Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-14 / 194. szám
Dunántúli napló 1988. július 14., csütörtök Fordulatra van szükség! (Folytatás az 1. oldal roll sitásónak legcélszerűbb módját. A kormány stabilizációs munkaprogramja helyesen jelölte meg a továbblépés irányait, de bebizonyosodott, hogy a problémák súlya és ebből következően az igazi fordulathoz szükséges intézkedések nagysága, „kritikus tömege" nagyobb, mint azt eredetileg gondoltuk. A sürgetővé vált fordulatnak most tisztázni kell a gazdaság- és társadalompolitikai tartalmát és ezzel egyidejűleg fel kell készítenünk a társadalmat is a szükséges változásokra, a kényszerű feszültségekkel járó döntésekre. A fordulathoz meg kell szerezni a társadalom megértését és cselekvő rétegeinek támogatását. Kiinduló tételünk a következő: egyedül a gazdaságpolitikai gyakorlatban, a gazdálkodásban megtett fordulat az érdemi választásunk, mert a jelenlegi gyakorlat folytatása zsákutcába visz. Mik lennének a mai gazdaságpolitikai gyakorlat változatlan fenntortásónak következményei? A gazdaságpolitika változatlan folytatása felerősítené az 1988. évi népgazdasági terv fő céljainak elérését veszélyeztető folyamatokat, ismét fokozódna az adminisztratív, bürokratikus kényszer-beavatkozás. A tovább folytatott és többletbürokráciával megterhelt restrikciós gazdaságpolitika hosszabb távon visszavonhatatlanul csökkentené mozgásterünket, gazdaságunk fejlődése leszakadna a világgazdaságban érvényesülő irányzatoktól. A központi újraelosztás „kényszerű” további bővítésével sem lenne biztosítható a társadalom és szociálpolitika, a humán és gazdasági infrastruktúra fejlesztése. A foglalkoztatáspolitikában meglevő hiányosságok továbbélése arra kényszerítené a lakosság munkaképes részét, hogy jövedelmét szabadidejének további feláldozásával próbálja kiegyenlíteni és ezzel még jobban leértékelődne az egészséges életmód, a szaktudás, a főmunkaidő becsülete, tovább kopnának a kulturális, családi és morális értékek. Mindez megsemmisítené a pártértekezlet nyomán megerősödött, de jelenleg még törékeny bizalmat, lehetetlenné tenné az olyannyira szükséges új közmegegyezést, szétzilálná o gazdasági és társadalmi viszonyokat. Nyitottá tenni a gazdaságot és a társadalmat Fordulatra van tehát szükség! Miben áll ennek lényege? Röviden: gazdaságunkat és társadalmunkat valóban nyitottá kell tenni. Sokoldalú, intenzív munkamegosztási kapcsolatokat kell kiépíteni a külfölddel minden irányban. így tudjuk csak megerősíteni a szerkezetátalakítás hajtóerőit, lebontani a gazdaság túlzott védelmét szolgáló korlátokat. Ugyanakkor teret és lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt ezt a gazdaságirányítás és a piac eszközeivel ki is kell kényszeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magyar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen az nagyvállalat vagy kisszövetkezet — jussanak hozzá a fejlődési lehetőségekhez. Ennek érdekében csökkenteni kell a költségvetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatósát, hogy csökkenteni tudjuk az elvonások, a jövedelemcentralizáció mértékét. A gazdaságpolitika célrendszerének fókuszába most mór ténylegesen is a világgazdasághoz való alkaímozkodást, a strukturális átalakulást, a műszaki fejlődés meggyorsítását kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi műszaki-technikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük reális korlátáinkat: a külföldi adósságnövekedés nem lehet nagyobb annál, mint amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek indokoltnak elismernek, és aimely nem hoz létre lehetetlenül magas törlesztési kötelezettségeket a 90-es évtized első éveiben. Nem folytatható olyan radikális életszínvonal-csökkentő politika sem, amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja. Mindezekből következik, hogy nem lehet a gazdaság- politika egyik vagy másik elemét olyan mértékben kiemelni, meghatározóvá tenni, hogy veszélyeztessük akár a két fő cél — a struktúraátalakítás és az egyensúlyjavítás - bármelyikét. Más oldalról figyelembe kell vennünk az elhárítha- tatlanul jelentkező gazdasági és társadalmi korlátokat is. A kibontakozás követelményei A struktúroátolakítást előtérbe helyező, a társadalmi-gazdasági kibontakozás felételeit megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaságpolitika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piacgazdaság megteremtésének irányába hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit jelentik. A legfontosabb követelmények a következők:- először: valódi áru-, pénz-, tőke- és munkaerőpiac kiépítése; a belföldi „szereplők" körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeimport versenyének megjelenése, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása;- másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges kötöttségektől mentesen, szabadon rendelkezhessenek ;- harmadszor: szigorú monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználására;- negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szektorok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton —, tehát jogi és gazdasági szabályozással - gondoskodik a versenyszféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munkamegosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg. Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk,, ha az említett elemek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Egyik vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet. (Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A" változat esetében a piaci hatások egyszerre, vagy legalábbis nagy „adagokban" érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaci erőknek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálásával hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit. A „B" változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik, annak távlatokban jelentkező, hátrányos következményeivel együtt. A legnagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való visszacsúszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősen nagy.) A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményének hangsúlyozósóval -, az „A" változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, mivel - nagyobb feszültségek és kockázatok vállalásával ugyan, de - hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti választás azonban csak a feltételrendszer várható alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg. A gazdaságpolitika szociális következményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munka- nélküli segélyt. Ki kell alakítanunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, enyhítésére alkalmas intézmény- rendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon, lehetőség szerint teljeskörűen, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. • Különös figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíj- rendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állásfoglalástól eltérően, ez évben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint - széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva -, legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásul vételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Politikai feladatok Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet —, bármelyik utat is válasszuk —, megbontja a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg, és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontosságú, hogy a pártban, társadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében azonban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, munkabizottságok működésével és a párttagság széles körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő, új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a tényleges egyetértést a párton belül. Szerkezetváltás - szemléletváltás Megkezdődött az előterjesztés feletti vita Az írásos előterjesztéshez, illetve Németh Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Horváth István belügyminiszter és Judik István, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere tett fel kérdéseket. A Köz. ponti Bizottság titkára - válaszát témakörönként csoportosítva - előbb a fizetési mérleget csorbító tényekről szólt. Elmondotta, ho<}y csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföldi hiteleink kamatkiadásai, s végül rontották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szükségesnek tartotta hozzáfűzni: az esztendő első öt hónapjában nem volt cserearány-vesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubel elszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel, például az alumínium vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Minden esetre van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetésimérleg- hiónvt ebben az évben ne lépiük túl. Egy másik kérdéskör kapcsán a Központi Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működő tőke beáramlásával gazdaságunk nem válik sebezhetőbbé, sőt, a „nyitás a világra” erősíti az összekötő szálakat a munkamegosztásban, a kooperációs kapcsolatokban. Németh Miklós úav vélte: nem irreális cél a külső és belső pénzügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése. viszont nagyon lényeges feltételek megléte esetén tartotta csak lehetségesnek a szigorú importgazdálkodás felváltását egv liberalizáltabb importgazdálkodással. liven például egy reálisabb árfolyam, amelv „kiüti" a nem hatékony importot, a gazdaságtalan tevékenységet, ám, ha ez nem következik be, a aazdasáairányítási gyakorlatban markánsabb marad a szigorú importgazdálkodás szerepe. A Központi Bizottság titkára kitért arra is, hogy - kölcsönösen elfogadható megoldásokat találva — át kell gondolni a KGST-kapcsolatok rendszerét. Aláhúzta: a jelenlegi feltételrendszerben és gazda, ságirányítási gyakorlatban a KGST mechanizmusának súlyos fogyatékosságai vannak, napirendre kell tehát tűzni a KGST reformiát. Ez, a reform irányának megjelölése — az áru— pénzviszonyok, a hitel szerepének növelése, a részleges vagy teljes konvertibilitás célul tűzése stb. - volt egyébként a legutóbbi, Drágái tanácskozás eavik központi témája. Nem könnyű kérdéskör ez, a döntés még várat magára. A Központi Bizottsáa tagiai a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszédben felvázolt két feilesztési iránv- nak szentelték. Valamennyi felszólaló az „A" változatot tá- moaatta, kiemelve, hoaw ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenleai nehéz gazdasági helvzet javítását, az eaész gazdálkodásunkban a radikális fordulat elérését r-élozza. A felszólalók aláhúzták, hogy ez a változat további gazdasági nehézségeket, társadalmi feszültségeket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető alternativa a stabilizáció és a kibontakozás célkitűzéseinek elérésére. Berend T. Iván rámutatott. hogv a radikális változások elhatározásával sok éves késésben vagyunk, Perénvi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen súlyú döntések meghozatalához valósáahű helyzetelemzés, politikai szándék és akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, mi akadályozta eddig a gazdaságban elengedhetetlen fordulatot. A legtöbben a szerkezetváltás elmaradásában, a különböző területeken megvalósított, de nem hatásos visszafejlesztésekben és - mint Juscsák György mondotta - a bátortalan és hibás intézkedésekben, az alsó és közép szinten a kívánatosnál lassúbb személyi változásokban jelölték meg az okokat. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi felszólaló érintette valamilyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyik-másik részének leállításával érhető el, hanem sokkal inkább a műszaki színvonal, a gazdálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgálnia. Tétényi Pál a korszerű technikára épülő szerkezetváltás szükségességét emelte ki, s ebből a szempontból aggoda. lommal szólt a hazai infrastruktúra elmaradásáról, és szorgalmazta az ország szellemi potenciáljának további erősítését. Dudla lózsef abban látta a továbblépés egyik lehetőségét, hogy a vállalatok egyre jobban a piaci követelmények szerint működjenek, és sikerüljön hatékonyan működtetni a szocialista köztulajdont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön a Borsod-Aba- új megye sajátosságait figyelembe vevő sajátos szabályozási és fejlesztési elképzelés. Antalóczy Albert a szerkezetváltás megvalósításához új szemlélettel és mechanizmussal működő irányítást tartott szükségesnek. Perényi János korszerű és ru. galmas, tartalmában is megújuló szakoktatásban látta a szerkezetváltás egyik feltételét. A külgazdaság témáit érintve szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell tenni a külföldi működő tőke behozatalára. Somogyi László az építőipar tapasztalatai alapján felvázolta e cél elérését nehezítő objektív és szubjektív okokat. Szorgalmazta, hogy a működő tőke behozatalával kapcsolatos elképzelések megvalósítása kapjon prioritást a hitelek és az állami támogatások megítélésében, teremtsék meg a külföldi vegyesvállalatok munkájához szükséges hazai infrastruktúrát, valamint azt a szakembergárdát és szabályozási rendet, amely kedvez e vállalatok működéséhez. A központi bizottság tagjai közül többen foglalkoztak a radikális gazdasági fordulat kiszámítható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeivel. Ilyenek az átmeneti termeléskiesés, az infláció, a munkanélküliség, az életszínvonalcsökkenés. Hangot adtak azonban azon meggyőződésüknek, hogy ezeket a feszültségeket vállalni kell a további kibontakozás érdekében. Berend T. Ivón úgy vélte, hogy a kis- és magántevékenység támogatásával, valamint az állami költségvetés eddiginél is takarékosabb felhasználásával csökkenthetők ezek a feszültségek. Hoós János a továbbfejlesztés egész stratégiájának kialakítását szorgalmazta, s ezen belül új külső piacok feltárását és azokon jelenlétünk bővítését, az egész támogatáspolitika céltudatos átalakítását, a döntési és érdek- egyeztetési mechanizmus korszerűsítését tartotta szükségesnek. Vajda György az emberi tényezők szerepét emelte ki. A Magyar Szocialista Munkáspárt székiházában szerda este befejezte első napi munkáját az MSZMP Központi Bizottsága. A népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készült előterjesztés, ilmert úgy vélte, hogy ebben rendkívül nagyok a tartalékok. Sokan olyan szociálpolitikát, „szociális védernyőt" szorgalmaztak, amely koncepcióváltásban, több költségvetési forrásban egyaránt megmutatkozik. A délutáni vitában további vélemények hangzottak el az „A” és o „B" változatról. Ezúttal is többen az „A" változatot tartották a további tervezőmunka reális irányának. Maróthy László kiemelte, hogy az „A" változat valójában nem 1989-re, hanem hosszabb időre szabhatja meg a feladatokat. Katona Béla felhívta a figyelmet arra, hogy e munka kapcsán a tervezők elsősorban az átfogó koncepció kidolgozására törekedjenek, s ne vesszenek el a részletekben. Szlamenicky István szükséges, nek tartotta, hogy az „A" változat kidolgozásánál a gazdasági és a társadalmi eszközök egységes alkalmazását vegyék tervbe. Bartha Ferenc a külső félté, telek szemszögéből vizsgálta az „A" változatot, és úgy vélte, hogy e tekintetben annak megvalósítása ma kétségeket támaszt. Berecz Frigyes szerint a reális irányvonal az „A" és a „B” változat variációja lesz. Ennek kialakításánál az alapvető stratégiai célokból kell kiindulni, s ezekhez igazítani a rövid- és középtávú terveket. Nagy Sándor úgy vélte, hogy jelenleg — minthogy az idei gazdasági folyamatok tel. jes egészükben még nem láthatók, és a hosszabb távú elgondolások sem készek - nem lenne célszerű egyik változat mellett sem dönteni. Hasonló, képpen vélekedett Kovács László is. A vitában szóba kerültek hazai és nemzetközi pénzügyeink is. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a Központi Bizottság elé terjesztett változatok valójában pénzügypolitikái koncepciók és nem valódi fejlődési irányvonalok. A hozzászólók közül többen foglalkoztak az elosztás, a jövedelem, a bérek kérdéseivel, különböző szociális problémákkal. Nagy Sándor a három fő „jövedelemtulajdonos" - a lakosság, a költségvetés és a vállalatok - közötti arányos közteherviselésről szólva rámutatott, hogy miközben a reál- jövedelmekre, a reálkeresetekre vonatkozó elgondolások naigyjából-egészében a tervezettnek megfelelően alakulnak, addig a beruházások meghaladják a tervezettet, s a költségvetés is nagyobb hiánnyal küzd a számítottnál, ö is, és mások — a délelőtti vitában Tétényi Pál, Hoós János, Berend T. Ivón, délután Gáspár Antalné, Szlamenicky István, Fodorné Birgés Katalin - nagy nyomatékkai szóltak arról, milyen módon lehetne enyhíteni azokat a terheket, amelyek a különböző fejlesztési elképzelések elkerülhetetlen követkéz- menyeként a lakosságra hárulnak. A Központi Bizottság tagjai nagy súllyal foglalkoztak a gazdasági tervek, reformok politikai, társadalmi és ideológiai hatásával, kísérőjelenségeivel is. Maróthy László felszólalásában tájékoztatta a Központi Bizottságot a bős—nagymarosi erőmű építésének jelentőségéről az energiagazdálkodás, a hajózás, az árvíz és környezet- védelem szempontjából. Ezután az elnöklő Berecz János berekesztette a vitát, amelyben eddig huszonegyen szólaltak fel. letve a jövő évi fejlődés irányaira kidolgozott javaslat, valamint a szóbeli kiegészítés vitájában huszonegyen mondták el véleményüket. A tanácskozás csütörtökön újabb hozzászólásokkal folytatódik. Csütörtökön folytatódik az MSZMP Központi Bizottságának ülése
