Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-25 / 175 szám

HÉTVÉGE j! Tiltakozunk Most aztán tiltakozunk. Nem is tudom, mi ingerel jobban: nem, az biztosan nem volt helyes, hogy a szocialista szövetséges rendszer vélt egységének kedvéért hallgattunk, amikor riasztóbbnál riasztóbb hírek jöttek Romániából az ott élő nem­zetiségiek, főként a csaknem há­rommillió magyar sorsáról. Nem, akkor sem hihettük, hogy csak to­vább rontunk helyzetükön, ha hi­vatalos fórumokon nem bíráljuk a szomszédos szocialista ország po­litikáját. igaz, nem az írók, újság­írók vagy akár — az amatőr nem­zetvédő dolga, de ha más nem vállalta, óhatatlanul is az iroda­lomban, az útiriportokban, az al­kalmi társaságokban, nemegyszer borillatú összejöveteleken védtük honfitársainkat. Ha szépen eléne­keltük, ha a cigánnyal is elhúzct- tuk, hogy: Szép város Kolozsvár, — úgy éreztük, mindent megtettünk értük. A napokban haragos hangú levél érkezett szerkesztőségünkbe, amely­ben egyik baranyai község honis­mereti köre tiltakozott kemény han­gon a tervezett romániai település­pusztító intézkedések ellen. S ek- ikor először ellenkező előjelű inge­rültség vett erőt rajtam. Hányszor és hányszor tiltakoztunk kampány­szerűen olyan dolgok ellen, amit befolyásolni semmiképpen nem vol­tunk képesek. Sokszor eszembe jut az 585. komoly figyelmeztetés, ame­lyet Maoék Kínája juttatott el az Egyesült Államok pekingi követsé­gére: miszerint azonnal szüntessék meg a kapitalizmust. A mi történe­tünk sem mentes hasonló nevet­séges „kivagyiságtól”. Még nem fe­lejtettük el azt a párbeszédet, amelyben a magyar nagykövet Ró­mában hadat üzent az Egyesült Ál­lamoknak, amikor a II. világhábo­rúban hadba léptünk. Az amerikai nagykövet ironikusan kérdezte ha­zánk akkori képviselőjét: önök ugye köztársaság? Nem! Mi király­ság vagyunk — hangzott az öntu­datos válasz. Ki az önök királya? Nekünk nincs királyunk, nekünk kor­mányzónk van, Horthy Miklós ellen­tengernagy. Ellentengernagy? Akkor önöknek nagy tengereik vannak? Nincsenek. Akkor önöknek követe­léseik vannak. Igen! - csattant fel a magyar nagykövet. Tőlünk?... Nem! Romániától! Akkor önök had- lükban állnak Romániával? Nem, velük szövetségesek vagyunk ... Tiltakozunk! A honismereti szak­kör . . . tagja . .. tiszteletbeli tag és ... pártoló tag, e helyütt ki­nyilvánítva .. . stb.! A legtisztessé­gesebb szándék — aligha lehet két­séges. Mint ahogy az sem, hogy számos országos intézmény, szövet­ség, szervezet határozott így, nap mint nap olvashatunk róluk. Két­ségtelen, hogy a nemzetközi köz­véleményt ma sem tudja egyetlen ország sem intézkedéseinél teljesen figyelmen kívül hagyni, az is bizo­nyos, hogy az eseményeket inkább mindig az adott ország belső han­gulata, gazdasági helyzete, politi­kai szilárdsága, a hatalom stabi­litása formálja, mintsem a külső til­takozás. De hát most nem is erről van szó: helyes, hogy tiltakozunk, nem­zeti önbecsülésünk, hogy ilyen ügyekben kielégülést nyerünk. Ma mindenki erőt érez ahhoz, hogy le­váltson, kinevezzen, felszabadítson, visszafoglaljon, megszüntessen . .. De olyan kevesen, akik a saját dolgukat magas színvonalon, be­csülettel elvégezzék. Ezt sokszor még anyagi érdekeink sem tudják kikényszeríteni belőlünk. Pedig iga­zán akkor tudnánk másőkat segí­teni, ha olyan gazdagok, erősek lennénk, hogy más népeknek csá­bító példát tudjunk mutatni: saját sorsukat úgy fordítsák, mint mi tet­tük így 32 évvel ezelőtt. Ez aztán nem pótcselekvés lenne. Stuttgarti magyar népitánc-együttes a fellbachi kongresszusi palota színpadán, a Mecsek-Tourist színes idegenfor­galmi délutánjának műsorában. Fotó: Thomas Schlegel. Visszapillantónk a Pécs NSZK-beli testvérvárosában ren­dezett árubemutatóra a 7. oldalon. Mikor fizet a biztosító? Jégkár a dinnyeföldeken 1988. június 6-án mintegy harmincperces jégeső verte a bogdásai és a marócsai dinnyeföldeket. A két határban a hetvennégy hektárnyi terület a' megye dinnyetermésének egynegyedét adja, s itt érik a legkorábban a dinnye. Az első szállítások július 10-e körül lettek volna esedékesek. A bérlők többsége százezer forintra biztosította termését. A kérdés, hogy mikor nyilatkozik az Állami Biztosító a kár nagyságáról, s mikor fizet? Csend honol a bogdásai ha­tárban, elhagyottak a színes fa­bódék. Csak itt-ott látni egy­két embert a földeken. Amint közeledünk a dinnyetáblákhoz, szomorú kép fogad, összetö­pörödött, öklömnyi dinnyék, el­száradt szárkupacok. Az egyik tábla közepén kekiinges férfi hajladozik, minden tövet ala­posan megvizsgál, majd csat­tan az olló, s tőből metszi az elszíneződött szárakat.- Mennyi a kára? — Ki tudja — mondja. — Il­letve, szerintem, százszázalé­kos. De nem az a lényeg, hogy én mennyire tartom, ha­nem, hogy mit fizet a biztosí­tó. Azt pedig nem tudni. A jégverés után csak hormad­napra jöttek ki a kárszakértők. Az előszemlét ugyan megtar­tották, de a kárértékről nem nyilatkoztak. Annyit mondtak, hogy próbáljuk menteni, amit lehet, s majd .júliusban vissza­jönnek szemlézni. Én az elmúlt egy hét alatt több ezer forintot költöttem permetezőszerre, nem beszélve arról, hogy az ülteté­sen kívül újra minden munkát el kell végezni. S ha lesz is ebből dinnye, mikor? Talán augusztus végére, amikor 4—5 forint lesz kilója. B. József másfél holdon ter­mel dinnyét, de van itt olyan is, aki négy holdat bérel. — Egy holdon hetvenezer fo­rint a befektetés — veszi át a szót az egyik szomszédos diny­nyeföldről átsiető fiatalember. — Húszezer forintért kapunk bérletbe egy-egy holdat a drá- vafoki termelőszövetkezettől, ti­zenkétezer a palánta, tizenöt­ezer a fólia. Aztán itt van még a permetezőszer, amiből egy doboz ötszáz forintba kerül, ugyanennyi egy-egy napra a napszámos, a saját munkát még nem is számoljuk. Itt majdnem mindenki százezer fo­rintra kötött biztosítást, amely után tizenháromezer forint a biztosítási díj. Könnyen ki le­het számolni, hogy mennyi a veszteségünk. Úgy kétszázezret hozott volna a termés, ha jú­liusban szállíthatunk. így vi­szont, úgy néz ki, semmi sem lesz. S - a legjobb esetben — ha százezret fizetne a bizto­sító, jó, ha harmincezer ma­radna. Néhány táblával odébb rotá­ciós kapa berreg, fekete hajú férfi törli mérgesen a homlo­kát. — Egyszer átmegyek rajta a rotációs kapával, lepermete­zem, de napszámosra már nem adok ki pénzt — mondja. - Legalább nyilatkoztak volna a kárszakértők, akkor még idő­ben tudtam volna valami mást vetni a földbe, ami részben pótolná a káromat! A marócsai határban más o kép, mindenki a dinnyefölde­ken. — Amikor itt jártak a kár­szakértők, azt mondták, hogy jó gazdához méltóan végezzünk el minden munkát, amivel ta­lán menteni lehet a termést — mondja egy idős férfi. — Hát most azon dolgozunk, perme­tezünk, kapálunk, aztán majd meglátjuk. De nem sok a re­mény. Hiszen itt jó kilós diny- nyéket vert el a jég, no meg a szárat tőből. Akárhogy is erőlködik, jó, ha öklömnyi ter- mást tud hozni ... Nem be­szélve arról, hogy a legtöbben mezőgazdasági kölcsönt vet­tünk fel, ami egy összegben esedékes augusztusban. — Levélcséplés, szárverés — ennyit állapítottak rcjeg az elő- szemlénél — mondja S. József- né, aki első évben dinnyézik a marócsai határban. - Én a jégverés után, egy hét alatt négyezret költöttem a földre, s mennyit kell még . .. ! — Az Állami Biztosító szak­értői heti munkaterv alapján dolgoznak — mondja dr. Bősz Ernő, az ÁB Baranya Megyei Igazgatósága vállalati és szö­vetkezeti osztályának vezetője. — A bérlők, lehet, hogy kése­delmesnek tartják intézkedé­sünket, de a hétfői jégverés másnapján már kint voltunk a marócsai határban, s két nap múlva — szerdán és csütörtö­kön — a bogdásiban. Bár a hivatalos tudomásulvétel ideje csak pénteken lett volna. Nem beszélve arról, hogy a jégve­rés után kell két-három nap, amikor az elszíneződéstől meg tudjuk állapítani a kárt. — Hány százalékosra értékel­te a kárt a biztosító? — Erről nem tudok nyilatkoz­ni, mert csak az előszemlét tartottuk meg, s felhívtuk a bérlők figyelmét, hogy tegye­nek eleget a kárelhárítási kö­telezettségüknek. — A kárelháritásból szárma­zó többleköltséget megtéríti a biztositó? — Nem. Ugyanis a plusz munkából származó jövedelem a bérlők haszna lesz. — A kárértékre mikor nyilat­kozik és mikor fizet a bizto­sító? — A szerződés értelmében a betakarítást követő hatvan na­pon belül vagyunk kötelesek megtéríteni a kárt. Mivel a dinnyéből származó bevétel csak júliusban lett volna ese­dékes, Így most még nem va­gyunk kötelesek fizetni. Figye- lembevéve azonban a dinnye­termelők szorult helyzetét, az ÁB központjából még a héten szakemberek utaznak le, s megtekintik* a dinnyeföldeket. Július végére pedig, mikorra a hitelek visszafizetése esedékes, fizetni is fogunk a károsultak­nak. Aki pedig úgy dönt, hogy más növénnyel pótolja a ki­esett termést, az hagyjon min­taterületet megtekintésre. Több, azonos kárt szenvedett táblá­nál elegendő egy mintaterület is. Marton Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents