Dunántúli Napló, 1988. június (45. évfolyam, 151-180. szám)

1988-06-14 / 164 szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLV. évfolyam, 164. szám 1988. június 14., kedd Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Garázsok Hirdről Oldal) VaJéáció-akció J5. oldal) fontfy Az utakon (6. oldal) A gabonaipar felkészült az aratásra (3. old.) A szavak becsülete S okak véleményével azo­nos a megállapítás: erősödött, határozottabb lett a közvélemény bizalma a sorsunkat navigáló politika iránt az országos pártérte­kezlet óta. Meteorológiai ki­fejezéssel élve, kitisztultak a felső légköri viszonyok. Múl­hatatlan kötelessége most már a társadalomnak, hogy a közbülső szinteken is fel­erősödjék a cselekvési akarat. Nincs mentség a további tétovázásra. Eddig is ké­nyelmesség volt a tolerált önigazolás, hogy „meg kell várnunk, amíg kivehetőbb irányvonalat látunk magunk előtt", de a további tétlen­ség immár végképp tartha­tatlan. A követelmények vi­lágos, egyértelmű fogalma­zásban állnak előttünk. Elég már a szavak má­giájából! Mert amennyire igaz, hogy „kezdetben vala az ige", annyira kiábrán­dító, amikor példaadásra 'kötelezhető emberek csu­pán a szájuk térosztásával helyettesítik a valódi fára­dozást követelő kötelességek teljesítését. Nem lehet minden bajun­kat a rossz cserearányok­ból, a világgazdaság szá- j munkra kedvezőtlen folya­mataiból származtatni. An­nak, hogy egy bérház fel­újításánál súlyos milliókat büntetlenül lophattak el a közvagyon fosztogatói, sem­mi köze az acél, az alu- mínius és a vegyi áruk vi­lágpiaci árához. Annak vi­szont, ahogyan a közélet fe­lelősei reagáltak az esetre, annál több köze van a ki­ábránduláshoz, a megkese- redés terjedéséhez, a helyi lakosok tízezreinek felhábo­rodásához. Becsületes, nehéz helyzet­ben kipróbált emberek le­vélben hívták fel a figyel­met a nyíltan és nagyban űzött lopásra. A fórum, ahova a kollektív panasz ér­kezett, természetesen foglal­kozott az üggyel. Olykép­pen, hogy az illetékes terü­letfelelős, akit megbíztak a botrányos helyzet „szigorú” vizsgálatával, ki sem tette lábát az irodából. Érdemi ellenőrzés helyett telefonon hívta fel a fosztogatókat al­kalmazó vállalat igazgató­ját, s megkérdezte tőle, igaz-e, hogy lopják az anya­got a kérdéses építkezésen? Afelől viszont senkinek ne legyen kétsége, hogy a leg­közelebbi testületi beszámo­lóban látszólag nagy nyo­matékkai, valójában képmu­tatóan ostorozták az ellen­őrzés hiányosságait, a fele­lőtlen anyaggazdálkodást, sőt a köztulajdon dézsmá­lását. A beszámolót jegyző­könyvestől irattárba tették, szabatos iktatással. „Meg­történt” a szükséges lépés a köztulajdon védelméért, a tolvajok pedig lopták to­vább a cementet, a gáz- és vízvezetékcsöveket, a fa­anyagot és minden elkép­zelhető matériát, ami szük­séges az építkezésekhez. « Az ilyen alibi-harcot kö­zös kötelességünk lehetet­lenné tenni. Nyomatékosan követeli tőlünk társadalmunk állapota, hogy tettekkel te­remtsük meg a szavak hitelét. Amikor még nem tudjuk, mi- - ként is cselekedjünk, akkor az irányadó gondolatokat megfogalmazó beszéd a tett. De ha már megfogalmazód­tak ezek a gondolatok, er­kölcstelenség lenne a puszta ismételgetésükből — vagyis munkahelyettesítő és a fele­lősségvállalást megkerülő'ki­sajátításukból élősködni. Ne feledjük: az új fogalmazás­mód vállalói a népszerűtlen dolgokat is ki merték mon­dani, mert ki kellett mon- ddniuk az igazat az előre­haladás érdekében. Megsokasodnak gondja­ink, ha a közbülső szinteken a tettekért felelős emberek továbbra is ragaszkodnak a rosszul értelmezett népsze­rűséghez. Kiknek a szemé­ben akarunk népszerűek lenni? Azokébnn-e, akik egy torzult helyzet haszonélve­zői, vagy azokéban, akik nem tudnak ugyan valamely „szivességgel” a hasznunk­ra lenni, de társadalmi hasznosságok nagyobb, mint a csak önérdeket hajszoló ügyeseké. A cselékvási kötelesség most annyit jelent, hogy megköveteljük a tisztázott normákhoz igazodó munkát, a tetteket középpontba ál­lító vezetési stílust, még ha a testi-szellemi tunyasághoz szokottak ezért morognak is. Ha nem tűrjük el a lazsá­lok, a cinikusok, a kis tel­jesítményű nagyhangúnk lé­péselőnyét. Ha összefogunk azokkal az emberekkel, akik tudnak, akarnak dolgozni, mernek teljesíteni, akik va­lósággal kiéhezettek veze­tőik következetességére és közvetlenségére, bizalmat várnak és kínálnak, s ugyan­az a jófajta elégedetlenség ösztönzi őket, ami ma az ország sorsát kézben tartó politikai akaratnak is jellem­zője. gén, cselekedni — s van­nak bizony, akiknek a cselekvést számvetéssel, kíméletlen önvizsgálattal kell kezdeniük. Az eldugott faki­termelő helyektől a fényes áruházak reklámajándékain át a soronkívüli üdülési be­utalókig. Vagyis: első teen­dő, hogy mit nem szabad cselekednünk, akár favágók vagyunk, akár fővárosi ke­reskedelmi ellenőrök, vagy országos hatáskörrel rendel­kező valakik. S ha tisztáztuk a magurtk lelkiismeretével, hogy mi az, ami tiltott, vagy éppen csak ízléstelen cselekedet, ha helyreáll az életbevágóan szükséges tet­tek becsülete, ez a közéleti hitelesség, ez a morális egyensúly biztos támaszául szolgál az immár halasztha­tatlan cselekvésnek. Gerencsér Miklós Grósz Károly fogadta az amerikai kereskedelmi minisztert Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke június 13-án a Parlamentben fo­gadta William Verityt, az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi miniszterét. — MTI Telefotó Marjai József megbeszélése William Verityvel Közös nyilatkozatot írtak alá Június 21-re összehívták a Szakszervezetek Országos Tanácsát Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a szak- szervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit, áttekintette az üdültetés helyzetét, s egyéb időszerű szakszervezeti kérdéseket is napirendjére tűzött. Az ülésen elhangzottakról Szalay Ferenc, a SZOT szóvivője tájékoztatta az újságírókat. Az elnökség napirendjén szervezeti és személyi kér­dések Ms szerepeltek. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára kérte, hogy nyugdíjazási kérel­müket az elnökség támo- gatólag terjessze a SZOT plénuma elé. A testület ezzel egyetértett és 27 tagú jelölőbizottságot bízott meg a SZOT ülése elé ter­jesztendő személyi javas­latok kialakítására. A je­lölőbizottság kedden tart- . ja alakuló ülését. A bizott­ság elnök'e Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Az elnökség döntött ar­ról, hogy június 21-re ösz- szehívja a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Az újságírók kérdéseire válaszolva a SZOT szóvi­vője elmondta, hogy a je­lölőbizottság az ágazati szakszervezetek képviselői­ből áll, s javaslatát a személyi változásokra a SZOT tagjaival való kon­zultáció után teszi meg. Szükségessé válik a SZOT vezetésének ismételt áttekintése, s hogy milyen változásokra lesz szükség, az az elkövetkezendő na­pokban a különböző szin­tű konzultációk eredmé­nyeként alakul ki — mon- I dotta a SZOT szóvivője. Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, a Minisztertanács elnö­ke hétfőn a Parlamentben fo­gadta William Verity, amerikai kereskedelmi minisztert. Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a nap folyamán szintén találkozott az amerikai politikussal. A szí­vélyes légkörű megbeszéléseken részt vett Marjai lózsei mi- niszterelnök-'helyettes, kereske­delmi miniszter. Mindkét talál­kozón jelen volt Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Hétfőn Budapesten, a Parla­mentben Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Wil­liam Verity, az Amerikai Egye­sült Államok kereskedelmi mi­nisztere folytatták megbeszélé­seiket. A tárgyalásokon ünne­pélyes keretek között, megemlé­keztek arról, hogy egy évtized­del ezelőtt kötötték meg a magyar—amerikai kereskedelmi megállapodást. Az elmúlt tíz év eredményei­ről és tapasztalatairól szólva Marjai József hangsúlyozta, hogy az 1978-ban aláírt keres­kedelmi megállapodás és az abban foglalt legnagyobb ked­vezményes elbánás mindkét fél kölcsönös előnyére érvényesül. A vámok jelentős csökkentése, a megállapodásban foglalt üz­leti könnyítések révén 1987-ben az Egyesült Államok és a Ma­gyar Népköztársaság külkeres­kedelmében a fejlett tőkés or­szágok sorában a negyedik leg­jelentősebb kereskedelmi part­nerré vált. A kétoldalú árucse. re-forgalomban az elmúlt év­ben rekord született, s a forga­lom 1988-ban előreláthatólag meghaladja a 600 millió dol­lárt. A kereskedelmi megállapo­dás a felek kölcsönös akarata alapján 3 évenként automati­kusan meghosszabbodott. Erre legutóbb 1987 júniusában ke­rült sor. A legnagyobb kedvez, ményes elbánást az amerikai törvények szerint évenként kell meghosszabbítani: ez is ismé­telten megtörtént. Mindez azt mutatja, hogy a kereskedelmi megállapodás betölti célját és feladatát, s jelenleg az Egye­sült Államok és Magyarország között nincs rendezetlen, vitás érdemi kereskedelempolitikai kérdés — mondotta Marjai Jó­zsef. A magyar miniszterelnök-he­lyettes rámutatott arra, hogy a legnagyobb kedvezményes el­bánás hosszú lejáratúvá tétele nagyobb biztonságot és erőtel­jes jelzést, ösztönzést jelentene az üzleti közösségek számára, különösen az amerikai cégek­nek. Utalt arra, hogy a két or­szág kormányának van még le­hetősége és tennivalója, hogy (Folytatás a 2. olda/on) Megkezdődött a lucernabetakaritás a Pécsi Állami Gazdaságban is. Felvételünk a lothárdi táblában készült, ahol több mint hetven hektáron vágják a lucernát Fotó: Cseri László

Next

/
Thumbnails
Contents