Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-15 / 195. szám

1988. július 15., péntek Dunántúli napló 3 KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988.Július 13-14-1 üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. július 13—14-én Grósz Károly elnökletével ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bi­zottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbi­zottságok első titkárai, valamint a budapesti pártbizottság titkárai. A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Németh Miklós előterjesztésében a népgazdaság év- eleji fejlődésének tapasztalatairól készített jelentést és a jövő évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányel­veire vonatkozó javaslatot; — Fejti György előterjesztésében a gyülekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javaslatot; — Lukács János előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listájának módosítására tett javaslatot. I. 0 A Központi Bizottság jó­váhagyólag tudomásul vette Grósz Károly tájékoztatóját július 4-5-ei moszkvai tárgya­lásairól. Megállapította, hogy pártunk főtitkárának a Szov­jetunióban tett munkalátoga- tósa a magyar—szovjet kap­csolótok fontos eseménye volt. Az SZKP KB főtitkárával. Mi­hail Gorbacsovval folytatott szívélyes, baráti légkörű meg­beszélés megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP azo­nosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, o szocializ­mus jövőjét. Mindkét párt a sajátos nemzeti feltételek kö­zött, a szocialista társadalom megújításán, a demokrácia fejlesztésén, a korszerű, haté­kony gazdálkodás kialakításán munkálkodik. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szol­gál a magyar-szovjet kapcso­latok sokrétű fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, a két or­szág érdekeinek összehango­lásához. A moszkvai megbe­szélések megmutatták: kölcsö­nös a törekvés arra, hogy az en»üttműködés fejlesztésével elősenítsük időszerű gazdasá­gi és politikai feladataink megoldását. A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az orszá­gaink közötti gazdasági és mű­száki-tudományos együttműkö­dés fejlesztésének fő irányai­ról. A magyar népgazdaság számára igen jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991—95. kö­zött a jelenlegi ötéves tervben rögzített mennyiségben ener­giahordozókat és alapvető nyersanyagokat szállítani; to­vábbá az, hogy kifejezte kész­ségét korszerű gépipari ter­mékek vásárlására. Egyetértés volt abban is, hogy a magyar —szovjet pénzügyi kapcsola- ták kiegyensúlyozása érdeké­ben új kezdeményezésekre van szükség. Q A Központi Bizottság tá­mogatásáról biztosította az európai hagyományos hoderők és fegyverzetek csökkentésére irányuló elképzeléseket, a Mi­hail Gorbacsov áttol Varsóban megfogalmazott szovjet javas­lótokat. Támogatta az F-16-os amerikai bombázók — megfele­lő ellentételezés fejében - földrészünkről történő kivoná­sának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvé­seinkkel, hogy Magyarország azon államok között legyen, amelyek területén elsőként ke­rül sor a haderők és a fegy­verzetek csökkentésére. Nemze­ti érdekéinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konfliktusok meg­előzését szolgáló mechanizmu­sokat. Külpolitikánk e javasla­tok felvetésében kezdeménye­ző szerepet játszott és a jövő­ben is tevékeny részt vállal azok kimunkálásából, megvaló­sításából. II. A Központi Bizottság az év eleji gazdálkodási tapasz­talatok alapján megállapítot­ta: helyes volt a stabilizációs gazdaságpolitikai irányvonal kijelölése. A gazdasági folya­matok azonban továbbra is ellentmondásosak. Társadal­munk az év során, áldozato­kat is vállalva, jelentős erőfe­szítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására. A gazdaság több lényeges pont­ján - így elsősorban a nem rubelelszámolású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az eredmények kedvezőek. A költségvetés tervezettet meg­haladó hiánya gondokat okoz. A feszültségek oldására a kormányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyama­tok kívánt irányba tereléséhez további intézkedések szüksé­gesek. Az 1988. évi főbb gazda­ságpolitikai célok teljesítése, a stabilizációs és a kibonta­kozás! program megvalósítá­sának szempontjából kulcs- fontosságú. Az idei fő gazda- sáapolitikai célok elérése következetes gazdaságirányí­tást és határozott kormányzati magatartást igényel. A Központi Bizottság meg­ítélése szerint az 1988-ra ki­alakult gazdasági helyzet mindenekelőtt a korábbi évek gazdasági folyamataiban és gazdaságpolitikai gyakorlatá­ban gyökerezik. Az 1987 jú­liusi kibontakozási program­ban eqyértelműen megfogal­mazódott a fordulat szüksé­gessége, kirajzolódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az or­szágos pártértekezlet felisme­rései és elhatározásai megte­remtették a fordulat politikai lehetőségeit. Elodázhatatlanná vált a gazdaságpolitikában olyan fel­adatok meghatározása és kö­vetkezetes végrehajtása, ame­lyek egyidejűleq szolgálják a gazdasági stabilizációt, lét­rehozzák a gazdaságban és a társadalomban a megúju­lás feltételeit. A stabilizáció megvalósítása és a kibonta­kozás megalapozása nem egy­két évre szóló feladat, hanem hosszabb fejlődési szakaszt iqényel. A távlatokat is megalopozó fordulat eléréséhez egyaránt szükség van a társadalom és a gazdaság nyitottabbá tételé­re, o szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vál­lalkozások gazdálkodási felté­teleinek javítására, a műszaki haladást is segítő külföldi mű­ködő tőke részvételi lehetősé­geinek bővítésére, a termelési erőforrósökhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására. A Központi Bizottság támo­gatja, hogy a jövő évi gazda­ságpolitikai elgondolásodat a kormányzati szervek az előter­jesztett két változatnak megfe­lelően dolgozzák ki, előtérbe állítva azt a változatot, amely­nek fő jellemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határozottabb kül­piaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű kiterjesztése és az ezekhez kapcsolódó elkerül­hetetlen feszültségek vállalása. A kidolgozandó változatok - a szelektivitás fokozását szol­gáló szigorú szabályozás mel­lett — körültekintő elemzést és felkészülést igényelnek a vár­ható társadalmi hatások fel­tárása és az azok kezeléséhez szükséges eszközök megterem­tése érdekében. A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bizottság őszi ülése elé kell terjeszteni. III. A Központi Bizottság átte­kintve a gyülekezés és az egyesülés szabályozásának fő elveit, megállapította: a de­mokrácia kiszélesítése, vala­mint az alkotmányos rend vé­delme érdekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyü­lekezési és az egyesülési jog­ról törvényeket alkosson. A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvánítsa ki a gyüle­kezési és az egyesülési jog al­kotmányos szabadságát, és ha­tározza meg e jogok gyakor­lásának törvényes kereteit. Mondja ki, hogy azok gyakor­lása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi szerződé­sekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a köz­biztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerköl­csöt, valamint mások jogait és szabadságát. A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása ke­retében békés összejövetelek, gyűlések, felvonulások szervez­hetők, azokon a résztvevők vé­leményüket szabadon kinyilvá­níthatják. A gyülekezési jog gyakorlásában részt vevők kü­lönböző megnyilvánulásai nem sérthetik a törvény előírásait. A törvény írjon efő bejelen­tési kötelezettséget a közterüle­ten vagy középületben tartandó összejövetelekre, gyűlésekre, felvonulásokra; ugyanakkor je­lölje meg azokat a rendezvé­nyeket, amelyek nem tartoznak előzetes bejelentési kötelezett­ség alá. Fontos annak rögzíté­se, hogy a gyülekezés esetle­ges megtiltása ellen bíróság­hoz lehessen fordulni. Az egyesülési jogot szabá­lyozó törvény határozza meg a társodalmi szevezetet, az egyesület fogalmát, szabályoz­ta' megalakulásuk, állami elis­merésük, működésük kereteit, valamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre alakítható, omelyet a törvény nem tilt. A társadalmi szervezet vagy egyesület kritériumait ki nem merítő társaságok létrejöttét és működését a törvény ne kösse megalakulási szabályokhoz és állami nyilvántartásba vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha valomely társaság tevé­kenysége egyesületre, társadal­mi szervezetre utaló ismérve­ket mutat, az illetékes állami szervnek legyen joga a körül­mények tisztázására és a szük­séges intézkedések megtételére. A Központi Bizottság felkér­te a Minisztertanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egye­sülési jogról szóló törvényjo- vaslatok tervezetét a Hazafias Népfront szervezésében bo­csássa társadalmi vitára. E vi­ta tapasztalatainak figyelembe­vételével átdolgozott törvény- javaslatokat lehetőleg még eb­iben az évben nyújtsa be az Országgyűlésnek. IV. A Központi Bizottság az or­szágos pártértekezlet állásfog­lalásának megfelelően döntött a központi pórtszervek hatás­körébe tartozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tiszt­ségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435-re csökkentette. A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszervek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is - csak a politikailag különösen fontos, többségében első számú vezetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elv­nek, hogy a funkciók betölté­séről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik legin­kább ismerik a kádereket, il­letve, akik jogosultak erre. A pártszervek döntenek a sa­ját választási vagy kinevezési jogkörükbe tartozó személyi ügyekben, és előzetesen állást foglalnok azokban, amelyek­ben a választás, illetve a ki­nevezés más szervek feladata. * A Központi Bizottság dön­tött hatáskörébe tartozó sze­mélyi kérdésekben:- Óvári Miklóst, a Központi Bizottság irodájának vezetőjét - nyugállományba vonulása miatt — érdemei elismerése mellett felmentette beosztásá­ból;- Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Köz­ponti Bizottság irodájának ve­zetőjévé ;- Huszár Istvánt, a KB Párt- történeti Intézetének igazgató­ját - a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása miatt — felmentette beosztásából;- Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igaz­gatójának. Beszélgetés a szakszervezet jövőjéről A megyei pártbizottság törekvéseit alapul véve kötetlen esz­mecserére hívták meg a hét elején azokat, akiket Baranya me­gyéből az országos szakszervezeti testületekbe tisztségviselőknek választottak. Harmincötén jelentek meg ezen a találkozón, a legkülönbözőbb ágazati szakszervezetek képviseletében. A részt­vevőket dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságá­nak első titkára köszöntötte, majd elmondotta, hogy az SZMT- vel együtt szorgalmazták ezt a találkozást, amelyhez hasonlóra a jövőben több Ízben is sor kerül majd. Baranya megyében, ahogy az dr. Dányi Pál vitaindítójában elhangzott, négyszázhatvan olyan ember él, aki valami­lyen országos testületnek tag­ja. Egyáltalán nem közömbös, hogy ezeken az országos fóru­mokon hogyan képviselik a megyét és fordítva: mit tudnok megyéjükben hasznosítani ab­ból, amit e testületekben hal­lanak, tapasztalnak. A szakszervezeti munka ki­emelten szerepel napjainkban nemcsak az országos, hanem a megyei feladatok között is, ezért is kezdeményezte a me­gyei pártbizottság a szakszer­vezeti tisztségviselőkkel ezt a találkozást, amelyre nemcsak megyei, hanem országos szin­ten is első alkalommal került sor. Igaza volt Medvetzky Antal­nak, az SZMT vezető titkárá­nak, amikor azt mondta, hogy valamennyien már korábban is érezték a tapasztalatcsere, a visszajelzések hiányát. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága megfogalmazott egy állásfoglalás-tervezetet a pórt és a szokszervezeti szervek együttműködésének javítására. (Ezt az előterjesztést éppen ma tárgyalják a megyei párt­bizottság ülésén.) Többek kö­zött tartalmazza azt, hogy a párt képviselői kötelességüknek érzik, hogy törekvéseikről rend­szeresen tájékoztatást adjanak és meghallgassák a javaslato­kat annak érdekében, hogy a közös célokért minél eredmé­nyesebben tudjunk közösen dolgozni. A szakszervezeti munka kor­szerűsítésre szorul, az eddigi, éknél nagyobb szerepet kell betöltenie a megyei célok el­érésében. Az állásfoglalásban szerepel, hogy a jövőben a pártnak és a szakszervezetnek a partneri szerepét, kapcsola­tát kívánják hangsúlyozni, munkamegosztásban kell dol­gozniuk. •. Többen elmondták, hogy végre elkezdődött valami, hogy végre eljutottunk odáig, hogy az apparátusokon kivül meg­kérdezik és meghallgatják a választott emberek véleményét is. Ez öröm mindenki számára, a kritika pedig az, hogy erre mór sokkal korábban sort kel­lett volna keríteni, s ez érvé­nyes a szakszervezeti munkára is. Míg a tagsággal az ágaza­tok vannak kapcsolatban, az élet az ágazatokon belül zaj­lik, addig az érdemi kommu­nikáció, a tárgyalások az SZMT, illetve a SZOT szintjén történnek. Az így keletkező űrt meg kell szüntetni; ha a jövőben az beszél, aki intézkedik is, ha a konstrukció megváltozik, akkor jó irányba haladunk. Ha nemcsak beszélünk, hanem tör­ténik is valami, s ezt a tagság érzékeli is, akkor fel fog len­dülni a szakszervezeti élet. Többen hangsúlyozták, hogy változtatni kell azon a korábbi rossz gyakorlaton, hogy a vá­lasztott testületek csak arra voltak jók, hogy feltartsák a kezüket, s szavazzanak olyan kérdésekben, amiket gyakorla­tilag mások már felsőbb szin­ten eldöntötték. „Mi vagyunk az a demok­ratikus fórum, aki szavaz ...” — hangzott el, s ezért sokszor öncélúnak tűnt a munka, nem érzékelték a közvetlen ered­ményt. Felmerültek azután olyan sajátos problémák is, mint a regionális vállalatok ellentmondásos helyzete, ahol a vállalathoz több megye tar­tozik, de a szakszervezeti tes­tületek megyeiek. Amikor a szervezeti korsze­rűsítésekre sor kerül, hangzott a javaslat, gondolni kell arra is, hogy ezeknél a vállalatok­nál érvényesüljenek a regioné. lis érdekek is. Elhangzott, hogy az egészségügy területén első­sorban a rétegérdekeket kel­lene jobban kifejezésre juttat­ni, de amíg az egészségügy­ben átfogó bérrendezés nem történik, addig szinte irreális­nak tűnik rétegérdekekről be­szélni. Az adózás, a bérek, a bér­reform kapcsán egyöntetű volt az a vélemény, hogy a szak- szervezeti munkában erősíteni kell az érdekvédelmet, s felül kell vizsgálni a jogosítványo­kat. S jogos igényként merült föl az is, hogy az ágazatok képviseljék önmagukat azokon a fórumokon, ahol róluk van szó, ahol az őket érintő dön­tések megszületnek. Az egyik felszólalást részle. tesen is ismertetjük: Kosztik Istvánét, a Pécsi Bőrgyár szak. munkásáét, a bőrösök szak- szervezete központi vezetősége tagjáét. Igen figyelemre méltó volt, amit elmondott: munka­társai, a fizikai dolgozók vé­leményét tolmácsolta, s hozzá­tette: „El kell mondanom, mert most megyek vissza éj­szakai műszakra és éntőlem meg fogják kérdezni, hogy mit mondtam”. Szólt arról, hogy őket na­gyon hátrányosan érinti az adórendszer, úgy érzik, hogy az előrehaladásnak majdnem- hogy ellensége. Ez a dolgozók véleménye, s az, hogy nem vi­szi a munkát előbbre. Túlórát nem éri megszervezni az adó miatt. Azt mondják felsőbb szinten, nem szabad túl gyor­san haladni, de a hozzászóló szerint ezzel a lassúsággal sem, hiszen akinek igen ma­gas a fizetése, az talán ráér lassan haladni, de az átlag nem, mert valamiből élni is kell. „Ezek az emberek, akik Magyarországon dolgoznak, ál. lítom, akarnak dolgozni, de él. ni is akarnak." Ha az utcán megkérdeznék a munkásokat, re a kibontakozásból, akkor mondta, hogy mit vesznek ész- azt mondanák, hogy semmi mást, mint áremelést. Miért vonják le háromszor az adót?" Mert egyszer levonják éntőlem, levonják az üzemtől, hát ki az üzem, én, meg a másik, meg a harmadik, nem? S azután levonják a boltban." Kifejtette azt a véleményét, hogy ugyanakkor az üzemek is tehetnek arról, hogy hol va­gyunk most. Példákkal élt: a bőrgvárból, ha valami kifogás merül föl, nem veszik ót a terméket, nekik azonban át kell venniük a rossz minőségű munkaruhát, vagy kénytelenek megvenni a boltban az időn­ként majdnem fele akkorára zsugorodott zsömlét (ezt a tényt illusztrálta is). Ha valaki felelős a munká­jáért, ilyen terméket nem ad­hat ki a kezéből. Megfogal­mazta azt az igényt, hogy igenis mindenki legyen felelős a munkájáért, a másik oldal­ról pedig jobban védjék a dolqozók érdekeit, s ebben egyre naavobb felelősség. há­rul a szakszervezetre. A mun­kánkból élünk, mondta, a fi­zetésünk meg egyre kevesebb: három műszakban dolgozunk, s havonta legalább 5-600 fo­rinttal kevesebbet keresünk. Több hozzászólásnál is föl­merült: tulajdonképpen maga a tagság nemigen tud arról, hogy választott képviselőik milyen munkát végeznek. Mert több fórumon is be kell szá­molniuk, de ki tart arra igényt, hogy a tagságnak is beszámoljon? Hiszen ők sza­vaztak bizalmat — ezt a dol­got is a jövőben a helyére kell tenni. Már maga az is furcsa, hogy akik a különböző ágazatokat képviselik az orszá­gos testületekben, azok sem nagyon ismerték egymást ed­dig. Ez volt az első alkalom, hogy így találkoztak, de éppen azért, hogy jobban megismer­jék egymást, egymás munká­ját, hogy együtt és külön-kü- lön, ki-ki a saiót területén jobban tudia képviselni a megye érdekeit. A vita több mint kétórás volt, s ezt a kezdeti lépést minden résztvevő valóban hasznosnak és folytatásra ér­demesnek ítélte. Akik a vitában hozzászól­tak: dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára; Medvetzky Antal, az SZMT vezető titkára; s az ágazatoktól az országos testü­letek tagjai: dr. Rideg László- né az egészségügy, dr. Herná- dy Alajos a MEDOSZ, Nyári Gyula a vasutasok, Szegedi Andrásáé a veovészek, Sabacz László az ÉDOSZ, dr. Kőhegyi Imréné az egészségügy, dr. Siklói Tamás, Vinkó László és Kosztik István a bőrösök, Ko­vács Gábor és Toller Lászlóné a HVD'Z, Tóth József a MEDOSZ részéről. Dücső Csilla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents