Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-09 / 159 szám
1988. június 9., csütörtök Dunántúli napió 3 Utcáról utcara Példázat a „mákos" gyári háztetőkről Legyen elnéző az olvasó, amiért e rovatban a szokásosnál többször van jelen Lvov- Kertváros, dehát ennyi protekciói adhat az újságíró a lakóhelyének. Most mindenekelőtt szeretném tisztelettel jelenteni, hogy két, korábban szóvá tett jelenség változatlanul él tovább. *A piros ABC melletti rövid passzázs „'kirakatai" egyre elszomorítóbbak, szemlátomást nem tudnak velük mit kezdeni. Ha valóban így van, hát falazzák be az egészet és akkor nincs velük több gond! Az Egri Gyula úton kb. 3 éve „létesített" vitrin változatlanul üres, üveges tekintettel bámul a naponta körülötte jövő-menő ezer és ezer emberre. Viszont .. . Minap az egyik Viktória utcai tízemeletes tövében mozgó aszfaltüstre figyeltem, a ház menti járdarész pedig közel másfél évtized után végre aszfaltbontást kapott. Ezzel egy füst alatt még mást is elintéztek. Nem tudom, utasításra-e vagy magánszorgalomból. A Barátság-forrás körül annakidején „díszburkolatot” csináltak, ami nem egyéb, mint az aszfaltban két páros mészkő- lapsor. A lapok közül egy kitöredezett, azt pótolták most — aszfalttal. Gyönyörű! * A Dunántúli Napló 40 éves jubileumi ünnepségére készülvén a Művészetek Háza nagy előadótermében gyülekeztünk. Jómagam a nyitott ablaknál álldogáltam, amikor észrevettem, hogy lent az udvaron, a fagy- laltozó mögötti kis beszögellés- nél két fiatalember áll a falnak fordulva és ... igen, azt csinálták. Távoztuk után félreérthetetlenül bizonyította ezt a fal sötét elszíneződése. Ök „szentelték fel” az intézményt, vagy voltak már elődeik? Nem tudom. De az biztos, — így gondolkodtam —, hogy hiányzik a város központi terén az a nyilvános illemhely, ami jajderég megszűnt. Arra is gondoltam, hogy az ilyen inzultusok elkerülése végett nem ártott volna a házban találni valami Zúgot a nyilvános illemhely számára. Azóta már tudom, hogy az Asztalos-kollégium Széchenyi közi félreeső frontján csinálnak félreeső he-„ lyet. Ám félek: annyira félreesik, hogy a nagyon sürgős aprómunka színtere az említett, erre oly csábító beszögellés lesz. * Az utóbbi időben gyakorta fordul elő, hogy a belvárosi rehabilitáció jegyében vadonatúj „kalapot" vagyis felújított tetőt kapnak a házak. Ezek büszkén és fennen hirdetik^ga- vallérosan bánt velük a város. Tehetik, is, mert valóban gaval- léros tett vadonatúj cseréptetőt varázsolni az ódon házakra. Miért mondom ezt? Évekkel ezelőtt Győrött jártam, s az ottani belvárosi rehabilitáció körüli tapasztalataimat közreadtam a DN hasábjain. Abban írtam arról az ottani tetőfedési módszerről, ami takarékos volta miatt igen rokonszenves volt számomra. Arról volt szó, hogy a Rá'ba-parti városban a felújításra szánt épületek tetejéről a cserepet gondosan és válogatva szedték le, az épeket, még használhatókat félretették, az ócska meg mehetett a si- tel együtt a szemétre. A megmentett cserepeket a vadonatújakkal keverve rakták fel, ettől a tető amolyan „mákos” lett, vagyis megőrződött az ódon hangulat, az újak pedig előbb-utóbb hozzáöregednek a régiekhez. Ezzel szemben nálunk? Ki tudja, hová megy a régi cserép java? Melyek által itt is-olcsóbb lehetne valamelyest a tetőfelújítás. * Múltkor képpel együtt keseregtem azon, hogy míg Ráday Mihály Pallas Athénéje kezéből csak a lándzsát lopják ki időnként, a mi Pallas Athénénk teljes egészében eltűnik. A Művészetek Háza Sallal köz felőli oldalán volt, mitológiai jelenetet ábrázoló terrakotta relief a felújítás során megsérült, leszedték, s akkor — ennek már jó két éve! — úgy szólt az ígéret, hogy felújítás után visszateszik. Ezt reklamáltam. Amire senki nem reagált. Illetve Gernert József, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építésvezetője, aki elmondta, hogy a felújított relief ott van náluk és elhelyezésre vár. Ekörül sokáig folyt a vita. Az egyik vélemény szerint valahol a hpzban |<e|| elhelyezni, a másik az eredeti helyhez ragaszkodott. Erről jutott eszembe, hogy amikor a Rózsakért mellett meglelték a viharvert török kutat, azt találtam írni a Janus Pannonius utca épségének a védelme érdekében, hogy a kutat áthelyezhetnék az út túlsó oldalára, hiszen végtére a törökök is megépítették volna ott. Nos, akkor majd a fejemet vették. A kút azóta is Manapság ritkán találkozik az ember olyasvalakivel, aki igazán megnyeri a tetszését. Olyannal, aki akkor sem szalad el, ha fontos dolga van és visszamosolyog, ha ránevetünk. Olyannal, aki ráér felelni minden kérdésünkre, és a szemünkbe néz, amikor válaszol. Szíjártó Antal persze nemcsak azért ér rá, mert 74 éves, hanem egyszerűen azért, mert fontosak vagyunk neki mi, emberek. Anti bácsi fodrász, 54 éve dolgozik ugyanabban a pécsi, Újvilág utcai kis üzletében. — Ha abbahagynám, nem volna értelme semminek — mondja. — Ma már csak hetente kétszer nyitók ki, de egy-egy ilyen nap többet ér, mintha orvoshoz mennék a legjobb gyógyszerért. — A feleségére nevet, aki csokilikőrrel kínál minket. — Szép kis szőke bányászlány volt a feleségem, amikor hozzám került fodrásztanulónak, valamikor 1940 körül — néz rá huncutul a kedvesen gömböly- ded ősz asszonyra. Egyetlen elfoglalja az úttest felét, én pedig megtanultam a leckét. Ezért is írom le: a Pallas At- hénés reliefet az eredeti helyére kell tenni. * Vegyes érzelmeket keltett a pécsiekben az új belvárosi parkolási rend, aminek következtébe keményen fizetni kell a várakozásért. Ennek következtében elszaporodott egy eléggé el nem ítélhető jelenség, amivel szemben az illetékes hatóság még nem mozgósította önmagát: egyre több helyen látni járdán parkoló gépkocsikat. Pl. a Konzumnál a Kossuth téri oldalon mindig lebzsel 3—4 gépkocsi és másutt is találkozni ilyen rendbontókkal. Tesznek-e ez ellen, vagy előbb-utóbb „törvényessé" válik ez a parkolási mód? * Tiszteletreméltó hagyomány születik a szemünk láttára: a Volán kezdeményezésére az általa adományozott zászlók lengenek állandóan, és nemcsak ünnepeken a városháza Széchenyi téri homlokzatán. Zászlók? Nem is tudom. Több olvasónk hívta, fel a figyelmemet a dologra kérvén: tegyem szóvá... Hát kérem: a homlokzaton lévő rudak — zászló- rudak, óm amit ott lenget a szél, azt általában függőleges rúdra függesztik. Az értelmező szótár szerint ugyanis: „a zászló - meghatározott színű . . . nyélhez erősített, szabályos alakú kelmedarab; a lobogó - rúdra zsinórral felvonható, a zászlóval azonos színű szövetből készült jelvény". Most tehát a pécsi zászlórúdakon — lobogók lengenek, amik időnként kibogozhatatlan csomóvá válnak a szelek jóvoltából. Hársfai István kortyot iszik a likőrből, aztán elkomorul az arca. — Persze, a háború, az majdnem tönkretett mindent. Negyvennégyben születtek az ikerlányaim, én Ogyesszából jöttem haza negyvennyolcban, meg sem tudtam különböztetni őket. Furcsa volt nagyon, hogy nekem van két lányom és olyan nagyon hasonlítanak énrám. Most meg már hogy halad az idő, a dédunokámat várom. Míg én a fronton voltam, a feleségem dolgozott a boltban. A béke első éveiben borzalmas szegénységben éltünk. Aztán, ahogy az ország is, én is megtettem a magamét. Például divat lett a dauer. Pécsett a belvárosban hárman csinálták, és még én, az akkori külvárosban, az Újvilág utcában. Ez körülbelül az 1950-es évek közepén volt. A pécsspabolcsi mozibon, a főelőadás előtt még reklám- film is ment rólam, összesen három csipeszem volt, amit a vendég fejére rakhattam, hát képzelheti, hogy fél nap is beletelt, míg egy frizura készen Építőművészek tiltakozása A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége — mint levelében közli — úgy döntött, hogy tiltakozik „a romániai nemzetiségi kis falvak erőszakos megsemmisítésére kidolgozott terv" megvalósítása ellen. Rámutatott, hogy ez az akció „szétzúzza a mai Románia területén élő magyar, német és más nemzeti kisebbségek történeti azonosság- tudatát". Hangsúlyozta, hogy „az épített környezet minősége semmi mással nem helyettesíthető érték, s az emberiség közös kincse". A szövetség vezetősége felhívással fordult a világ építészeihez, hogy „emeljék fel szavukat a romániai nemzetiségi kultúra felszámolására irányuló településpolitikai elhatározásokkal szemben". A szövetség vezetősége a levelet és a felhívást megküldte több mint hetven ország építőművész szövetségének, több nemzetközi szervezetnek, számos magyar és külföldi közéleti személyiségnek, sajtószervnek. Magyar-finn közös vállalat alakul Magyar—finn közös vállalat alapításáról írtak alá megállapodást szerdán, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. A szerződés értelmében a finn HAKA cég, valamint a Danubius Szálloda- és Gyógyüdülő Vállalat, a Fővárosi Fürdőigazgatóság, az Intercoope- ration Rt., valamint a Középü- fetépítő Vállalat részvénytársaságot alakít budapesti termál gyógyszálló építésére és üzemeltetésére. Az alapító okirat aláírásánál jelen volt Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter és Kale- vi Sorsa finn külügyminiszter, Somogyi László építésügyi és városfejlesztési minijzter. ~A beruházás tőkeigénye mintegy 140 millió finn márka, a finn részesedés 40, a magyar pedig 60 százalék lesz. Az építkezés várhatóan még ez év júliusában megkezdődik Budapesten, a Dráva utcában kijelölt telken. A beruházás fővállalkozója a HAKA, amely Finnország második legnagyobb építőipari cége. Az építkezést számos alvállalkozó bevonásával végzik majd. Úgy tervezik, hogy két- két és fél év múlva már fogadhatja első vendégeit az új fővárosi szálloda. lett. A csipeszbe vezetett áram — ami rögzítette a hajat —, persze égetett, a hölgyek néha sikoltoztak, de hősiesen tűrték a megpróbáltatásokat. Én mindig híve voltam az újnak. Az úgynevezett Hardy- hajvágást például én hoztam le Pécsre. A férfi fodrászatban ez a legnagyobb újítás hosszú évek óta. Ma már borotva- hajvágásnok nevezik. A főnö- zés, az szépítette meg a szakmánkat. Ez nem más, mint a kézi hajszárítógép, ezzel aztán kiélhetjük a fantáziánkat. Míg addig csak a búra alá ültettük a hölgyeket, azóta a mi kezünktől lesznek egyre szebbék . . . A szakmám mellett van még egy szenvedélyem, a gyerekek. Két évvel ezelőtt még én voltam a pécsi KIOSZ ifjúsági klubjának vezetője - 72 évesen. Miért mosolyog? Az a legkönnyebb: fiatalok közt fiatallá válni ... Óvári Zsuzsanna 5A éve ugyanott Fiatalok közt fiatallá válni fiz erőmű utat épít Ófalu: a Köjál nem engedélyezi Miért titok a Földtani Intézet szakvéleménye? Újabb, jelentős fejlemény történt az Ófalu-feked határában tervezett izotóptemető ügyében: a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban működő Állami Közegészség- ügyi és Járványügyi Főfelügyelőség június 1-jén kelt határozatában, mint szakhatóság, nem járul hozzá az ófalui telepítéshez. Egyúttal a március 8-án kelt „létesítési engedélyt" — amelyet később szakhatósági hozzájárulásként értelmezett - visszavonja. Az Indoklásban három érvet sorakoztat fel a főfelügyelőség: a területen 50Ó méteres körzetben források fakadnak; a talaj vízáteresztőképességével kapcsolatos adatok ellentmondásosak; a rézsűállékonyság nem biztosítható, a lejtőcsúszás veszélye áll fenn egy esetleges földmozgás esetén. A határozatot tegnap kapta meg a Baranya Megyei Tanács. Miközben megszületett a második nemleges szakhatósági állásfoglalás, Paks tovább építkezik a térségben. A napokban a helyszínen győződhettünk meg arról, hogy szélesítik az erdei utat, építik a vízelvezető árkot. A Harsónyi-kereszt tövében a Geofizikai Intézet végez fúrásokat, sőt azon a területen is, amelyre annak idején a PAV nem kért s nem is kapott területfelhasználási engedélyt. Májusban levélben kerestük meg dr. Kapolyi László kormánybiztost, tájékoztatást kérve a Magyar Állami Földtani Intézet Ófalura vonatkozó szakvéleményéről, amelyet személyesen • ő kért a Központi Földtani Hivataltól a viták eldöntése érdekében. Erről a szakvéleményről — bár megszületett — eddig még egyetlen fórumon sem esett szó. Dr. Kapolyi László június 3-án érkezett válaszában a következőket írja: „A Magyar Állami Földtani Intézet állásfoglalás-tervezete konzultációs anyagként szolgált a vizsgálatokat végző szervezetekkel folytatott tárgyalásokhoz. A tárgyalások során a MÁFI szakértői, megismerve állásfoglalás-tervezetük összeállításánál még figyelembe nem vett adatokat és kutatási eredményeket, közölték, hogy az elhelyezés ellen kizáró tényezőt nem látnak, de néhány további vizsgálatot szükségesnek tartanak végleges állásfoglalásuk kialakításához. (...) A MÁFI által igényelt kiegészítő vizsgálatok elvégzését elrendeltem, ezek jelenleg folynak. A vizsgálatok eredményei alapján előreláthatólag június végéig készül el a MÁFI végleges szakvéleménye, amelyet önöknek meg fogunk küldeni.” Időközben megérkezett a postával a Hazafias Népfront és a KISZ KB környezetvédelmi testületéinek közös állás- foglalása, amely a május 11-i budapesti vita alapján született. Néhány részlet a fontosabb megállapításokból: „A lerakóhely alkalmasságát bizonyító érveket, ellenérveket figyelembe véve a végleges döntés megnyugtató módon nem hozható meg.” A két testület „javasolja" az MTA és a kormány által közösen kijelölt Szakértői Bizottság létrehozását, amely (...) alternatívákat állít, és bemutatja az egyes alternatívák pozitív és negatív gazdasági, környezeti hatásait. (. ..) Az alternatívák közé feltétlenül fel kell venni az évek óta gond nélkül üzemelő püspökszilágyi tárolóbővítési lehetőségét, mivel e tanácskozáson sem hangzottak el megalapozott érvek ezen változat ellen." Június 14-én lejár a PAV területfelhasználási engedélye. A fellebbezés elbírálása folyamatban. Havasi János
