Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-19 / 199. szám

1988. július 19., kedd Duncintüli napló 3 A Szénbányák továbbra is fogadókész Beilleszkedtek az erdélyi magyarok Nem ismétlődik meg a tavalyi szójahiány A tervek szerint a közeli napokban megkezdik az új szójaextrudáló épitését a Bólyi Mező­gazdasági Kombinát törökdombi üzemében. Több termés a tavalyinál A baranyai munkaadók kö­zül a Mecseki Szénbányák Vállalat foglalkoztat legna­gyobb számban erdélyi ma­gyarokat. A létszámgondokkal küszködő bánya fogadja az áttelepülteket, akiknek szin­tén nem előnytelen a kapcso­lat, (hiszen Baranyában rövid idő alatt a Mecsek már nyúj­tani tudja a számukra ked­vező kereseti lehetőségeket. A Mecseki Szénbányák köz­pontjában a munkafelvételen eddig 112 magyar nemzetisé­gű külföldi állampolgár jelent­kezett. Közülük harmincnyol­cán a nehéz munka, jobb ajánlat vagy egyéb más okok miatt elmentek, így most 74 a bányában foglalkoztatott er­délyi magyarok száma. Több­ségük Komlón és a pécsi munkásszállón lakik, hatan in­kább az albérletet választot­ták. Most csillés az a szőke fia­talember, akinek három hó­nap hiányzott az érettségi le­tételéhez. Menyasszonyával az elsők között jött át március derekán, attól tartva, hogy megszigorítják a határt. — Elsősorban a jó kereseti lehetőségek miatt választottam a bányát, hiszen nem kevés pénz kell az új élet megte­remtéséhez. Ha nem is min­den úgy alakult, ahogy ter­veztem — én ugyanis legin­kább a kedvező esélyekkel számoltam —, azért most már nem olyan elkeserítő a hely­zet. A munka nehéz ugyan, de a munkatársak barátságo­sak — mondja első 'benyomá­sait a csillogó szemű, értel­mes, szőke fiatalember. S. B. eredeti szakmája szer­számgéplakatos, szintén Ist- ván-aknán csillés. — Számomra a vártnál sok­kal jobbak az itteni körülmé­nyek. Bár még csak szükebb környezetemet, munkatársai­mat ismerem jobban, nagyon jól érzem magam. A munka mindenütt munka, és ha lehet magyarként élni és dolgozni, azért bármit érdemes elvál­lalni. — Csak a legjobbakat tu­dom mondani Sanyi munká­hoz való hozzáállásáról — egé­szíti ki csillése mondatait Nagy Gál István szakvezető vájár. — Érdeklődő, nagyon jó munkaerő. Amit egyszer megfigyel, másodszor már nem kell megmutatni neki.) Gy. V. vékony, törékeny ter­metű fiatalember. — Áprilisban hatan jöttünk együtt a barátaimmal, úgy ha­tároztunk, hogf a későbbiek során is együtt maradunk. Két hetet dolgoztam a föld alatt, de úgy éreztem, egyelőre na­gyon nehéz az még nekem. Még csak 19 éves vagyok, kér­tem hót a külszíni állomány­ba való áthelyezésemet. Ké­sőbb talán újra megpróbál­kozom a föld alatti munká­val is. Nyugodt város, csendes, hangulatos vidék — mondták Pécsre és környékére a meg­kérdezettek az erdélyi ma­gyarok közül. Lassan kezde­nek beilleszkedni az itteni ke­rékvágásba. Nagy köztük az összetartás, maguk között is nyújtanak segítséget egymás­nak. A foglalkoztatott magyar nemzetiségi külföldi állampol­gárok létszámának gyarapo­dásával a Mecseki Szénbá­nyák bér- és munkaerő­gazdálkodási önálló osztályá­nak munkatársai is kezdenek belejönni a velük kapcsolatos teendőkbe. Az osztály vezető­je, Holler János a következő­képpen foglalta össze eddigi tapasztalatait az erdélyi ma­gyarokról; — Munkavégzőképességük és magatartásuk megfelel a ma­gyar munkaerőjének. Többsé­gük becsületesen, tisztessége­sen dolgozik, nem mérvadó, ha van közöttük egy-kettő, akiket talán maguk is kikö­zösítenének. őket is megilleti minden olyan kedvezmény, ami az itteni magyarokat. Hason­lóképpen brigád-, illetve szak- szervezeti tagok lehetnek, nem teszünk különbséget a keresetekben sem. A rászoru­lókat rendkívüli segéllyel, elő­leggel támogatjuk. Dolgo­zóink körében gyűjtést is szer­veztünk javukra. Ha a jelent­kező rendelkezik valamilyen szakirányú képzettséggel, igyekszünk szakmájában fog­lalkoztatni, amennyiben lehet­séges. A többnyire kedvező tapasztalatok indokolják azt, hogy továbbra is fogadóké­szek maradunk az erdélyi ma­gyarok iránt is. Külszíni és föld alatti munkában egyaránt foglalkoztatni tudjuk a továb­bi jelentkezőket, igyekszünk segíteni őket a beilleszkedés­ben. Kaszás E. Vegyes­vállalatok Magyar­országon A Pénzügyminisztérium eddig több mint 180 ve­gyesvállalat alapítására adott engedélyt, s ezek nagy része már megkezdte működését. A múlt évben 67 új vál­lalkozás jött létre, az idén ennél többre számítanak a szakemberek. Tovább tart tehát a vegyesvállalat-ala- pítási kedv növekedése. Mint ismeretes, a kor­mányzat 1986-ban egysze­rűsítette az ilyen vállalko­zások alapításával kapcso­latos eljárást, jelentős adó­kedvezményt vezetett^ be működésük megkönnyítésé­re és lehetővé tette, hogy önálló külkereskedelmi jo­got kapjanak, saját maguk intézzék külpiaci munkáju­kat. Mindez nagymérték­ben hozzájárult, hogy az elmúlt másfél év alatt több mint 110 új vegyes­vállalat jött létre. A vállalkozások révén a működőtőke-bevonás ma már meghaladja a 160 mil­lió dollárt. A legtöbb ilyen céget osztrák és NSZK-beli vállalkozók hozták létre magyar partnereikkel. Több olyan vegyesválla­lat is alakult, amelynek alaptőkéje megközelíti, sőt meghaladja a félmilliárd forintot. Ilyen az Agrofém magyar—japán Fermentá­cióipari Rt., vagy az ameri­kai részvétellel létrehozott Float üveggyár Orosházán. A vegyesvállalatok három­negyede ma mór termelő tevékenységet folytat. Ez is lényeges változás a koráb­bi évekhez képest, amikor elsősorban szolgáltatással és kereskedelemmel foglal­kozó vállalkozások jöttek létre. A vegyesvállalatok jöve­delmezősége is kedvező, a néhány éve működő vál­lalkozások a hazai átlag­nál nyereségesebben gaz­dálkodnak. Szépen díszlenek a bara­nyai szójaföldek, ha elemi kár nem jön közbe, jó ter­més várható. A terület is na­gyobb, mint tavaly, 12 895 hektár, ami majdnem 55 szá­zalékkal több a tavalyinál. Ebben természetesen a vető­mag céljára vetett szója is benne van, amit a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát ter­mel, illetve termeltet partner­gazdaságaival. A takarmány­nak vetett szója területe is jócskán felfutott. A tavalyi fehérjekrízis után a sertés- és baromfitartó gazdaságok most bizakodóbbak, több lesz a szójabab, ami jó hír minden érdekelt termelőnek. A nyár végén a szójaföl- deken is megkezdődik az aratás. Vajon mit csinálnak majd a nyers szójababbal, lépést tart-e a szójafeldol- gozók építése a rohanó idő­vel és a megnövekedett fel­adatokkal? Néhány baranyai termelőszö­vetkezet a tavalyi súlyos szó- jahiány megismétlődésétől tartva fontolgatta saját szója- feldolgozó létesítését. A TE- SZÖV illetékeseitől kapott tá­jékoztatás szerint azonban a tag tsz-ek elálltak ettől • az elképzelésüktől. Nem azért, mintha ezek az önellátást se­gítő beruházások drágák len­nének, sokkal inkább azért, mert az ezekkel előállítható extrudált szója meg sem köze­líti az extrahált szója minő­ségét. Ilyen extrudáló beren­dezés működik a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát török­dombi üzemében, s beüzemel­te saiát extruderét a Sziget­vári Állami Gazdaság is. A lippói Béke Őre Tsz-ben is beállítottak egy extrudálót, de ez elsősorban kukorica fel­dolgozására alkalmas, szükség esetén megpróbálkoznak vele az idén a szóját is feldolgozni. A szója legnagyobb megyei forgalmazója a Gabonaforgal-, mi és Malomipari Vállalat, az idén 10 000 tonna szójabab felvásárlására kötött szerző­dést a termelőkkel. A válla­lat nagy teljesítményű szója- feldolgozó létesítését tervezte ez évben Siklóson, ez a be­ruházás azonban kútba esett, mivel a minisztérium nem en­gedélyezte. A szójafeldolgo- zás ugyanis államilag erősen támogatott, s érthető, ha a kormányzat a leghatékonyabb beruházásokat és megoldá­sokat támogatja. Petrovics Bélát, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyette­sét kérdeztük meg ezek után, mit kezdenek a felvásárolt szójababbal, hogyan oldják meg feldolgozását? — Ha a nagy beruházás le is került a napirendről, azért megoldjuk a feladatokat, s erre többféle tervünk is van. Most von folyamatban két szó­jaextrudáló üzem létesítése. Az egyiket Mohácson, a GMV premixüzeme mellé, a másikat siklósi raktárunk mellé tele­pítjük. A berendezések nem drágák, darabonként 3—4 mil­lió forintba kerülnek, a Mo- nori ÁlTatni Gazdaságnál már megrendeltük mindkettőt. Tel­jesítményük 7-8 mázsa órán­ként. Helyigényük kicsi, és egy hét alatt üzembe állíthatók. A szójabetakaritás idejére mind­kettőt átadjuk rendeltetésének. Ezzel az a célunk, hogy a mohácsi, a siklósi és villányi takarmánykeverőket ellássuk szójaalapanyaggal. Mindez nyilvánvalóan nem oldja meg a gondokat, hisz a nagy sertés- és baromfihús­termelő Baranya megye éves importigénye 40 000 tonna kész szójadara, s ennek mintegy 50 százalékát a GMV forgalmaz­za. Az előzetes importkilátások szerint az idén 570-580 ezer tonna szójadarát hozunk be külföldről, ami megfelel a ta­valyi szintnek, s így remél­hető, hogy Baranya 40 ezer tonnája is biztosítva lesz. A megyei többlettermelés e fe­lett jelentkezik. Mivel a kis extrudáló üzemek nem tudnak ezzel a többlettel megbirkóz­ni, a Gabona Vállalat tár­gyalásokat kezdett a Növény- olajipari Vállalattal, a Nö- MOV-val, amely bővíti szója- feldolgozó kapacitását. A ha­zai növényolajgyárak, miután kivonják a szóiababból a szójaolajat, ezért ió minősé­gű, magas fehérjetartalmú és avasodósra nem hajlamos, extrahált szójadarát adnak vissza a termelőknek. Mint megtudtuk, a GMV fel­vette a kapcsolatot a Győri Keksz, és Ostyaqyár jános- somorjai cikóriaszárító üze­mével is, amelynek szárító- kapacitása ez év három hó­napjában van csak kihasznál­va, további hét hónap kapa­citáslekötése végett vállalkoz­nak szójafeldolgozásra is. Ha a végső megoldás még várat is magára, történt bizo­nyos előrelépés abban, hogy a megtermelt, nagyobb meny- nyiségü szójabab ne maradjon feldolgozatlan. így talán a tavalyi szójahiány Baranyában már nem ismétlődik meg. — Rné — Portré a hőerőműből Papp László turbinafőgépész — A biztonsági követelnrfé- nyek nálunk méltán szigorúak, hisz mi látjuk el fűtéssel, ipari gőzzel, meleg vízzel és áram­mal Pécset, illetve a város kör­nyékét. Nálunk nem lehet nem figyelni, s ha szükséges, pilla­natok alatt döntenünk kell — mondja Papp László, a Pécsi Hőerőmű turbinafőgépésze. Számomra nem sokat mond a szakmai alapszabályuk; ren­delkezésreállás. Pedig ahogy nagy szakértelemmel és türel­mesen elmagyarázza, olyan magától értetődő . . .- Mi nem tudunk raktárra termelni. Nekünk a pillanatnyi igényeket kell maradéktalanul kielégítenünk távhőből és vil­lamos energiából.- Ezt mindig sikerül is mara­déktalanul?- Épp ez adja a munkám szépségét, ugyanakkor ez je­lenti a nehézségét is. Ha valo- mi üzemzavar következik be, akkor pillanatok alatt kel dön­tenünk, mert különben össze­omlik a rendszer. A döntésnek olyannak kell lennie, hogy a hosszú vizsgálódás utón se ta­láljanak alapvető szakmai ki­fogásolnivalót a villámgyors döntésben.- Marasztalták már el?- Olyan hibám még nem volt... Erős fizikumú, halk szavú, de­rűs a 47 éves Papp László. Jö­vőre lesz huszonöt éve, hogy a hőerőműben munkába állt me­zőgazdasági gépésztechnikusi végzettséggel. Azóta volt se­gédberendezés-kezelő a turbi­naüzemben, majd átkerült a blokküzembe, és tizenhat éve főgépészként négy turbina fő­nöke. Ennyi idő alatt bizonyá­ra már a kisujjában van a szakma . . . — Hozzám tartozik a teljes táfűtés és a gőzszolgáltatás is... — hirtelen rámkérdez: — Emlékszik még a 79-es január elsejére? Az volt eddigi legem­lékezetesebb műszakom. Viha­ros szél hordta, fújta be min­denhová a havat és hirtelen nagyot süllyedt a hőmérséklet. Minden igyekezetünk ellenére a villamos vonalon estünk ki ... Emberfeletti munkával, órák múltán tudtunk csak ismét visz- szaállni a normális üzemmód­ba .. . Megkönnyebbülve mond­ja; — Szerencsére ilyen csak nagy ritkán fordul, fordulhat nálunk elő... Azért is végez­tem el annyiféle szaktanfolya­mot, hogy minél kisebb legyen a hibalehetőség, vagy a mégis bekövetkezett üzemzavart mi­előbb el tudjuk hárítani. A „rendelkezésreállás" nem­csak magára a hőerőműre, a dolgozókra is vonatkozik. Ke­mény próbatételt jelent minden nap a váltóműszakban dolgo­zó Papp Lászlónak is. Mindig észnél kell lenni és helyt kell állni. — A váltáműszakot meg lehet szokni?- Megszokni rettentően ne­héz, majdhogynem lehetetlen. Inkább csak beletörődni lehet. Nehezíti a helyzetet, hogy a váltóműszakos kevesebet lehet együtt a csalóddal - már, vagy még alszanak, mire hazaérek, vagy már nincsenek is otthon -, a szervezet is képtelen a tel­jes átállásra.- Mégis vállalja ... — Ennyi év után már idenőtt az ember, meg aztán ki is ala­kul bennünk bizonyos megszál­lottság. Az biztos, hogy fűtés, meleg víz, valamint a villany­áram kell . .. De ha arra gon­dol, hogy a hőerőmű csak és csakis követel és nem ad cseré­be semmit, akkor nagyot té­ved. Engem is a vállalat jutta­tott lakáshoz, segített a garázs­hoz, a zamárdi, orfűi és harká­nyi üdülőnkben is rendszeresen kipihenhetjük magunkat, nem beszélve a csehszlovákiai cse­reüdültetésről, vagy arról a két darab 4 személyes lakóko­csiról, mely az Adrián várja a pihenni vágyókat. Azt hiszem, a jövedelmemre sem lehet pa­nasz. Mindezekért cserébe, azt hiszem, joggal követelhet a hő­erőmű. Világos beszéd. Már csak azért is, mert javában tart a nagy rekonstrukció, melynek végeztével ismét lesz bőven ta­nulni és beletanulni-valója a je­lenlegi turbinafőgépésznek is. Hat éve fejezték be a 3-as tur­bina átalakítását, azóta fő pro­filja a távfűtés, a várost meleg vízzel ellátni. Most tavasszal kezdték lebontani a 4-es turbi­nát, s az új — a tervek szerint 1989 telére - már a villany­áram termelésén kívül távfűtést is biztosít és ipari gőzt is szol­gáltat. Utána a 3-as következik, ipari gőz elvételére is alkal­massá teszik, majd a 2-es és az 1-es turbina rekonstrukciója ke­rül sorra. Közben a kazánok is kicserélődnek. Jelenleg még egy turbinát két kazán lát el, az új blokkrendszerben már egy turbinát egy nagykazán szolgál ki. — Ismét fel kell elevenítenem a kazános ismereteimet, én ve­szem majd át az 1. és a 2. blokkot — zárja le a témát. Hogy mire vitte Papp László, a hőerőműves majd negyed év­százada alatt? Elsajátított és átadott egy sor speciális — többnyire csak a Pécsi Hőerő­műben hasznosítható - szak­tudást. A szaktanfolyamok mel­lett politikai téren sem marad­hatott el a tanulásban. Tizen­két éve párttag, a kalorikus üzem pártvezetőségi tagjaként újabban termelési felelősként is tevékenykedik, s tíz évig munkásőr is volt. Lakása 2,5 szobás, van egy 10 éves Trabantja, Orfűn kis üdülőtelke hétvégi házzal. Anyósáéknál 700 négyszögöles terület megművelése kikapcso­lódásnak is jó. „Ez inkább szükséglet, mint hobbi; hasznos időtöltés, hisz mindenféle zöld­séget megtermelünk magunk­nak" - mondja. Felesége bölcsődevezető, a művészeti szakközépiskola tánc­szakát végzett Hortenzia lánya jelenleg Ausztriában él, a 21 éves fia — szintén László — az ő nyomdokaiba lép. — Laci a gépipariban villa- mosenergia-szakon érettségi­zett, majd az 508-asban meg­szerezte az elektronikus műsze­rész végzettséget a hőerőmű ösztöndíjasaként. Remélem, ő is helyt fog állni a cégnél, és ő sem fogja megbánni, hogy itt kötött ki. Sajnos egyre ne­hezebb az - utánpótlás, nem vonzza a mai fiatalokat g há­rom műszak, a lakáshoz jutási lehetőség sem egészen olyan, mint a mi időnkben volt. . . S a mai fiatalokról még va­lamit elárul, igaz, ez inkább önmagára vonatkozik: — A fiammal egykorú srácok most már sajnos bácsiznak . . . Hiába, ezt lassan tudomásul kell venni . . . Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents