Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-27 / 177 szám

1988. június 27., hétfő Dunántúlt napló Nem vidám viták utasok és buszsofőrök között a vidámparknál A vendéglátóipar nem tar­tozik éppen az idegnyugtató szakmák közé, de Carai Fe­renc — akit évtizedek óta ismerek - párját ritkítóan nyugodt, udvarias ember. Hosszú évek múltán most ta­lálkoztam vele Pécsett a vi­dámparkban, egy eléggé in­gerült hartgú levélbeni meg­hívás alapján.- Minek tanultál?- Vendéglátósnak. Apá- mék bérelték a mai Baranya bisztróval szemben lévő ven­déglőt, aminek Nemzeti Fo­gadó volt a neve. Apámnál voltam pincérinas, de úgy, hogy hajnali nyitástól hétig a vendéglőben dolgoztam, utána iskolába mentem, délután tanultam, majd gyakran zárásig pincérked­tem. — Úgy tudom, mestervizs­gát. is tettél... — Igen, ez már akkor volt, amikor negyvenhatban haza­jöttem a katonaságtól, köz­ben apám meghalt és anyám özvegyi jogon vitte a vendéglőt. Akkoriban vizs­gáztam.- Miért negyvenhatban kerültél haza?- Az alakulatunk egy ré­sze — köztük én is — Deb­recenben átléptünk a de­mokratikus hadseregbe, el­jutottunk Grazig, aztán vé­gül is hazajöttünk, folytat­tam a szakmát. Nem sokáig persze. ..- Államosították a ven­déglőtöket?- Igen, de gondoltam, hogy az állami vendéglá­tásnál dolgozom tovább, csakhogy „kuláknak" minő­sítettek, mint minden más vendéglőst és kocsmárost. Eltűnődhettem rajta, hogy miért tőlem féltik a rend­szert. Másfél évig Komlón dolgoztam az aknamélyítők­nél, azt hittem, már békén haigynak, de bélistáztak me­gint csak a vendéglős múl­tam miatt. Hogy mi annak idején a németek ellen for­dultunk, az nem számított. Azután az erdőgazdaságnál koptam munkát, történetesen Orfűn, a fakitermelésnél dolgoztam. Aztán végül is elhelyezkedhettem a vendég­látásnál az akkori igazgató, Boka Béla jóvoltából. Felszolgálóként, illetve üz­letvezetőként dolgozott több neves vendéglőben, például a pécsi Aranykacsában, az­tán Dömörkapunál, a har­kányi, illetve pécsi Zöldfá­ban vagy a budai vendéglő­ben. 1975-ben kilépett a vállalattól. Ritka és megle­pő ötlet, hogy valaki meg­válik a vendéglátós szak­mától, amelyet évtizedekig gyakorolt — Garai Ferenc esetében — magas szakérte­lemmel. — Az volt a helyzet, hogy akkoriban a hivatalos kere­setem jutalékkal együtt há­romezer forint körül volt: könnyen kiszámíthattam, mennyi nyugdíjat kapok, ha eljön az ideje. így aztán munkát vállaltam a Mecseki Kultú rparkban. — Gondolom jó itt lönt, tiszta, egészséges levegőn, csendes, nyugodt környe­zetben ... - mondom neki. — „Nyugodt?” — bólint a fejével eléggé kétértelműen. Most tér rá a levél útján történt meghívásra. A vidámparkban körülbe­lül negyven nyugdíjas dol­gozik, életkoruk 60 évtől 86 évig változó. Természetesen autóbusszal jönnek-mennek 'munkába. A 35-ös busz a pályaudvarról indul a Me­csekre, elmegy Dömörka- puig, vagyis a vidámparkig, fordul, fölmegy a járat a Misináig, onnét ismét visz- sza Dömörkapuhoz, majd le a városba a pályaudvarig. A vidámpark zárásakor a dolgozók kimennek a busz­megállóig, természetesen felülnek, és továbbutaznak a Misináig, majd vissza és végül le a város közepéig, ahol sokan leszállnak, hogy más buszokkal hazatérjenek. A sofőrök egyike-másika viszont a Misinán kiszállítja az idős embereket, mond­ván, hogy ez végállomás, majd csak akkor ülhetnek fel újra — nem kevés to­longás után -, ha a fordu­lóból ismét beáll a busz. Pontos — napra és órára szóló — dátumokkal tudják bizonyítani, hogy az utóbbi időben kimarad a másod­szori dömörkapui járat, ők úgy vélik, ez a sofőrök bosszúja. S éppen e bi­zonytalanság miatt kényte­len már az első dömörkapui járatra fölülni, hogy helyük legyen és egyáltalán haza­utazhassanak. Bérletük van, természetesen, amellyel ak­kor utaznak, amikor akarnak. Most kérdezhetné valaki: miért nem tesznek panaszt a Volánnál? Tettek. Nem is egyszer. Rab Ferenc Olcsóbb bor A Keceli Szőlőfürt Mezőgaz­dasági Szakszövetkezet a csök­kenő kereslet miatt, felhalmo­zott borkészleteinek értékesíté­se érdekében július 18-ától csökkenti tízfajta palackozott minőségi, négyfajta asztali mi­nőségű, valamint négyfajta minőségi kategóriás kannás bor árát. Az említett borokat átlag­ban literenként 10 forinttal ol­csóbban lehet megvásárolni, ami a várható forgalmat figye­lembe véve körülbelül 10 mil­lió forint megtakarítást jelent a vásárlóknak 1988-ban. Magyar sugárforrás kobalt­ágyúkhoz Már országunkban is elő le­het állítani a kobaltágyúk su­gárforrásait, amelyeket eddig 'külföldről szereztek be. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Izotóp Kutató Intézetében, az általuk kidolgozott technológiá­val, külföldi alapanyagból telete- rápiás kobalt-60 sugárforrást- készítettek. A kísérleti gyártást márciusban fejezték be, s a na­pokban -megkezdték az uj su­gárforrások beszerelését. Az első ilyen jellegű hazai sugárforrással a budapesti Or­szágos Onkológiai Intézetben és a Weil Emil Kórházban, va. lamint a győri, a miskolci és a ; pécsi kórházban levő kobalt­ágyút töltik föl. kát és sokszor eszik, a másik ritkábban, ismét mások meg­lepően, kevésszer. A krokodil például hetekig bírja étel nél­kül, ám ha kap — mint láto­gatásunkkor is — 6—8 pat­kánynál alább nem adja. Az amókondák - ezek a dél-ame­rikai óriáskígyók — még rit­kábban esznek. Mindenesetre, amíg minden állatot „körbe- etetnek”, sok munka kell hoz­zá: a terráriumoknak és ak­váriumoknak közel 500 lakója van, ezekből 70 körül van a hüllők száma, kevesebb a két­éltű, legtöbb a különleges hal. Van persze itt olyan ritka­ság is, amelyet sehol máshol Magyarországon a közönség nem láthat: a tejugyíkok, a hegyes orrú krokodil, az indiai zacskósharcsa, • a mozambiki ágasharcsa, a kaukázusi agá- ma, de a szokatlan nagyságuk alapján a hírhedett Amazo- nas-tóji piróják is ide soro­landók. Ezek a jókora férfitenyérnyi halak híresen folánkok, a vé­rengzés határát súrolva. Ha egyéb ennivalójuk nincsen — de ez csak zárt, és nekik aránylag szűk térben fordul­hat elő - fajtájukat is meg­eszik ... Ily módon fogyatko­zott meg a pécsi csapat szá­ma is 18-ról 11-re, s a meg- lévőek között is látható ■ né­hányon a kannibalizmus nyo­ma. Nem is okoz élvezetet az etetésük: egy-'két perc, s nyo­ma sincsen az akváriumba ej­tett fehér . patkányrvok ... Mészáros Attila Á krokodil hetekig bírja Elácsorgok a pithonok ter- rániuma előtt: az egyik, több méter hosszú állat színei fris­sen ragyognak. Közelében le­dobott bőrének maradványai, vedlés után van az óriáskígyó, ennék köszörthetőek szép szí­nei. Ez a pithon — pontosabban: tigrispithon - később is szóba kerül, amikor Lippenszky Gá­bor, az egyre jobb hírű pécsi- akvárium és terrárium vezető­je a „színfalak”, a látogatók etöl elzárt területekre kalau­zol. Például a „bogarasba", ahol - miután befejezték az állatorvossal az egyik ■ le- guánon végzett apróbb műté­tet - egy fedett üvegdöbozt mutat: nyolc, pergamensárga, bőrhéjú tojás kel itt már 10 napja 30 tökös melegben, 90 százalékos póratartolmú leve­gőben. Annák a pfthonnak a tojásai, amelyet az előbb lát­tunk, nyolc a 30-ból, a többi nem volt életképes. Vannak itt — ugyancsak megfelelő körülmények közé helyezve — más állatok tojá­sai is: kajmáné, teknősöké, óriás zöld gyíké. És . vannak már kikeitek is: például a leoprádgek’kók két nemzedéke cseperedik, egy népes, hímből és hét nőstényből álló kolónia utódai. Felvetődik persze a kérdés: miért nem az anyaállatokra bízzák a tojások felügyeletét? Mórt vagy nem jó helyre toj- ták - a kajmán például a vi­zesmedencéjébe —, vagy el­mulasztják a gondoskodást — a pithon a tojásrakás óta nem is táplálkozik —, vagy egysze­rűen azért, mert a terráriu- moknáf biztonságosabb körül­mények között várhatják a kis áilatok kikelését. Ha már itt tartunk: sokan hoznak be a terráriumba vadon befogott állatokat. Kérik a szakembe­rek: ne tegyék, bízzák a ter­mészetre lakó boldogulását, a terrárium nincsen felkészül­ve a behozott állatok foga­dására. Az etetés külöh „műsor” - és rend - a Munkácsy utcai mély pincében. Egyik fajta so­Szentendrére megy a UDH’Uonat wmmmmm VDN-vonatok 1988 E szelvény érvényes a MAVTOURS—VON vonat első útjára, amely Szét­szórd—Gemenc úticél)al indul. Felmutatásával egy részvételi jegy vált­ható o MAVTOURS pécsi, főpályaudvaron található irodájában. E szelvény érvényes a MAVTOURS —VDN vonat 'második útjára, amely Budapest—Szentendre úticéllal indul. Felmutatásával egy részvételi jegy váltható a MAVTOURS pécsi, főpá­lyaudvaron található irodájában. Budapesti és szentendrei vá­rosnézés, hajókázás és színhá­zi előadás. Röviden ezt kínál­ja a július 2-án (szombaton) induló MAVTOURS—VDN-vo- nat. Pécsről 6 órakor gördül ki a Mecsek expressz, s 9 órá­ra érkezik a budapesti Défi- pályaudvarra. Innen a Vérme­zőn keresztül a várba kalau­zolják utasaikat az idegen- vezetők. Ezután közös meg­egyezés szerint 12 óráig vá­rosnézés következik. Délben a régi Országház étteremben fogyasztják el az utasok az ebédet, majd 3 óra­kor a Vigadó, téren szállnak hajóra, hogy másfél órás ha­józás után megérkezzenek Szentendrére. A hangulatos városka számos látnivalója kö­zül a Kovács Margit-múzeumot és a görögkeleti templomot szervezetten tekintik meg. Ezután szentendrei szabad program következik. A vacso­rát mindenki egyénileg fo­gyasztja el. Este 8 óra 30 perctől Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris című, kétré­szes,- zenés játékára várja az utasbkat a szentendrei Teát­rum. Inke László főszereplésé­vel, Tahi József, Kalocsay Miklós, Kováts Adél, Miklósi Judit és még jó pár ismert színész közreműködésével ele­venedik meg itt a nézők előtt egy kis vidám történet. A Ruszt József rendezte darab számos mulatságos fordulattal, bonyodalmakkal szolgál, ame­lyek mindegyike valami mó­don összefügg azzal a bizo­nyos piros bugyellárissal. Az előadás végén 23 óra körül különvonat viszi az uta­sokat Budapestre, majd on­nan éjfél után 10 perccel in­dul és 4 óra 52 perc körül érkezik a vonat Pécsre. Az egész napps programra a szín­házjegyek órától függően 647 Ft, 683 Ft-ért, * illetve 724 Ft-ért válthatnak jegyet az érdeklődők. A MAVTOURS főpályaudvari irodájában ma (hétfőn) 9-től 18 óráig, kedd­től péntekig pedig 9-től 16 óráig várják az utasokat. A jegyváltáshoz a mellékelt tér­kép felmutatása továbbra is szükséges. H. A. Keszeg­aprítók Meséli cfrv Kovács Zoltán, a Magyár Horgászok Országos Szövetsége baranyai intéző bi­zottságának titkára: Csordás Miklós csuda kis srác volt! Ne.- fci veszett el a botja, ő keve­redett el, nem találva csoport­ját, ő esett elsőként a vízbe ... Annak idején! De nézzem meg most: határozott fiú lett, ki­egyensúlyozott, megbízható. S mindez — véli Kovács Zoltán — döntően a horgászatnak kö­szönhető. A 15 éves, valóban határo­zott fiú sokadszor vesz részt a megyében nyaranként szerve­zett gyermekhorgász-táborok- ban. Szombaton Mattyon feje. ződött be egy turnus, a Siklósi Horgász Egyesület szervezésé­ben: harminckét gyerek töltött el itt egy szép hetet a „Mes­ter", Biró Lajos, az egyesület ifjúsági felelősének vezetésével. — Beremendről, Pécsről, Komlóról és természetesen a mi egyesületünkből" jöttek ide a gyerekek. Ma mór egy ilyen tábor megrendezése sok pénz­be kerül, s ha nem találunk tá­mogatókra, nem is lehetne csi­nálni. Segít például a bere- mendi Dózsa Termelőszövetke­zet az ebéd biztosításával, a sátrakat és az ezek feletti nagy védő ponyvatetőt is kölcsönbe kaotuk, és itt van jópár szülő, akik a reggeliről, a vacsoráról, a mosogatásról, a felügyelet­ről gondoskodnak, közöttük olyan is. aki erre a célra a sza- badsáaából vett ki egv hetet. — Mi a célja egy ilyen tá­bornak? — Tapasztalatom szerint a gyerekek valóban maradandó élményeket szülő egy hetet töl­tenek itt, évek múltán is szíve, sen emlékeznek vissza a hor­gásztáborokra. Túl azonban ezen, cél a versenyhorgászatra nevelés, a természet ismerteté­se, a sport, és nem utolsósor­ban az, hoqy olvan gyerekek, akik más táborokból „kiszorul­tak" — például helyhiány miatt —, eltölthessenek ilyen közös­ségben néhány .napot. — Napirend? — Nem túl szigorú. Lényegé­ben. határok közötti kötetlen­ség. Például -hiába rendelkez­nénk úgy, hogy ébresztő hat­kor, ha már hajnalhasadtával a víz partján ülnek horgászbot­jaikkal . . . Nem tudom, Kajdics István, a siklósi egyesület horgászmeste­re a halászléfőzés tudományá. ra is oktatja-e a gyerekeket, de ottjártun'kkor oly szeretettel i.n- vitálta-'kíná'ltd őket a kitűnően sikerült léhez a hatalmas' réz­bogrács mellé, hogy bizonyára megkérdezték tőle: mi a titok? — Titok? — kérdeztem én is a tizenéves kora ellenére profi­nak számító ifjú horgásztól, Koller Attilától. — Az nincs. Megfelelő szere­kék, 'kellő türelem és jó szem, ahogy az igazán nagyok csi­nálják . .. M. A. KCcxnníbesiol« cs SifsiLseissszcsv uicobcn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents