaká­csot keresett a siófoki Oázis étterem—penzió, gondolta, ki­próbálja a maszek világot is. Itt szerzett olyan ismereteket, amelyekkel végül is bele mert vágni ebbe a vállalkozásba, a nem kis gonddal járó építke­zésbe, étteremnyitásba. S nézzük az ajánlott recep­teket. Erőleves Celestina mód­ra (a kislánya, Celesztina egy­szer nem talált más levesbe­tétet, palacsintából tépett da­rabokat tett az erőlevesbe. A spontán ötletet fejlesztette to­vább az apa, Juhász Lajos, s ebből lett a különleges le­ves.) Az erőlevest a szokásos módon kell elkészíteni. Ezután két darab sós palacsintát kell sütni, és megkenni főtt darált szárnyashússal, (lehet a leves­ben főtt hússal is), amit fű­szerezünk szerecsendióval, fe­hér borssal, petrezselyemmel, majd tojással összegyúrjuk. Másik palacsintával ezt bete­rítjük, jól összenyomjuk, sütő­ben kicsit átsütjük. Kockára vágva tányér aljába tesszük, és erre merjük a forró levest. A főételt marhahátszínből kínálfa Juhász Lajos: a húst előzőleg olajos, borsos pác­ban érleljük eqy-két napig. Sü­tés előtt lisztbe forgatjuk és forró olajon, angolosra, vagy félangolosra kisütjük, (közepes rózsaszín, omlós maradjon). A serpenyőből kivesszük, félre­tesszük, a visszamaradt zsira­dékban megpirítunk feldara­bolt kacsamájat, és ehhez hozzáadjuk az elősütött laska­gombát, sóval, borssal, petre­zselyemmel fűszerezzük, kevés csontlével felengedjük és ezt a ragut öntjük a húsra. Sarok Zsuzsa „Megcsapolt” betétkönyvek és a hosszükaru tolvaf Rajtavesztett sikkasztok Tettél- beismerte, de a nyomozás tovább folyik Sikkasztó postások, ponto­sabban postofiókvezetők törté­netünk főhősei. Az egyik veze­tő bemutatóra szóló takarék- betétkönyvekkel követett el visszaéléseket, a másik kész­pénzzel. Ami közös cselekmé­nyükben, hogy az ügyfelek nem, csak a posta károsodott. B. S.-né, c siklósnagyfalu'i postafiók vezetője a község lakóinak teljes bizalmát élvez­te. Nemcsak postai dolgozó­ként, hanem mint a pártalap- szervezet és a Vöröskereszt he­lyi titkára, valamint tanácstag és szakszervezeti bizalmi, to­vábbá az egyik társközség elöljárója. Ezen túlmenően többen olyannyira megbíztak benne, hogy a bemutatóra szó­ló takarékbetétkönyveiket ő kezelte, vagyis a lakásán tar­totta. Néhány hónappal ezelőtt ütemterv szerinti ellenőrzést tartott a posta a siklósnagy­falui fióknál. Minden rendben volt egyetlen, 36 ezer forintos bizonylat kivételével, amelyen nem szerepelt a keletbélyegző, s nem volt lekönyvelve. Ezt B. S.-né a következőképpen ma­gyarázta meg: a bizonylat azért nem került lekönyvelésre, mert a betétkönyv tulajdono­sa elköltözött, s a kifizetést az előző napon, a pénztárzó- rást követően kérte, ö pedig sietett haza, s így maradt el a könyvelés. Az ellenőrzést végző Nemes Margit, területi biztost nem nyugtatta meg ez a magyarázat, s utánanézett az elköltözött ügyfélnek. Végül kiderült, hogy a szóbanforgó betétkönyv-tulajdonos nem is költözött el, s éppen a posta mellett lakik. Ekkor a fiókve­zető elismerte, hogy ő vette ki a pénzt, és saját céljaira for­dította. A postai ellenőrök megkísérelték a betétkönyv-tu­lajdonosok felkutatását, ami nem volt könnyű, mert a pos- tofiák-vezető időközben fel­kereste a betéteseket, s kérte, hogy ne mutassák be ellenőr­zésre betétkönyveiket, mert adót kell fizetniük a betétek után. A betétesek jelentkezé­sekor újabb összegek eltulaj­donítására derült fény. B. S.- né négy év alatt 23 betét­könyvből több mint kétmillió forintot sikkasztott el. Ebből időközben — az eljárás előtt és során — megtérített egymil­lió forintot. B. S.-né csak bemutatóra szóló takarékbetétkönyvekkel manipulált, s mint említettem, az ügyfeleket károsodás nem érte. A módszer a következő volt: kamatbeírás vagy egyéb forgalmazás esetén kivett egy plusz bizonylatot a tulajdono­saik betétkönyveiből, amit üre­sen magánál tartott. (Ezt a betétesek nem vették észre.) Ha a betétes, á betéttel je­lentkezett, azt nem, vagy ké­sőbb, részösszegben számolta el. Ha az eltulajdonított ősz- szeg pótlására pénzre volt szüksége, a nála lévő bizony- latkészletből kiállított egyet, s azt az ellenőrző lapon kifize­tésként elszámolta. Előfordult, hogy a betétes által kért visz- szafizetésnél magasabb ösz- szegről állította ki a bizony­latot. A betétesek megnyugta­tása érdekében rendszerint na­gyobb összegű kamatot írt jó­vá, s az ilyen valótlan kama­tokat ki is fizette. A másik eset a Gy-i posta- fióknál történt. A fiókposta vezetője június 27-én bejelen­tést tett a szigetvári postahi­vatalhoz, hogy amíg ő a mel­lékhelyiségben takarított, ad­dig valaki benyúlt a nyitott ablakon, s elemelte az aszta­lon lévő pénzeszsákot, amely­ben 280 ezer forint volt. A helyszínt megtekintő nyomozók furesállottá'k, hogy létezik, ilyen hosszú kezű ember, s faggatni kezdték a hölgyet, aki rövidesen elismerte, hogy ő vette el a pénzt. Majd előad-- ta, hogy volt egy szerelmi kapcsolata, és a férfi zsarolta, neki kellett a pénz. A szem­besítésnél kiderült, hogy ez a variáció sem felel meg a va­lóságnak. A postafiók vezető­je a cselekményét beismerte, de a nyomozás még nem fe­jeződött be. Tisztázatlan az el. követés módszere, s hogy mi­re költötte a fiókvezető a pénzt. Kőhalmi István, a Pécsi Pos­taigazgatóság postaforgalmi ellenőrzési osztályának csoport- vezetője elmondotta, hogy mindkét fiókvezetőt fegyelmi úton elbocsátották.- A betétkönyvekkel történő visszaélés a 70-és években gyakran előfordult - mondta Kőhalmi István —, s akkor ki­cserélték a régi betétkönyve­ket, hogy ne juthassanak könnyen bizonylathoz a postai dolgozók. Az elmúlt öt évben sikkasztás — ilyen módszerrel — nem is fordult elő a posta- igazgatóság működési terüle­tén. A jövőben azonban to­vább szigorítjuk az ell° 'őrzé­seket, s új módszereke* igo- zunk ki. Marton Gy- yi vasamapíS Belépés csak különleges engedéllyel ' «st smf '

Next

/
Thumbnails
Contents