Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-16 / 196. szám
lfallalaVi uelemenyek _________________________* _____________•_____________________________________I B eszélgetőpartnereim: Mischl Róbert, a BÁZIS Dél-dunántúli Építőipari Vállalat (ötezren fő. lüli létszám, 3 milliárdos termelési értékekkel) vezérigazgatója, dr. Angyal Adóm, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár (hat és fél ezres létszám, 6,5 milliárdos forgalom és a termelés 70 százaléka exportra megy) vezérigazgatója, valamint dr. Huszty András, a MEDICOR (7 ezres létszám, 6 milliárdos forgalom és a termelés 50-55 százaléka export) gazdasági vezérigazgatója.- Hogyan látják tehát a helyzetet? Mischl Róbert: — Az a reform, amely már po éve tart, még mindig tartalmaz lényeges megoldatlan kérdéseket. Olyanokat, melyek létrehozhatnának olyan természetes erőteret, amelyben az értéktörvény érvényesül, és a gazdasági szervezetekben meglévő potenciális képesség a piac igényeinek megfelelően tudna a felszínre kerülni. Ettől még messze vagyunk. Nehezíti a helyzetet a reform elhúzódó folyamata mellett az is, hogy a korábbi általános, gazdasági visszaesés a világban a magyar gazdaságot sokkal jobban érintette, mint Európa nagy részét. A nem indokolt restriktiv (korlátozó, megszorító) gazdaságpolitikai megkpze- lítés nem tud megfelelő érdekeltséget teremteni a piacon szükséges és eladható, jó minőségű termékek létrehozására, értékesítésére. Gondot okoz a mi esetünkben - hisz építőiparról van szó - az is, hogy az elmúlt időben a mennyiségi követelmények az épített környezetet illetően többé-kevésbé kielégítettekké váltak, éí előtérbe került a differenciáltság, az igények sokfélesége és a használati érték kategória, amely 'az s eltérő igényekkel összhangban ma már meghatározzák a keresletet. Erre pedig a magyar építőipar még messze nincs felkészülve sem műszaki-technikai, sem köz- gazdasági alkalmasság tekintetében. — A gond abból is fakad, - hogy amikor a legnagyobb szükség van a műszaki-technikai megújulásra, akkor a legeredményesebb vállalati gazdálkodás esetén sem marad meg az egyszerű újratermeléshez szükséges fedezet sem. Tulajdonképpen fogyó vagyoni állapot és egyre romló műszaki-technikai színvonal mellett kell a megújulást 'és a termelés mindenfajta minőségi tényezőjét produkálnunk. Ez szinte lehetetlen. — Kiutat mindenképpen abban látok, hogy fel kell adni a restriktiv gazdaságpolitikai megközelítést. Olyan befektetést és' érdekeltséget kell saját erőből és hitelből biztosítani az eladható termékekre, a piaci egyensúly megteremtésére, amelynek kapcsán létrejön a nemzeti jövedelem bővített újratermelése, és ebből mór megfelelő fedezet származik az adósságszolgálatra és a gazdasági növekedés számára is. Ez másfajta játékszabályokat, másfaijta érdékgltséget, másfajta irányítást követe1! ímeg, mint amit ma a gazdaságpolitika és a jogszabályok nyújtani képesek. 1988. július 16., szombat Fel kell adni a restriktiv gazdaságpolitikai megközelítést Nemrég rendezte meg - immár tizedik alkalommal - gazdasági kérdéseket tárgyaló országos tanácskozását az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Megyei Szervezete. A kétnapos pécsi eszmecserén kormányzati és. gazdasági vezetők fejtették ki álláspontjukat gazdaságunk időszerű kérdéseiről, arról, hogy mit terveznek és hogyan látják a kibontakozás lehetőségeit. A kormányzati intézkedéseket, elképzeléseket a hírközlés segítségével részletesen is ismerhetjük. Az Mischl Róbert — A személyi jövedelemadó, véleményem szerint, nem^,ösz. tönöz a teljesítményekre, hanem teljesítményvisszatartóst kényszerít ki. Kritikaként azt is meg lehet említeni, hog* teljesen mindegy ebből a megközelítésből, hogy mondjuk egérfogót vagy akár aranyrudakat gyárt egy szervezet vagy a dolgozó, mert az SZJA egyaránt teljesítményvisszatartást produkál. Beszélünk itt szelektivitásról. . . En azt hiszem, ebben az átmeneti állapotban nem csak normatív szabályozásra, hanem a szabályozásban is differenciáltságra és szelektivitásra van szükség. — Végeredményben az ered. ményesség igazol vagy cáfol, és ez nem csak egy konkrét kis vagy nagy gazdasági szervezet produktumára igaz, hanem igaz a népgazdaság irányításának a rendszerére, hatékonyságára is. Hogy megtalálta-e már a magyar gazdaságpolitika és gazdaságirányítás a leghatékonyabb módsze. reket? Egyértelműen azt kell mondjam, sajnos még nem. Nem egészen jó a hangulati háttere annak a vitának, amely az állam képviselete és vállalatvezetés között meghúzódik, mert ezt nem lehet egészséges állapotnak tekinteni. Hisz az egymásrautaltság és a kölcsönösség nyilvánvaló kell iegyen, és ennek meg kellene nyilvánulnia abban is, hogy partneri viszonyra kel! törekedni, nem pedig szembenállásra. Dr. Angyal Adóm: — Van egy latin mondás, ami a vállalatunknál alopelv: élni nem kell, de hajózni muszáj. Ma olyan feltételek vannak, hogy igazán vállalkozásszerűen működni nem lehet. De nekünk mégis dolgoznunk kell. Néhány jellemző adat vállalatunk 1987-es mérlegével kapcsolatban. A vállalatunknak elég magas a támogatási igé. Angyal Adóm nye, tehát mondjuk a költség- vetési megközelítésben mi bűnözők vagyunk, mert ugye az újraelosztás nagy csatornáiban veszünk részt, és ezt le kell építeni. Ez a támogatós beépül a vállalat nyereségébe. Nyilvánvaló, ha a támogatást leépítik, a vállalat nyeresége - épül le és esetleg mi nem is bizonyulunk életképesnek. De! Miközben ez mind igaz, vállalatunknak ezzel együtt pozitív költségvetési egyenlege van. Tehát nem másokét használjuk fel, hanem a saját magunk által befizetettnek egy részét kapjuk vissza! Ez önmagában utal arra, hogyan is kellene szabályozni, mert ugye adókedvezménnyel kellene szabályozni, és nem újraelosztással. A másik. Milliárdot meghaladó az új érték, ■ a hozzáadott érték, a GDP, amit mi produkálunk. A harmadik - és sajnos ez is valós adat —, mi tavaly nyereségágon pontosan háromszor annyit fizettünk be az állami költségvetésnek elvonásból, mint amekkora a nyereség összege. Ez tehát egy csoda! Ez egy bűvészmutatvány. Akik a szakmában vannak, azok tudják, hogy ez hogyan lehetséges. Ez tehát önmagában a helyzet képtelenségét mutatja, hogy hogyan, le. hét egy nyereségből háromszor annyit elvonni, mint amekkora a nyereség összegé. Ez olyan, mint ha az ön személyi jövedelemadója valamilyen sáv&an mór mondjuk 120 százalékos lenne. Tehát alapvetően téves azt gondolni, hogy a monetáris restrikció (pénzügyi megszorítás) és a piacszerű, tehát önszabályozó autonóm működés együtt létezhet. — A' monetáris restrikció a központi célkitűzések -megvalósításának egyite eszköze. Tehát nem piacszerű. Téves tehát a szabályozás filozófiája, és ebből következik tulajdonképpen Iminden ... — Az elmozdulás irányába a vállalatok követelték az adóemlített tanácskozáson három nagyvállalat vezetőjétől az alábbi kérdésekre kértem választ: milyennek értékelik a jelenlegi helyzetet, mit vártak az ez évben életbe léptetett intézkedésektől (SZJA, ÁFA stb.), és azokból mi valósult meg eddig, és milyen további intézkedéseket várnak? Az is érdekelt: ha az alap- tevékenységet tisztességesen végzik, mennyi pénze marad a vállalatnak, és hogy a személyi jövedelemadó-rendszer ösztönöz-e a többre, jobbra, vagy inkább visszahúzó erő? bajom, hanem a mértékei nevetségesek. Ezek nem a magyar viszonyokhoz, hanem a költségvetés étvágyához igazodó mértékek. Hát ez így nem megy. — Ma a vállalati emberek között nagyobb az ilyen kérdésekben, az egyetértés, mint a kormányzat képviselői között. Volt szerencsém délelőtt az előadásokon ezt hallani. Minden kormányzati képviselő a másik ágazat, tárca véleményének mond ellent. Mi, ebben úgy tűnik, hogy közösebb nyel. vet beszélünk. Dr. Huszty András: — Hadd kezdjem azzal, amivel Adóm kezdte: hajózni kell. Ez főleg azért lényeges a hajógyárnak, mert okkor hajót is kell gyártani. Ez teljesen világos. Én ennek a kérdésnek egy másik oldalával kezdeném. A kérdés: szabadlábon lévő bűnöző-e minden gazdasági vezető, vagy sem? Ezt el kellene dönteni. Mert ha az, akkor jó, mert tudjuk, hogy hol vannak, és meg lehet őket fogni. De ha nem? Akkor végig kellene azt gondolni, hogy mi motiválja ma egy vállalat cselekvését. Nyilvánvalóan az, hogy hajózni, hogy élni akar. És ezt csak olyan vizeken és olyan körülmények között tudja, amilyenek vannak. Tehát akkor, hogy ha a népgazdasági érdek - amit ugye most már hallottunk, hoqy az egy szubjektív kategória - és a vállalati érdek között ellentmondás van, akkor ebben nem biztos, hogy a vállalat szándékosan a nép ellenségeiből kikerülő vezetőin keresztül törekszik a gazdaság lerombolására, hanem lehet, hogy máshol van a probléma. — Nyilvánvalóan a vállalat megpróbál megélni és megpróbál fejlődni. De miből? Ez volt, ugye, az alapkérdés. Ennek két összetevője van. Az egyik: amit megtermelünk, abból akarunk élni, és amit nálunk hagynak, abból akarunk megélni. Elméleti vitákat lehet arról folytatni, hogy ami a vállalatoknál marad az sok, vagy kevés. De nem hiszem, hogy ez a vita lényege, vagy legalábbis ez a vita alapvetően megváltoztatná a jelenlegi helyzetet. Mert van egy másik oldala is, a' költségvetés pozíciója, amelyet úgy, amennyire, de tudomásul kell vennünk. A „mennyiből visznek el annyitt- amennyit” kérdésen sem lehet nagyon sokat változtatni, mert egy nagyvállalatnál ezek a dolgok egyik pillanatról a máDr. Huszty András reformot, követelik a bérreformot, az árreformot, a költség- vetési reformot, és mindenféle reformot, amilyen csak létezik. Ezek talán tágítják mozgásterünket, aktivitási kedvünket, hogy ne csak hajózzunk, hanem még élni is tudjunk belőle. De ezeknek a léptéke, üteme és a mércéje rendkívül lassú, visszafogott. Mostanában gyakran hallani, hogy a peresztrojka konzervatív erői is támadásba lendültek. Magyar- országon ezek a gazdasági kibontakozást akadályozó konzervatív erők abban nyilvánulnak meg, hogy - úgy szokták mondani köznyelven — beteszik a lábukat a kezdeményezésekbe, és ezek a kezdeményezések mire a valósághoz érnek, addigra csorbák lesznek. Idézem az iménti előadáson hallott dr. Sárközi Tamást: „Ha csinálunk egy törvényt és rögtön mellé rakunk egy olyan végrehajtási utasítást, ami a törvény lényegét kiheréli, akkor megette a fene az egész kezdeményezést". Itt látom én a nagy akadályt.- A személyi jövedelemadóval kapcsolatban alkalmam volt a vasas szakszervezet mintegy 600 ezres táborát áttekintő információkhoz is jutni. Határozott és kemény teljesít, ményvisszatartás van nemcsak a vállalatnál, hanem az állampolgárnál, a munkavállaló dolgozónál is. Mindenki igyekszik jövedelmét olyan területre irányítani, ahol vagy alacsonyabbak az adótarifák, vagy láthatatlan jövedelmek vannak. Márpedig a szervezett iparban a láthatatlan jövedelem nem nagyon valósítható meg. Mi nem tudunk a dolgo. zónák borravalót adni, mi munkabért kell hogy odjunk. Ez is a normális. De hát egy idő után azt mondják a dolgozók, hogy a 60 százalékos adótarifával nem hajlandók dolgozni. Meg kell, hogy mondjam: nem a személyi jö- vedelemadó-rend^errel van sikra nem befolyásolhatók igazán és alapvetően. Jóllehet, szervezéssel és egyéb dolgokkal biztos, hogy lehet eredmé. nyékét elérni, de csodákat nem. — Mi abban a körben gondolkoztunk, hogy nézzük meg a jelen időszaknak azokat a lehetőségeit, amelyek végül is bizonyos ellentmondásokat, bizonyos jelenlegi problémákat ki tudnak küszöbölni. így kezdtünk neki a társasági törvény megjelenése előtt az 1875-ös törvény alapján végrehajtani a vállalati belsü átalakítást. (Szemrebbenés nélkül alkat, mázhatok voltak az 1875-ös törvény paragrafusai, ma is megállják helyüket a mi gyakorlatunkban is.) Ma a MEDICOR 10 önálló részvénytársaságból és egy állami irányító vállalatból áll, ahol összesen 120-an dolgozunk, A rendszerben ugyanaz a létszám, termelési érték és export ugyanúgy jelen van, mint korábban, csak a szervezeti formája jelenti azt, hogy önálló vállalatok állnak egymás mellett, vagy egymással szemben, amelyeket az irányitó vállalat tulajdonosként, tényleges részvénytulajdonosként, a tulajdoni játékszabályok által meaenge- dett módon befolyásol. Ez egy óriási különbség. Hajdanán kisvállalatból nagyvállalat lettünk, aztán ez a nagyvállalat kezdett már irányíthatatlanná válni, és mi ebben az irányban mozdultunk el, lebontva az egyes érdekeket. A nagy- vállalati érdek már teljesen ütközött a gyári érdekkel, mint ahogy a népqazdasági érdek sincs szinkronban a vállalati •érdekkel. Most ezt próbáljuk valahogy egy kicsit összefésülni. Olyan viszonyokat akarunk teremteni, hogy ezek az önállóvá vált vállalatok tényleg annak a bizonyos piacnak — ami ma nálunk van és amit én nem fetisizálok — a játék- szabálvai alapján próbáljanak meg közlekedni és dolgozni. Mi ebben az irányban léptünk •el. Eléq friss a dolog, mert gyakorlatilaq még nem zárult le a cégbejegyzések időszaka. Mindenesetre elindultunk eb. ben az irányban, az összes problémájával együtt. Nem hiszem, hogy ettől a jövedelem- pozíciója bármelyik önálló részvénytársaságunknak jobb lesz, mint az egésznek volt, mert nyilván mitől lenne jobb? Azt hiszem, hogy az önállóság ki- terjesztésével viszont tényleg olyan tartalékokat lehet az asztalra letenni, amiket a ko. rábbi nagy MEDICOR-os működési rendszer nem tett lehetővé. — A személyi jövedelemadóval kapcsolatban tényleg nem rendszerbeli problémáról van szó. Annyit tennék hozzá, hogy tiszteletem a sajtónak, de sikerült ezt az egész kérdéskört úgy felvezetnie, hogy egyrészt az emberek igazán nem értik a dölog lényegét, másrészt: lényegesen nagyobb a félelem meg a bizonytalanság - ami szintén visszatartó erő. Lehet, séges, hogy nem is olyan borzasztó ez a rendszer, csak épp fogalmunk nincs, hogy hogyan működik, és ezért inkább mindenki megpróbál alsóbb szinten maradni, — A kormányzati képviselők a vállalatok megítélésében egységesek. Amit Dányi elvtárs mondott, megnyitójában a bizalomról, véleményem szerint a legjobb esetben is ott tartunk a pártértekeziet után, hogy várakozó állásponton vannak az emberek. Ez reális. Murányi László HÉTVÉGE(Q
