Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)
1988-07-02 / 182. szám
( ú Hl 26-hét Magyarország szabadságra megy? A múlt hét elején túljutottunk a napfordulón, most mar nemcsak a naptár szerint, de csillagászati számítások alapján is nyár van. Pontosabban most kezdődik az igazi, mert a június első fele még nem számítható ónnak: csak előszezon. Mi is hát az igazi nyár kritériuma, mikortól kezdődik, meddig is tart? Se a naptár, se a csillagászat nem ad erre gyakorlati eligazítást: határozott ceruzáikkal nemigen boldogulnak: máiképp számítja a kisgyerek, másképpen a diók, másképpen a dolgozó. Immár 11 évet eltöltve az újságírói pályán, más határvonalakat fedeztem fel: az igazi nyár a munkaviszonyban állók számára június utolsó hetében kezdődik és nagyjából augusztus 20-ig tart. Az újságíró szakmának mély hagyományokban gyökerező, régi keletű, speciális meghatározása van erre a nyolchetes időszakra: uborkaszezon. A fogalom abból eredeztethető, hogy sok évtizedes tapasztalat szerint ilyenkor zuhanásszerűen csökken az újságírók tollára való érdemleges események száma, apró dolgokat 'kell szenzációvá tupíroz- ni, ilyenkor jut hely a lapokban annak közzétételére, hogy az uborkatermés díszpéldányai mekkorára nőttek. Erre az időszokra esik ugyan a mezőgazdaság és a vendéglátó szakma munkájának dandárja, de másutt érzékelhetően visz- szofogottabb a tempó. No nem szándékoltan, nem tervszerűen: ösztönösen. Erre a két hónapra három nagy csoportra oszthatók a munkavállalók: azokra, akik még szabadságuk eltöltése előtt vannak, azökra, akik éppen azt töltik, s azokra, akik szabadság után visz- szaólltak a munkába. Azokban, akiknek ilyenkor van ügyes-bajos dolguk hivatalokkal, intézményekké!, gyakran olyan kényszerképzeitek támadnak, hogy tulajdonképpen az egész ország szabadságon van: alig lehet valamit elintézni, alig lehet információhoz jutni. Az évről évre visszatérő foglalkozások ellenére a szabadságon lévő vezetőket, ügyintézőket érdemben nem helyettesitik a helyettesek. Bevallom* én egyre inkább tartok az igazi nyártól, attól, hogy ilyenkor minden a szabadság körül forog. Ennek a fekete lyuk erejű csillagnak a tömegvonzása még a közéletre is hat. Az idei nyáron is tanúja lehettem egyik társadalmi szervezetünk vezető tisztségviselője fogadkozásának: „Soha többet nem hívók össze nyárra testületi ülést, úgysem leszünk határozatképesek." Néhány napra rá, egy másik tömegszervezet titkárságáról üzentek: a betervezett bizottsági ülést nem hivatalos tanácskozássá minősítették át, mert annyian jelezték a távolmaradásukat. Hogy aggodalmam nem indokolatlan szorongás, az észlelt tünetek nemcsak nekem szembeszökőek, abban megerősített egy, a közelmúltban hallott, háttérinformációnak szánt magyarázat: az MSZMP KB tavaly júliusban hozott társadalmi- gazdasági kibontakozási programja a végrehajtásban azért szenvedett késedelmet, mert a legtöbb helyen a nyári időszakot nem találták alkalmasnak a program lebontására. Az alaphelyzet most is a tavalyihoz hasonló: pórtértekezlet és állásfoglalásából feladatokat meghatározó Központi Bizottsági ülés utón vagyunk, s előttünk az igazi nyár, a hagyományos uborkaszezon. Még egyszer aligha engedhetünk két hónapnyi előnyt a vágtató időnek, az ebben a versenyben elmaradók biztos, hogy nem érdemlik meg a Szabadságot. A X. Országos Kerámia Biennálé egy részlete a Pécsi Galéria ban. (írásunk a 9. oldalon). Proksza László ielvétele Kerítésen leinti!-heIlii Orfűi csatározások Az orfűi strand egyre szebb, :gyre népszerűbb lesz. Évről :vre többen érkeznek ide iurópóból. A strand üzemel- etője, a Baranya Megyei h'rmű Vállalat meg is tesz nindent, hogy jócskán meg- lövekedjék a külföldi kocsik száma Orfűn. Például naponta három alkalommal forgatják meg a 24 000 köbméter vizet — de tiszta is, azt meg kell hagyni! Igaz, egyelőre még ráfizetéses a strand üzemeltetése. Évente „csupán" 4-5 millió forintnyi a veszteség, de Orfű 4—5 év múlva futja ki magát: akkor indul be igazán a bolt. így gondolta ezt az a négy magánkereskedő is, akik tavaly építették föl elárusító pavilonjaikat több százezer forintért a strand kerítésén kívül ugyan, de annak közvetlen közelében. Ügy vélték, ha majd úgy öt év múltán visz- szatérül a befektetett költség, nekik is bolt lesz Orfű. Gondolhatták is, hiszen az akkor még életben lévő kilépős módszerrel (a vendég kapott egy kilépőcédulát és bármikor kimehetett) ez be is jött volna. A módszert időközben a vízmű beszüntette, a vendég azóta nem jöhet ki a strandról (kivéve déltől kettőig). Weininger Attila, a Baranya Megyei Vízmű igazgatója: — Amikor tavaly felépítette pavilonját a négy kereskedő, jobban meg kellett volna gondolniuk, hová települnek. Akkor még bemehettek volna a strand területére is, és elhelyezhették volna házacskáikat úgy is, hogy a kerítés felezze: így kívül-belül árusíthattak volna. Azt mondják, számukra a kilépős rendszer jó volt. Számunkra viszont nem. Az országban sehol sem él ez a gyakorlat, mert sok visszaélésre ad alkalmat. Nálunk is ez történt, így hát megszüntettük. Természetesen szeretnénk segíteni nekik valamilyen módon, hiszen az a célunk, hogy Orfűn az ellátás javuljon. A strandon most hat elárusítóhely működik, a közönséget ugyan ki tudják szolgálni, de sokat kell sor- baállni — főként csúcsidőben. Számos javaslattal álltunk elő, de egyik sem felelt meg a kintlévőknek. Mondtuk, kibővítjük a kerítést, hogy kívül-belül árusíthassanak: ehhez tőlük 50 000 forintot kértünk, míg a vállalat 100 000- et adott volna. Nem vállalták, mert így vagy az első kettő, vagy a hátsó két pavilon esett volna ki a forgalomból. Azt mondják, helyezzük feljebb, hozzájuk közelebb a pénztárt: nem tehetjük, mert négymillió forintunk bánná. Azt is kérték, állítsuk vissza a kilépős rendszert: ezt sem tehetjük, éppen az imént említettek miatt. Viszont elköltözhetnének a kerítés egy másik szakaszára, hely van, vagy be a strand területére. Egyik javaslatot sem fogadták el. Azért mégsem tehetjük meg, hogy egy egész cégnek négy ember miatt főjön a feje már egy éve! Számunkra mégiscsak a vállalat anyagi érdekei az elsődlegesek! * Az orfűi strand, hétköznap, délidőben. A környék tiszta, csendes, a mutatós, egymás mellett sorakozó négy, sötétbarna pavilon körül sincs nagy mozgás, sőt... A zöldség-gyümölcsös zárva, a waf- felt, hotdogot, gofrit árusító házacska falán felirat: ELADÓ, másik, étellel-itallal teli büfénél két külföldi ácso- rog, a divatárus leginkább csak napozik. Néhány méterrel odébb húzódik a zöld kerítés . .. Fekete Kálmán, a kereske dők szószólója:- Azért építettük pavilonjainkat tavaly pontosan erre a helyre, mert csokidé engedték. Nem is volt ez baj, mert a kilépős rendszerrel rendben volt minden. Ahogy megszüntették, illetve két órára korlátozták, nekünk befellegzett. Természetesen igyekeztünk tenni valamit: írtunk a vízműnek, különböző javaslatokkal álltunk elő, de egyik sem felelt meg nekik és fordítva. Teljes a zűrzavar. Persze, hogy azt szeretnénk: ha mór több százezer forintot befektettünk, legalább térüljön meg. Ez azonban sohasem fog megtörténni, ha nem jutunk valahogy közös nevezőre. Felajánlottuk, hogy társadalmi munkában számunkra kedvezőbb 'helyre hozzuk át a pénztárt: nem fogadták el. Kértük újból a kilépős rendszert, ami egyébként szerintünk a legjobb megoldás volna. Az ellenőrző munkások bérét is fizetnénk mi, négyen: nem volt jó nekik. Azt pedig most hallom először, hogy beköltözhetünk a strandra, illetve, hogy feljebb, a kerítés mentén van még hely. Se darunk, se helikopterünk, se pénzünk nincs arra, hogy hipp-bopp!, odébbszállítsuk a házakat. Az utolsó szavunk az, hogy nem adjuk föl, mert egyszerűen tönkremegyünk. Óvári Zsuzsanna
