Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-03 / 153 szám

1988. június 3., péntek Dunántúli napló 3 Székelyszabar nem is gondol a válásra Egy társközség a boldogulás útján „Boldog az az ország, amelynek históriája unalmas olvasmány" — szól az aforiz­ma, amit egykor egy filozofá­lásra hajlamos történész-literá- tor vetett papírra. Hogy bol­dog-e Magyarország, vagy sem - ennek feltérképezése alapos elemzést igényelne, az viszont kapásból kimondható: történe­te, mint olvasmány cseppet sem unalmas. Szűkebb pát­riánké, Baranyáé sem az, sőt jó néhány településünk króni­kája különösképpen izgalmas, drámai fordulatokban, egyéni és kollektív tragédiákban igen­csak bővelkedő. Ilyen például a 730 lakost számláló Székely­szabar a Keleti-Mecsek alján, ahol már dombokká szelídül a hegység. E baranyai méretek­ben közepes lélekszámúnak nevezhető községről nehéz bármely vonatkozásban is úgy írni, hogy legalább az említés szerény mértékében ne kapjon benne helyet az a sajátos népvándorlás — előzményeivel és következményeivel együtt — Gmit Közép-Európa történelme produkált a második világhá­ború idején, illetve az őzt kö­vető „rendezés” éveiben: a székelyek hosszú, kényszerű vándorútjo, új otthont terem­tése, a német nemzetiség kol­lektív büntetés jellegű részleges kitelepítése, a nemzetiségek együttélésének a helyzetből adódó személyes konfliktusai, az összeszokás, megbékélés fo­lyamatának egyéni és közössé­gi határkövei. A téma magát kínálja — éltek is vele bőséggel - mégis ellent lehet állni a csábításá­nak. Erre példát éppenséggel Kaiser Ferenc, a székelyszabari községi elöljáróság vezetője szolgáltatott azon a tapaszta­latcserét támogató társadalmi vitán, amelyet a Hazafias Népfront főtitkárának részvé­telével tartottak idén február­ban Pécsett az aprófalvak, társközségek helyzetéről, az elöljáróságok működéséről. De Kaiser Ferenc hozzászólása másra is szinte kivételes pél­da volt: amíg az elöljárók, a társközségi népfrontelnökök, -titkárok zöme kesergett falu­juk jövőjét sejtető tendenciák miatt, a székelyszabari ered­mények sorolása szinte dicsek­vésként hatott. — A mi falunkban aligha akad olyan ember, aki nem ismerné el a ^termelőszövetke­zetek, községi tanácsok össze­vonásának célszerűségét. Egye­dül az iskolakörzetesítést tart­juk szerencsétlen lépésnek, még akkor is, ha most ne­künk sikerül is visszafordítani volamennyit belőle — mondja Kaiser Ferenc munkahelyi iro­dájában, a hímesházi mgtsz gépműhelyében, amelynek ve­zetője. Negyvenéves, de már a negyedik tanácstagi ciklusát tölti. Ha számba vesszük Székely­szabar utóbbi évekbeli gyara­podását, az eredmény impo­náló: megoldódott a szervezett szemétszállítás, víztársulás for­májában megvalósult a törpe­vízmű, a község valamennyi útja portalanított és az 2500 folyóméter új út megépítésével járt. Új, 150 palack tárolási kapacitású gázcseretelep lé­tesült. Tatarozták a község kultúrházát, s némi átalakítás­sal megteremtették annak fel­tételeit, hogy az óvoda épüle­tében újra szülőfalujukban ta­nulhassanak az első és máso­dik osztályos gyerekek. Ezek­nek a beruházásoknak, fejlesz­téseknek az összköltsége meg­haladja a 6 000 000 forintot. — Mindez nemcsak az elöl­járóság létének, működésének köszönhető. Néhány korábbi törekvés eredményeként erre az időszakra ért be, mint pél­dául a törpevízmű. Községünk és Hímesháza többi társközsé­gének fejlődéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az 1985-ben megválasztott taná­csi vezetés messzemenőleg fi­gyel a társközségek érdekeire, a fejlesztések arányosságára. Mi nem éltünk azzal a lehető­séggel, hogy a fejkvóta alap­ján nekünk jutó fejlesztési pénzzel magunk gazdálkod­junk. Az olyan kicsi összeg, hogy abból komolyabbra nem futná. Kérünk a közösből, ami­kor szükség van rá, de tekin­tettel vagyunk arra, hogy mi­kor melyik községben mutatko­zik fontosabb feladat, amelyre az erőket koncentrálni kell. A termelőszövetkezet is összehan­golja a tanáccsal, hogy mikor melyik községnek adja a fej­lesztési támogatóst. Most pél­dául a kultúrház felújításához a szövetkezet egy videót ígért a község fiatalságának. Aubert Adóm, a hímesházi mgtsz elnöke bekapcsolódva a beszélgetésbe, csak megerő­síti az elöljáró szavait:- A községek fejlődése el­választhatatlanul összefonódik szövetkezetünk fejlődésével, amely a környék egyetlen je­lentős gazdasági egysége. Amilyen a hangulat a közsé­gekben, olyan a dolgozóink hangulata a szövetkezetben, így tehát politikai kérdés és gazdasági érdek is, hogy mű­ködési területünk községei gya­rapodjanak — szögezi le a szövetkezet elnöke, aki egyéb­ként Székelyszabaron tanács­tag és a hímesházi Községi Közös Tanács Végrehajtó Bi­zottságának is tagja. A beszélgetés fonala arra konyarodik, hogy a közös erő­feszítés mit hozott ez idáig, s milyen reményeket éleszt. Az elidősödött faluban megállt a fiatalok elvándorlása, s ellen­kező irányú folyamatként már tapasztalható, hogy egyre töb­ben költöznek vissza a váro­sokból a könnyebb megélhe­tést kínáló községbe. Évente 4—5 új ház épül Székelyszaba­ron. bár még akad bőven fog­híjas utcasor is. S még belát­hatatlan perspektívát sejtet Hí­mesháza és társközségei gya­rapodásában, ha megvalósul­hat a nagyon remélt vállalko­zás: a környéken talált ter­málvíz alapján külföldi tőke bevonásával fürdőkomplexum kiépítése, a gyógy-idegenforga- lom felfuttatása. Az ehhez fűződő bizakodás érezhetően benne van Székely­szabar levegőjében is. Kaiser Ferencet hazakísérve késő dél­után jutunk a dombok közé ékelődött faluba. Az iskolából, óvodából éppen tódulnak ki a gyerekek. — Mennyire hiányzott innen korábban ez a gyerekzsivaj! — sóhajt elégedetten a látvány­ra a község elöljárója. — Ta­lán nem lehetetlen, hogy a harmadikosokat, negyedikese­ket is hazahozzuk — fűzi hoz­zá, mintegy a jövőre vonatko­zó elképzelések bevezetője­ként. Ezek között a kultúrház további csinosítása, korszerű­sítése, a vízelvezető árkok ki­tisztítása, bővítése, a járdák felújítása szerepel. Nagyobb távlatban gondolkodva a gáz bevezetése sem látszik lehe­tetlennek. Első nekifutásra er­re nem volt elég igénylő Szé­kelyszabaron, de ha a vízmű- társulással járó terhek lekerül­nek a szabadak válláról, más lesz valószínűleg a vállalkozó­kedv erre is. Addig is a leg- nagyobbszabású munkának most a községi park építése mutatkozik. A falut ketté szelő út északi oldalán még tavaly is kertekalji dzsungel éktelen­kedett. Azóta megtisztították ezt a kéthektáros területet, s a parkosítás tervét is megren­delték a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalattól. A park a játszótérrel, a közösségi élet­hez kialakított térrel, a sarká­ban egy magánerőből megva­lósuló presszóval hangulatos faluközpont lesz, s talán már idén. Egy társközség boldogu­lásának jelképe. Dunai Imre A megyei pártbizottság ütése (Folytatás az 1. oldalról) csolata. A kialakult társadalmi, politikai, gazdasági helyzetben változtak a szakszervezetek fel­adatai, előtérbe került az ér­dekvédelem és érdekképviselet. Ezt a változást ma még sokan nem értik és nehezen fogadják el. A szakszervezeti tisztségvi­selők nehéz helyzetbe kerültek, mert a tagság határozottabb kiállást, magatartást igényel érdekei védelmében. Ezt jut­tatta kifejezésre az új tagsági díjfizetési rendszerre történő áttérés során folytatott beszél­getéseken is. A jelenlegi bo­nyolult helyzetben a szakszer­vezeti tisztségviselők igénylik a pártszervezetek támogatását, kiállásukat a szakszervezeti jo­gosítványok érvényesítése érde­kében. A napirendhez kapcsolódva egy másik írásos jelentés a szakszervezetek pártirányításá- rak tapasztalatait tekintette át, melyet dr. lerszi István, megyei titkár terjesztett elő. Ebben áttekintették a megyei pártbizottság 1984. február 23-i ülésén elfogadott állás- foglalás végrehajtásának ta­pasztalatait, melyről megálla­pították, hogy kezdetben ked­vező hatást gyakorolt a szak- szervezeti munka pártirányítá­sának fejlesztésére. Azonban az állásfoglalás csak kevés he­lyen vált a pártszervezetek munkájának szerves részévé. A szakszervezeti munka for­málissá válását erősítette, hegy a XIII. kongresszus után, a megváltozott körülményeknek megfelelően, sem a központi, sem a megyei pártszervek nem módosították döntéseiket, az együttműködés új formái nem alakultak ki. Az előterjesztés áttekintette a szakszervezeti munka pártirányitásának leg­fontosabb tapasztalatait, s an­nak problémáit. Többek között megállapítva, hogy nem tisz­tázódott érdemben a megyei pártbizottság és az SZMT, il­letve az ágazati szakszerveze­tek munkamegosztásának kér­dése. Elmaradt bevonásuk a döntéselőkészítésbe. Nem vált gyakorlattá a szakszervezetek önálló tárgyalási pozíciójának megteremtése. A szakszerveze­tek szerepe jórészt a saját szervezeti ügyekre, valamint a helyi érdekvédelmi és a ha­gyományos rendezvényeikre korlátozódott. Az SZMT-ben dolgozó, kommunisták tevé­kenységének értékelése a párt- bizottság részéről nem történt meg. összességében azt álla­pították meg, hogy a szakszer­vezetek párti rá nyitására meg­határozott feladatokat a me­gyei pártbizottság csak rész­ben tudta teljesíteni. Ennek alapvető oka, hogy a célok eléréséhez szükséges feltételek módosítása nem történt meg. Ami a városi pártbizottság irányítását illeti, ezen a te­rületen az állásfoglalás elfo­gadása óta javulás tapasztól­„Szocíalisten Hazánkért** wetelkedö Területi döntőben a baranyai csapat Szocialista hazánkért címmel vetélkedőt indított el tavaly szeptemberben több állami és társadalmi szerv bevonásával a Magyar Honvédelmi Szövet­ség megalakulásának 30., va­lamint a pekozdi csata 140. 'évfordulójának tiszteletére. A felmenő rendszerű országos verseny Baranya megyei dön­tőjét 5 csapat részvételével rendezték meg a 8-as számú pécsi Honvéd Kollégiumban. A 12 fős csapatok tagjait olyan általános iskolás, közép­iskolás és felnőtt versenyzők alkották, akik az iskolai, majd a városi fordulókon a legjob­baknak bizonyultak. A végső elszámolásnál a pécsi csapat került ki győzte­sen. Az Egyetem Utcai Általá­nos Iskolából Konkák Tímea, Kilger János, Máder Margit, Orovicza Hajnalka, a Pollack Mihály Szakközépiskolából Armbruszt Zsolt, Gradwohl Gábor, Martin Barnabás, Fü- fS > . löp Ferenc, míg a Zsolnay Porcelángyár MHSZ-klubjából :í? ' Keresztúri Zoltán, Horváth Jó- WMpP zsef, Szabó Tibor, Vörös Jó­zsef összeállításban és nyer­ték el a területi döntőn való indulás jogát. A baranyai csa­pat tagja még Gilbert Csaba, Kátai Ferenc, Jónás József egerági katona, Vincze László és Bogdán László szigetvári, illetve komlói munkásőr, Ma­gyarfalvi Géza és Vörös Árpád határőr, s Draskóczi Jenő rend­őr törzsőrmester. A területi döntőt június 4-én és 5-én rendezik Kaposváron és kör­nyékén Baranya, Somogy, Tol­na, Fejér és Pest megye leg­jobb csapatainak részvételével. A legjobb meghívást kap a szeptemberi országos döntőre, amelyet a Magyar Televízió is műsorára tűz egy honvédelmi „hét vége" adás keretében. T. T. ható. Ugyancsak kiegyensú-^ lyozott fejlődést mutat a vál­lalati, intézményi pártbizottsá­gok politikai irányító munká­ja, mely összefüggésben van a vállalati önállóság növeke­désével. A jelentés külön fog­lalkozik a pártalapszervezetek tevékenységével, melynek a szakszervezeti munka fejlődése szempontjából döntő jelentő­sége van. De fejlesztésre vár a pártmegbízatások szakszer­vezeti munka végzésére való színvonalas kiterjesztése. Vé­gezetül az előterjesztés meg­állapítja, hogy a szakszerve­zetek pártirányításának tartal­mi elemei tükrözik a politikai intézményrendszer ellentmon- dásoit, a munkamegosztás tisz­tázatlanságát. Az SZMT jelentéséhez Neu­bauer József vezető titkár fű­zött szóbeli kiegészítőt. A szakszervezeti mozgalom meg­újulását célzó igényekkel kap­csolatban az SZMT vezető tit­kára hangsúlyozta, hogy ér­vényben van a Magyar Szak- szervezetek 25. kongresszusá­nak erre vonatkozó határoza­ta, s az MSZMP országos pártértekezlete is megerősí­tette, hogy a szakszervezetek­nek ki kell munkálniuk a megújuláshoz szükséges fel­adatokat. Ezeknek azt a célt kell szolgálniuk, hogy növe­kedjen a szakszervezetek sze­repe a politikai döntések elő­készítésében és végrehajtásá­ban egyaránt. A szakszerve­zeti mozgalom a nagyobb ön­állósághoz és felelősséghez csak pártszervek segítségével juthat. Ezért is időszerű «újra­fogalmazni a pártszerveknek a szakszervezetekkel kapcsolatos feladatait. Végezetül Neu­bauer József arról tájékoztat­ta a testületet, hogy a szak- szervezeti mozgalom megúju­lásának kérdéseiről várhatóan még ebben a hónapban fon­tos döntést hoz a SZOT, me­gyénkben pedig már megkez­dődött az a munka, amely változtatás, jobbítás igényével vizsgálja az SZMT szerepét és helyzetét. Dr. Jerszi István, a megyei pártbizottság titkára szóbeli kiegészítőjében rámutatott, hogy a megyei pártbizottság már tavaly a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozási prog­ramjában előírta; fel kell ké­szülni a politikai intézmény- rendszer korszerűsítésére, egyes elemei közti munkamegosztás javítására. A szakszervezetek, mint a politikai intézmény­rendszer egyik fontos eleme munkájának a korszerűsítése nem hogy vesztett, hanem in­kább „gyarapodott” időszerű­ségében. Akadtak olyan véle­mények, amelyek ennek a té­mának megvitatását későbbi időpontba látták célszerűbb­nek, hivatkozva arra, hogy ezekről a kérdésekről köz­ponti döntések várhatók. „Mi­vel a téma időszerűsége alig­ha kérdőjelezhető meg, ha tudunk új gondolatokkal hoz­zájárulni a szakszervezeti mun­ka és a vele kapcsolatos párt­feladatok megújításához, akkor ezeknek megvitatása nem hiábavaló és nem halogatha­tó. Ha szükséges, központi döntések iránymutatása szerint lehet majd változtatni az ál­lásfoglaláson" - mondotta, majd hangsúlyozta: a vita­anyag nem elsősorban a szak- szervezetek szervezeti életé­nek megreformálásával fog­lalkozik, ennek feltételeit a SZOT-nak kell kimunkálnia, hanem azzal a kérdéskörrel, hogy a párt a_ politikáját a szakszervezetben dolgozó párt­tagjain keresztül hogyan tud­ja érvényesíteni. Erre vonat­kozóan minden szintű párt­szervnek vannak újrafogalma­zandó feladatai. A vitában elsőként Rózsa­hegyi István, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője szólalt fel és az előkészítő munka módszereiről tájékoztatta a testületet: ebben a munkában a hat fős szervezőbizottság mellett a megyei pártbizottság 24 tagja vett részt, s nyolc munkacsoportban több mint 100 párttag szakszervezeti tisztségviselő véleményét, ta­pasztalatait összegezték. Somssich Lászlóné, az MSZMP Komló Városi Bizottságának első titkára a szakszervezetek­kel kapcsolatos pártfeladatok­ról szólva számos olyan szer­vezeti anomáliát említett, amelyek megnehezítik a párt­szervek informáltságát, a kap­csolattartásban a megfelelő szakszervezeti szintek megtalá­lását, s javasolta a szakszer­vezetek és más társadalmi szervek, illetve vállalati taná­csok munkájában jelentkező átfedések kiküszöbölését. Tö­rök József, a Pannon Volán dolgozója a tömegközlekedés­ben dolgozók foglalkoztatási és jövedelemproblémáit ecse­telte, amelyeket másfél évti­zede nem képes eredményesen képviselni az ágazati szakszer­vezet. Kovács István, a MÉV MSZMP Bizottságának titkára annak a véleményének adott hangot, hogy a szakszervezeti mozgalom megújulása számos olyan problémát vet fel, ame­lyeket elvi 1 kérdésekként kell tisztázni, s nem elsietetten. Ugyanakkor aláhúzta: a szak- szervezetek megújulása no- gyon fontos politikai kérdés a párt számára. Dr. Antal Gyula, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgatósá­gának igazgatója felszólalá­sában rámutatott, hogy a sa­játos szakszervezeti funkciók érvényesülése mind ez idáig in­kább függött a hatalmi viszo­nyoktól, mint a szakszervezetek szuverenitásától. A sajátos szakszervezeti funkciók értel­mezése is problematikus, ép­pen ezért nem egy új teória kidolgozására kell várni, ha­nem új módszereket, formákat kell beépíteni és kipróbálni a gyakorlatban. Földes András­áé, az Oktatási Igazgatóság nyugalmazott igazgatója töb­bek között arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a szakszerve­zeteknek már most érdemes lenne hozzáfogniuk annak ki­munkálásához, hogy a megyei döntések alakításába mikor és milyen formában kapcsolód­hatnak be. Dr. Jegesy Andrea, a POTE adjunktusa azt vetet­te fel, hogy a megyei párt- bizottságnak is elkerülhetetle­nül álláspontot kell kialakí­tania arról; hogyan viszonyul az új szakszervezeti szervező­désekhez. A felszólalásokra Neubauer József és dr. Jerszi István vá­laszolt, majd dr. Dányi Pál zárta le a vitát, összefoglaló­jában rámutatott: a testület a jelentés és az állásfoglalás­tervezet alapján nem a szak- szervezeti mozgalom megúju­lásának egész komplexumával, hanem csak az intézményrend­szer működési mechanizmusé- t nak kérdéseivel foglalkozott. A jelentés és az állásloglalás- tervezet a valóságot tükrözi: ellentmondásos, mert a mai valóságunk is az. A megyei pártbizottság első titkára az SZMT jelentését elfogadásra javasolta, az állásfoglalás-ter­vezettel kapcsolatban pedig azt indítványozta, hogy az át­dolgozás után újra kerüljön a megyei pártbizottság elé. A testület az indítvánnyal egyetértett. ­Végezetül a pártbizottság jóváhagyta a véqrehajtó bi­zottság beszámolóját az előző ülés óta végzett munkájáról. Dunai Imre Mitzki Ervin Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Az MSZMP országos értekez­letéről, a KISZ további felada­tairól, az ifjúsági szövetség szerveinek, intézményeinek, va­lamint az úttörőelnökségeknek a tavalyi gazdálkodósáról, to­vábbá a XIII. VIT magyar nem- ' zeti előkészítő bizottságának létrehozásáról tanácskozott csütörtöki ülésén a KISZ Köz­ponti Bizottsága. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára tájékoz­tatta a testületet az országos pártértekezleten végzett munká­ról, annak hazai és nemzetközi visszhangjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents