Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-18 / 168 szám

Az adö- és árreform hatosa Hogyan működik, milyen hatásokat fejt ki az adó- és árreform a vállalatok­nál és szövetkezeteknél? Mindezt év eleje óta fo­lyamatosan vizsgálják az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal Baranya Me­gyei Igazgatóságán. Ezút­tal 21 vállalatnál, szövet­kezetnél és kisvállalatnál, továbbá 42 tarsas vállal­kozónál végzett pénzügyi ellenőrzéseik tapasztalatait összegezték, melyből a legfontosabb megállapítá­sokat közreadjuk. Az elem­zést Gárván János, az APEH megyei igazgatója bocsátotta rendelkezésünk­Váratnak magukra a radikális intézkedések Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal vizsgálatainak tapasztalatai jó, két nagyüzem hitel nélkül gazdálkodik. A rövid távú pénz­ügyi feszültséget a legtöbb, esetben a partner vállalatok fi­gazdálkodását veszteséggel zárja, de jelentős — 50-80 százalékos — eredménycsökke­néssel számolna. A mezőgaz­A vizsgált vállalatok az álta­lános forgalmi adóval kapcso­latos nyilvántartásokat, szám­lázási rendet általában a kö- vetefményeknek megfelelően alakították ki. A személyenkén­ti bérbruttósitóst terjes körűen, határidőre befejezték, a dol­gozókat időben értesítették. A megfigyelések alapján a brut­tósítás forrása biztosítottnak látszik, bár annak költségnöve­lő hatása eltérően érintette a gazdálkodókat, például a Pan­nonautó Vállalatnál a bruttó­sítás elvitte a tavalyi nyereség 90 százalékát. Az új bérrend­szerre való áttérés fedezetét az érintett vállalatok áremelés­sel, exportnöveléssel, a nyere­ség emelését elősegítő új bel­ső érdekeltségi rendszer létre­hozásával kívánják megterem­teni, viszont létszámcsökkentést nem terveznek. Más a helyzet a mezőgazda­ságban, ahol az egyéni bérek növelése érdekében néhányon megkezdték a létszámleépítést olymódon, hogy a nyugdíjba menők és a kilépők helyére nem vesznék fel új dolgozókat, a felszabaduló munkahelyeket pedig belső átcsoportosítással töltik be. Az azonos munkatel­jesítmények azonos elbírálása, bérezése érdekében több he­lyen korrigálták a teljesítmény­bér-tételeket. Az APEH elemzésébe rámu­tat még, a vállalatok az év eleji nagy munkában - ami­kor is a keresetek korrekt, a szabályozás szerinti bruttósítá­sa kötötte le energiájukat — nem foglalkoztak az egyes szakmák,- beosztások közötti és a személyenkénti bérbruttósítás miatti keresetek differenciálá­sával, így a keresetek inkább nivellálódtak. A nyereség csökkenésével számolnak Szerényebb keresetfejlesztést hajtottak végre a Mohácsi Vasön­tödében, ahol a bruttósítás, így a tavalyi nyereségnek csak 20 százalékát vitte el. a pénzügyi helyzetet a megfigyelt gazdálko­Ami illeti, dák közül ilyen gonddal év elején csak a Mohácsi Autó­javító Kisvállalat küszködött, a többiek likviditási helyzete az év eddig eltelt időszakában szilárd volt, sőt — egy kivéte­szakára sem jeleztek problé­mát. A mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzete általában zetési késedelme okozza. A pénzügyi helyzet vizsgálatánál visszásságokra is fény derült. Miközben egyes iparvállalatok a hitelvisszafogás következté­ben kiélezett pénzügyi helyzet­ben vannak, mások, mint pél­dául a Pécsi Vízmű Vállalat, amely jelentős - 15 naponként igénybe vehető — költségvetési támogatásban részesül, a kis­bank szerepét játssza. Milyen a termelési, az érté­kesítési helyzet, mennyi lesz a várható nyereség? Ennek meg­ítélésében a megfigyelt válla­latoknál még mindig az adott vállalaton belüli tényezőknek és a várható piaci helyzet fel­mérésének van elsőbbsége, semmint az új szabályozás ha­tásmechanizmusának érzékelé­se. Az APEH véleménye szerint a vállalatok még nem tudják felmérni az idei évi lehetősé­geiket, de még talán igazán nincsenek is kényszerítve a szükséges lépések megtételére. Találkoztak olyan kisvállalattal, amely ez év március közepéig árbejelentési kötelezettség nél­kül három különböző időpont­ban emelte szolgáltatási díjait, ami mögött az előző évi erő­teljes bérfejlesztés és a bér­bruttósítás miatti többletkölt- lógotnaV a vev«ra»-tie*ténő' át­hárítása is meghúzódik. Az ipari gazdálkodók közül ez év­ben egyik sem várja, hogy dóságban a vizsgált hét gaz­dálkodó közül csak három szá­mol csökkenő eredménnyel. Létszámleépítés csak a mező- gazdaságban ? Milyen intézkedéseket ter­veznek a gazdálkodók? Az APEH ezzel kapcsolatos ta­pasztalatai nem éppen kedve­zőek. A megfigyelt vállalato­kat fizetési helyzetük, gazdál­kodási körülményeik minded­dig még nem kényszerítették radikális intézkedések megtéte­lére. Csalt elvétve találkoztak ilyen vállalattal, kisvállalattal, mely stabilitása érdekében ál­lóeszközeinek értékesítésére, vagy beruházásainak elhalasz­tására kényszerült volna. A tervszerű, tudatos létszámcsök­kentés gondolatával sem fog­lalkoznak. A mezőgazdaságban megfi­gyelt állami gazdaságok és szövetkezetek mindegyike - stabil pénzügyi helyzetétől füg­getlenül - igyekszik felülvizs­gálni gazdálkodását. Ez abban is megmutatkozik, hogy a már megkezdett beruházásokat nem állítják le, mivel ezek pénzügyi fedezete biztosított, de újakat csak a legszüksége­sebb mértékben indítanak. Ezek egy része is viszonylag kis összeget tesz ki — gépko­csivásárlás, a számítógépka­pacitás bővítése, egyéb gépvá­sárlások. Állóeszköz-értékesítés az adóreformmal összefüggés­ben nem tapasztalható. Visszaszorulnak a gmk-k Az APEH elemzésében külön fejezetet szentel a társas vál­lalkozóknak. Számuk a múlt év közepén meghaladta az 1200-at, amiből több mint 800 volt a vállalati gazdasági munkaközösség és csaknem 350 az önálló gmk. A megszű­nések év vége felé már meg­haladták az új alakulások számát. A megszűnt vállalko­zások több mint 80 százaléka vállalati gmk, közül is 120 a Mecseki Szénbányáké volt. 1987 november végétől 1988. április 25-ig több mint 200 tár­saság szűnt meg, s csak 60 alakult, melyből 5 a vállalati gmk. Hogyan ítélhető meg a -tár­sas vállalkozók jövője? Ami a vállalati gazdasági munkakö­zösségeket illeti, ezek meg­szüntetésében, tevékenységük mérséklésében szerepe van a különadónak és az általános forgalmi adónak, másrészt an­nak, hogy az adóterhek növe­kedése miatt sok helyen a dol­gozóknak sem éri meg a több­letmunka vállalása, vállalatuk pedig nem tud többet fizetni. Ott, ahol eddig is igényt tar­tottak - s nemcsak túlóra-ki­váltóként — a gazdasági mun­kaközösségekre, működésükre a jövőben is számítanak. Meg­felelő egyességet kötöttek a személyi jövedelemadó ellen- súlyozására például a Bara­nya Megyei Tejipari Vállalat­nál és a Pécsi Bőrgyárban. Ugyanakkor több vállalat még nem döntött a gmk-k jövőjéről, illetve elzárkóztak a többlet­terhek egy részének vállalásá­tól. A társaságok tervezett intéz­kedései között nem tapasztal­tak egyértelmű irányvonalot, csak abban egyeznek meg, hogy szükségük van a külön­munkából szerzett jövedelemre, és ezért hajlandók az eddi­gieknél nagyobb áldozatra is. A megkérdezettek fele nyilat­kozott megfelelő munkaellátott­ságról. A működésükben for­maváltozást tervezők leginkább kisiparosként kívánnak tovább vállalkozni, aminek oka első­sorban a vállalati különadó és a vállalkozói adómentesség személyenkénti igénybevételé­nek lehetősége. Miklósvári Z. Újabb döntés a szén- bányászatról Mit szól hozzá a Mecsek? Kormányzati szerveink az utóbbi években számos alka­lommal foglalkoztok a hazai szénbányászat helyzetével. A meghozott döntések mégsem érték el a kívánt célt, az ága­zat hosszú távú stabilizálását. Az elmúlt héten újabb, szén­bányászat jövőjével foglalkozó döntés született, ami azonban több szempontból is különbö­zik az előzőektől. A Tervgazda­sági Bizottság ez alkalommal a korábbiadtól eltérően nem műszaki, hanem gazdaságpoli­tikai döntést hozott, meghatá­rozva a bányászattal szemben támasztott legfontosabb gaz­dasági követelményeket, kije­lölve azokat a korlátokat, ame­lyek között a bányászat a jö­vőben dolgozhat. A határozat természetesen a szanált Mecseki Szénbányákat is érinti, ezért Csethe Andrást, a vállalat vezérigazgatóját a TGB döntés elemzésére kértük. — A TGB határozat végére a pontot a közeljövőben vár­hatóan a Minisztertonács teszi. Ennek ellenére az érintett vál­lalatoknak június 9-től a meg­hozott döntés szellemében kell tevékenykedniük. Az elmúlt években már léte­zett ugyan az úgynevezett vál­lalati önállóság, de ezt ki- jSHftijLg vagy kimondatlanul a maxfdPÍIt szénár és a megkö­vetelt termelési szintek erősen korlátozták. Most első ízben a TGB mennyiségi követelménye­ket nem határozott meg. Az előírás: gazdaságosan kell ter­melni. Így a jövőben csak az él meg, aki életképes. Nagyon fontos vonása a döntésnek, hogy leszögezi, nincs ellátási kötelezettsége a szénbányá­szatnak. Ez lehetővé teszi, hogy az ágazat a nyereséges termelést fejlessze tovább, a vállalatok annak adjanak el, aki többet ad a termékért. Nem teljes a TGB döntés ab­ból a szempontból, hogy nem szabadítja fel teljesen a szén­ás a brikett exportot, valamint nem intézkedett az ásványva- gyon-védelem újraértékelése vonatkozásában sem. Lehetővé tette viszont a bányászatba a külföldi tőke bevonását, bár ez a Mecseki Szénbányákat nem érinti — kommentálta a TGB határozatot Csethe András. — A határozat milyen konk­rét hatásokat gyakorol a Me­cseki Szénbányákra ? — A TGB döntés kilenc pont­ban fektette le a legfontosabb teendőket, ezek többsége min­ket is érint. Az első pont a vi­lágpiaci árak alapján a még gazdaságosan termelhető szén határköltségét állapítja meg az energetikai szenek esetében 100 Ft/gigajoule, a minőségi szenek esetében pedig 160 Ft/ gigajoule értékben. Ennek olapján a jövő év elejétől népgazdasági szinten 15 szá­zalékos termelői szénáremelés várható. A Mecseki Szénbá­A tanítás diófaültetés — Olykor azon kapom ma­gam, úgy beszélek, mintha iontos lennék, máskor, hogy türelmetlen, ingerlékeny. Gon­dolkodtam rajta, miért, s arra jutottam, időzavarban vagyok, azért. Negyvennyolc éves va­gyok, jóval túl várható életem leién: s olyan sok meg nem valósított ötletem van, hogy lé­lek, már nem jut idő rájuk. Pedig Kleisz József kiegyen­súlyozott embernek tűnik, jó ideig kell beszélgetni vele, hogy belső feszültségeire kö­vetkeztetni lehessen. Az a típus, akit máshol azért foglalkoztatnának, fizet­nének, hogy legyenek ötletei, melyek ugyan nem alapvető újdonságok, felfedezések, de amelyek abban a formában hiányzanak, hasznosak, s érté­kesíthetők is. Kicsit művészal­kat, abban az értelemben min­denképpen, hogyha készen van valami, már nemigen köti le az érdeklődését, már a követ­kezővel foglalkozik, az ötlet megvalósítási módján. A családi ház pincéja való­ságos miniüzem, nemigen gon­dolná róla a látogató, hogy lerobbant, kiselejtezett, kosár­ban lehordott masinák voltak ezek a szerszámgépek valaha. Alapvető feladatuk a prototí- ' pus elkészítése.- Tavaly alakítottam egy gmk-t is, elsősorban azért, hogy valamiből finanszírozhas­sam a hobbimat — 'mondja Kleisz József, aki a Zipper- novszky Szakközépiskola mű­helyfőnöke. — De idén még nem volt jelentősebb munkánk, mert most ezen dolgozom. Asztali fúrógépet mutat, már majdnem 'kész. Csodálkozva nézhettem rá, mert mindjárt mondja is: — Valóban nem újdonság az asztali fúrógép, nyolcvan éve gyártják, lényegében változat­lanul. De volt egy ötletem a nyomatékmaximálásra, s arra is, hogyha felemeljük a fúró­szárat, akkor az visszafelé fo­rogjon. Igen, ezeknek voltak már előzményei, de valamilyen ok miatt nemigen alkalmazták őket. S hát közben megjelent az elektronika - az is jól hasznosítható; úgyhogy egy egész családot képzeltem el ezekből a fúrógépekből. Kleisz József, amikor elvé­gezte a gépipari technikumot, a malomiparban helyezkedett el: ott is született az első be­rendezése, közösen főnökével. Még ma is gyártják a gépet, hasznát már nem élvezik: — Elég rossz szerződést kö­töttünk, egy ideig kaptunk va­lami kis pénzt, de már régóta nem — mondja Kleisz József, aki a kézi fűrészgépből sem gazdagodott meg, pedig azt is gyártják, igaz kevesebbet, mint amennyit a piac mosf felven­ne. Ilyenekért ingerlékeny: fel­tételezi, ahogy ő a maga dol­gát, úgy végzi más is az övét; a menedzselő a menedzselést, a gyártó a gyártást. Amikor lehetőség nyílt, hogy régi iskolájának műhelyébe visszamenjen, élt az alkalom­mal, s nem is annyira az ok­tatás vonzotta, mint inkább a tanulási lehetőség a kollégák­ká lett tanáraitól. — A tanítás, az diófaültetés. A jövőnek szól, s nekem kevés az időm. De ha sikerül beol­tani a gyerekekbe, hogy vala­mit hogyan lehet megcsinálni, hogy valamin hogyan lehet valamit jobbítani, vagyha csu­pán csak elmondani nekik, hol van ma a világszínvonal, fel­kelteni érdeklődésüket, akkor máris sokat tettünk. S ez az, amiért tanítok még. B. L. nyáknál közelítően ez a terme­lésnek 84 százalékát érinti. A koksz szén árkiegészítésének kérdését a rendelet változat­lanul hagyta, erre a következő években feltétlenül vissza kell majd térni, összességében az áremelés jó a Mecseknek, de éppen az említett nagy árbe­vételt biztosító koksz miatt ke­vésbé lesz pozitív a hatása, mint más vállalatoknál. Szám­szerű kihatásról még nem tu­dunk beszélni, de az előzetes kalkuláció alapján már el­mondható, hogy az áremelés­ből fakadó többlet várhatóan nem fedezi majd a költségnö­vekedéseket. A következő pont­ban a döntés a ráfordítások csökkentését tárgyalja. A ma­gam részéről nem értek egyet azzal, hogy általában beszé­lünk bónyatámogatásról, 11 milliárdos nagyságrendben. El kellene különíteni a szükséges nagyberuházások támogatását, mert ez szintén benne van az említett összegben. Ezen túl­menően a határozat értelmé­ben a jövőben visszaszorítják az úgynevezett dotációt, a bér­bruttósítás támogatását, és az egyéb bér jellegű támogatáso­kat. Szintén érzékenyen érint bennünket, hogy a TGB meg kívánja változtatni a Bánya- törvény azon passzusát, amely a bányakárok állami megtérí­tésére vonatkozik. A törvény módosítása után ez a vállala­tok feladatává válik. A határo­zat a következőkben három pontban tesz javaslatokat a rehabilitációs rendelet megvál­toztatására. A csökkent mun­kaerejű bányászokat a jövőben ezek szerint várhatóan teljesít­ményérdekeltségi rendszerben foglalkoztatják majd a vállala­tok.- A határozat szól a bánya- bezárásokról is.- Ez a pont csak a gazda­ságtalanul termelőkre vonatko­zik. A Mecseki Szénbányák je­lenleg nem tud annyit termel­ni. amennyinek ne lenne pia­ca, de a határköltségek szem­pontjából sem lenne indokolt az itteni bányák bezárása. - mondta Csethe András. - A fennmaradó pontok arról szól­nak, hogy a vállalati nagybe­ruházásokat - így a liász programot is — államilag in­dokolt támogatni, valamint szorgalmazzák a szénbányászat lehetőségeinek vizsgálatát és távlati programjának kidolgo­zását.- A döntés bányabezárások­ról szóló pontja több vállalat­nál munkaerő elbocsátáshoz vezet. Hogy alakul ez a Me­cseki Szénbányáknál?- Mivel nálunk bezárásról nincs szó, és a lengyel munka­erőt is magyarral szeretnénk kiváltani, senkinek nem lesz gondja a munkahelyével, sőt szívesen fogadjuk a bezárt bá­nyákból érkezőket, valamint minden tisztességes munkavál­lalót is — mondja a vezérigaz­gató.- A döntés jelent-e új fel­adatokat a szanálási bizottság előírásain túl? _- Először a szanáló szerve­zettel leülve a TGB határozat­ból adódó többletterheket kell egyeztetnünk. A gazdaságpoli­tikai döntés megszületése le­hetővé teszi számunkra, hogy új piacfilozófiát dolgozzunk ki, amihez kapcsolódóan a terme­lési filozófiánkon is változtatni kell. Az bizonyos, hogy az új termékszerkezetben sokat és jól kell termelni, jobban kell vevőinket kiszolgálni. Ez a tal­pon maradás feltétele. A bá­nyánál pillanatnyilag nincs lét­bizonytalanság. A négyhóna­pos termelési gyengélkedés után májusban 13 000 tonnát ledolgoztunk a lemaradásunk­ból. Az első öt hónap szem­szögéből levont előzetes gaz­dasági eredmény, igaz ugyan, hogy csekély - 1,5 milliónyi —, de nyereséget mutat - zárta a beszélgetést Csethe András vezérigazgató. Kaszás Endre 1988. június 18., szombat' HÉTVÉGE □

Next

/
Thumbnails
Contents