Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-18 / 168 szám

HÉTVÉGE 24. hét 50 méter behunyt Az elmúlt év hasonló időszaká­val szemben — amikor a statiszti­ka szerint a megyében egy halálos baleset volt a közútakon — idén eddig tizenkettő járt ilyen tragédi­ával. Döbbenetes szám, döbbene­tes az emelkedés mértéke. For­dult természetesen a kimutatások­ban az okok sorrendje is: ebben az évben a gyalogosok vannak az élen, tavaly még a harmadikak vol­tak. S az öt, gyalogos okozta ha­lálos végű közúti baleset során három gyalogos részeg volt.. . A pécsi rendőrkapitányságon el­határozott a szándék: a belváros rendjének fenntartása érdekében — s ebbe beletartozik a közlekedé­si szabályok betartása is — fo­kozott szigorral (lépnek fel for­galmi rend, de általában a köz­rend vétői ellen. Mindenképpen cél: a szokatlan szigorral nem csak az Europa Cantat rendez­vényeinek ideje alatt, hanem elő­remutatóén — például a bel­város várható közlekedési rend­jének megszoktatása érdekében is — a tudatos és durva sza­bályszegőkkel szemben a kemény fellépés. Tegyük hozzá: nemcsak a táblák parancsainak betartá­sa, hanem felújított belváros épü­leteinek védelme érdekében is — ne koszolódjanak el egy-két év alott a koromtól, füsttől. Persze, az sem mindegy — ha már em­lítettük —, hogy a Europa Cantat- ra érkezők milyen benyomásokkal térnek majd haza. Ez a város ér­deke is, s ebben támaszkodni szeretne a rendőrség Pécs polgá­rainak támogatására, megértésé­re. A cél érdekében! közreműkö­dés valóban fontos. Vagyis számíthatnak arra a szabálysértők, a hangoskodók, a garázdaságra hajlamosak, hogy szemmel gyorsabban gyűlik meg a nyári hónapokban a rendőrséggel a bajuk. Rendszeres — sőt: min­dennapos — lesz a szórakozóhe­lyek ellenőrzése, külön e célra alakított „csapat" dolgozik ennek érdekében a pécsi rendőkapitány- ságon. De maradjunk a közlekedésnél, elsősorban arra figyelve: az is­kolában elkezdődött a nyári szünet. A múlt évben nem volt gyermekáldozatot követelő közúti közlekedési baleset — idén már kettő . . . Sok fiú és lány kerék­pározik — a legelemibb közleke­dési ismeretek hiányában, fék, lámpa nélkül. Csak nyomatékkai lehet tanácsolni a szülőknek: is­mereteik alapján „vizsgáztassák” le csemetéiket, nézzék meg a kerékpárokat, kismotor-kerékpáro- kct. Talán kevesen tudják: a eleve „szlárgépek", a BMX-ek alkalmatlanok a közúti forgalom­ban való részvételre .. . Hogy mi mindenen múlik éle­tünk, testi épségünk: egy órán­ként hatvan kilométeres sebesség­gel haladó jármű három másod­perc alatt közel 50 métert tesz meg. Egy tüsszentés — amikor óhatatlanul mindenki behunyja a szemét — három másodpercet vesz igénybe, ötven iméter ibe- hunyt szemmel . .. Kilencven kilo­méteres sebességénél ez már 75 méter. Egy gyerek kilép egy szabály­talanul parkoló személygépkocsi mögül. A közeledő autó vezető­je éppen tüsszent. Folytassuk? Tovább szépül Pécsett az alsó-sétatér. A közelmúltban készült el a Leőwey Klára Gimnázium homlokzatfelújitása, az iskola előtti diszkerités, (melyhez hasonló épült a Tünde áruház előtt is), csaknem készen áll a tér déli oldalának díszburkolata, és a napokban helyezték ki a hangulatos öntöttvaslámpákat. Pécsi körkép cimü Írásunk a 6. oldalon olvasható. Läufer László felvétele Nyárfacsoport az arborétum északi fövölgyében; idővel ez is a többi régi fa sorsára jut: kivágják. Arborétum születik Különleges arborétum szü­letik Pécstől délre, a Kökénybe vezető útnak a malomvölgyi ki- rándulóközponttal ellentétes oldalán. Földünk északi félte­kéje mérsékelt égövének a fák alkotta élővilágát fogja bemu­tatni. A kijelölt 120 hektáros terület — ebből maga az ar­borétum 90 hektárnyi, a többi nagyjából a mai faállományú erdő, ami védőerdőként szol­gál tovább - a másik oldalon a pogányi repülőtértől észa- kdbbra csaknem az 58-as útig ér. A nagyjából keresztalakú területet a vízfolyások formál­ták ilyenné: a kelét—nyugati irányú fővölgyet a közepetáján harántolja a két legnagyobb mellékvölgy. Ez a természetes elrendezés sok ötletet adott az arborétum „berendezéséhez". A változatos domborzatú te­rület 1967-ben került a város kezelésébe. Az egykori legelő nem sok gondot adott; a 70-es évek végefelé is csak annyit, hogy kihelyeztek néhány rönk­padot, hidakat csináltak a víz­folyások fölé, a hajdani ken­deráztató tavacska két végére pedig egy-egy fürdést tiltó táb­lát tettek. A vojizóan szép vi­déknek mégsem lehetett sok látogatója. Az arborétum területe nagy­részt még a régi érintetlensé­gében él, a változó szerepkör­re egyelőre kevés dolog utal. Pl. az, hogy megtörtént a 90 hektáros terület körülkerítése — és sajnos az átvágása is. 700 000 forint értékű anyagot építettek be kb. 800 ezer forint értékű társadalmi munkával, s a közelmúltig hét helyen ész­lelték a kerítésfonat átvágá­sát. Balázs József, a tanács erdészeti főelőadója mondja, hogy néhány kökényiben fel­éledt az arborétum területén levő források használata iránti vágy. Nem értik - úgymond -, miért zárták el előlük a terü­letet, ezért „jogosnak vélik” a kerítés átvágását. Az arborétumra régebben a Kertészeti Egyetem készített ta­nulmánytervet, ezt fejlesztette tovább dr. Debreczy Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum nö­vénytárának a munkatársa. A jóváhagyott terv szerint a kö­vetkező években mintegy 3000 egyedet kell kiültetni. Ez meg is kezdődött már. Czakó István erdésszel, a pé­csi parkerdő 3. - malomvölgyi - kerületének a vezetőjével szemerkélő esőben az egyéb­ként gondosan zárt kapunál találkozunk, s az ő kalauzolá­sával nézzük meg az arboré­tum első tavdszánok a törté­néseit. Amivel a kerítésen be­lül először találkozunk, az még az arborétum előtti időkből va­ló, de már a gyűjteményt szol­gáló telepítés: szépen fejlődő, erősödő fenyők, tölgyek. Köz­vetlenül ezután széles, lapos völgy, amit az erdész az „óriá­sok völgyének" nevez. Itt ugyanis megfelelő sűrűségben - hogy majdan az ég felé tör­jenek - mammutfenyők soka­ságát ültették el. Ezek észak­amerikai termőhelyükpn óriási magasságúra nőnek, itt bizo­nyára szerényebb lesz a mére­tük, de így is figyelemre méltó ékességei lesznek a kertnek. A mammutfenyőktől idébb kú­szófenyőket telepítettek, ezek most alig látszanak ki a csa­padékos időben hirtelen növő gazból, de — így biztat Czakó István — 5—6 év múlva szinte megeszik a gazt, annyira el­uralják azok életterét. A völ­gyön lágyivű irtás kanyarog körbe — egy majdani sétány jelölt helye. Az óriások völgyétől kele­tebbre, ennek egy tágas mellékvölgyében már él a cse­metekert, ahol további mam­mutfenyők, cédrusok, és más „fa-gyerékek” nevelkednek fo­kozott gondoskodás mellett. Továbbmenve traktorzúgásra figyelünk. A domb mögött, in­nen a majdani út felől nem láthatóan a kerület egyetlen traktora tevékenykedik azon a helyen, ahol majd a kőkert, azaz egy 9 méter mély katlan lesz. Itt kb. 28 000 köbméter föld megmozgatásával terem­tenek kitűnő életteret a kak- tusrfélék számára. Tulajdonképpen ennyi az, ami ma látható a pécsi arbo­rétumból, a többi — mint em­lítettük - a régi érintetlenség. Sokat látott, sokat megélt, méltóságteljesen szép öreg fák mellett megyünk el, az északi völgyben pedig egy 20-25 nyárfából álló csoport óriási bokrétaként vonja magára a figyelmet. Mi lesz mindezek­nek a sorsa? Az arborétum keretébe x nehezen lennének beilleszthetők, keresnivalójuk is kevés lenne ebben a fél- földgömbnyi gyűjteményben. Tehát apránként, ahogy az új egyedek telepítése megkíván­ja, kivágják őket. A telepítés hosszadalmas, több évtizedes munka. Rész­ben itthon nevelt, a hazai ég­hajlati viszonyokat már jól tű­rő egzátók itteni elültetéséről van szó, részben pedig egy csaknem világméretű gyűjtő­munka eredményének a kama­toztatásáról. Az arborétumter­vet kidolgozó dr. Debreczy Zsolt pl. jelenleg Észak-Ame- rikában van tanulmányúton, ahonnan — az egyezség sze­rint — folyamatosan küld majd az arborétum számára szük­séges magvakat, ill. a szállí­tást bíró dugványokat. A sa­ját anyagából segíti az arbo­rétum létrejöttét a JPTE Ta­nárképző Karának a bonat- nikuskertje, valamint a Pécsi Kertészeti és Parképítő Válla­lat faiskolája is. Az arborétum — azonkívül, hogy fölöttébb kellemes lát­ványt fog nyújtani a majdani látogatóinak — olyan fontos célokat szolgál, mint az ég­övünk változatos növényvilá­gának a megismertetése, gén­bankként a kihalóban lévő fafajták megőrzésére, ill. új- raszaporítására, a távoli vidé­kekről idekerülő fajták szá­mára új élőhelyet nyújtva azok honosítására vállalkozik. De mikor fog kellemes lát­ványt nyújtani? Hát nem mos­tanában. Amire aligha is szá­míthatna bárki annak a tu­datában, hogy hosszú évék, esetenként évtizedek szüksé­geltetnek ahhoz, hogy egy fa a maga szépségében mutat­kozzék meg. így aztán 15-20 év is beletelhet, amíg szer­vezett formában megkezdőd­het az arborétum látogatása, s még csaknem egy évtized telik el, míg megnyitják a nagyközönség számára. Am addig hallatlanul sok munkára lesz szükség. Mán most sem kevés a teendő, amit egyelőre mintegy „mel­lékesen" lát el a malomvölgyi parkerdő-kerület négy dolgo­zója. Ez hosszabb távon nem lehet megoldás, hiszen vala­melyik terület gondozottságá- nak a rovására mehet a nem elegendő munkáskéz. Ha Pécs felvállalta, hogy az országban a maga nemében egyedülálló arborétumot hoz létre, előbb- utább azt is fel kell vállalnia, hogy létrehozza az arborétum saját szakembergárdáját, amely a növényvilág különle­gességeivel együttélve sajátít­ja el azok féltő gondozásá­nak a módját. És végezetül szóljunk még a védelemről. A kerítés — mint láttuk — nem elegendő; ugyanis az átvágott kerítésen ót kijutottak már magónkert- be frissen telepített cse­meték. Ezeknek az értéke - fajtától függően centiméteren­ként (!) 3-4 forint-tál 13-14 forintig terjed. Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents