Dunántúli Napló, 1988. július (45. évfolyam, 181-211. szám)

1988-07-13 / 193. szám

1988. július 13., szerda Dunantmt napló 3 A MÉV-könyvtárban 1 ■ ■Mm BM iaiUMBB Történelmi regényeket keresnek Hova is menjek? Álláskereső egyetemisták, főiskolások Szórt álláslehetőségek, gondolkodó végzősök Az Ércbányász munkásszál. lás könyvtárának története az 1953-as évre nyúlik vissza, amikor Pécsett, a Szigeti út 30. számú épületében volt a munkásszállás, ott egy könyv- szekrényből 150-200 qjarab könyvet kölcsönöztek. Aztán megépült a Mecseki Ércbá­nyász munkásszállása. Sokan olvastak, tanultak akkoriban, némelyek az egész évi szabad­ságukat a tanulásra fordítot­ták. Nemcsak a kötelező isko­lai irodalmat olvasták, hanem az érdeklődésük társadalmi, politikai, természettudományi könyvek olvasására is kiter­jedt. Részletre is vásároltak könyveket. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy félévre vet­ték fel az előjegyzéseket. A hat kötetes Űj Magyar Lexi­kon 600 forintba került, mint annak idején egy közepes ár­ban levő öltöny. A 70-es években a szakszer, vezet szorgalmazta, hogy nyu­godt, állandó otthona legyen a könyvtárnak. A szálláson a földszinten egy tágas helyi­séget könyvtárnak rendeztek be. Gyorsan megszerették a könyvtárat a munkások. A könyvállomány akkor 750 kötet volt. 1967-ben már 7000 kötet. 1967 óta főállósos könyvtáro­sok vannak. A könyvállomány a múlt évben 42 000 körül mozgott. Ma a legtöbb olvasó a bűn­ügyi, fantasztikus regényeket keresi. Társadalmi, politikai, családi könyveket is olvasnak. Az utóbbi években a 25-30 éves férfi olvasók keresik az országunkról szóló történelmi regényeket, különösen azok iránt érdeklődnek, amelyek az 1945—60-as évek között tör­téntekről szólnak. Mindig egy régi anekdota jut eszembe, ha a végzős egyetemisták és főiskolások el­helyezkedési ügyeiről hallok: nyolc nyelven tudott a tanul­mányait éppen befejező hall­gató. Maradék szabad idejé­ben vagont rakva, más segéd­munkákat elvállalva, több tíz­ezres saját könyvtárra is szert tett. Évfolyamán a legjobbak; között volt a tanulmányi ered­ménye. Aztán a legvégén megkérdezték: Hova mész ta­nítani? Sehova — válaszolta, egy kisközségbe készülök, bak- ternak. A megrökönyödött arc­kifejezések láttán aztán el­mondta: kell a felkészült bak- ter mindenhova. Ezzel a szélsőséges példával csupán azt szerettem volna érzékeltetni, mennyire bonyo­lult, ugyanakkor mennyire egy­szerű is állást találnia mond­juk, annak a mintegy ezer végzősnek, akik a pécsi felsőoktatási intézmények el­végzése után idén áll munká­ba. Az orvosin végzőknek renge­teg állást kínálnak összességé­ben. Az ország minden részé­be elmehetnének például kör­zeti orvosnak, ugyanakkor a megyeszékhelyeken közelhar­cok folynak egy-egy helyért. Az egyetemi orvosi állásokért hivatalosan jóval kevesebb pénz jár, mint egy község kör­zeti orvosának, mindenestül. A községek egy része mégis kör­zeti orvos nélkül van, a na­gyobb klinikák, kórházak vi­szont dúskálhatnak a pályázók között. Ugyanilyen szélsőségek jel­lemzik a többi pályát is. Jogi végzettségűeket garmadával várnak helyi tanácsok vb-tit- kárnak, ugyanakkor tüleksze­nek az ügyvédi, ügyészi he­lyekért, főként a nagyvárosok­ban. A tanárok sokan elhagy­ják a pályát, egyrészt az ala­csony fizetés miatt, másrészt mert alig-alig kapnak, kap­hatnak lehetőséget nagyobb városok elismert iskoláiban. Ugyanakkor Budapesten és fő­ként az ország keletibb részén katasztrofális méreteket kezd ölteni a pedagógushiány. Egyéni vágyak, adott lehető­ségek. örökös kérdés egészen: addig, amíg gyakorlatilag semmiféle 'megkötöttség sincs a felső iskolákat éppen elvég­zők elhelyezkedésében. Félre­értés ne essék, korántsem kí­vánom az irányítottság vissza-1 jövetelét, de nagyon úgy tű­nik, előbb-utóbb erre is szük­ség lehet, hacsak nem akar­juk, hogy általános iskolai végzettségű vb-titkárok dönt­senek egy falu sorsáról, hogy jobb esetben egészségügyi szakközépiskolát végzetteknél szüljenek az anyák, hogy ének_ szakos tanítson magyart vagy fordítva, hogy ebben a közgazdász-gazdag világban olyanok számoljanak képesí­tettek helyett, akiknek épphogy megy az egyszeregy, hogy komoly építkezéseket olyanok „művezessenek", akik kezében sosem volt vakolókanól. Olyan ez az írás mint egy sinus-görbe, ide-oda hullám­zónak a pluszok és mínuszok; között az érvek, mint napi sorsunkban is. Olyan, mint annak a három végzősnek a sorsa, akik most útnak indul­nak. Véletlenszerű, hogy ők szólnak éppen ebben a vizs­gaidőszak utáni meleg nyár­ban, ebben a számukra két hatalom közti időszakban: a felsőiskola és a munka között. Visszapillantva még a régi szép időkre, és előrenézve a munkára. Egyéni sorsok. Meg­lepetésekkel, elhamarkodott döntésekkel, örömökkel, mint mindenütt. Három útnak induló diplo­más monológja következik: Öröm, hogy valamennyien ked­velik szakmájukat, igazán sze­retnének csinálni valamit, bá­nat, hogy mindhárman állítják, jobban is felkészíthette volna őket a felsőiskola, hogy egyi­kük sem tudja pontosan, mit is kell majd csinálnia leendő munkahelyén. WILCSINSZKY ADRIEN, JPTE Közgazdaságtudományi Kar: — Van-e állásom? Attól függ, hogy mit akarsz: pénzt keresni, a lakhelyedhez közel elhelyezkedni, vagy mindegy. Ha az utóbbi, rengeteg' meg­oldás közül választhatsz ... Nekem még nincs állásom, nálunk egyébként szeptember­ben van az államvizsga. Úgy volt, hogy elmehetek egy évre az egyetem segítségével az USA-ba, ösztöndíjjal. De az nem biztos, hogy megvalósul. Mindenesetre az államvizsgá­mat odábbtettem egy évvel . . . Németül és angolul jól beszé­lek, rengeteget tanultam a két nyelvet, főként a szorgalmi időszakban, amikor csupán néhány szemináriumra kellett készülni. Legszívesebben va­lamilyen külföldi—magyar ve­gyesvállalathoz mennék. Sop­roni vagyok, szívesen lótnának ott is, csak nem biztos, hogy ilyen munkakörben... Ügy lá­tom, itt Baranyában alacso­nyabbak a fizetések, mint má­sutt. Nagyobb a kínálat... Az egyetem sok felesleges dolgot adott, sok volt az elmélettörté­net- és a politikai gazdaság­tan óra például, és kevés a gyakorlat: a szervezés, marke­ting. Szerencsére bekapcsolód­tam a közgazdász-hallgatók nemzetközi szervezetébe, az AIESEC-be, ez rengetegei jelentett. .. Ha nem jön be az amerikai ösztöndíj, akkor elhelyezkedek ideiglenesen, aztán majd meglátom, minden­esetre nem szeretnék csupán statisztikai regisztráló lenni. PAIS VIOLETTA, JPTE Köz­gazdaságtudományi Kar: — Az egyetemi évek alatt többször változott a vélemé­nyem arról, hol is helyezked­jek el. Végül is tavaly októ­berben tanulmányi szerződést kötöttem a Magyar Hitelbank­kal, havonta fizetnek egy ösz- szeget ösztöndíjasként. A gya­korlatomat náluk töltöm, ők pedig garantálják az állást .. . Ajkai vagyok, Balatonfüreden jártam középiskolába, jól be­szélek oroszul és angolul. Pé­csett maradok, ha lehet. Négy év alatt megszerettem a vá­rost, és van is lehetőség arra, hogy itt dolgozzak . . . Majd meglátjuk, mire alkalmaznak végzésem után, mindenesetre így a gyakorlatok alatt jól érzem magam itt.. . Az egye­tem legfőbb értékének azt tartom, hogy megmutatta, mit, hol keressek, mit hol találok meg és, hogy biztos lehetek abban, a tanáraimhoz bár­mikor visszajöhetek taná­csért . . . Nagyon fontosnak tartom az üzleti kapcsolat- teremtés gyakorlatát, ezt első­sorban a gyakorlatokon sajá­títhattam el, pedig talán az egyetemi óraszámba is befért volna egy ilyen tantárgy. SZAMOSKOZI IMRE, PMMF magasépítő szak: — Még szakközépiskolásként kötöttem tanulmányi szerző­dést a szentesi Árpád Tsz-szel. Szentesen laknak a szüleim, ők ajánlották, apám a tsz-ben ács, így talán nem véletlen, hogy én is hasonlót szerettem volna csinálni, építészmérnök­ségre vágytam .. . Először Deb­recenbe jelentkeztem, átirányí­tottak ide .. . Megszerettem a várost, pécsi lánnyal lesz az esküvőm, éppen most szom­baton. így felmondtam a szer­ződést, havi 2160 forintot fize­tek vissza több mint egy évig . . . Számolgatunk . . . Szakközépbe jártam a főisko­la előtt, nekem a főiskola arra volt jó, hogy összeillessze a különböző ismeretanyagok közötti láncszemeket. Újat nem nagyon kaptam. A Mecseki Szénbányák beruházási rész­legénél leszek üzemmérnök. Nem tudom pontosan, mit fogok csjnó.'.ii, nyilván először ismerkedek, aztán meglát­juk ... Hasonlóan végzős tár­saimhoz, minimum ötezer fo­rint lesz a kezdő fizetésem . . . Szeretnék órákat adni a PMMF-en, azt mondják, ügyes a kezem, jól rajzolok. Leen­dő munkahelyemen ezt kevéssé tudom használni, talán a fő­iskolán erre is lesz lehetőség. (Szamosközi Imre elsiet. Né­mi díjazásért ebédet hord va­lakinek, nem akar késni. Kell a „másodállás" is. ötezer fo­rint nagyon kevés a család- alapításhoz és nemcsak neki. Ezért is gondolkozik minden­ki: „hova is menjek, ha el­végzem a felsőiskolát" ...) Képernyő elő« Impressziók A rendszeres tévénéző, plá­ne, ha nemcsak a szórakozta­tó műsorok iránt érdeklődik, alighanem a bőség zavarával küzdött az elmúlt héten. Igaz, akadt jó néhány kimagasló esemény is (Bartók hamvainak hazatérése: Forma-1; Magyar derby), de történt sok más is. Kedden új hatrészes angol tévéfilmsorozat indult, Eltűnt otthonról címmel. Egyelőre nem bővelkedik túlzottan fe­szültségben ez a kriminek in­duló, „nemkrimiszerű”, föltehe­tően lélektani (vagy csak lel­kiző?) adássorozat. Dehát vár­juk meg a végét. A Stúdió '88 ugyancsak kedd esti adásai, már hosszabb ideje, kezdenek nagyon nem tetszeni. Egyfelől nem rokonszenvesek számomra a kényelmességet, nyári tes- pedtséget és ötlettelenséqet árasztó egytémáiú adások (pl. a cannes-i fesztiválról: a vesz. prémi tv-találkozóról), mivel a könnyebb ellenállás irányában hatnak. Nem kell témákról qondolkodni ilyenkor ennek a hajdan az ország szélesebb kulturális spektrumából merítő és ezeket a gondokat a ma- qáénak is érző műsornak. Másfelől, mint legutóbb is Szegvári Katalin szerkesztésé­ben, egyre több az igen vé­konyka rétegeket érdeklő té­mák (olykor 10—15 perces) stúdióinterjú formájában agyonrészletező, terjengős unalma. A „Stúdió", úgy tű­nik, ellaposodott. Hiánycikk a jó riport, a nézetek ütközteté­se, a frappáns, érdekes, leg­feljebb 5-6 perces műsorré­szek füzére. Kár. . . A hét nagy és fölemelő nemzeti eseményével a Bartók- hamvak hazahozatalával a ha­tártól az Akadémia aulájáig, s a véqtisztesség hazai meg­adásának helyszíni közvetíté­séig, úgy gondolom, mind- annyionk fájdalmas örömére nagyon szépen, az eseményhez méltó nívón foglalkozott az MTV. Különösen, ha a nap (csütörtök), illetve a hét Bar- tók-müsoraira is visszagondo­lunk. De örömöt okozhatott nyilván a könnyűzene barátai­nak az egymás utáni két kellemes műsor, A corneville-i harangok c. operett és a szombat esti — mint látom, épaen 20 éves adósság — a Funny Girl, Barbara Streisand és Omar Sharif elbűvölő éne­kes, illetve színészi teljesítmé­nyével. S ha már az adósságoknál tartok, utoljára hagytam két művészportrét. Az áldozatos szerelemben Péchy Blanka szólt megrázóan szép és föl- emelően tragikus életútjáról. Kevesek közt talán utolsóként, egy éppen 75 éve indult szí- nészgeneróció ismert tagjaként is népszerű művész és tudós nyelvművelő történelmi konya, rulatokban bővelkedő pálya­ívéről. Péchy Blanka az adás­nap hajnalán hunyta le a sze­mét, örökre. Az elmúlás, a halál pillanata, természetes, nem kiszámítható. Alig egy hónapja még ott láttuk a képernyőn, a Kazinczy-díj át­adásakor. A műsorból viszont kiderült, hogy 1987 szeptem­berében forgatták. A 94. évé­ben már szinte állandóan gyöngélkedő művésznő portré­filmjének műsorba iktatásával nem lett volna szabad jó fél­évet várni!... Öze Lajos esetében, aki mindig a tökéletesre vágyott - ami elérhetetlen -, hasonló lérzésem támadt. Ő már 4. éve nincs közöttünk. Vajon mi oka lehetett an­nak, hogy róla az 1983-ban (!) készült filmet most sugá­rozták? ... W. E. J. J. Magyar zenei estek Kölnben és Nürnbergben Ismeretlen közönség előtti vendégszereplés mindig fele­lősségteljes, de ismételt visszahívásnak eleget tenni talán még nagyobb felelős­ség. Mindkettőből kijutott a Pécsi Szimfonikus Zenekar június végi NSZK-beli turné­ján. A mesterdalnokok föld­jére szóló újabb meghívás (az 1985-ös Höndel-ünnep- ségek és az 1987-es Máté- passió után) egy élő zenei és baráti kapcsolatot jelez. Mindez csak erősödött a re. mek képességű Kölner Kan­torei-kórussal való együtt­működésünkben, egyben új bemutatkozási területet je­lentett Altenbergben és Kölnben. Az idegenforgalmáról és szép környékéről híres al­tenbergi dómban, a 12 ro­mán stílusú kölni templom közül az imponáló St. Maria im Kapitol bazilikában, majd a már „bejátszott” nürnber­gi St. Sebald történelmi le­vegőjében Kodály: Psalmus Hungaricusát (a tenorista Thomas Dewald és a köl­niek magyar énekével!) va­lamint Liszt: Esztergomi mi­séjét adtuk elő, Volker Hempfling * vezényletével. Benne világos elképzelésű, aktív és lelkes karmestert ismertünk meg, aki kórusá­val együtt szívesen emléke­zik vissza korábbi pécsi ven­dégszerepléseikre. Nagy örömünkre szolgált, hogy Altenbergben a Pécsi Neve­lők Háza Kamarakórusa is szerepelt velünk együtt. A nürnbergi 37. nemzet­közi orgonahét vendégeként a régi és újabb ismerősökön túl (közöttük például a Pé­csett már többször vezénylő Werner Jacob) is otthon éreztük magunkat, mert a program gerincében a Du­na menti országok liturgikus alkotásai és orgonaművei szerepeltek. A Nevelők Há­za Kamarakórusa itt is fellé­pett, a magyar orgonistákat Ella István és Lehotka Gá­bor képviselte. Megtisztelő volt számunkra, hogy a ba­jor, a baden-badeni és az Osztrák Rádiózenekar, vala. mint a Szlovák Filharmónia és a regensburgi^ dóm kóru­sa mellett mi adhattunk ízelítőt a magyar zenekari kultúrából. A Bajor Rádió hangfelvé­telt készített a koncertről, az eddig ismert kritikákban „kiváló", „szuperklasszis" és „szokatlanul jó zenekar" jel­zőket olvashatunk — talán megérdemeltük. Egy megter­helő és zsúfolt évad befeje­zéseként mindenesetre a zenekar állóképességét és muzsikáló kedvét bizonyít­ják. Sz. P. Bozsik László Horváth Ágota fazekas (Pécs) és Töttös Sándor kéziszövő (Zengövárkony) kiállítása megnyilt, és augusztus 31-ig látható Karcagon, a Győrffy István Nagykun Múzeumban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents