Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-22 / 172 szám

Dunántúlt napló

Érettségizett fiatalok számára

Német nyelvű levelező szak

Jelentkezési határidő június 30. írásbeli felvételi augusztusban

A Művelődési Minisztérium kezdeményezésére az országban nyolcadikként a pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskolában idegennyelvű levelező szak indul az 1988/89. tanévtől.

Lényegében dolgozók szák- középiskolájához tartozik, de a felvételhez érettségivel kell rendelkeznie a jelentkezőnek. A jelentkezésnél nem kötelező a munkavi'szony, illetve a több éves gyakorlat sem. Ez azt jelenti, hogy a gimnáziumban frissen végzett és felsőfokon tovább nem tanuló fiatalok számára is nyitva áll az iskola. A képzés két évig tart és többségében német nyelvi és nyelvű. Az első évben a külkereskedelmi ismereteket és a gépírást tanulják csak magyarul, s mellette német nyelvű levelezést és 'német nyelvet. A második évfolyamon mindent németül tanulnak, a gépírás is német nyelven folyik. Mivel a képzés a német nyelvre épül, ezért abból írásbeli felvételi vizsgát tartanak augusztus végén.

A felvételi vizsga követelménye nagyjából a gimnáziumi érettségi szintjének felel meg. (Függetlenül attól, hogy valaki előzőleg iskolában vagy magánúton tanulta a nyelvet.)

A nyelvvizsgával rendelkezők mentesülnek a felvételi vizsga alól.

A jelentkezési határidő június 30., de pótjelentkezést

augusztus' 15-ig elfogadunk, gondolva azokra is, akiket' felsőfokú intézménybe nem vettek fel, és érdeklődnek a képzés iránt. A jelentkezésnél elég a szándék, a név és a lakáscím megjelölése.

A képzés tehát érettségire épülő, kétéves dolgozók szak- középiskolája, de a hagyományos levelező típustól kissé eltér, ahol heti 5-—6 órás konzultáció von. Itt heti 20 óra lesz,' és a részvétel kötelező. A tervek szerint heti 4 délután tartunk tanítást 15 órától 19—20 óráig.

Az első év végén és a másodikban félévkor osztályvizsgát tesznek a tanulók, de az igazi megmérettetés az érettségi-képesítő vizsgán lesz.

A megszokottól eltérően — a jövőben mindenütt ez lesz várható — független vizsgálóbizottság előtt tesznek vizsgát, melynek tagjai az Országos Nyelvvizsga Bizottság képviselői is, hiszen a vizsga németül zajlik, A vizsga eredményétől függően ez egyben közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgának is megfelel.

Az érettségi-képesitő vizsga németből külkereskedelmi ismeretekből és gépírás-levelezés tárgyakból lesz.

A lehetőségek szerint két évente indul a képzés 36 tanulóval. A szak mindenképpen igényel egy jól felszerelt nyelvi labort, amit az iskola szeretne kialakítani a jövőben.

Nemzetközi jazztábort rendeznek Slkendán

„Sohasem szerettem a középutat*

Pallos

Nándorné

hosszúhetényi

iskolaigazgató

Nem találom az igazgatói iroda párnós ajtaját. Nem csoda, nincs is ilyen. Dallos Nándorné, a hosszúhetényi iskola igazgatója két kollégájával egy kis szobában dolgozik, de onnan is elmegyünk a könyvtárba beszélgetni. Szabadkozik, nagy a felfordulás, teljes erővel folynak a tanévzárás

utáni munkák.

Az igazgatónő harminchét

éve került az iskolához, amelynek tizenhét éve igazgatója.

Hosszúhetényben született, itt élte le eddigi életét. A közelmúltban kapta meg a Kiváló Pedagógus címet, ez volt az utolsó éve, ősztől a nyugdíj . . .

— Mindig úgy gondoltam;

ha elérem a nyugdíjkorhatárt, elmegyek. Nem akarok hátat fordítani az iskolának, de rátelepedni sem. Boldognak érzem magam, mert álmaim nagy részét a tizenhét év alatt sikerült megvalósítani. 'Biztos vannak a következő generációnak is elképzelései, álmai, és nem biztos, hogy egyeznék az enyémmel. Teret kell adni nekik.

Világos, igaz mondatok, de nem tudják teljesen eltakarni az érzelmeit. A tettrekész, alkotó embernek, a közösségi lénynek hirtelen a csönd.

Dallos Nándorné büszkén mutatja az iskola számítógép nyelvi iabor berendezéseit.

1988. június 22., szerda

Hatodik alkalommal rendezi meg a Baranya Megyei Művelődési Központ a sikondai jazztábort. A KIS/ KB segítségével a tábor nemzetközi lesz. A hazai jazzélettel való ismerkedés mellett a keleteurópai jazz történetével, jelenével is foglalkoznak a résztvevők. Az augusztus 17-től 21- ig tartó táborba minden érdeklődő jelentkezhet, semmilyen zenei előképzettség nem szükséges. A magyar együtteseken kívül várnak Bulgáriából, Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból és Spanyolországból is együtteseket. Pécsről a Baranya Big Band-et és a Brass College 19 Big Band működik közre. A jazztörténeti előadásokon kívül koncerték, lemez- videóbemutatók gazdagítják a tábor programját. A tábort Sikondán a megyei úttörőtáborban tartják. Részvételi díj 1500 forint. Jelentkezni június 30-ig lehet a Baranya Megyei Művelődési Központban.

— Mi itt nem sokat beszélünk erről. Természetesnek vesszük a váltást. Teljes erővel dolgozunk együtt ' azért, hogy tanévkezdésre minden kész legyen.

Jobban szeret a munkájáról, a tanításról beszélni. Húsz évvel ezelőtt még a bánya egy kopott felvonulási épületében volt az iskolo („képzelje, befújt a hó a gyerekek vállárai"). Most gyönyörű, kétszintes, világos épületben tanulnak a gyerekek, lent oz udvar, a betonpályák, játszópark, minden tanteremben televízió, audiovizuális központ, nyelvi labor, iskolarádió, számítógép- központ, mindenhol a tevékeny, alkotó kéz nyomai.

— A szellemi sötétség hivatkozik folyton a rossz körülményekre. A legfontosabb a tanári közösség. Én ezt igyekeztem megteremteni. A tantestület negyven százaléka harminc év alatti. Nagyon szeretem a fiatalokat. Hagyni kell, hadd éljék Ifi szándékukat az önmegvalósításban, próbálják ki elképzeléseiket — de, ha hibáznak, akkor is álljunk melléjük.

A tantestület kineveléséről, a káderutánpótlásról még hosz- szan beszélgetünk, de ámi a legtöbbet mondja; a harmincegy tagú 'tanári karban tízen annak idején az ő tanítványai voltak - és visszajöttek.- Nem készültem soha igaz- .gotónak. Egyszerűen hozta magával az élet. 1971-ben a tantestület választott meg, talán ezért is vállaltam. Nálunk már akkor megvalósult a munkahelyi demokrácia, megért rá a testület. Akkor elsőként az áj* landó vándorlást szerettem volna megszüntetni. Tudatos, folyamatos nevelői munkára Csak stabil testület képes. Soha sem szerettem a középutat, a „csinálgatástól” iszonyodtam, nagyon szeretek lelkesedni, és ami ezzel persze, együttjár, rettenetesen fel tudok háborodni. Mert hiszek a munkámban, és lelkes, tettrekész társakat keresek. De aki ilyen munkára vállalkozik, minden reggel injekciózza be magát hittel. Ha valaha szükség volt elszánt, tettrekész pedagógusokra, hát ez az az idő.

Biológusnak indult, később magyart és történelmet tanított. Számtalan társadalmi megbízatása van, tanácstag, pártbizottsági tag Komlón, dolgozik a Hazafias Népfront bizottságában. Egy éve nevelési központ jelleggel működik a hosszúhetényi iskola; az igazgató hisz a tanítás és a közművelődés egységében. Az iskola különböző kísérletekben vett és vesz részt, így már három éve a Zsolnay-féle nyelvi kommunikációs programban, a

fogalmazástanítási kísérletben, együttműködve a pécsi egyetem tanárképző karával. A magánéletéről 'kérdezném, egyre, de nem lehet. Lelkesen mesél az iskolában működő tizenhárom klubról, a számító- gépes foglalkozásokról, a két néptánccsoportról, mely az utánpótlást biztosítja a külföldön is ismert hosszúhetényi népi együttesnek — minden erejével a sokoldalú személyiségfejlesztésért dolgozott.

Ilyen pedagógiai műhelyhez persze, meg kell teremteni a a tárgyi feltételeket — ehhez jó partner a községi tanács. És saját erejéből, társadalmi munkával is sok minden megvalósul.

— Gyakran megyek haza késő este az utcán, és az emberek megkérdezik; mit csinálhat ilyen sokáig az iskolában? Pedig én mindennap úgy érzem, hogy ma sem sikerült mindent elintézni. Hiszek abban, hogy az embernek mindig magasabbra kell tennie a mércét, mint amekkorát valószínűleg átugrana.

Férje is pedagógus, lánya is követi a családi hagyományokat; harmadik tanári diplomáját szerzi. .

Sehogyse fér bele egy kis portréba egy ilyen gazdag élet. Fejtegethetnénk, mitől lett a hosszúhetényi iskolából a megyében egyik legismertebb példa. Csoda? Módszer? Titok? Dehogy. A szakmában való, ma már egyre nehezebben tartható hit. ■

— Nem szeretek belegondolni a nyugdíjasévekbe, vissza akarok’ járni, segíteni a sportpálya építésében, a két' kezemmel tenni-venni.

Magas dombra épült az iskola. Előrefelé messze, nagyon messze ellátni. És nem csak szemmel-aggyal, szívvel is. Hátul pedig a nyugodt, biztonságot adó, magas hegyek.

Pozsgai Zsolt

kiállítótérben, stílusukban is elkülönülnek a moziplakátoktól. Higgadtak és artisztiku- sak, tipografi'kójuk nemesen egyszerű. Míg az előzőekre a horror vacui jellemző, színházi plakátjain nagy hangsúlyt kapnak a negatív formák, a kitöltetlen terek, a csöndek. Ezeken többnyire egyetlen motívumot emel ki, amely közérthetően, egyetlen szimbolikus formában utal a színműre.

Árendás József jól képzett és kitűnő adottságokkal rendelkező grafikus. Mindnyájunk hasznára válik, ha belső adottságaihoz a körülmények szerencsés alakulása -járul.

3

Zene

a

tévében

Az elmúlt hét tévéműsorában a labdarúgó Európa-bajnok- ság uralta a programot. A fociról azonban pár hete, az összefoglalók kapcsán már írtam. A meccsek mellett igazán egy műsor nyújtott számomra élményt és örömet: AI DiMeo- !a gitárkoncertjének közvetítése felvételről a Budapest Sportcsarnokból.

Ez a hangverseny-közvetítés alkalmat ad arra, hogy érintsük a Magyar Televízió zenei, illetve zenés műsorait. Látvány szempontjából a két szélső pólust a rafinált technikai trükkökkel előállított, a vizualitás lehetőségeiben tobzódó klipek (Képes nóták), illetve a zenei ismeretterjesztő műsorok és komolyzenei koncertfelvételek jelentik. (Zene - zene — zene.)

A zene képi megjelenítése azonban nem csupán a puszta filmtechnikai rögzítés és a számítógéppel előállított látvány- effektusok dimenziójában értelmezhető. Nem egyszer más művészeti ágakkal ötvözve jelenik meg a zene o képernyőn. A színházzal társítva a Zenés tévészinház operát, operettet, daljátékot bemutató, egyedi műsorokból álló sorozatában, vagy a filmmel összekapcsolva a Zenélő filmkockák című, formailag sorozatként sugárzott, zenés filmeket, musicaleket bemutató szériában.

A zene a tévében a zenei műfajok szerint is elkülönül: külön műsora van a rockzenének (Rockstúdió), egy időben vasárnap délutánonként rendszeresen sugárzott a tévé nótaműsorokat, az egy-két éve elindított Van öt perce? című program pedig kizárólag rövid terjedelmű komolyzenei darabokat, tételeket mutat be.

Az egyedi műsorok — mint az AI DiMeola-ko.ncert közvetítése — igen sokfélék. Koós János Zenebarlangján, Zárai-Vá- mosiék Álomvilágán keresztül a Sass Szilviáról vagy Tokody Ilonáról készített portréig nagyon különböző 'zenei (és vizuális) ízlést és értékrendet képviselnek.

A képernyőn megjelenő zene megítélése azonban többnyire nem pusztán a muzsika színvonalán múlik. Számomra nagyon fontos az, hogy a műsor látható része is a zenéről szóljon, azt közvetítse a nézőnek, és semmiképpen ne tolakodjon a kép a hang fölébe. Az AI DiMeola-koncert közvetítésében például többször kifejezetten zavart, hoqy a vágás vagy a kameraváltás megtörte a vizuális folyamatot ott, ahol a zenei mozgás ezt egyáltalán nem indokolta. A Isq- több szám esetében elegendő lett volna egy beállításból mutatni a gitárost, természetesen szemből, s egészalakos képkivágásban, mert az a mód, ahogyan nemcsak az ujjaival és a kezével, hanem az eqész testével gitározott, tökéletes szimbiózist mutatott a megszólaló hangokkal, harmóniákkal, míg a rendezői vágások minduntalan széttördelték ezt a hangszerrel kialakított érzéki- erotikus-esztétikai egyesülést.

Gyakran az az érzésem, hogy a zenének a Magyar Televízió csupán hézagpótló, szórakoztató vagy ismeretterjesztő szerepet szán. Az igazán fontos, művészi értékű és erejű zene azonban ennél többet kíván. Hiszen benne és áltola szavakon túli érzelmi folyamatokat, élményeket élhetünk át. Jó volna, ha a maga értékének és jelentőségének megfelelő látványvilággal jelenne meg: a zene a televízióban.

M. P.

Árendás József neve nem ismeretlen azok számára, akik érdeklődnek a magyar plakót- iművészet iránt. Kulturális plakátjait elsősorban a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház grafikusaként tervezi.

Árendás József plakátjai a pécsi Kisgaiériában

Kisgalériabeli kiállításán film- és színházi plakátokat mutat be. Lapjai — nyomdai viszonyainknak megfelelően — inkább, az ötletekben tobzódnak, mint a technikai kivitelezés gazdagságában. Árendás

József dúskál az ötletekben, csupán egyetlen ötlete nem nyerte el tetszésemet: a terem közepébe állított, plakátokkal teleragasztott, majd megtépkedett palánkok, amelyek az utcai miliőt vannak hivatva belopni oz „élettelen” kiállítótermekbe.

Az élet azonban ott nyüzsög a filmplakátok egymásra torlódó gegjein, a feliratok szaggatott, nyugtalan (olykor az olvashatóság kárára túlbonyolított) változatain. Árendásnak nem minden plakátja kelti az emberben az információk és a grafikai eszközök harmonikus egységének érzetét, de egyetlen plakátja sincs, amelyen ne lenne valami figyelem-^

re méltó megoldás. Erőssége a részletekben van: ötleteit olykor csak erőfeszítések árán tudja egyetlen lapba sűríteni, ezért némelykor hosszas tanulmányozás után áll össze az egész kép. Lehetséges, hogy egymás ellen dolgoznak az így kiállított plakátok: az utcák gazdagnak éppen nem nevezhető kínálatában egy-egy ábrákkal és jelekkel jól megrakott moziplakát egészen másképp hat. Árendás filmplakátjainak előnyös tulajdonsága, hogy grafikai megoldásainak gazdagsága ellenére elsősorban a film stílusára igyekszik ráérezni és art vizuálisan közvetíteni.

Színházi plakátjai nemcsak a

Kovács Orsolya