Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-05 / 155 szám
Belépés csak különleges engedéllyel A Baross komp „parancsnoki hídján” Nyári csúcsidőben 35 forduló naponta Innen a magasból, a Baross Gábor nevét viselő, Szántód és Tihany között közlekedő komp hajóvezető fülkéjéből, „parancsnoki hídjából” csodálatos a kilátás: alattunk szabályos rendben személygépkocsik, teherautók, autóbuszok, motor- kerékpárok sorakoznak, a tavaszi napsütésben gyönyörködünk a szelíden hullámzó Balatonban, a távolban suhanó vitorlásokban, a Tihanyi félsziget üde zöldellésében, a szántódi rév nyüzsgésében. Fejes Károly hajóvezető rezzenéstelen arccal áll a vezény- lőpulthál, időnként a négy fémkar közül mozdít az egyiken, másikon, majd ő is a távolságot fürkészi. Keresem a kormónykereket - laikusként egy hajót nehezen tudok enél- kül elképzelni —, de hiába. — A kompokat ezekkel kormányozzuk — mutat a karokra fejes Károly. — A hajó két ellentétes sarkán vannak a hajtóművek, innen állítom be a kések állásszögét, ezzel a párhuzamoson mozgó karral pedig a sebességet adom. A fülkében a középen levő pult tetején van a kompasz, az Fiatal, kék szemű, halk szavú. Egykedvűsége meghökkentő. Tizenhat évet töltött börtönben. Az édesanyja még élt, amikor az apját börtönbe vitték, őt pedig állami ’gondozásba. Három nevelőszülő, majd a pécsi _ és a bakócai intézet. Az intézetből is kijárt lopni s átmenet nem volt. Aszód, Tököl, Sopronkőhida és Vác. Specialitása a lopás, módszere a tetőbontás. 1988. április 19-én szabadult Vác- ról, szigorított őrizetből, feltételesen. S május 10-én este nyolc órákor, amikor megállt mögötte a két erdész a bakócai szőlőhegy elhagyott présházánál, okkor tudta, hogy ismét vége. A szabadságnak, amely eddig is csak a képzeletében -élt. Harmincöt éves. Tizet letagadhatna. Életében összesen Ikét évet dolgozott, kint. Bent a büntetésvégrehajtási intézetekben, rendszeresen - állítja.- Régen kötelező volt a munka, ma jutalom - mondja. Amint kilépett a börtönkairánytű, ezt azonban jó látási viszonyok között nem használja. Az ablakok alatt különféle berendezések sorakoznak, így például ellenőrző és zavarjelző műszerek, telefon, mellyel a gépházzal tartja a kapcsolatot, nayigációs készülékek. A kompot hatfős személyzet szolgálja ki, a hajóvezetőn kívül gépészek, kormányos, matrózok gondoskodnak a biztonságos és gyors átkelésről: induláskor és érkezés után ösz- szehangoltan dolgoznak, félszavakból, sőt anélkül is megértik egymást. A hajóvezető dudaszóval adja ki az utasításokat. A kompvezetés legnehezebb mozzanata a révbe érkezés: szinte hihetetlen, hogy milyen üqyesen közelíti meg a kikötőt anélkül, hogy ezt a monstrumot a mólóhoz csapná. — Ez rutin kérdése — mondja szerényen a 36 éves, bajuszos fiatalember. - Nyári csúcsidőben a 14 órás szolgálat alatt 35 fordulót teszünk meg naponta, én 1982 óta vagyok haióvezető, így volt alkalmam begyakorolni. Persze időnként ennek ellenére előfordul, hogy erősebben ütközöm. A Baross, ez a 460 lóerős komp 14 kilométeres sebességgel képes haladni a szántódi és a tihanyi rév közötti, mint- egv 1500 méteres úton, teljes rakománnyal 130 centiméterre merül a vízbe. Nem unalmas nap mint nap ugyanazon az útvonalon haladni? Fejes Károly szerint egváltalón nem, hisz mindig mások az utasok, a járművek, gyönyörködik a tájban - már ha az ideje engedi. Tőle tudom, hogy a kompon a legnehezebb a szolgálat, hisz sűrűn kell manőverezni, úgyhogy unalomról szó sincs. Lehet, hogy édesapjától -örökölte a komp szeretetét, aki évtizedekig szintén kompon dolgozott... Balesete még nem volt — ezt gyorsan le is kopogja —. pedig előfordult, hogy több mint száz kilométeres erősségű szélviharban kellett bejutnia a szántódi révhez. A balatoni komposokon ritkán fog ki a vihar, ameddig csak lehet, járnak a két part között. R. N. Fotófórum Olaszországban Mozaikiskola Spilimtfergóban Nagy sikerrel szerepelt a Mecseki Fotóklub Spilimbergo nem túl jelentős kisváros Észak-Olaszország- ban. Két dolog mégis kiemeli a hasonló méretű, sok száz olasz város közül: az egyik az j.922-ben alapított mozaik iskola, ahol a régi római mozaiktechnikát tanítják három éven át, a világ minden részéről ideérkező tanulóknak, a másik pedig a fotóművészet. A város vezetői művészeti központ létrehozásán fáradoznak, s ezen belül legnagyobb ‘Szerepet a fotó mű veszetnek Szentelik; valóságos fotóvárost szeretnének kialakítani, ezért minden épületben, mely a célnak megfelelő, kiállító- helyiséget hoznák létre. Ez év május végétől szeptember végéig kiállítások, előadások és vitaestek sorozatával kívánják szolgálni a fotóművészetet. E rendezvénysorozat keretén belül került sor az immár tizenöt éve rendszeresen megrendezett Hat országrész elnevezésű nemzetközi fotófórumra, melyen oz osztrák Karintia és Steiermark, a jugoszláv Horvátország és Szlovénia, ;az olasz Friuli-Venezia Giulia tartomány és magyar részről Baranya 8-8 fotográfusa vett részt. A magyar küldöttség négy fotókiállítás ünnepélyes megnyitóján is részt vehetett: a század egyik legjelentősebb fotóművészének, Henri Cartier-Bresson kiállításán, a hasonló felfogásban fényképező Gianni Berengo Gardin tárlatán, az olasz neo- realisták bemutatóján, és a Hat országrész fatótárlaton, ahol a Baranyát képviselő Mecseki Fotóklub harminc papírképpel és tizennyolc diával szerepelt, a hagyományokhoz híven nagy sikerrel. A gazdag program része volt a tárlatokon túl, a bemutatott képanyagról való viták, beszélgetések, valamint látogatás a mozaikiskolába, és mindenekfelett: kirándulás Velencébe, a világ egyik legcsodálatosabb városába. Cseri László Köszöntötték Pécs pedagógusait Pécs legfiatalabb iskolája, a Siklósi úti adott otthont tegnap, szombaton délelőtt a baranyai megyeszékhely pedagógusnapi megemlékezésének. Több mint 200 óvónő, tanító, tanár, gyógypedagógus, nevelő, valamint technikai dolgozó vette át kitüntetését. Köszöntő műsort a Leőwey Klára Gimnázium l/A, valamint II. és III. osztályosai adták a nevelőknek, majd Mezei József, Pécs Város Tanácsa művelődési osztályvezetője üdvözölte a megjelenteket - köztük a város és a megye párt, állami és társadalmi szerveinek képviselőit — és adott áttekintést a pedagógia, a pedagógus mai helyzetéről, a szabadabb, önállóbb iskolák reményében. A művelődési miniszter által adományozott kitüntetéseket Piti Zoltán, Pécs Város Tanácsának elnöke nyújtotta át a pedagógusoknak. Börtönből jövet, menet Iskolapadból a rács mögé pun, tízezer forint volt a zsebében. Néhány napot Kurdon töltött egy barátjánál, s csak egy hét múlva jelentkezett Pécsett a pártfogójánál. De ákkorra már nem sok pénze maradt. Május 25-én Dombóvárra utazott vonattal, majd onnan gyalog Jágónakra. Aznap két betörés, egy óvoda és egy présház. Április 28-án gyalog ment Gálosfára, ott egy pajtában tölti az éjszakát, majd az istállóból élkötött egy lovat. Innen elvezeti a lovat Ba'kócára, ahol feleleveníti hajdani intézeti éveit, s egyetlen éjszaka három pincét tör fel. A ló, „amíg ő pincézik", cserbenhagyja, elszabadul, ő pedig hólyagosra tört lábbal gyalogol tovább. A betörésből származó holmikat nem tudja cipelni, ás egy lyukat az erdőben, s a holmit otthagyja. Május 2-ón OkorVölgyön át Bükkösdre gyalogol, ott a szőlőhegyen ismét munkába áll. Az eredmény: három pince. Május 5-ig a hegyen kóborol, az erdőben éjszakázik, majd ismét visszajön Bakócá- ra. Közben a kisbesztercei szőlőhegyen meglátogat - eredménnyel — három pincét. Május 8-án újra Bakócán „dolgozik", s két sikeres pince- betörésiből származó étellel, itallal megrakodva távozik. 'Május 10-én este nyolc órakor fogják el a komlói rendőrök, a bakócai pincehegyen. A nyomravezető, két erdész. Amikor az erdészek megálltak az elhagyott présház közelében, megdöbbenve látták, hogy az udvaron lévő kút kereke' forog, de ember sehol. Ez még semmi, mert a kerék néhány perc múlva visszafelé kezdett forogni. Közelebb mentek, s amit bekukkantottak a kútba, akkor látták, hogy egy fiú kuporog ott,« s belülről tekeri a láncot. Ekkor ismét véget ért Tóth Antal képzeletbeli szabadsága. Három hét, ennyit töltött kint. S kereste a kaposvári, a dombóvári, a szigetvári s a komlói rendőrség. Egykedvűsége meghökkentő.- Börtön? Beletörődni lehet, s ahogy az évek múlnák, egyre jobban elfásul az ember - mondja. — Megszokni? — soha. Népszavazás három somogyi településen Szenta, Samogycsicsó és Csurgónagymarton falugyűléseken már állást foglalt, hogy Csurgó várossá. nyilvánítása esetén csatlakozik a városhoz, nem kíván önállóvá válni. A nagyabb demokratiz-’ mus jegyében tegnap a három somogyi településen népszavazást tartottak, melyen a lakosság 98 százaléka vett részt. Somogycsicsón a lakosok 84,7, Szentán 88,6, Csur- gónagymartonban pedig 98,9 százaléka mondott igent, döntött az évtizedes együttműködés megőrzése mellett. A bajai Paradicsom Ételbár Olasz ételkülönlegességek A bajaiaknak nem kell bemutatni, hiszen jól ismerik, de Baján csak nyaralók vagy átutazók közül is egyre többen fölkeresik a Paradicsom Ételbárt. A Sugovica hídtól alig pár száz méterre az egyik mellékutcában (Martinovics utca 8/B.) található kis étterem, igazán ötletes, és merész családi magánvállalkozás. Tulajdonképpen ennek az írásnak a „Hogyan lesz a szenespicéből ételbár?” címet is adhattam volna, hiszen egy régi családi ház alagsorában egykor működött kendőfestőműhelyből és a 'mellette lévő szenespincéből alakították ki a kis éttermet. Az udvar pedig árnyas kerthelyiség kialakítására is lehetőséget nyújtott, ahol hóttérdekorációként a dédpa- pa egykori szekere szolgál. A tulajdonos és étteremvezető és alkalmanként a szakács, Nagy Ferenc - mint Bent soha senki sem látogatta. Az édesanyja már nem él, az apját tizenkét éve nem látta. Kint? A kaposvári lakcím, ami a személyi igazolványában szerepel, fiktív. — Talán már a ház sem áll — mondja. — Dolgozni? — Én abból indultam ki, hogy eleget nélkülöztem az intézetben és a börtönben. Amikor szabadultam, mindig két választásom volt. Az egyik a munka. De oda bizalomkeltő murfkakönyv kellene. Ahol felvettek, s lakáshoz is juthattam volna, ott kevés volt a fizetés, ahol több lett volna, ott meg lakást nem adtak. Én a „gyorsabb" utat választottam. S ezen az úton, mindig gyorsan visszajutott a börtönbe. Egyébként nem italos, s a lopott cuccokat sosem értékesítette. Nem, bűnözőnek nem tartja magát. Ez nála életforma. M. Gy. mondta —, itt végre kiélhet magát. Hiszen már gyerekként amikor a pályaválasztásra ke rüIt a sor, odaállt apja elé, s azt mondta, ő pedig szakács akar lenni. Ám a papa hallani sem akart róla, így annak óha jóra kitanulta a villanyszere lést, de s amint lehetett sza badult is tőle, százféle foglal kozást is kipróbált. Megváltás volt, amikor fe lesége (aki orvosnő a baja kórházban) szüleinek a segít ségével 1983-ban megnyitották az ételbárt. Az ételkínálat fő ként eredeti olasz ételspeciali tások, mint például a Szicília füstölt csülök, Szicíliai felsá Ravennai sertésborda, Paler mói sertésborda. Hideg elő étel-különlegesség az Olasz bélszínsaláta vagy a Római halsaláta. Mi ez utóbbinak és a Palermói sertésbordának a könnyen, otthon is elkészíthető recepjeit adjuk közre. A Római halsalátához a legjobb az orosz szardíniakonzerv. Ehhez adunk felaprózott, párolt sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zöldborsót, csemege- kukoricát, nyári szezonban paprikával, paradicsommal, uborkával is lehet dúsítani, az egészet jól összekeverjük és ráöntjük a salátamártást. Ez a következő: kevés olajat, tejfölt, főtt tojást lereszelve és paradicsompürét összekeverünk, sóval, borssal, szurokfűvel fűszerezzük. A kész saláta tetejére sajtot reszelünk. Palermói sertésborda: az ehhez szükséges sertésszűzérmé- ket nem kell kiverni, elég kicsit kézzel szétnyomkodni. Ezután panírozzuk oly módon, hogy a tojásba reszelt sajtot keverünk, hogy jó sűrű, tapadó legyen, ezután forgatjuk a zsemlemorzsában és forró olajban vagy zsírban kisütjük. Ehhez a megfelelő köret a paradicsomos rizs: a kifőtt rizsre megfuttatott hagymával, kevés cukorral, sóval, borssal, szu- rokfűve! fűszerezett paradicsompürét öntünk. Sarok Zsuzsa
