Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)
1988-06-04 / 154 szám
HÉTVÉGE £1 * Tanár úr, kérem... Tanár úr, kérem, ne felejtsen el engem. Én pontosan, világosan emlékszem önre; persze ez nekem könnyű, mint ahogy minden diáknak az, még évek múlva is visszaemlékezni tanáraira. A tanárokkal azonban mór más a helyzet: sok-sok év alatt több ezer diákot próbálnak megtanítani valamire, s nem csoda, ha csak egyet-egyet tartanak meg emlékezetükben. Ahogy azonban telnek az évek, a volt diák is előbb-utóbb a több mint másfél évtizedes tanulóévekből leginkább már csak azokat a tanárokat emlegeti, akik valóban nagy hatással voltak rá, akiktől a legtöbbet tanult. Akik nemcsak nagy tudásról tettek bizonyságot, nemcsak élvezetes órákat tartottak, hanem akik emberségből is példát tudtak mutatni. Azok a legnagyobb tanárok, akiknek mondatai, tettei, gesztusai évek múltával is az eszünkbe jutnak, s akár életünk végéig is hatnak. Ha felnőtt korunkban válságos helyzetbe kerülünk, s hirtelen fölrémlik egy- egy ilyen valamikor elhangzott szó, mondat, ez még most is utat tud mutatni nekünk. Nem kell, hogy feltétlenül a kimondás pillanatában hassanak e gondolatok, a lényeg, hogy valahol tudatunk mélyén raktározzuk el őket, s ha kell, akkor maguktól is a segítségünkre sietnek. Velem már előfordult — és nagyon hálás vagyok érte. Mostanában divatos dolog azt mondani, hogy nincsenek mór igazi tanáregyéniségek. Nem hiszem. Mint minden foglalkozásban, mint minden pályán, természetszerűleg itt is vannak szürke emberek. De vannak kimagaslóak is. Egy latin mondás azt tartja, hogy akiket az istenek nem kedvelnek, azokból pedagógust csinálnak. De ez csak a szürkékre vonatkozik. A nagy egyéniségekre, azokra, akiket évek múltán is meg-meglátogatnak volt tanítványai, az ellenkezője igaz. Szerencsésnek mondhatom magam, mert tanulmányaim során találkoztam néhány igazán nagy emberrel, akiket nem fogok elfelejteni. Van köztük olyan is, akit sajnos már nem lesz módom többé az élők között látni. De van olyan is, akivel még ma is tartom a kapcsolatot, keresem és keresni is fogom a társaságát, mert sugárzik a lénye. Ezt teszi a tudás, az értelem, az emberség hatalma. S minden mostani diáknak csak azt tudom kívánni, hogy legalább egy ilyen tanárhoz legyen szerencséje, s tanulja meg igazán becsülni azt, akitől oly végtelenül sokat kap, amit ebben a percben talán föl sem tud még mérni. Én, mindenre emlékszem, amit kaptam, s ezért kérem, Tanár úr, ön se felejtsen el engem, ne vessen ki emlékezetéből — ha érdemesnek tart erre. Most, pedagógusnapon, nem is gratulálni szeretnék, hanem megköszönni, hogy ezt a pályát választotta, köszönöm, mindannyiunk nevében. Pedagógusnap 1988. Hálás szeretettel köszöntik a tanítványok nevelőiket. Somberekén fontos az iskola Somberekén új szárnnyal bővítik az iskolát - ez az egyik legújabb hír a sikeres nagyközségből. Régi iskolaépületeikből 1979-ben költöztek az újba. A Béke Őre Mgtsz segítségével, 9 hónap alatt készült el akkor az épület, amely ma is a törzsét képezi a sombereki iskolának. Itt beszélgetünk Güth János igazgatóval. — Természetesen érezzük, hogy egy virágzó gazdasági környezetben tanítunk — mondja az igazgató. — És azt is, hogy ez a környezet fontosnak tartja az iskolát: figyel ránk, és segít bennünket. Amikor 1986 őszén iskolatanácsot alakítottunk, volt, aki szkeptikusan, amolyan kunyeráló testületnek nevezett bennünket. Nem lettünk az, de persze, beválasztottunk, meghívtunk a tanácsba néhány befolyásos somberekit. így Gastier József tsz-elnököt is. Szívesen jött, mivel, úgymond a tsz számára is fontos, ami az iskola körül történik. Ez a termelő- szövetkezet érzi, hogy a dolgozói gyermekeinek adja, amit ad. És azt, hogy jó, ha ideköti a faluhoz a következő nemzedéket, elvégre közülük kerül ki majd az utánpótlás. Somberek iskolájába 275 tanuló jár, 12 tanulócsoportban. A körzetesítések idején a hetvenes évek közepén, idekerültek a görcsönydobokai gyerekek. Az ottani óvodások viszont, 5 éve ismét helyben járnak óvodába — a régi iskolát alakította át a tanács, így a legkisebbeknek nem kell utazniuk. A sombereki nevelő- testület, szinte teljes egészében helyben él, helyben építkezett. Persze, ebben a faluban is egy-egy jó szakmának van a legnagyobb becsülete - és ebben nem számítanak országos kivételnek a hélybeliek. Az itt végző nyolcadikosok 50-60 százaléka valamilyen szakmát tanul. Kisebb hányaduk választ szakközépiskolát, még kevesebben gimnáziumot, és végül kevesen mennek el felsőfokú tanulmányokra. Érzésem szerint több gyerek volna rá képes, és nemcsak Somberekén, ha jobban megbecsülnék hazánkban az értelmiségi pályákat. De ez már nemcsak itteni téma ... — Mikor az iskolánk arculatát, szellemét próbáltuk kialakítani — mondja Güth János igazgató —, azt mondtuk, ne csak „tudásgyár" legyen, legyen otthon is az iskola, hiszen a mai gyerekek itt töltik napjuk legnagyobb részét. A rajz- szckkörünk most közösen rendez kiállítást a palotabozsoki iskolásokkal. Aztán a három falu 50 gyereke közösen horgászszakkört alakított. Szerencsésen bontakozik ki tanítványaink körében egy természetbarát, környezetvédő szemlélet - és erre jó néhány nevelőtársam is érzékeny. Működik természetjáró, vándortáborozó csoportunk, amely a fő szervező, Gránicz M'hályné vezetésével ismeri meg az ország különböző tájait A nyolcadikosok körében van egy természetvédelmi rajunk. Bejárták az egész falut, tisztelettudóan szóltok a felnőtteknek a szemétlerakodó-helyek miatt, szóltak a szemetelőknek és a Népfront, a tanács képviselőinek. Először nem szankciókkal, hanem a gyerekek és a közvélemény által próbálunk hatni. Régi ismerőssel, Kremling Károlynéval futok össze az iskolában. 1971 óta ő vezeti az itt élő bukovinai székelyek pávakörét — most már az unokák is szerepéinek benne. Kremlingné munkaközösségi ügyben jár, s mondja, a környező községekkel, pl. Vé- ménd, Dunaszekcső, Palotabo- zsok, Somberek, stb. öt iskolája. hat különböző munkaközösségben működik együtt. Átmegyünk az igazgatóval a szomszédos óvodába — ez is új, tágas, nagyméretű, korszerű intézmény — ahol KRESZ- versenyt rendeznek éppen a helyi és a vendégségbe jött görcsönydobokai óvodásoknak. A jeles eseményen találkozom Dombai Gyula tanácselnökkel, s vele folytatjuk a beszélgetést iskoláról, faluról, tsz- ről, községpolitikáról . . . Igen, építjük az iskolát, fő is miatta a fejünk eleget. Nem könnyű vállalkozás ez manapság, de ez volt a hetedik ötéves terv fő célja. Meg kell csinálnunk. Itt a 8 tanterem a korszerű tornateremmel, Palotabozsokon a faluház, Görcsönydobokán meg a vezetékes ivóvíz. A megyei tanács 14 millió forint céltámogatást adott a tantermekre, 3,5 milliót a tsz adott - 24 millió a teljes kivitelezési költség, a fennmaradó összeget tehát saját bevételből kell előteremtenünk. A kivitelezést a tsz építőbrigádja végzi. — Évtizedes a vágy Somberekén egy megfelelő iskola utón. Tudatosan készültünk erre a feladatra. Az 1979-es iskolaépítést teljesen egyedül végeztük: a tanács és a tsz. — Én ebben látom a falu megtartó erejét — mondja végül a tanácselnök. — Somberekre visszajönnek a középfokú iskolák után, és ezek a fiatalok képezik a község egyik legstabilabb, legigényesebb rétegét. Mi figyelünk ezekre a fiatalokra, a leendő pedagógusokra is. Megbeszéljük velük, jöjjenek haza, ha meglesz a diploma. így Palotabozsokon, Somberekén is egyre több a helyi pedagógus. És aki itt nőtt fel, aki együtt sír és együtt nevet a falujával, az szolgálni is jobban tudja. Én őzt tartom a legnemesebb dolognak, hogy ezek a helybeli fiatalok vegyék kezükbe a saját sorsuk, a tulajdon falujuk irányítását. Milyen a pedagógus tekintélye ebben a környezetben? — kérdeztem végül Dombai Gyulát. — Vezető szerepet játszanak a közéletben, a tömegszervezetekben is. Számit rájuk a falu, elvárja tőlük, hogy tanítsák meg a gyerekeket mindannak a tisztéletére, amit az elődök létrehoztak. Gállos Orsolya
