Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-11 / 161 szám

1988. június 11., szombat Dunántúli napló 3 Új feladatok a statisztikai információszolgáltatásban Részletek Nyitrai Ferencné, a KSH elnöke pécsi előadásából — ■ ■ .... - * .... S tatisztika '88 elnevezéssel a közelmúltban országos ta­nácskozást rendezett a Magyar Közgazdasági Társaság és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Me­gyei Szervezete. A nyitó előadást Nyitrai Ferencné dr., a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnöke tartotta az informatikáról az irányításban és a gazdaságban. Az alábbiakban részleteket közlünk az előadás azon részéből, melyben a statisztikai in­formációszolgáltatás új feladataival foglalkozik. A statisztikai informatiká­ban egyre inkább szeretnénk elszakadni a szervezeti elvtől, azokon a területeken, ahol a profil egyre kevésbé kötött, s ez jellemzi ma már a gazda­ság nagyobb részét. Teljesen nyilvánvaló, hogy a mezőgaz­dasági szervezetek tekintélyes hányada gyárt ma már ipari terméket, vagy végez építőipari tevékenységet, s ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy az ipa­ron belül vannak olyan egy­ségek, amelyek nem a saját fő profiljuknak megfelelő, ha­nem más ágazatok profiljá­ba vágó tevékenységet folytat­nak. Amikor tehát, a szerve­zetek alapján összegezzük az adatokat, így beszélhetünk ar­ról, hogy a magyar mezőgaz­daságban hányán dolgoznak, akkor ez korántsem jelenti azt, hogy ennyi ember végez me­zőgazdasági tevékenységet. Nemzetközi összehasonlításban igencsak magasnak tűnik, hogy 1987-ben például az aktív ke­resők 19,3 százaléka a me­zőgazdasági és erdőgazdálko­dási szervezeteknél tevékeny­kedett. Ha csak azokat vesz- szük figyelembe, akik mező- dazdasági munkát végeznek, akkor kevesebb, mint a fele ez az említett igen magas hányad­nak. Mindez azt veti fel, hogy a korábban csaknem általános szervezeti elv mellett, a sta­tisztikában egyre nagyobb sze­repet kell játszania a tevé­kenységi elvnek. A közeli jövő feladata éppen a gazdálkodás heterogenitásának növekedése miatt az, hogy a tevékenységi elvet publikációinkban is elő­térbe helyezzük, tehát első­sorban arról tájékoztassunk, hogy az ipari tevékenység és lefordításainak mértéke, ho­gyan változik az országban, s kevésbé arról, hogy az ipari szervezetek munkássága együt­tesen hogyan alakul. Az adóreform hatására több változás kezdődött meg a gazdaságban és a társadalom­ban, melyeknek hatásait ma még nem lehet pontosan meg­állapítani, de már 1988. II. fél­évében és különösen 1989-ben, amikor az első személyi jöve­delemadózási kampány befeje­ződik, ezeket napirendre kell tűzni. Konkrétan arra gondo­lok, hogy az újonnan beveze­tett adórendszerek mennyiben erősítik, vagy éppenséggel korlátozzák a teljesítmény­orientáltságot a magyar gaz­daságban. Megszokottá vált már, hogy fogyasztói árindexeinket négy jelentős csoportra elkülönítve is vizsgáljuk. Ezek a metszetek 1988-ban, s valószínűleg a kö­vetkező években is, gazdagod­ni fognak más típusú réteg­vizsgálatokkal is, hiszen egyál­talán nem mindegy, hogy a kétszámjegyű infláció éppen a viszonylag tehetős rétegeket érinti jobban, vagy az amúgy is alacsony életszínvonalon élő­ket. S ha már az életszínvonal­vizsgálatoknál tartunk, érde­mes arra is figyelmet fordítani, hogy az idei év indulási ta­pasztalatai azt jelzik, hogy megváltozik a főmunkaidőn kí­vüli keresetek szerepe, csök­ken az érdeklődés a vállala­ti gazdasági munkaközösségek iránt, éppen az erősen prog­resszív személyi jövedelemadó­zás miatt. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy a főmunkaidő be­csülete növekedett, hanem saj­nos azt is, hogy a mellékmun­ka fokozatosan áttolódik a nem adózó szférába, növeli a láthatatlan jövedelmeket és azok arányát az összjövedel­men belül, ami nyilvánvalóan nem volt célja a személyi jö­vedelemadózás rendszerének. Új tartalmat nyer a munka­erőköltség fogalma mind a makro-, mind a mikroszférá- ban. Ezzel egyidejűleg ma már gyakorlatilag megszűnt a ma­gyar munka nemzetközi mérté­kű olcsósága, ami sok eset­ben motiválta azt, hogy szíve­sen végeztettek bérmunkát ma­gyar gyártókkal a külföldiek. A bruttó bér alapján, a magyar munka már korántsem olcsó, a vállalatok számára tehát, amikor mérlegelnek az élőmun­ka, vagy a gépi ráfordítások lehetőségei között, ezzel föl­értékelődik az élőmunka sze­repe, s várható, hogy ez ész­szerűbb munkaerő-gazdálkodást fog elősegíteni, ha nem is egy év alatt, de a következő né­hány évben. Ha pedig ez az ésszerűbb gazdálkodás bekö­vetkezik — akkor, együtt a fel­tehetően folytatódó felszámo­lással, a nem hatékony szfé­rában -, felmerül a növe’kvő munkanélküliség lehetősége, ennek számbavétele, összetéte­lének vizsgálata és kezelésének módjai. Ez ismét - főleg a (M. Z.) mikroszférában -, újabb infor­mációigényeket jelent. A statisztika új elemei kö­zött szólnunk kell arról is, hogy ma mór a társadalom min­den rétegét egyre inkább ér­dekli az életszínvonal, az élet­minőség, a munkaidő és a nem munkával töltött idő vizs­gálata. Ebben a magyar sta­tisztikának kétségkívül jó ha­gyományai vannak, de nem állhatunk meg azon a szinten, ami elég volt tavaly, hanem új elemekkel kell gazdagíta­nunk ezt a vizsgálati kört anélkül, hogy az adatszolgál­tatók terheit érdemlegesen nö­velnénk. Az új helyzetben gazdago­dik a statisztika a vállalati szférában is, itt is szükség van néhány új vizsgálati módszer bevezetésére. Az új adórend­szertől joggal várjuk, hogy á hatékonyság szerinti erőtelje­sebb differenciálódás követ­kezzen be a vállalatok között, amit évről évre nyomon kívá­nunk követni. Vizsgálni akarjuk c vállalati nagyság és a jöve­delmezőség kapcsolatát, s kü­lönösképpen ezek változásai­nak összefüggéseit. Nem va­gyunk teljesen meggyőződve ma arról, hogy csak a kisvál­lalat a jövedelmező, mint ahogy ezt sokan hiszik, sze­mélyes véleményem az, hogy ahogy a 70-es évek elején a nagyvállalatot kiáltottuk ki a fejlődés hordozójának, ma mintha a másik véglet hibá­jába esnénk. A gyakorlat, a tényadatok vizsgálata fogja megmutatni, van-e, és valóban szignifikáns-? az összefüggés a vállalati méret és a jövedel­mezőség szintje és ezek vál­tozásai között. Vizsgálni kívánjuk — és en­nek is vannak hagyományai -, az exportjövedelmezőség ala­kulását relációk és tevékeny­ségcsoportok szerint. Vizsgálni kívánjuk a költségvetési be­avatkozások nagyságát a vál­lalati jövedelmezőségre, mert abban reménykedünk, hogy a jövőben nem/ elsősorban azok a vállalatok fogják tudni nye­reségüket növelni, amelyeket oz állam különböző eszközök­kel támogat, hanem azok, amelyek maguk állítják elő fel­használható jövedelmeik na­gyobb részét. Feltétlenül vizs­gálnunk kell, az új bankrend­szer működési mechanizmusát és hatását a vállalati gaz­dálkodásra, továbbá a makró- szférában a cserearány-vál­tozás szerepét az egész gaz­dálkodásra. A jövőben megnövekszik a szerepe a vállalati magatar­tás-vizsgálatoknak. Az ilyen­fajta elemzések a KSH Gaz­daságkutató Intézetének mun­kájában már a korábbi évek­ben is helyet kaptak, sőt ma mór nemcsak az ipar, az épí­tőipar és a kereskedelem terü­letére, hanem néhány más szférára is egyre jobban ki­terjednek. A vállalati magatar­tás-vizsgálat három elemre épül, elsősorban a kérdőíves közvéleménykutatásra, emellett növekszik a szóbeli elemzések szerepe, s harmadik elemként szükségesek a helyszíni látoga­tások, beszélgetések, vizsgála­tok. Feltétlenül szükséges na­gyobb szerepet adni az új gazdálkodási formák vizsgála­tának, elsősorban a kisszer- I vezetek esetében, hiszen a kisszervezetté válás idei felgyor­sulása mutatja azt, hogy a szervezeti módosulás tekinte­tében is sokan gyorsan rea­gálnak.' Köztudott, a mechaniz­mus néhány eleme a kisszer­vezetekre vonatkozóan kedve­zőbb, ezért váltak szét szö­vetkezetek, s alakultak helyük­be hasonló profillal kisszövet­kezetek. Hogy ezek mennyire fognak hatékonyan dolgozni, azt az 1988. évi éves adatok fogják első ízben jelezni. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy az életképes, sőt fejlődőképes nagyvállala­tok keretében is helyt kell kap­niuk a kisvállalkozásoknak. Ezek formái a vállalati gazda­sági munkaközösségek voltak korábban, úgy tűnik azonban, hogy ezek mellett, esetenként helyett, más típusú, a tulajdo­nosi érdekeltséget közvetleneb­bül is megtestesítő kisvállalko­zások fognak terjedni. A sta­tisztikában ezek megfigyelésé­vel is lépést kell tartani. Az információhalmaz és an­nak bővülése felveti az infor­matikai eszközökkel való gaz­dálkodás új módszereit. A szá­mítástechnika, s ezen belül a mikrogépek használata örven­detesen terjed hazánkban, ha nem is mindig azt a gépet vá­sárolják, ami az adott célra a leginkább alkalmas. Itt az egységesítés, az összehangolás, a nagy adatbázissal való ösz- szekapcsolhatóság szempont|- jából, még jócskán akad ten­nivalónk. Mindez egyben fölveti az adatszolgáltatók védelmét, elsősorban a személyiségi jo­gok védelmét. Ezzel kapcsolat­ban törvénytervezet Jrészül, mely előreláthatóan jövőre ke­rül az Országgyűlés elé. Tánc a vendégeknek Idegenforgalmi ágazat Bolyban A tejház és a szénaszárító megtekintése, tájékoztató a szarvasmarha-tenyésztésről, s a vetőmagüzem tevékenységéről, a fejlődéstörténeti kiállítás megtekintése . . . Nem éppen vonzó idegen- forgalmi program. Vagy mégis? A jelek szerint igen. A na­pokban Boly környékét járó, ötvennégy fős osztrák turista- csoport erre is kíváncsi volt. Persze a villányi bormúzeum kóstolóval egybekötött tanul­mányozása, a békáspusztai lo­vasbemutató és sétcrkocsikázás, valamint a sátorhelyi néptánc- csoport műsorának vacsorával megkoronázott műélvezete min­den bizonnyal a program von­zóbb látványosságai közé tar­tozik. Egy évvel ezelőtt alapított idegenforgalmi ágazatot a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát. Logikus lépés, — persze csak akkor, ha valaki hosszú távon gondolkodik —, hiszen az idénymunkák idejére több szín­vonalas szállót épített föl a gazdaság a majorokban. A nyári és őszi szezon lejártá­val üresen állnának. így azon­ban kitűnő szállást és étkezést biztosítanak a megye déli tá-' jaira kíváncsi turistáknak, be­kapcsolódva Baranya idegen- forgalmi programjába. De ez csak az egyik cél. A másik: a szakmai ismeret- terjesztés. Bemutatni, hogyan működik egy korszerű techniká­val fölszerelt mezőgazdasági nagyüzem Magyarországon. A látogatók általában az Agro- inform és a Mecsek Tourist szervezésében érkeznek Bolyba, de egyre több csoport fordul közvetlenül a kombinát ide­genforgalmi ágazatához a programszervezés ügyében. így jött az osztrák csoport is, amely vélhetően jó emlékekkel utazott el Baranyából. A vendégeket a sziebert- pusztai, a sátorhelyi, a kislip- pói, a békáspusztai fogadóban, valamint a harkányi üdülőben tudják elhelyezni. Sziebert- puszta és Harkány konferenci­ák, tanfolyamok lebonyolítá­sára is alkalmas. A békás­pusztai vadászház a kora ta­vaszi hónapokban családok számára ideális pihenőhely. H. J. Szóvá tesszük Ebhelyzet Nemrégiben a pécsi állat- egészségügy helyzetéről tár­gyalván, a tanács végrehajtó bizottságának a tagjai az eb­tartási viszonyok felé fordultak és egy közelmúltbeli rendelke­zés helyességét vitatták. A személyi jövedelemadó beve­zetésével egyidejűleg meg­szűnt az eddigi kötelező eb­adó, s az oltás költségét is magára vállalta az állam. A vb-tagok úgy vélték, hogy ez­zel kicsúszott a helyi hatósá­gok kezéből az ebtartás ellen­őrizhetősége, ezért is szorgal­mazták a kötelező bejelentés valami módon történő előírá­sát. Az állattartásról szóló tanácsrendelet módosításánál erre figyelemmel lesznek. Az említett vb-vitában még arról is sok szó esett, hogy a kóbor kutyák a város peremén falká­ba verődve emberre, állatra veszélyt jelentenek. Mi is hát a pécsi ebhelyzet? Napjainkban „divat" a kutya. Sőt, egyesek számára státus- szimbólum is. Bár, ki tudja? .. .Ha sok kutya sorsát néz­zük, inkább a divat, nem pe­dig a státusszimbólum az igaz. És sokszor igen rövidéletű az egyes állat számára érvényes kutyadivat. Ebből lesz aztán a mai értelmű „kivert kutya”. Az ember a városban jártá- ban-keltében gyakran találko­zik vele szemben, vagy éppen mellette elügető, jó külsejű, vagy bizalmatlanságot keltő ku­tyával, s ilyenkor nem tudja: kóbor állattal van-e dolga, vagy otthonról elcsavargott, „városnéző" kutyával. Ilyen­kor óhatatlanul is a mind gya­koribb tévé- és rádióbeli fel­hívásokra gondol az ember: itt meg itt, ilyen és ilyen ku­tya megharapott valakit: kére­tik, hogy a gazda mutassa be- az oltási bizonyítványt ... És ha nincs gazda, vagy van, de nincs bizonyítvány? . . . Ezek a városban kóborló kutyák ritkán agresszívek. Úgy mondják, ha nem ingerük őket, többségük­ben nem támadók, viszont egy félreérthető mozdulat már tá­madást vállhat ki. Dr. Árvái László, a Pécsi Városi Tanács mezőgazdasági, élelmezésügyi és kereskedelmi osztályának a főelőadója szerint, a falkába verődés főleg párzás idején jellemző, az elvadult (vagy in­kább visszavadult?), kutyá­kon viszont elhatalmasodik az ősi vadászösztön és kímélet­lenül űznek őzet, nyulat. Vá­rosszéli erdőkben, erdőszéleken gyakran találnak széttépett ál­lattetemeket. De az is elő­fordul, hogy embert támadnak, kergetnek meg. Az ilyen kóbor kutyák sorsa többnyire kilö­vés, ami a vadászok szomorú feladata. És most lássunk egy kis sta­tisztikát. Mivel ma már nincs az ebadó miatti nyilvántartás, a számok hozzávetőlegesek. Kb.: tízezerre tehető Pécsett a kutyák száma, ehhez jön még kb. a félezernyi kóbor kutya. Az ún. munkakutya (házőrző, vadász, vakvezető, stb.), 4000 lehet, a többi kedvtelésből tartott, ún. luxus kutya, bár ezek egy része átmenet lehet a két kategória között, vagyis olyanoknak a kutyái, akik e legősibb háziállatban társra lelnek magányukban. Az efféle ember-kutya barátságokról hallani-' sokszor megható törté­neteket. A tízezerből kétezer a fajkutya — ma a spániel, az uszkár, a bernáthegyi és régóta változatlanul a német juhász a divat —, a többi valamilyen keverék. Évente 60-80 kutya pusztul el az utakon, feltehe­tően többnyire olyanok, ame­lyeket a rájuk unt „gazdi" va­lahol kitett az autóból, s a kétségbeesett állat az úton, az autók közt rohangálva keresi azt, amelyik az „övé" lehet. A luxuskutyák adója évente 800 forint volt, az oltás dija 60 (a nyakörvön kötelezően vi­selendő, az oltást igazoló bi- létáé 10) forint; a költségek elmaradása eszerint olcsóbbá teszi az ebtartást. A tartási kedv növekedését jelzi az a megfigyelés, hogy pl. Lvov- Kertvárosban azon a területen, ahol tavaly is volt oltás, most csaknem 200-zol több a kutya. A kutyások és a kutyátlanok között szinte állandó a nézet- különbség, aminek a legélén­kebb megnyilvánulási formája a „játszótéri kutya". A gazdi leviszi a kutyát sétálni, dol­gát végeztetni, a színhely többnyire a legközelebbi ját­szótér, ahol kedvére rohangál­hat a kutyuli. Eközben a ho­mokozóban kicsit és nagyot csinál, a játszadozó gyerek pe­dig ... De hát, ne is részletez­zük tovább. Ennek az elkerülé­sére kellenének a kutyafutta­tók, amikből Pécsett alig van, s aligha képzelhető el, hogy bárki is a város egyik végé­ből a másikba cipeli egy kis futtatásra kutyáját. Bizonyára lehetne alkalmas helyeket ta­lálni a városban, amiket fel­tűnő jelzésekkel ellátva lehet­ne egyértelműsíteni. A legproblematiku'sabbak ter­mészetesen a lakótelepi ku­tyák (amelyek a legesélyeseb­bek a majdani kóbor kutya­státusra). Eleve érthetetlen és szánandó ama kutyák sorsa, amelyek napjaikat egyedül töltik a lakásban. A bezártság az ember számára is rettenetes, hát még a mozgásigényes ku­tyának ... A lakótelepi ku­tyák között — főleg a tízeme­letesekben lakókról van szó —, megjelentek a liftező kutyák. A gazdi lusta lemenni az ebével, eiért kioktatja a lift­használatra: betereli a liftbe, leindítja, lent valaki kienge­di, a kutya fut egyet, végzi a dolgát, aztán visszakéretőzik a liftbe . . i Az említe^ ren­deletmódosítás meg fogja til­tani a kutyák egyedül történő lifteztetését, aminek érthetően egészségügyi háttere is van. Van a kóbor — vagy éppen csak szabadjára engedett- (és nyakörv, biléta nélkül kószáló), kutyákkal kapcsolatban egy állami teendő: a befogás. Az ezzel foglalkozókat hajdan sin­térnek, utóbb gyepmesternek nevezték, ma a jobban hang­zó, állategészségügyi-telep feladata ez. A pécsi telep ve­zetője Szabó Imre, s. tőle tud­juk, hogy elvileg valamennyi gazda nélkül kóborló-kószáló kutyára érvényes a befogás, ami ma már nem a rosszemlé­kű acélhúrokkal történik. Vég­ső esetben a meglehetősen költséges, puskából kilőhető, kábítóinjekciót alkalmazzák. Az „elvileg" azt jelenti, hogy minden gazdátlan kutya nem kerülhet a telepi dolgozók ke­ze ügyébe, ehhez ők túl keve­sen vannak. De az elfogott kutyák a telepre kerülnek megfigyelés alá, ami 8-10 napot jelent, s ott az igazolt tulajdonos vissza is kaphatja (a telep címe: Bogádi út 5.), a változatlanul gazdátlan, de egészséges kutya útja kétfelé vezethet: a POTE kísérleti se­bészetére, vagy a HÉROSZ (Herman Ottó Állat- és Termé­szetvédő Szövetség), telepére, ami a Kovács-telep szálén, a Vízmű szomszédságában van. Itt esélye van a kutyának ar­ra, . hogy új gazdához kerül­jön. Karlóczy Győző, megyei­városi ügyvezető titkár mond­ja, hogy évente kb.: 200 kutyát tudnak kihelyezni. Most ép­pen 37 kutya csahol mérgesen, vagy csak. megszokásból a telepen (jó barátságban két macskával), ezek 'között most három fajkutya van: egy gyö­nyörű (óm harapós), bernát­hegyi, egy német juhász és egy szép fekete, de vak ó-német juhász. Az állatok itt rend­szeres állatorvosi felügyelek' alatt várják az új gazdát. Van aki úgy jelentkezik, hogy „kel­lene egy kutya a nyárra . . .", vagy úgy, hogy „a gyereknek kellene játszani egy kutya . . Az ilyen jelentkezővel termé­szetesen nem tárgyalnak, hi­szen a kutya sorsa újra a ki- csapaiás lenne. Az ebhelyzet megoldásának a legcsekélyebb reménye nél­kül villantottunk fel jelensége­ket. A pillanatnyi helyzetben a legfontosabb: megtalálni a nyilvántartás módját. ­Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents